02/09/2025
Boldogság ellen beoltva?
„Minden rendben van – de semmi sem igazán jó”
Egy hatalmas csapda:
kívülről minden rendben van az életed, belül mégis üresség, örömtelenség, szürkeség, időről időre megjelenő lehngoltság. Már mindent megtettél, mégsem érzed azt az igazi öremet az életeben amit szeretnél, ami nyilvánvalóan következne, - talán benned van a hiba? Az életed rendben, de azért küzdesz néhány testi tünettel, amin nem tudsz változtatni, hozzá idomítod az életed, ahhoz amit a tested enged. A fájó izületeid, az emésztési problémáid, a menstruációs görcseid, a migréned ls így tovább.
"Csak ennyi a bajod?! attól még hogy nem egy mérgező kapcsolatban élsz, nem kűzdesz anyagi problémákkal, és érthetetlenöül állsz az életed felett, -tanácstalanul, elkeseredetten, majd túlteszed magad rajta, mert azért ez egy „luxusprobléma”, amin te kattogsz!!
Nem ez nem "Luxus probléma" hanem ugyanolyan valós és komoly, mint bármelyik látványos életkrízis.
Mivel a körülményeket nem lehet hibáztatni, annyiba kell belenyugodni, hogy valami veled nincs rendben, de ezen nem lehet változtatni.
Nem is mersz erről beszélni, mert megkapod: ""neked semmi nem jó, neked semmi nem elég"
Sok ember éppen azért marad benne évtizedekig, mert kívülről minden rendben látszik, így sem a környezet, sem ő maga nem veszi komolyan a belső jeleket.
Hogyan találtam vissza önmagamhoz 30 év keresgélés után
Sokáig úgy éreztem, az életem teljesen más, mint a szüleimé. Pont az ellenkezőjét csináltam mindannak, amit ők elrontottak.
Megteremtettem az egzisztenciámat, hogy sose legyek kiszolgáltatott egy kapcsolatban.
Olyan párokat választottam, akik soha nem hasonlítottak az apámhoz.
Tudatosan kerültem el minden mintát, amitől gyerekként szenvedtem.
Kívülről úgy tűnt, sikeres vagyok. Belül viszont sokszor üres, örömtelen, lehangolt maradtam. És erre senki nem adott választ.
A láthatatlan teher
A kapcsolataim rendre zátonyra futottak. Ha én számoltam fel, mert kezdeti lelkesedés boldogság után, valahogy mindig kiüresedett végül „semmi nem volt jó”, ha erőből próbáltam megmenteni, a másik hagyott el.
Közben jöttek a testi tünetek, amelyekkel az orvosok sem tudtak mit kezdeni:
visszatérő hasfájások – fogalmam sem volt, mitől lehetnek,
nőgyógyászati panaszok – erre sem kaptam magyarázatot,
lumbágó és hátfájás – azt hittem, túlterheltem magam,
egyre gyakrabban beállt a nyakam – azt gondoltam, biztos rosszul feküdtem,
hallásromlás – azt hittem, ezt örököltem a nagyszüleimtől,
voltak időszakok, amikor bizonyos hangok elviselhetetlenné váltak – például a kasszák csipogása a boltban, amitől képtelen voltam ott maradni, inkább hátrahagytam a kosaramat és kimentem,
végül pedig olyan fokú kimerültség, hogy a kezem-lábam is nehéz volt megemelni.
Amikor a tünetek már nagyon megnehezítették az életemet, orvoshoz fordultam. De sok biztatást nem kaptam – egyik panasz sem tűnt orvosilag „komoly dolognak”. Mindig csak azt hallottam: „Minden érték rendben van.” Talán túlérzékeny vagyok.
Mégis napról napra fáradtabb lettem, míg odáig jutottam, hogy reggelente alig bírtam felkelni.
De semmit nem értettem az egészből, sem az életemből, sem a testi tüneteimből, semmiből- úgy gondoltam ilyen vagyok-mindenkinek meg van a maga baja.Végülis az én életem sok más élethez képest rendben van.
Miért nem láttam meg előbb az összefüggéseket?
Azért, mert azt hittem:
-én nem ismétlem a családi mintát – én elkerülöm,
-én ismerem magam, hiszen sok megpróbáltatáson mentem át, taultam pszichológiát stb..
-nekem nincs szükségem arra hogy valaki megmondja hogy kellene élnem
-nekem nincs szükségem önismeretre, az „csak másoknak való okoskodás" aki nem feszítettem meg magát fizikailag, aki nem élt meg nehéz helyzeteket, talán ők nem tudják felmérni mire képesek, kik is ők valójában, de én? Ezen már túl vagyok.
Évtizedek próbálkozása után — költözés, vállalkozásbővítés, országváltás — kívülről rendben volt minden, belül üresség és lehangoltság maradt. A testem végül kényszerített változásra: állandó kimerültség, néha megrogyó lábak, alig bírtam megemelni a karomat. Orvosi vizsgálatok sora nem adott magyarázatot. Amikor az orvosok infúziókat és gyógyszert javasoltak „mert más nincs”, visszakérdeztem: mire alapozzák? A válasz az volt, nincs konkrét lelet — csak próbálkozás.
A hangulathullámzásomra antidepresszánst írtak fel. Könnyen „ráhúzzák” a tüneteket a szokásos diagnózisokra, és mennyire kevés figyelem jut az okok keresésére.
Azt mondták, manapság ez teljesen általános, „az emberek szerotoninszintje nincs rendben”.
Utólag visszatekintve szerencsém volt: nem hatott jól rám a gyógyszer, ezért abbahagytam, és inkább tovább küszködtem.
Ma már tudom, hogy nem a tablettákban, hanem a valódi okok feltárásában rejlett volna a megoldás.
Én nem a „gyógyszeres felvidítást” akartam, hanem az okot megtalálni.
Egyszer, amikor a Body / Test kiállításon jártam, hirtelen belém hasított a felismerés: mennyire abszurd, hogy az embert darabokban gyógyítják. Nincs senki, aki egyben látna, egészében figyelne rám.
Most, a saját kimerültségem közepén ugyanez villant be újra. És ekkor kezdtem ebbe az irányba keresgélni.
Így jutottam el egy akupunktúrás orvoshoz, rajta keresztül pedig az önismerethez. Sok mindent tanultam önmagamról, és számos mély feldolgozó folyamaton mentem keresztül. Ezek a feltáró utak nem mindig voltak könnyűek, de közben megtapasztaltam, milyen valójában végigmenni rajtuk – nem csak könyvekből olvastam róla.
Rájöttem, hogy az ember ilyenkor sokkal többet kap, mint amit előre remél, és egészen más akadályokat számol le, mint amiket valaha is gondolt volna.
Ennek a folyamatnak köszönhetően találtam vissza az utamra is: hogy emberekkel foglalkozzak. A saját tapasztalataim hitelessé tettek, a rengeteg tanulás pedig szaktudással, eszközökkel látott el ahhoz, hogy másokat is kísérni tudjak ezen az úton.
A vezetett egyéni önismeretben értettem meg igazán, hogy:
Nem ismétlő, hanem elkerülő stratégiát választottam.
Tudatalattim listát vezetett arról, hogy kitől kell félni, és én mindig „biztonságos” társat választottam.
De a biztonság és az igazi vágy nem ugyanaz. Így hiába volt mellettem rendes ember, idővel elhalt a kapcsolat, és én üresnek éreztem magam.
Anyagi biztonságot építettem, de ez biztonságot adott ugyan, de a sok lemondással járó projektjeim végén csak egy p**a volt, és egy elvárás, amit éreznem kell végre, egy felesleges várakozás, örömöt nem éreztem.
A legfontosabb felismerésem:
👉 Nem vagyok „erős”, csak páncélt építettem magam köré.
👉 A páncél mögött ott volt a félelemmel teli kislány, aki nem örömöt keresett, hanem félelmeket akart elkerülni.
Mit adott az önismeret?
A vezetett folyamatokban lassan le tudtam bontani ezeket a félelmeket.
Már nem riaszt el, ha valaki lendületes, vidám, önálló.
Nem a félelem szűrőjén át nézem a világot.
Megtanultam különbséget tenni a páncél választása és a valódi vágyam között.
És ami a legfontosabb: újra elkezdtem kapcsolódni az életörömhöz.
Miért mondom el mindezt?
Mert sokan azt gondolják: ha nincs drámainak látszó probléma, - nem lehet segíteni-nincs mihez segítséget kérni.
Az örömtelenség, a belső üresség, a testi tünetek, a visszatérő kudarcérzés nem luxusproblémák. Csak láthatatlanabbak.
És van kiút.
Az igazi változás belülről indul – akkor, amikor nem a félelmeink, hanem mi magunk kezdjük el irányítani az életünket.
Üzenetem neked:
Ne várd meg, amíg a tested kényszerít rá, hogy változtass.
Vedd észre hogy nem jó neked!!
Az önismeret nem elmélet, nem könyvek gyűjteménye, hanem egy vezetett folyamat, ahol átírhatod a régi mintákat, és valóban megtalálhatod az örömöt.
Sokan mondják: „Bárcsak a mai eszemmel lehetnék húsz évvel fiatalabb.”
De valójában pontosan ezt teheted meg, ha most elkezded a folyamatot, és elkezded rendbe tenni az életed. Mert most használhatod azt a tudást és tapasztalatot, amire talán húsz év múlva sem lennél képes. És ez az, ami valóban közelebb visz ahhoz, hogy örömmel élj.
Ha szeretnél komoly változásokat az életedben, vedd komolyan magad!
Ha úgy érzed, magadra ismertél, és szeretnél tisztábban rálátni a helyzetedre, az akadályaidra vagy éppen az utadra, amin továbbindulnál, keress meg bátran.
Beszéljük át, mik a kihívásaid, merre tartanál, és milyen lehetőségek állnak előtted.
Lehet, hogy most még ködösnek tűnik minden – de együtt tisztábban fogsz látni, és el tudsz indulni a változás felé.
Írj nekem, vedd fel velem a kapcsolatot – induljunk el ezen az úton együtt. 🌿
