Tudatos elme - Szabó-Héger Zsófiával

24/09/2025

📢 Nagyon sokan érdeklődtök már, hogy hogyan lesznek az őszi-téli programok, mikor kerülnek fel az események ide a fb-ra, és mikor lesznek foglalhatóak rá a helyek a weblapon.
Mindenekelőtt köszönöm az érdeklődést és az üzeneteket, jelentem, készülnek 🫡😃, napokon belül meglesznek a workshopok időpontjai (az első egy október végi szép szombaton lesz, a többi sorban utána) és a januári női elvonulásé is (ez utóbbira már csak fixálnom kell a szállást).
Úgyhogy csak egy kis türelmet kérek még, és ígérem, utána elárasztalak titeket jobbnál jobb csoportos programokkal, örülök, hogy hiányoztak nektek a nyáron. Nekem is, úgyhogy épp ideje belevágni újra. 💜🌺

/A mókusok jó fejek, és most, hogy érik a dió, visszajöttek a diófánkra. 🐿/

23/09/2025

😔 Van, hogy reggel felébredsz, és furcsa üresség ül meg benned. Pedig „minden rendben”. Család, munka, ház, kocsi, bevásárlólista. És mégis ott motoszkál valami: „Ez tényleg az én életem?”
👉 Sokkal többet öröklünk a családunktól, mint a nevünket vagy a szemszínünket. Álmokat, félelmeket, elvárásokat, és annyi mindent még. Ha pedig gyerekként azt tanultad meg, hogy a szeretet ára az, hogy beilleszkedsz, nem lógsz ki, viszed tovább, amit kell – akkor lehet, hogy felnőttként sem mered megkérdőjelezni a kijelölt utat.
❗ Sokszor nem is vesszük észre, hogy valójában más életét éljük. A szüleinkét. Egy nagyszülőét. Egy családtagét, akinek „nem lehetett”, és most te kompenzálsz. Tanulsz helyette, boldogulsz helyette, maradsz helyette, teszed a "dolgod".
De a tested nem hazudik. A szorongás, a feszültség, az üresség sokszor annak a jele, hogy nem a saját utadon jársz.
🌺 Vedd észre a jeleket! Várlak szeretettel.

17/09/2025

🥺 Ugye ismerős az érzés, amikor valaki kér valamit tőled… és már megint igent mondasz? Pedig belül minden tiltakozik - a tested, a hangulatod, a határaid.
És mégis: egy mosoly, bólintás, „persze, megoldom” – és félretolod az érzéseidet. 🙁
👉 Ez a fajta viselkedés nem gyengeségből fakad, hanem abból a gyerekkori tapasztalatból, hogy a szeretet ára az alkalmazkodás volt. Akkor érezhetted magad biztonságban, ha kedves voltál, csendes, rugalmas. És amikor nemet akartál mondani, akkor "nem voltál megfelelő", talán meg is szégyenítettek, vagy "csak" nem figyeltek rád.
🤓 A „jókislány/jófiú” viselkedés akkoriban túlélési stratégia volt, de felnőttként már nem véd, hanem kimerít. Ha mindig igent mondasz másokra, szépen lassan nemet mondasz saját magadra. A határaid nem tűnnek el – csak mások átlépnek rajta.
A „nem” szó lehet tiszta, szeretetteli, határozott. Egy döntés önmagad mellett.
És nem vagy ettől kevesebb. Épp ellenkezőleg. 🌻💜

10/09/2025

Fejlődni sokféleképpen lehet, a lényeg, hogy a saját szíved és történeted vezessen, hiszen az önismeret útja nem verseny – engedd, hogy a saját ritmusodban nyíljon meg előtted.

🌿 Ha érdekel az önismeret, önfejlesztés, minden élmény apró magokat ültet el benned, ezért fontos, hogy inspirálódj, olvass, járj előadásokra vagy workshopokra – amelyik hozzád közel áll. Egy könyv vagy egy előadás nem biztos, hogy azonnal választ ad minden kérdésedre, de megmutathat egy új nézőpontot, elindíthat benned gondolatokat, nyújthat rálátást benned zajló történésekre, és sokszor ezek a tapasztalások adnak bátorságot ahhoz, hogy közelebb lépj önmagadhoz, és felismerd: van választásod, van mozgástered, és változtathatsz, ha akarsz.

🌱 Én magam is sokszor ajánlok könyveket, dokumentumfilmeket, írásokat vagy eseményeket – ez nyilván szubjektív, hiszen olyanokat ajánlok, amelyek (a szakmaiságon túl) közel állnak a szívemhez, vagy amelyek bennem személyesen mély nyomot hagytak. Hiszem, hogy ezek értékes kapaszkodók lehetnek másnak is, ugyanakkor mindig fontosnak tartom: a választás a tiéd. A paletta széles, és te érzed legjobban, mi az, ami igazán megszólít téged.

🌿 Csodálatosnak tartom, hogy ma már ennyi tudás szabadon elérhető, mégis fontos jól bánni ezekkel az információkkal: attól, hogy egy látott/olvasott jellemvonás vagy egy történet részben rád illik, még nem biztos, hogy valóban rólad szól. Könnyű elcsúszni abba az irányba, hogy mindent magadra húzz, és minden helyzetben diagnózist keresgélj (mindkettővel rengetegszer találkozom). Ugyanez igaz másokra is: mostanában felkapott téma a nárcizmus (ez önmagában szuper!) – és bár hasznos és szükséges erről beszélni, nem szerencsés, ha ettől az exedet vagy a főnöködet nárcisztikus személyiségzavarral "diagnosztizálod", de az sem, ha olvasmányok alapján a környezeted egyes tagjait hirtelen bipolárissá nyilvánítod (de hallottam már skizofréniát is "felfedezni" ilyen módon). Ez a fajta hamis címkézés nem visz közelebb sem önmagad, sem a kapcsolatrendszered megértéséhez, sőt épp a távolságot növeli egy olyan világban, ahol az egyik legfontosabb értéknek az őszinte, szeretetteljes kapcsolódást tartom, arról nem is beszélve, hogy egy valós diagnózis felállítása mindig szakember feladata.

💛 Ami a te kezedben van, az a felismerés ereje, és ez nem kis erő! Ha olvasol vagy hallasz valamit, ami megérint, érdemes elgondolkodnod rajta: "vajon az én életemben, a kapcsolataimban hogyan jelenik ez meg?" Ez a fajta finom ránézés segít abban, hogy mélyebben megértsd magad anélkül, hogy elnehezítenéd a lelkedet felesleges címkékkel. Az önfejlesztés forrásai akkor igazán értékesek, ha inspirálnak és elindítanak téged egy belső utazásra. Használd őket lámpásként, eligazítanak, megmutatják, hogy nem vagy egyedül a kérdéseiddel. Taníthatnak fantasztikus új eszközöket önmagad segítéséhez, adhatnak lendületet, erőt. Sokan ezek által tapasztalják meg először, hogy lehet másként gondolkodni, másként érezni, másként reagálni mint addig bármikor az életükben, és ez már önmagában is felszabadító.

💛 És igen, vannak olyan helyzetek, amikor felteszed magadnak a kérdést, "de az én saját történetemmel mi lesz?" Itt jön be az egyéni terápia, ami egy gyönyörű (és sokszor megrendítő) utazás, ahol teret és időt kapsz arra, hogy egy tapasztalt segítővel, aki csak rád figyel, leülj, és segítségével felderíts egy másfajta térképet önmagadhoz. Ha úgy érzed, túl sok a kérdés vagy bizonytalanság benned, mindig ott van a lehetőséged arra, hogy szakember kíséretében menj tovább – de erről szól az előző írásom, ha még nem olvastad volna, ott megtalálod az én nézőpontomat erről.

✨ Ami tehát a legfontosabb: ezek nem egymást kizáró utak, hanem egymást erősítő lehetőségek. Egy könyv gondolata tovább élhet benned, egy előadás élménye segíthet megérteni egy belső folyamatot, a terápia pedig tovább mélyítheti mindazt, amit más forrásokból is tanulsz. Ez egy szép és komplex rendszer, ahol jól összehangolva minden elem támogatja a másikat – és ahol végső soron te magad vagy a középpontban.

02/09/2025

🌿 Nem biztos, hogy én vagyok a segítőd. És ez így teljesen rendben van.
A világ csodálatosan sokszínű, és benne mi magunk is azok vagyunk. Ahogyan nincs két egyforma életút, úgy nincs két egyforma terápiás kapcsolat sem.
Nagyon fontos, hogy ne ragaszkodj egyetlen irányhoz vagy személyhez csak azért, mert "így illene". Lehet, hogy elsőre nem találod meg azt, akihez valóban tudsz kapcsolódni – és ez nem kudarc. Ez egy út része. Megérdemled, hogy megtaláld azt a segítőt, aki mellett biztonságban érzed magad, akinek a szavai valóban elérnek hozzád, aki felé bizalommal és nyitottsággal tudsz fordulni.

🌱 De miről is szól egy terápiás folyamat valójában?
Sokan azt hiszik, a terapeuta valamiféle "guru", aki majd átadja a bölcsességet, megmondja a helyes utat, és kész válaszokkal érkezik. Valójában a terápia nem erről szól. A terápia nem hierarchia, hanem partneri együttműködés. Egy folyamat, ahol két ember találkozik: az egyik hozza a saját életének történetét, érzéseit, terheit, a másik pedig a figyelmét, tudását, tapasztalatát – és ebből a kettőből születik valami új.
Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a terapeuta mindig higgadt, mindig bölcs, mindig "szent" vagy akár Buddha-szerű – emiatt sokszor kerülhet olyan piedesztálra, ahova ő maga talán sosem kívánkozott. Pedig a valóság ennél sokkal emberibb: nekünk is volt jobb-rosszabb gyermekkorunk, mi is érzünk fáradtságot, bizonytalanságot, félelmet, szomorúságot. Minket is érnek hatások, történik velünk az élet – örömök, csalódások, kihívások; ami különbség lehet, hogy talán másképp látunk rá, másképp kezeljük, más megoldási módszerekhez folyamodunk, mint az, akinek nem ez a hivatása és ezáltal más a fókusza. És ez így van rendjén. Épp ezek az érzelmek tehetnek minket hitelessé, teszik emberivé a munkánkat, mert nem egy érzelemmentes gépet látsz magad előtt és nem is egy szentet, hanem valakit, aki valóban együtt tud érezni veled, mert átélte, amit emberként át lehet élni. A tökéletlenség, a sebezhetőség nem gyengeség – hanem a híd közöttünk. Ettől lesz a terápia élő, őszinte és valódi.

A terápiás kapcsolat alapja a bizalom - egy láthatatlan kapocs, amely összeköt minket. A bizalom ott kezdődik, ahol érzed: nem kell szerepeket játszanod, nem kell megfelelned, nem kell "jó kliensnek" lenned. Elég önmagadnak lenned, a félelmeiddel, a vágyaiddal, a kérdéseiddel, a zavarodottságoddal együtt. A nyitottságod segít abban, hogy valódi változás történjen, ne csak felszínes beszélgetés.
Ez a kapcsolat a megtartásról is szól. Arról, hogy van egy hely, ahol akkor is elfogadnak, ha szétesve érkezel. A terapeuta nem ítélkezik, nem sürget, nem tol maga előtt és nem rángat előre. Inkább ott áll melletted, tartja a kereteket, tartja a teret, tart téged – akkor is, amikor neked épp nincs erőd magadat tartani. Ez az élmény sokszor önmagában is gyógyító: hiszen van egy biztonságos hely, ahová bármikor visszatérhetsz.
És végül szól arról is, hogy te vagy a saját életed szakértője. A terapeuta nem mindentudó mester, nem valaki, aki kész recepteket ad. Inkább egy szeretetteli, nyitott kísérő, aki segít rálátni arra, amit egyedül talán nem vennél észre. Aki finom kérdésekkel, tükrökkel, jelenléttel, megtartással kísér - de az irányt, a tempót, a döntéseket mindig te adod meg. Ez a folyamat rólad szól, a te belső erőforrásaidról, és arról, hogy megtanuld elhinni: benned van a megoldás kulcsa.

💡 Közhelyek? Vannak és lesznek. Egy tapasztalat, amit érdemes megérteni: a jelenlegi nehézségeinket ritkán tudjuk teljesen tisztán látni vagy valóban megoldani anélkül, hogy visszatekintenénk a múltba. Igen, vannak dolgok, amiket nem lehet megspórolni. El fogunk jutni a családi mintákhoz, a szülők, testvérek hatásaihoz, a gyerekkorban rögzült szokásokhoz és az ezekből kialakult működési sémákhoz. Bizonyos szempontból tényleg közhelyek – de nem véletlenül. Ezek az alapok formálnak minket, és ha képesek vagyunk rájuk ránézni, akkor tudjuk feloldani a nehézségeket és nyílik meg az út ahhoz, hogy új mintákat hozzunk létre, és a jelenben valóban hatékonyan működjünk.

✨ Szeretem, hogy többféle módszert alkalmazhatok a sajátommal kombinálva. Ez lehetővé teszi, hogy a terápia valóban személyre szabott legyen, és mindig te állj a középpontban. Nem kell, hogy a módszer határozza meg az utat – az a fontos, hogy a te egyedi történeted, érzéseid, igényeid és tempód szerint haladjunk. Ez adja a folyamat valódi hatékonyságát. Én egy lágy, szelíd, megengedő vonalat képviselek – mert a saját személyiségem ebben tud igazán önazonos és hiteles lenni. Ez mindenkinek ideális? Egészen biztosan nem. És pont ez adja a szépségét ennek a hivatásnak: hogy nincs egyetlen jó út. Mindenkinek megvan a sajátja, és mindenkinek van egy olyan segítő, akivel a kapcsolódás valóban működni tud.

💛 A terápiás folyamat nem arról szól, hogy valaki kívülről megmondja helyetted, merre indulj, hanem arról, hogy felfedezd a saját utadat, miközben melletted áll valaki, aki megtart, aki szeretettel segít, aki hisz benned, amikor te épp nem hiszel magadban, hogy megélhesd: a legnagyobb erőforrás mindig is benned volt.

Engedd meg magadnak a keresést, a próbálkozást, a válogatást. A te történeted megérdemli, hogy pontosan azzal találkozzon, akihez valóban kapcsolódni tudsz. Nem kell mindenkinek ugyanazt az utat járnia – neked csak a sajátodat kell megtalálnod. 🌸

26/08/2025

👉 Sokan azt mondják: „Nekem jó gyerekkorom volt. Nem bántottak. Nem történt semmi rossz.”
És mégis ott van a szorongás. A túlérzékenység. A belső feszültség. Az állandó készenlét. És az a fura, kiüresedett érzés, hogy „valami hiányzik, de nem tudom megmondani, mi az.”
😔 A trauma nem csak a nagy, drámai eseményekről szól. Sokszor az hiányzik, ami nem történt meg. A figyelem. A simogatás. A kimondott szeretet. A biztonságos tér, ahol sírhattál volna. Ahol meghallgattak volna.
Ha a szükségleteidre nem kaptál megfelelő választ, akkor az idegrendszered úgy tanult túlélni, hogy elnyomta az igényeidet. Lefagyott. Alkalmazkodott. És ez felnőttként is működik tovább – a kapcsolataidban, a testedben, a döntéseidben.
A hiányos kötődés is trauma – csak csendesebb. Nehezebben megfogható, de annál mélyebb nyomot hagy.
💡 Azt mondani: „semmi különös nem történt velem” – néha pont azt rejti, hogy valami nagyon fontos hiányzott.

Több mint tízéves tapasztalattal várlak szeretettel Bécs 13. kerületében vagy online bárhonnan.
www.tudatoselme.com

21/08/2025

Ma nem oldottam meg semmit. 🙄🤭 De attól még számítok. Vannak napok, amikor csak létezem. Nem haladok, nem hozok döntéseket, nem pipálok ki semmit. Csak vagyok.
Ezt régen kudarcként éltem meg, ma már tudom: az értékünk nem abban van, amit elintézünk. Hanem abban, ahogyan létezünk.
💜 Néha pont arra van szükségünk, hogy ne csináljunk semmit, és ez nem időpazarlás, hanem öngondoskodás.
💌 Küldök neked egy kis megnyugvást – ha ma nem voltál hatékony, "csak" ember. Mert az is bőven elég.

19/08/2025

Mondtál már olyasmit a gyerekednek, ami közben úgy érezted, mintha nem is a saját hangod hallottad volna? 😳 Mintha visszhangzott volna benned egy régi mondat – egy olyan, amit gyerekként gyűlöltél:
„Ne hisztizz!”
„Nagy lány vagy már, ne bőgj!”
„Ez nem akkora ügy!”
🧐 Ezek a mondatok nem véletlenül bukkannak fel. Az agyad gyerekkorban érzelmi mintázatokat alakít ki tanulás útján. Ha a szüleid nem tudtak mást adni, csak elhallgatást vagy szigort, akkor ezek a válaszreakciók automatikussá válnak, mintha beléd égtek volna. Amikor pedig stresszhelyzetbe kerülsz, az agyad a „leggyorsabb elérhető programhoz” nyúl – a gyerekkorodból.
A családi rendszerekben működik egy mély, tudattalan lojalitás. Próbálunk tartozni. Kapcsolódni. Újrajátszani, amit láttunk, még akkor is, ha fájt. Nem csak a mondatok jönnek vissza – a dinamika is: ki dominál, ki hallgat, ki visel el mindent.
De te ezt már észreveheted. Megállhatsz, kereshetsz más szavakat. Nem azért, mert „tökéletes szülő” akarsz lenni, hanem mert több szeretet fér el benned, mint amit kaptál.
🧠 A régi minták nem a hibád. De a gyógyulás lehet a döntésed.

14/08/2025

👉 Szoktad úgy érezni, mintha a családod vagy a környezeted minden nehézségének a terhe a te válladat nyomná? Mintha a te feladatod lenne megoldani a kimondatlan fájdalmakat, helyrehozni a megbicsaklott kapcsolatokat, és megérteni azt, amit mások nem tudnak szavakba önteni? Közben egyre fáradtabb vagy, egyre jobban kimerülsz, mégsem tudsz kiszállni ebből a szerepből, mert azt gondolod: ha te nem teszed meg, akkor senki sem fogja?

😔 E mögött a teher mögött - bár egyéni történeted része – legtöbbször (természetesen nem minden esetben!) egy jól ismert jelenség, az úgynevezett parentifikáció áll. Ez a kifejezés azt takarja, hogy gyermekkorodban túl korán vállaltál olyan érzelmi vagy gyakorlati felelősséget a szüleid vagy más családtagok iránt, ami nem a te feladatod lett volna. Mintha gyerekként „érzelmi szülővé” váltál volna – őket vigasztaltad, támogattad akár lelkileg akár fizikailag, miközben a saját szükségleteid részben vagy egészben háttérbe szorultak.

❗️Ez a mintázat hosszú távon tudattalanul nagyban befolyásolja az életedet. Ha ezzel a sémával élsz, felnőttként gyakran előfordulhat, hogy nem tudod elkülöníteni, mi a te felelősséged és mi az, ami mások terhe. A túlzott érzelmi felelősségvállalás pedig szorongáshoz, önbizalomhiányhoz és kimerültséghez vezethet, miközben a tested is jelez: szorító izomfeszülés, fejfájás, alvászavar vagy egyéb tünetek formájában - mert az érzelmek a testünkben és a testünkbe íródnak.

🌻 Ilyen esetekben a családállítás különleges eszközként oldja meg azt a láthatatlan hálót ami körbevesz és szorongat: megmutatja a családi rendszereid rejtett összefüggéseit és dinamikáit, amelyek mögött a saját túlzott felelősségvállalásod áll. Lehetővé teszi, hogy tisztán lásd, azok a terhek, amiket érzel, nem feltétlenül a tiéd – hanem egy generációkon átívelő mintázat örökségei.
A családállítás során megjelenítjük a térben családtagjaidat, így kézzelfoghatóvá válik, ha valaki a saját helyén kívül áll, vagy olyan terheket cipel, melyek nem az övéi. Ezek a felismerések pedig gyönyörű felszabadulást hoznak: lehetőséget arra, hogy visszahelyezd a felelősséget oda, ahová valójában tartozik, és újra kapcsolatba kerülj a saját, autentikus éneddel. Ebben a megtartó, tiszta térben megengedheted magadnak a szabadságot, az önszeretetet és a belső békét.
Az, hogy megtanulod helyén kezelni a felelősséget egyáltalán nem azt jelenti, hogy kevésbé leszel másokkal törődő, épp ellenkezőleg: amikor megtanulod megtartani az egészséges határaidat, akkor tudsz igazán mélyen és szeretetteljesen támogatni másokat anélkül, hogy közben elveszítenéd önmagad.

💜Ha legközelebb ismét egy „nekem kell megoldanom mindenki búját-baját”-üggyel találod magad szembe, vedd észre, hogy nem véletlen. Várlak szeretettel tanácsadással egybekötött családállításra, aminek során az állításon tapasztalt ráébredéseken túl még abban is segítek, hogy mit kezdj ezekkel a felismerésekkel, hogyan dolgozz velük, és mikre figyelj, hogy változtatni tudj.

12/08/2025

😔 Lehet, hogy a gyereked mostanában dühös. Vagy szorong. Alvászavarai vannak. Nehezen viseli az elválást. Túl érzékeny. Vagy épp túlpörög. És te közben mindent megteszel – mégis tehetetlennek érzed magad.
👉 A gyerekek nem mindig szavakkal kommunikálnak, sokkal inkább viselkedéssel. Ők még nem feltétlenül tudják kimondani, ha feszültség van a rendszerben, csak „játszani kezdik” azt, ami kimondatlan maradt.
Sokszor előfordul, hogy nem is a saját érzésüket jelenítik meg – hanem valaki másét. A tiédet. Vagy egy családtagét, aki szenvedett. A gyerek, mint egy kis radar, érzékeli a hangulatot, a titkokat, a feszültséget. És ha te nem sírhattál, nem lehettél dühös, ő sír és ő dühös helyetted.
Ez nem arról szól, hogy rossz anya vagy. Épp ellenkezőleg. A gyereked annyira kapcsolódik hozzád, hogy együtt viszi veled, amit már nem bírsz egyedül. ❤️
Ezért is fontos, hogy törődj magaddal. Mert ha te gyógyulsz, az ő tünete is enyhülhet.
🧠 A gyerek nem „rossz” – csak egy rendszer érzékeny tükre.

10/08/2025

Erre szokás mondani, hogy a másik énem. De nem mondom, mert nincs másik énem, így, ezzel együtt vagyok kerek egész.
🤨 Hogy fér meg egymás mellett a terápiás hivatás és a színházi munka? Tökéletesen.
💜 A színház, az impró egyik legerősebb alapja az önismeret, az önreflexiós képesség, a tudatos jelenlét és az aktív figyelem. Ha már hallottad ezeket a kifejezéseket konzultációk során vagy workshopokon, tréningeken tőlem, akkor ismerős lehet az is, amit ebben az interjúban olvashatsz, csak színházi vonalon.
Több mint húsz éve szerves része az életemnek az impró, nyolc éve pedig a hivatásom részévé is vált trénerként és oktatóként.
🩷 Köszönöm a http://xn--rlunk-0ta.at/ ausztriai magyar portálnak a beszélgetést.

Az imprótól szebb lesz a világ - interjú Szabó-Héger Zsófiával, az ImpróSvung vezetőjével - Rolunk https://share.google/EkTNKppxIvy8idi1T

Idén májusban debütált a Svung Bécsi Magyar Színház imprótársulata, az ImpróSvung, ami mostanra, szám szerint három előadást tudhat maga mögött, ebből a harmadik pedig már egy kooperáció keretében jött létre. A csapat rohamosan fejlődik, a nézők imádják és visszajárnak....

07/08/2025

Ma reggel jutott eszembe, hogy tegnap valakinek megígértem: visszahívom. Nem történt meg. Egyszerűen elfelejtettem. 🥺
Régen ilyenkor rögtön csatlakozott volna hozzám a belső kritikus: „Megint nem figyelsz. Hogy eshetett ez neki, hogy lehetsz ilyen dekoncentrált?”
Ehelyett másképp szóltam magamhoz: „Ember vagyok. Elfáradtam. Sajnálom, megtörtént, de néha ez is belefér.”
Nem omlott össze semmi. Nem lettem kevesebb.
💛 Az önszeretet sokszor nem hangos. Csak csendes engedély arra, hogy hibázhatsz, fáradt lehetsz, de ettől még szerethető vagy.
Ha ma neked is sok, ha szétszórt vagy, csak légy szelíd magadhoz. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy elég jó legyél.
💌 Küldök neked egy kis szeretetet – csak úgy, mert lehet, hogy pont erre van most szükséged.