28/09/2025
Fast food, fast fashion, fast pszichológus?
„Csak lenne egy kérdésem, felhívhatom?”
„Nagyon sürgősen kérek időpontot!”
„Meddig fog tartani a terápia?”
„Szerinted mit csináljak most?”
A legtöbb bejelentkezés a pszichológushoz ilyen. Nem véletlen, hiszen hozzászoktunk, hogy minden azonnal elérhető – étel, ruha, információ. De a pszichológus szakma nem így működik. Nincsenek varázsigék, és nincs Ibuprofen a lelki fájdalomra.
A kezdő pszichológusokat gyakran nyomás alá helyezi a láthatóság és az elérhetőség, mintha mindig ott kellene lenni, mint egy minden igényt kielégítő anya, aki azonnal elveszi a rossz érzést. És mivel a laikusok azt látják, hogy mindig van egy pszichológus, aki el is érhető, így ez az igény továbbra is kielégítődik. A social media pedig még tovább mélyíti ezt az igény-kielégítést.
Csakhogy ebből hamar játszma lesz: a kliens az áldozat, a pszichológus a megmentő. És onnantól már nem felnőtt–felnőtt kapcsolat épül, hanem szülő-gyermek dinamika.
A pszichológussal való munka lassú, gyakran fájdalmas, nyomasztó és nehéz. De közben minőségibb élethez vezet. Aki terápiába kezd, nem instant megoldást kap, hanem lehetőséget arra, hogy megtanulja megtartani, kibírni és megérteni a nehéz érzéseit.
És igen: vannak valódi krízisek, amikor fontos az azonnali segítség. De a legtöbb ember nem krízisben keres fel pszichológust, hanem azért, mert „elveszettnek” érzi magát, és sok év elfojtás után felszínre törtek az érzések, amiket nem tud megtartani.
Az egyik legnagyobb felismerés lehet, hogy a szorongást, feszültséget nem kell azonnal elvenni. Hanem el lehet kezdeni megtartani, kibírni, lassan megérteni.
A pszichológus nem azért mond nemet az azonnali megoldásra, mert nem empatikus, hanem mert szakmailag felelőtlen lenne ígérni olyasmit, ami nem lehetséges.
A lelki munka nem expressz szolgáltatás, hanem befektetés önmagadba és a várakozás, a türelem és a folyamatban maradás önmagában gyógyító tapasztalat.
́ció