Pszichoterápia - Zenta

16/12/2025

"A remény nem más, mint hogy tartósan hinni tudunk abban, hogy a vágyaink teljesülnek, s így az élettel kapcsolatos optimizmus egyik válfaja."

Send a message to learn more

15/12/2025

A csökkentértékűség, értéktelenség, kish*tűség átírható, átkeretezhető, meghaladható. Ezért vannak a pszichológusok. Vegyetek utalványt szeretteiteknek konzultációra, önismeretre! Kellemes ünnepeket! (részletek megbeszélése e-mailben)

"A csökkentértékűség-szégyen séma gyerekkorban alakul ki. Nagyjából háromféle forgatókönyv képzelhető el, amely ilyen végkicsengést eredményez. Az első variáció, hogy a gyerek kevés dicséretet kapott – esetleg semennyit. Nem feltétlenül azért, mert nem szerették őt a szülei. Lehet, hogy szerették, csak olyan 'okos' nevelési kézikönyveken szocializálódtak, amelyek szerint az elismerés rosszat tesz a gyereknek. De lehet, hogy tényleg nem szerették. Sőt, esetleg nem is voltak szülei; nevelőintézetben nőtt fel, ahol nemcsak a dicséretet, de bármiféle odafigyelést is szűk marokkal mérnek.

A másik lehetőség: a szülők, nagyszülők és tanárok a gyereket (akit vagy szerettek, vagy sem) olyan követelményrendszer elé állították, amelynek egyszerűen nem lehet megfelelni. A magasra tett léc bármire vonatkozhat: kinézetre, tanulmányokra, munkára, erkölcsre, spiritualitásra. Lehet ezt végtelen kedvességgel és maximális jóakarattal is csinálni: például megdicsérni, megjutalmazni a gyereket a jó osztályzatért vagy más kiemelkedő teljesítményért – de csak azért. Egyik 'kedvencem' ebből a műfajból egy 4-es dolgozatra adott szülői reakció: Semmi baj, majd kijavítod. Az ilyesmiből gyerekfejjel könnyű levonni a végletes következtetést: ha nem produkálok rendkívülit, értéktelen vagyok. És mivel nincs ember, akinek minden teljesítménye átlag feletti volna, az átlagos teljesítmények hamarosan kudarcként lesznek elszámolva a belső könyvelésben – ez pedig egyenes út az értéktelenség mindent átható érzésének kialakulása felé. Ha ráadásul még a kedvesség és a jóindulat is hiányzik, és csak a szidás, az elmarasztalás jelenik meg, a folyamat még egyértelműbb.

A harmadik variáció gyakran kiegészítője az előzők valamelyikének, de önállóan is megállja a helyét. Ez a modellnyújtás esete. Ilyenkor a szülő nem állít ugyan megugorhatatlan akadályt a gyerek elé – csupán egész életével elé éli a saját hiedelmét, miszerint ő maga csökkentértékű. Ekkor hiába kutatunk az előtörténetben bármilyen trauma után: a séma egyszerű mintakövetéssel adódik át, akár nemzedékről nemzedékre. Lehet, hogy akkor jelent meg a családban, amikor a fattyúként született dédmama úgy nőtt föl, hogy napról napra megélte a megaláztatást a faluban. Vagy amikor a nagypapa feljött vidékről a nagyvárosba szerencsét próbálni, és azt látta, hogy mindenki okosabb és tehetősebb nála. A történetek talán már rég feledésbe merültek, de a kialakult séma fennmaradt családi örökségként." Birtalan Balázs-Mátai Tamás: Életmintázatok - Mit láthatsz a sémák szemüvegében? - most 40%-os karácsonyi extra kedvezménnyel megrendelhető közvetlenül a kiadótól, itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/valogatott-irasok_eletmintazatok-6058

06/09/2025

Kellemes hétvégét! :) https://n1info.rs/magazin/lifestyle/klinicki-psiholog-ono-sto-mi-se-dopalo-u-skolama-u-berlinu-je-kazna-koju-oni-praktikuju-kad-neko-dete-povredi-drugo/?utm_medium=paid&utm_source=fb&utm_id=120229597485790436&utm_content=120229597486650436&utm_term=120229597486600436&utm_campaign=120229597485790436&fbclid=IwY2xjawMpBX9leHRuA2FlbQEwAGFkaWQBqyQulCUHtAEeRPAy70XX_6ZGEtxP7a6r_RWW2DbheCB_tPvD5BjZSOvUXybrjM7i7W_WeiM_aem_3FcBsv0amat89mQEH7igAw

U podkastu ”Na kafi sa psihologom” gostovao je, pre izvesnog vremena, dr Aleksandar Dimitrijević, klinički psiholog i psihoanalitičar Međunarodnog instituta za

28/08/2025

"Gyakori panasz elvált anyák részérôl, hogy amikor a gyerek a láthatás után hazajön az apjától, mindig megbetegszik, hőemelkedése vagy láza van. Ezt sokszor arra vonatkozó bizonyítéknak tekintik, hogy az apa árt a gyereknek, holott az esetek nagyobb részében nem erről van szó. Általában inkább az áll a dolog hátterében, hogy a gyerek nagyon is ragaszkodik a másik szülôhöz is, és a láthatás természetellenes helyzete váltja ki a feszültséget, keveredve a tudattalan félelemmel, hogy az együttlétnek hamarosan vége lesz, és ezt a szülőjét – mint a szétköltözéskor, a váláskor – újra elveszítheti. Mindez keveredik a „hűtlenség” dilemmájával is, hogy vajon elég jó kislánya/kisfia lesz-e az anyukájának, ha ő netán az apukájánál is jól érezte magát. El szabad-e mesélnie otthon, hogy igenis ízlett neki az a rósejbni, amit 'az a k***a' (az apa új barátnője, felesége) sütött? A gyerek például az efféle feszültségektől is belázasodhat! Ne áruljam el anyámat az apámnál, bár faggatni fog erről-arról, de az apámat se áruljam el az anyámnál, pedig nagyon kíváncsi lesz, mi volt a láthatáson. Mi van, ha jól éreztem magam, de tudom, hogy az anyámnak ez rosszulesne? És mi van, ha nem éreztem jól magam, de ennek ellenére továbbra is akarom látogatni az apámat, mert őt is szeretem? Ebben az esetben nem mondhatom meg az anyámnak, hogy egész napra kivittek a strandra, amit utálok, mert mi van, ha legközelebb már el sem enged apához, vagy megint nekitámad, hogy 'ennyire se vagy képes, még azt sem veszed észre, hogy a gyerek gyűlöl napon lenni, hát milyen apa vagy te”? És valahogy apámnak se lehetett megmondani, hiszen az egész család bódultan ömlött ki a strandra. Ergo nyelek, elfojtok, egyensúlyozok. Mindez meghaladja egy gyerek lelki teherbíró képességét. Ezért elvált szülőként arra kellene törekednünk, hogy a gyerek – e tekintetben is! – azt érezhesse, hogy otthon (mind a két 'otthon'-ban) mindent el lehet mondani, és abból nem lesz baj." Dr. Vekerdy Tamás: Belső szabadság - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: http://bit.ly/belsoszabadsag

13/08/2025

Ez egy különösen erős történet! :) Popper Péter

20/05/2025

"Gádor Béla írta egyik karcolatában, hogy kutyája, ha a séta szót meghallotta, azt hitte azonnal: őt viszik sétálni, s nem lehetett vele bírni többé. Az író megbeszélte feleségével, hogy a séta szót ezentúl dánul fogják mondani – a könyvtárba ment, és kikereste a német–dán nagyszótárból. Néhány nap múlva a felesége megkérdezte dánul: nem megyünk sétálni? Az író értetlenül nézett rá, már elfelejtette, hogy mit beszéltek meg, elfelejtette a dán szöveget, de a kutya – aki életében először hallotta a dán szót – őrjöngve ugrált fel: ő megértette. Nem a szót persze. A hangulatot, a helyzetet."

„A gyerek nem csak azt érzi meg, aminek értelmét felfogja. A veszekedő szülők fojtott, halk hangon szidják egymást, vagy éppen kihúzódtak, és suttogva gyűlölködnek a konyhában. Nézzünk hirtelen a gyerekre: milyen ijedt arccal gubbaszt a sarokban. Játékát is abbahagyta. Még talán a száját is kicsit eltátja. Gádor Béla írta egyik karcolatában, hogy kutyája, ha a séta szót meghallotta, azt hitte azonnal: őt viszik sétálni, s nem lehetett vele bírni többé. Az író megbeszélte feleségével, hogy a séta szót ezentúl dánul fogják mondani – a könyvtárba ment, és kikereste a német–dán nagyszótárból. Néhány nap múlva a felesége megkérdezte dánul: nem megyünk sétálni? Az író értetlenül nézett rá, már elfelejtette, hogy mit beszéltek meg, elfelejtette a dán szöveget, de a kutya – aki életében először hallotta a dán szót – őrjöngve ugrált fel: ő megértette. Nem a szót persze. A hangulatot, a helyzetet. Ne nézzük a kiskutyánál kevesebbre a gyereket sem; a külvilágnak kiszolgáltatott érzékenységével meglepően pontosan fogja fel az indulatokat. S mindez annál félelmetesebb számára, mert átéli ugyan, de nem érti. S ha megmagyaráznánk, sem értené; nem ez a megnyugtató számára, hanem csak egy másfajta, biztonságot adó, kiengesztelő érzelem.” Dr. Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak – 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/vekerdy-tamas_kicsikrol-nagyoknak-5016

15/05/2025

Legyél olyan felnőtt, amilyenre gyerekként vágytál! (fordítás tőlem ) :)

29/04/2025

Kellemes estét! :)

"Az esti visszapillantás a legfontosabb gyakorlat! Egyben a legnehezebb is végigcsinálni. De ha rászoktunk, elsőrendű igényünkké válik, és szinte önmagában biztosítja pszichés egyensúlyunkat. Az esti visszapillantás az önmegismerés, az önkontroll és a helyzetek mély megértésének alapgyakorlata. Este, elalvás előtt az ágyban képszerűen végiggondoljuk egész eltelt napunkat, a reggeli felkeléstől a jelen pillanatig. A visszapillantás feltétlenül képszerű legyen, úgy pergessük le a napot, mint egy filmet. Az a lényeg, hogy szemlélőivé váljunk a nap eseményeinek és benne önmagunknak. Lássuk magunkat, ahogy megyünk az utcán, dolgozunk, vitatkozunk valakivel stb. Fontos az időbeli sorrend betartása. A gyakorlat alapattitűdje az éntől való távolítás: úgy szemléljük magunkat a dolgok és az emberek között, mint egy idegent. Meg kell engedni, hogy ennek az embernek – aki én vagyok – a viselkedése szabadon hasson rám. És ugyanígy azoké is, akik a nap folyamán kapcsolatba kerültek velem. Döbbenetes mennyiségű rejtett információhoz, megismeréshez juthatunk ezen a módon, amikor néhány percre eltávolodunk önmagunktól, kívülről szemléljük a velünk történt dolgokat. A gyakorlat olyan tapasztalattöbbletet eredményez, amely rövid idő alatt jelentősen növeli önismeretünket, embermegismerésünket, a helyzetek reális értékelését, viselkedésünk kontrolláltságát, a változtatás lehetőségeit." Popper Péter: A belső utak könyve - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/popper-peter_a-belso-utak-konyve-5389

06/03/2025

Régen nem jelentkeztem, de már egy ideje tart a forradalom! :)

"Az egyik lányom rettenetesen nehezen serdült. Kétségbeesve vártam az időt, hogy legyünk már túl rajta. Először akkor éreztem, hogy kifelé tartunk ebből a szakaszból, amikor olyan kedvesen, elfogadóan lenéző kezdett lenni velem. 'Jól van, apu, jól van.' A serdülő ellenérzése, az a hatalmas belső vágy, hogy ne irányítsa őt belülről a szülő, mindennapi dolgokban jelenik meg. 'Rettenetes, ahogy az apu csámcsog! És ahogy öltözik! Még mindig azt viseli, ami a hetvenes években volt divat - szégyenkezem mellette!” Tehát rengeteg látszólagos apróság van, amit alig bír elviselni, de higgyék el: ő kifejezetten keresi ezeket az idegesítő dolgokat. Ebben a konfliktusban ugyanis az a csodálatos, hogy borzasztóan fontos a gyerek számára. Erre a konfliktusra szükség van, mert a valódi identitáson alapuló élet valójában ennek a konfliktusnak a megoldására épül. Épp ezért pszichológusként nem öröm a számomra, ha ennek a krízisnek az elmaradását látom. Minél közelebbi a kapcsolat a gyerek és a felnőtt között, annál biztosabban van jelen a krízis, és minél távolabbi, annál elegánsabb a dolog. Az erős emocionális kötést ugyanis csak kemény krízissel és küzdelemmel lehet lebontani." Dr. Ranschburg Jenő: Visszatalálunk egymáshoz? - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/valogatott-irasok_visszatalalunk-egymashoz-869

28/09/2024

..... milyen családban, milyen kapcsolatban szeretnék élni? -Olyanban, ahol az egészséges konfliktusokat, indulatkitöréseket előbb-utóbb olyan beszélgetések követik, amelyek végén mindkét fél úgy érzi, hogy, ha nem is 100%-ban, de meg lett hallgatva és értve.

Vajon milyen a jó párkapcsolat? És milyen a jó család?

Szerintem nem az, amiben nincsenek konfliktusok. Engem mindig őszintén megrémiszt, amikor valaki lelkendezve számol be, hogy a partnerével soha nem veszekednek. Vagy ha anyuka azzal dicsekedik, hogy az ő gyereke tündér, semmi baj nincs vele.

A jó kapcsolat, a jó család nem az, amiben elkerüljük a konfliktusokat, hogy fenntartsuk a békét. Ahol szemet hunyunk a másik bunkósága fölött, mintha mi sem történt volna. Ahol nem nevezzük nevén a dolgokat. Ahol tojáshéjon járunk, nehogy valakinek az érzékenységét megsértsük. Ahol szőnyeg alá söpörjük a dühöt és csak magunkban fortyogunk, sérelmeinket dédelgetve. Esetleg valami önpusztító-agyzsibbasztó tevékenységbe menekülünk, lassan sorvadozva (vajon hány ember itta már így halálba magát?).

Ha meg kellene fogalmaznom magam számára, hogy milyen családban, milyen kapcsolatban szeretnék élni: olyanban, ahol az egészséges konfliktusokat, indulatkitöréseket előbb-utóbb olyan beszélgetések követik, amelyek végén mindkét fél úgy érzi, hogy, ha nem is 100%-ban, de meg lett hallgatva és értve.

Nyílt, empatikus, a másikra odafigyelő, a másikat tisztelő kommunikáció: néha nem könnyű - nagyon nem. De végső soron enélkül nem megy.

(note to myself)

kép: Anne Magille

16/05/2024

"A tanár ítéletei és előítéletei döntően befolyásolják a gyerek fejlődését. A gyerek – bizonyos határok között – 'olyanná lesz', amilyennek a tanár látja, látni szeretné, és olyan teljesítményt nyújt, amilyenre a tanár jó- (vagy rossz-) akarattal és várakozó figyelemmel képesnek tartja. Az ide vonatkozó vizsgálatokat – különböző területekre kiterjesztve és megújítva – közel 25 évig folytatták. Újra és újra megerősítést nyert, hogy akiket a tanár – bármilyen okból – kedvezően ítél meg, azok sokkal jobban – többet – fejlődnek. Az elhangzó jóslatok önbeteljesítő próféciáknak bizonyultak. Az is kiderült, hogy hiába van jelentős eltérés a tanári megítélés és a valódi – mérhető! – képességek között, a gyerekek többnyire nem tudják áttörni ennek a megítélésnek a határait! Ellenkezőleg: egy idő után a pozitív vagy negatív 'elvárásnak' megfelelően kezdenek viselkedni, és ez nem belőlük, hanem a tanári megítélésből következik. (Általános tapasztalat, hogy ha a gyerekeknek csak a hibáit látják és sorolják, a gyerekek egyre
'rosszabbak' lesznek.)
Mi hat erre a tanári ítélet- – előítélet- – alkotásra? Meglepően
sokféle tényező. Csak néhányat mondok ezek közül: például a testalkat, a nem, az etnikum, a név hangzása (!), a gyerek orgánuma-kiejtése, a családi háttér ismerete… És mindez úgy befolyásolja erőteljesen a pedagógus gyerekre irányított várakozását, hogy nem is tud róla, hogy azt hiszi, objektív szempontok alapján ítél." Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/vekerdy-tamas_jol-szeretni-1533

18/03/2024

– Veszünk egy füzetet, és minden este rövid emlékeztető mondatokban vagy szavakban feljegyezzük azokat az eseményeket, amelyek a nap folyamán felizgattak minket, erős érzelmeket, indulatokat váltottak ki belőlünk.

"A szubjektív érzelmi értékrend megismerésének és befolyásolásának következő nagy gyakorlata legalább három, de inkább hat hónapig tartson.
– Veszünk egy füzetet, és minden este rövid emlékeztető mondatokban vagy szavakban feljegyezzük azokat az eseményeket, amelyek a nap folyamán felizgattak minket, erős érzelmeket, indulatokat váltottak ki belőlünk.
– A hét végén átolvassuk feljegyzéseinket, és figyeljük: melyek azok, amelyekre még mindig reagálunk, bántanak vagy örömet okoznak. Ezeket érintetlenül hagyjuk. Azokat, amelyek már közömbössé váltak kihúzzuk.
– Egy hónap elteltével nemcsak előző heti feljegyzéseinket nézzük át, hanem végigolvassuk az elmúlt négy hét érzelmileg fontos eseményeit. Csak azokat hagyjuk érintetlenül, amelyek még mindig izgatnak. A többit megint kihúzzuk.
– A ciklus végén végigmegyünk a feljegyzések egészén. Ami még fél év elmúltával is jelentősebb érzelmi reakciókat vált ki belőlünk – az és csak az a számunkra igazán fontos történés. A többi csak epizód volt.
A gyakorlat végrehajtásához nagy következetesség kell - de megéri a fáradságot: Megdöbbentő lesz, hogy milyen kevés a valóban fontos események száma, amelyek megérdemlik, hogy érzelmileg foglalkoztassanak. Látni fogjuk, mennyit izgattuk magunkat fölöslegesen. A gyakorlat eredményeképpen megtanuljuk az érzelmileg lényeges és lényegtelen dolgok megkülönböztetését, később már nemcsak utólag, hanem keletkezésük pillanatában is. Induló izgatottságunkat egyre gyakrabban fékezi majd le a mosoly: felismerjük, hogy ez az izgalom rövid idő alatt magától is elenyészik; a hét végére a „kihúzás” sorsára jutna." Popper Péter: A belső utak könyve - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/popper-peter_a-belso-utak-konyve-5389