Mészáros Dóra - bécsi pszichológus

Startseite
österreich
Ottakring
Mészáros Dóra - bécsi pszichológus

🔷 Tanácsadó szakpszichológus,
🔹 relaxációs terapeuta,
🔹 szexológus tanácsadó,
🔹 Brainspotting practicioner
🔸 Bécsben és online

03/05/2026

Anyák napján sok poszt a szeretetről, háláról és kapcsolódásról szól. És ez így van rendjén. De ma szeretném megszólítani azokat is, akiknek ez a nap nem (csak) ünnep.

Azokat, akik egy olyan anyát gyászolnak, aki valójában sosem volt jelen az életükben – függetlenül attól, hogy él még, vagy már nincs közöttünk.

Lehet, hogy fizikailag ott volt, de érzelmileg nem.
Lehet, hogy bántott, kiszámíthatatlan volt, függőséggel küzdött, mentális betegséggel élt, vagy egyszerűen nem volt képes kapcsolódni.
Lehet, hogy mindent egyedül cipelt egy válás után, és közben nem maradt tere arra, hogy „anya” is legyen.
És az is lehet, hogy érzelmileg éretlen volt – és így nem tudta megadni azt, amire egy gyereknek szüksége lett volna.

Az egyik legmélyebb fájdalom nem is feltétlenül az, ami megtörtént. Hanem az, ami nem.
Az a sok „nem volt”:
- nem volt megtartás,
- nem volt biztonság,
- nem volt odafordulás,
- nem volt valódi figyelem.

Ezek a hiányok nehezen megfoghatók. Nincs konkrét emlékük, amit ki lehetne mondani, mégis átszövik az egész életünket. És talán éppen ezért olyan nehéz együttérezni saját magunkkal.
Hiszen hogyan gyászoljuk azt, aminek még neve sincs igazán?

Sokszor felnőttként szembesülünk azzal, hogy mennyi mindent magunknak kell megadnunk, amit gyerekként kellett volna megkapnunk.

Önmagunk megnyugtatását.
A határaink védelmét.
A feltétel nélküli elfogadást.
Azt a belső hangot, ami nem kritizál, hanem megtart.
És ez nem könnyű munka. Sőt, sokszor kifejezetten fájdalmas.

Mert közben újra és újra szembesülünk azzal is, hogy milyen anyánk lehetett volna.
Ez a fajta gyász nem egyszeri folyamat.
Nem „lezárható”. Velünk marad – de változik.
Változik az intenzitása.
Változik az, ahogyan hordozzuk.
És idővel talán egyre több együttérzés fér bele – saját magunk felé.

Ha ma nehéz ez a nap, az is rendben van.
Ha ambivalens érzések vannak benned, az is.
Ha hiányt érzel ott, ahol „szeretetnek kellene lennie”, az is érthető.
És talán ma annyi is elég, ha egy kicsit közelebb lépsz saját magadhoz.
Ahhoz a részhez, aki akkor nem kapta meg, amire szüksége lett volna.
Nem kell mindent egyszerre pótolni.
De lehet elkezdeni jelen lenni – magaddal.

30/04/2026

Ma helyettem Dr. Nero fogadja a klienseket, már ha nem alszik bele az ülésekbe. 😄

12/04/2026

̈nyvajánló

06/04/2026

Könyvajánló 📖

Embracing shame - Bret Lyon & Sheila Rubin

“SZÉGYEN ÉS DEPRESSZIÓ

A depresszió járványszerűen terjedt a nyugati világban. Bár a depressziót gyakran azonosítják a szomorúsággal, valójában az érzések és a vitalitás hiánya – érzelmi kiégés. Az egyik elmélet szerint a depresszió az én ellen fordított harag. A depressziós személy nem tud másokra haragudni, ezért befelé fordítja.

A depressziót egy összetett harag-gyász-félelem-szégyen kötelék eredményeként látjuk. Ez a kötelék érzelmek keveréke, amelyeket mind a szégyen köt össze. A depresszió egy szélsőséges visszahúzódási reakció a mindent átható szégyenre. Az érzelmeket övező szégyen olyan intenzív, hogy az ember feladja az életet, és enged a reménytelenségnek és a kétségbeesésnek – avagy a szégyen testvérérzéseinek. Ahhoz, hogy segítsünk valakinek a depresszióban, fel kell oldanunk a szégyent, hogy felszabadíthassuk az életerőt.

SZÉGYEN ÉS KÍVÁNCSISÁG

A kíváncsiság bele van kódolva az emberi agyba. Silvan Tomkins a kíváncsiságot kilenc elsődleges érzelem egyikeként sorolja fel. Úgy gondoljuk, hogy a kíváncsiság a legmeghatározóbb emberi érzelem. Míg a legtöbb állat érdeklődik az új tárgyak vagy más állatok iránt, amelyekkel találkozik, az emberek határozottan mindenre kíváncsiak. A világunk felfedezésének és megértésének szükségessége az a tulajdonság, ami arra késztetett minket, hogy benépesítsük a bolygót, és végül (jóban vagy rosszban) a domináns fajjá váljunk.

A kíváncsiság a szégyen ellenszere.

Amikor felkeltjük a kíváncsiságunkat, az agy azon részei, amelyek az örömöt és a jutalmat szabályozzák, aktiválódnak.“

̈nyvajánló

05/04/2026

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok! 🐰🌷

04/04/2026

A trauma nem mindig látványos.
Sokszor nem egy „nagy törés”, hanem sok apró élmény, ismétlődő hiány - különösen érzelmi hiány.
Nem az történik, hogy egyszer történik valami súlyos. Hanem az, hogy hosszú időn keresztül nem történik meg az, amire szükség lett volna:
érzelmi ráhangolódás, megnyugtatás, elfogadás, biztonság.

Vannak, akik kívülről sikeresek, felelősek, megbízhatóak. Belül viszont állandó készenlétben élnek. Ez az úgynevezett „magasan funkcionáló” trauma.

Jellemző lehet rá:
– hogy nem kérsz segítséget, mert nem akarsz teher lenni,
– hogy bűntudatot érzel pihenés közben,
– hogy mindent túlmagyarázol, mert félsz a félreértéstől,
– hogy ösztönösen olvasod a hangulatokat,
– hogy olyan dolgokért is bocsánatot kérsz, amik nem a te hibáid,
– hogy megijedsz mások haragjától – még akkor is, ha az nem is neked szól.

Ez nem „túlérzékenység”. Ez tanult alkalmazkodás.

A túlélés sokszor azt jelenti, hogy megtanuljuk előre érezni a feszültséget, és még azelőtt reagálni, hogy baj lenne.
Felnőttként a gyógyulás egyik része az lehet, hogy észrevesszük:
ma már nem ugyanaz a helyzet.
Nem kell mindig készenlétben lenned.
Nem kell mindent egyedül csinálnod.
Nem kell bocsánatot kérned a létezésedért.

A valódi biztonságban nem kell túlfunkcionálni.
A valódi biztonság az, ahol lehet pihenni, kapcsolódni, és egyszerűen csak lenni. 💛Elég csak jelen lenni. 💛

29/03/2026

Pszichológusként dolgozom, de mindenekelőtt ember vagyok. Nem címkékben gondolkodom, hanem érzésekben, történetekben és kapcsolódásban. A terápiás tér számomra nem csupán egy szakmai szerep gyakorlásának helye, hanem egy valódi találkozás két ember között.

Trauma-informált szemléletben dolgozom. Amikor valaki nehézségekkel érkezik, nem egyetlen nagy történetet keresek a háttérben, hanem azokat az apró, sokszor láthatatlan érzelmi traumákat, amelyek idővel formálták azt, ahogyan magunkhoz és másokhoz kapcsolódunk. Gyakran nem egyetlen nagy esemény hagy mély nyomot, hanem az ismétlődő érzelmi hiányok, a meg nem értettség vagy az, amikor egy érzéssel túl sokáig egyedül maradunk.

Számomra a problémák és a viselkedés, a kapcsolati minták megértése csak az első lépés. A valódi változás ott kezdődik, ahol az érzéseknek is teret adunk. A terápiás folyamatban az érzelmekkel való munka alapvető: azokkal az érzésekkel is, amelyek túl fájdalmasak, túl szégyenteliek vagy túl nehezek voltak ahhoz, hogy korábban kimondhatók legyenek.

Hiszem, hogy a gyógyulás sokszor egy kapcsolatban történik. Amikor a nehéz érzések együttérzéssel, türelemmel, figyelemmel és elegendő idővel találkoznak, akkor lassan elkezdhetnek átalakulni. A terápiás kapcsolat sokszor az első olyan tér lehet, ahol az érzéseknek nem kell egyedül maradniuk.

A munkám során gyakran látom, hogy a különböző viselkedési minták - például függőségek, túlgondolás vagy visszahúzódás - illetve bizonyos gondolkodási stratégiák, mint a racionalizálás vagy az intellektualizálás mögött egy közös tapasztalat húzódik meg: az érzelmi magára hagyatottság. Valamilyen formában mindannyian találkozunk ezzel az életünk során.

Az érzelmi biztonság megteremtése számomra alapvető. A valódi empátia sokszor sebezhetőséget is jelent: azt, hogy valaki valóban lát, meghall, és ráhangolódik arra, ami bennünk történik. Néha még egy egyszerű kérdés, mint a "Hogy vagy?" is képes olyan érzéseket megérinteni, amelyekkel korábban talán egyedül kellett maradnunk.
Fontos számomra, hogy a folyamat a te tempódban haladjon. A terápiában nem kell sietni. Sokszor éppen az a gyógyító, hogy van idő megállni, érezni és együtt megérteni azt, ami történik benned.

Nem gondolom, hogy az ember "probléma", amit meg kell javítani. Sokkal inkább olyan történetek, tapasztalatok és érzelmi minták hálója vagyunk, amelyek valaha segítettek túlélni.

A munkám alapját az empátia, a nyitottság, az elfogadás és a hitelesség adják. Ugyanilyen fontosak számomra a keretek és a határok is. Ezek adják azt a stabil biztonságot, amely mindkettőnket megtart a folyamatban. A jól tartott határok nem korlátoznak - hanem biztonságot teremtenek.

Ha úgy érzed, hogy ez a szemlélet közel áll hozzád, szeretettel várlak a közös munkára.

28/03/2026

Sokszor azt hisszük, a trauma ellentéte a „teljes gyógyulás”.

Mintha akkor lennénk rendben, amikor már nem fáj semmi, és minden tökéletesen működik.

De a trauma nem a tökéletesség hiánya.
Hanem a biztonság hiánya.
Ezért a trauma ellentéte nem az, hogy mindig nyugodtak vagyunk.
Nem az, hogy mindig kontrolláltak.
Nem az, hogy soha nem billenünk ki.

Hanem az, hogy újra élünk.
Kapcsolódunk.
Érdeklődünk.
Kíváncsiak vagyunk.
Játsszunk.
Jelen vagyunk.

A trauma idején a testünk túlélő üzemmódban működik.
Ilyenkor nem a növekedés, hanem a védekezés az elsődleges.

A gyógyulás nem az, hogy „kijavítjuk” magunkat.

Hanem az, hogy biztonságban elkezdhetünk olyan dolgokat megélni, amik korábban nem voltak lehetségesek.

Nem tökéletesebb verzióvá válunk.
Hanem élőbbé.
És ez sokkal emberibb cél. 💛

24/03/2026

A szégyen az egyik legerősebb, mégis legtöbbet titkolt érzésünk. Gyakran csendben működik a háttérben: önkritikában, megfelelési kényszerben, túlzott alkalmazkodásban vagy épp visszahúzódásban.

Pont ezért fontos beszélni róla.
A kimondott szégyen elkezd veszíteni az erejéből.

Amíg a szégyen titokban marad, addig azt az érzést kelti bennünk, hogy „valami baj van velem”.
Amikor viszont meg tudjuk osztani egy biztonságos kapcsolatban, kiderül: nem vagyunk egyedül ezekkel az érzésekkel.

A szégyen a csendben növekszik.
Kapcsolatban viszont oldódni kezd.

̈nyvajánló

21/03/2026

Sokan azt tanulták meg gyerekként, hogy a harag veszélyes.
Nem azért, mert a harag önmagában rossz lenne, hanem mert a szülő nem bírta elviselni.

Az érzelmileg éretlen szülő számára a gyerek haragja fenyegető.
Mert a harag kimond valamit: hogy valami fájt, valami igazságtalan volt, valami nem volt rendben.

És ezt könnyebb elhallgattatni, mint meghallani.

Ilyenkor a fókusz áttevődik a történtekről a reakcióra:
„Ne beszélj így velem.”
„Túl érzékeny vagy.”
„Hogy lehetsz ilyen hálátlan?”

Így tanulja meg a gyerek, hogy nem az a baj, ami történt, hanem az, hogy ő mit érez miatta.
Felnőttként pedig sokan még mindig bűntudatot éreznek a harag miatt.
Pedig a harag gyakran nem romboló érzés, hanem egy határ.

Néha a harag az a részünk, amelyik végre kimondja:
ez nekem fájt.

14/03/2026

A krónikus szégyen nagyon gyakran megjelenik a boomer szülők gyerekeinél, azaz az X és Y generációnál.

Ennek több történelmi és nevelési oka van:
1. Teljesítményközpontú nevelés
Sok családban az értékesség a teljesítményhez volt kötve.
A gyerek ilyenkor nem azt tanulja meg, hogy valamit jobban kell csinálnia, hanem azt, hogy ő maga nem elég jó.
Ez a szégyen egyik legerősebb forrása.

2. Érzelmi analfabetizmus
Sok szülő egyszerűen nem tanulta meg kezelni az érzelmeket.
Ilyenkor a gyerek azt éli meg:
az érzései nem elfogadhatók, vele valami baj van.
Ez szégyent generál.

3. Megszégyenítés mint nevelési eszköz
A megszégyenítés sok helyen normális fegyelmezési módszer volt.

4. Feltételes szeretet élménye
Sok gyerek azt élte meg, hogy a szeretet akkor jön, ha:
- jól viselkedik
- jól teljesít
- nem okoz problémát
Ez egy belső hitet alakít ki:
„Ahhoz, hogy szeressenek, jobbnak kell lennem.”

Hogyan jelenik meg ez felnőttkorban?
- perfekcionizmus
- imposztor szindróma
- túlzott önkritika
- konfliktuskerülés
- erős megfelelési kényszer
- vagy a másik oldalon védekező agresszió

Egy fontos paradoxon:
Sok boomer szülő nem rossz szándékból csinálta ezt.
Ők gyakran:
- háború utáni traumákból jövő családokban nőttek fel
- érzelmi elhanyagolásban
- kemény túlélési logikában

Így ők maguk is krónikus szégyent hordoznak, csak sokszor kritika vagy kontroll formájában adják tovább.

08/03/2026

🌸 Boldog Nőnapot! 🌸

Ma egyetlen dolgod van: ne a társadalom elvárásainak próbálj megfelelni.
Ne a „tökéletes nő” képét kövesd.
Ne a külső elismerésből merítsd az értéked.

Ma csak magadnak felelj meg.
Hallgasd a saját igényeidet.
Légy kedves a saját sebezhetőségeddel.
Adj időt magadnak, törődj magaddal, figyelj a határaidra.

A valódi önegyüttérzés és önszeretet nem a tökéletesség, hanem az a bátorság, hogy önmagadhoz hű maradsz, még akkor is, ha a világ másképp várja el. 💛

Adresse

Ottakring

Telefon

+36309965525

Webseite

https://www.dorameszaros.com/, https://www.kucko.at/

Benachrichtigungen

Lassen Sie sich von uns eine E-Mail senden und seien Sie der erste der Neuigkeiten und Aktionen von Mészáros Dóra - bécsi pszichológus erfährt. Ihre E-Mail-Adresse wird nicht für andere Zwecke verwendet und Sie können sich jederzeit abmelden.