
03/05/2025
Anyák napja alkalmából szerettem volna valamit írni azoknak, akiknek az anyák napja nehéz és szomorú nap. Aztán rájöttem, hogy a három évvel ezelőtt írt posztomhoz pillanatnyilag nem tudnék újdonságot hozzátenni, így most ismét megosztom azt. Hogy segítsek érvényessé tenni mindazok érzéseit, mindazok gyászát, akik számára az anyák napja szomorú nap.
Akiknek szomorú az anyák napja
Minden ünnep szomorú lehet valakinek. Erről mégis nagyon nehéz beszélni – hiszen az ember nem akarja elrontani mások örömét.
Én most mégis erről fogok írni: azokról, akiknek szomorú nap az anyák napja. Arra kérlek, hogy ha úgy érzed, hogy elrontaná a kedvedet ez a téma, akkor ne olvass tovább. Köszönöm.
Szóval sokan lehetnek, akiknek szomorú nap az anyák napja.
Van, amikor ennek oka mások számára is ismert. Ha már nem él az édesanyád, akkor ma eszedbe jut. Valószínűleg minden más napon is, de ma különösen. Ha nemrég halt meg, akkor a mai nap nagyon fájdalmas, hiszen ez az első olyan anyák napja, amikor nem köszöntheted.
Akkor is nehéz a mai nap neked, ha már nem él a gyereked. Megszülted, szeretted, és meghalt. Te pedig túlélted. Pedig nem ez a világ rendje. Máig eszedbe jut, lehet, hogy máig gondolkodsz azon, hogy mit tehettél volna máshogy, hogy ma is éljen. Ez akkor is nehéz lehet, ha egy gyereked volt, aki már nem él, és akkor is, ha több van, akik közül az egyik nem él. Az anyaság gyásszá vált, és ma gyászolsz is.
Lehet, hogy nem szülted meg a gyereked. Szegény voltál, nem volt hol laknod, nem tudtad volna etetni, és úgy döntöttél, hogy nem szülöd meg. Lehet, hogy nem is tud róla, akinek szültél volna: úgy láttad jobbnak, hogy magad hozod meg a döntést. Lehet, hogy tud róla és közösen döntöttetek így. Az is lehet, hogy te máshogy döntöttél volna, de a párod vagy valaki más a családból rávett, hogy vetesd el. Lehet, hogy néha azóta is, ma is eszedbe jut, hogy mi lett volna, ha másként döntesz.
Lehet, hogy nem született meg a gyereked. Pedig vártad, vártátok, örültetek, mikor kiderült, hogy jön, és készültetek a fogadására. Aztán mégsem jött, vagyis túl korán: elvesztetted, elvesztettétek, mielőtt megszületett volna. Lehet, hogy tudjátok, hogy kisfiú lett volna, vagy kislány; lehet, hogy nevet is adtatok neki. De elment, még mielőtt megszületett volna. Lehet, hogy azóta is emlegetitek, az is lehet, hogy inkább nem is beszéltek róla, de ma eszedbe jut ő is.
Lehet, hogy nem született meg a gyereked. Örültél is, amikor úgy volt még, hogy jön, és féltél is tőle, hogy hogyan fogod egyedül felnevelni. És mit mondasz neki, mit mondasz másnak is arról, hogy ki az apa. Mert szerető voltál, és tudtad, hogy ha megszülöd a gyereked, apa nélkül fog felnőni. De nem kellett ezt a kérdést megoldanod, mert elment, még mielőtt megszületett volna. És ezt a veszteséget senkinek nem mondtad el azóta sem, mert tudod, hogy a szeretői kapcsolatban levő nőt megvetik.
Lehet, hogy szerettél volna gyereket, de nem lett mégsem. Nem találtad meg, akinek szültél volna. Vagy megtaláltad, de túl későn. Vagy megtaláltad, de nem lett gyerek mégsem: ő nem akart és ezt elfogadtad. De ez mégis hiány, amit ez a mai nap felidéz, mert igazából szerettél volna gyereket.
Lehet, hogy szerettetek volna gyereket, de nem lett mégsem. Pedig próbálkoztatok, sokáig erről szólt az élet, hogy jön-e végre vagy még mindig nem. Előbb természetesen, aztán orvosi segítséget kérve. És nem lett, se így, se úgy. Nem lettetek szülők, nem lettél anya, és nem lesztek később nagyszülők, nem leszel nagymama. És ez a hiány ma különösen fáj.
És az is lehet, hogy megszületett a gyereked, ma is él, jól van. Ma megköszönt; örülsz neki. Örülsz annak is, hogy így, hogy szültél, legalább békén hagy a család, az adó is jól jött, amit visszakaptál. Mégis, időnként, amikor őszinte vagy magadhoz, azt gondolod, hogy rossz döntést hoztál, amikor úgy döntöttél, hogy megszülöd a gyerekedet. És erről pláne nem beszélsz senkinek, mert számodra sem elfogadható ez a gondolat.
A kép forrása: unsplash. Pontos link az első hozzászólásban.