22/08/2025
2025. augusztus 22. péntek
Péntek kora délután aktiválódó fényszög együttes könnyedén ráébreszthet bárkit arra, hogy…igazából mindig is tudtuk…
Zsigerileg éreztük, hogy igen is lehet békében, és harmóniában élni. Hogy az az ősi vágy, ami minden külső és belső harcunk ellenére ott dolgozik bennünk, ami egy szinte utópisztikus, és ideális életről szól, az korántsem csak egy túlidealizált álomkép. Nagyon is valós. A feltartóztathatatlan változások folyamatosan érnek a lélekben, és csak arra várnak, hogy végre kitörhessenek, létezhessenek.
Mindez pusztán hit és döntés kérdése.
Jó lenne végre nem megfojtani magunkat az élettel, nem korlátok közé zárkózni, nem lustaságból elpazarolni minden belső értékünket, hanem megadni a császárnak/császárnőnek azt, ami jár, és megtenni az épp aktuális lépéseket a majdani teljes harmónia irányába.
Nem baj, ha minden fenekestől felfordul. Úgyis csak az omolhat össze, aminek egyébként sem volt túl jó alapja, vagy épp jövője.
Most kristálytisztán megérkeznek azok a felismerések, hogy honnan KELL végre ellépni, mi az, amit le kell tudni morzsolni, hagyni, hogy leváljon, meghalljon életünk azon részével együtt, amit mélyen belül talán szégyeltünk is magunkban. Minél jobban letisztul, hogy mi is lenne a helyes irány, annál jobban képesek vagyunk haragudni magunkra, amikor nem lépjük meg. Ez pedig nem épp a legjobb karma, amit teremthetünk magunknak.
Soha nem azzal van baj, ami mögöttünk van, és azzal sem, ami most van. A problémák akkor kezdődnek, amikor már megvan a kellő felismerés, de a jövőnkért mégsem teszünk semmit sem. A családi minták döntő többségében ott van a tehetetlenség. Túl sokszor hallottuk, láttuk, hogy mások nem tettek semmit sem, csak bénán sodródtak egy langyos, boldogtalan életben, és nem egyszer érték be jóval kevesebbel, mint amit elérhettek volna. Ezek a minták csendben, alattomosan égtek be, és itt van annak a lehetősége, hogy mindezt egy bátrabb hozzáállással generációs szinten oda-vissza kitisztítsuk!
A cél, maga a harmónia, miközben azt is tudatosítom, hogy mi az, ami ezzel már közel sem rezonál, vagyis mi az, amit hátam mögött kell végre hagynom.
Mondhatjuk, hogy itt az első lépések időszaka, de eközben azzal is tisztában vagyok, hogy sokan túlvagyunk már nem egy elhatározáson, és „első lépésen”, amiből végül nem lett semmi.
De ez most más!
Ez most erősebb, ez most tisztább.
Ebben most ott lapul annak a felfedezése is, hogy igazából mindig is szabadok voltunk, hogy mindig is voltak szárnyaink.
Ideje hát eszerint élni.
Pintér Erzsébet