26/01/2026
„Happiness is a moral obligation.”
A boldogság erkölcsi kötelesség.
Dennis Prager mondta. És ez a kijelentés sokakat irritálhat. Nem véletlenül.
A boldogságról ma gyakran úgy beszélünk, mintha opcionális lenne. Jó lenne, ha lenne, de ha nincs, hát nincs. Majd egyszer. Ha kevesebb a stressz. Ha mások megváltoznak. Ha jobb lesz az élethelyzet.
Szerintem ez tévút.
És mielőtt félreértenénk: nem a toxikus pozitivitásról beszélek. Nem arról, hogy mindig jól kell lennünk, mosolyognunk kell, vagy el kell nyomnunk a fájdalmat. A veszteség, a fáradtság, a düh, a szomorúság az élet része. Ezeket nem kell „megjavítani”.
Amiről beszélek, az felelősség.
A boldogság témája újra és újra visszatér az életembe.
Először egészen személyesen, a nevemen keresztül. A Beatrix jelentése ugyanis: boldogságot hozó. Sokáig ez csak egy kedves jelentés volt. Később kérdéssé vált: mit jelent ez a mindennapokban.
Aztán a húszas éveimben ismét szembejött, amikor elolvastam François Lelord könyvét, Hector utazása, avagy a boldogság keresése címmel. Ott vált világossá számomra, hogy a boldogság nem végállapot. Nem egy cél, amit kipipálunk. Hanem döntések sorozata. Apró, ismétlődő választásoké.
Most pedig újra itt van.
A hétvégén Londonban voltunk, és ott vettem meg Dr. Rangan Chatterjee frissített könyvét, Happy Mind, Happy Lifecímmel, amit magyarul így fordítanék: Boldog elme, boldog élet. Nem folyamatos jóérzést ígér, és nem motivációs megoldásokat kínál. Eszközöket ad. És a felelősséget visszahelyezi oda, ahová tartozik: az egyénhez.
És most szeretném, ha egy pillanatra Te is megállnál.
Játsszunk egy kicsit.
Fejezd be ezt a mondatot kommentben:
👉 Számomra a boldogság azt jelenti, hogy…