Monori Györgyi Intimitás Mentor & NLP Practitioner

Monori Györgyi Intimitás Mentor & NLP Practitioner Önmagad mélyebb megismerése és a párkapcsolat minősége kéz a kézben jár.

Segítek rálátni, hogyan hat a múltad a jelenedre és hogy a kapcsolatodban a kommunikáció, intimitás és a női-férfi energiák hogyan működhetnek harmonikusan.

A férfi nem tud kezdeményezni! A nő az ágyban meg olyan, mint egy tengeri csillag! Meg sem tudom számolni, hányszor hall...
16/01/2026

A férfi nem tud kezdeményezni! A nő az ágyban meg olyan, mint egy tengeri csillag!

Meg sem tudom számolni, hányszor hallottam már ezeket a mondatokat, és minden alkalommal ugyanaz villan be: rendben… de vajon miért? Miért nem tud kezdeményezni a férfi? Miért fekszik egy nő úgy, mint egy darab fa?

Ha tényleg érdekel a válasz, és nem csak gyorsan rá akarod húzni a vizes lepedőt a másikra, akkor érdemes innen nézni: nem vagyunk egyformák. Más az, ami beindít, más az, amit vonzónak találunk, más esik jól, és más mozgatja meg a fantáziánkat. És mégis sokszor úgy viselkedünk, mintha a másiknak ezt magától tudnia kellene. Mintha lenne egy általános használati útmutató minden nőhöz és minden férfihoz.

Ha egy férfi például mindig csak ugyanúgy próbál közeledni – mondjuk rögtön a melleidet vagy a fenekedet fogdossa, miközben belőled ez inkább taszítást, mint izgalmat vált ki, akkor ezt el lehet mondani a párodnak. Nem sértésből, nem támadásként, hanem őszintén: hogy neked ez nem esik jól, és hogy mi az, ami viszont tetszene.

Amikor megkérdezem nőktől, hogy “rendben, akkor mondd el pontosan, lépésről lépésre, mit csináljon a párod”, a többség hirtelen nem tud mit mondani. Nem azért, mert ne lenne igénye, hanem mert soha nem kellett igazán szavakba öntenie. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a kezdeményezés!? 🙂

És ugyanez igaz a másik oldalra is. Amikor egy férfi azt éli meg, hogy a párja szinte semmit nem csinál, hogy „tengeri csillagként” van jelen, érdemes lenne megállni egy pillanatra, mielőtt ítélkezünk. Vajon élvezi? Felszabadult? Van most kedve hozzá? Fél valamitől? Vagy egyszerűen nincs meg benne az a biztonság, az a hangulat, amitől aktív lehetne?

Olyan könnyen hibáztatjuk a másikat, amikor nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk. Pedig a kapcsolódás nem erről szól. Hanem kérdezésről, megismerésről, megértésről, beszélgetésről. Arról, hogy merünk őszintén megnyílni, elmondani, mi esik jól, mi nem, mire vágyunk, mitől zárunk be – mert van elég bizalom ahhoz, hogy beavassuk a másikat.

Ti mertek egymással őszintén beszélni az intimitásról?

Szeretettel:
Györgyi ✨
̋szinteség ́rkapcsolat ́s ́zasság

15/01/2026

̈nismeret ́rzelmek ̋szinteség ́rkapcsolat ́s

Hol van az a pont, amikor már nem „kitartás” együtt maradni… hanem önfeladás? Amikor nem a kapcsolatért küzdünk, hanem s...
15/01/2026

Hol van az a pont, amikor már nem „kitartás” együtt maradni… hanem önfeladás?

Amikor nem a kapcsolatért küzdünk, hanem saját magunk ellen? Mert a legtöbben nem azért maradunk benne egy kapcsolatban, mert jó benne lenni, hanem mert félünk: a magánytól, a kudarctól, attól, hogy „mi lesz, ha ez sem sikerül”. És közben azt mondogatjuk: minden kapcsolatban vannak nehéz időszakok. Igen, vannak. De nem mindegy, hogy nehéz… vagy romboló.

A határ szerintem ott kezdődik, ahol már nem lehetek önmagam. Ahol a szavaim nem számítanak. Ahol az érzéseimet rendszeresen megkérdőjelezik. Ahol többet sírok, mint nevetek. Ahol állandóan alkalmazkodom, magyarázok, tűrök, miközben egyre halkabb leszek. Ahol már nem azt kérdezem: „hogyan tudunk együtt fejlődni?”, hanem azt: „hogyan tudom ezt még kibírni?”

Sokan összekeverik a szeretetet a szenvedéssel. Azt hisszük, ha igazán szeretünk, akkor majd mindent elviselünk. Pedig a szeretet nem az, amikor elfogadjuk, hogy nem tisztelnek, nem figyelnek ránk, nem becsülnek meg. A szeretet nem kér önmegtagadást. Nem követeli, hogy feladjuk a határainkat, az értékeinket, a méltóságunkat. Ha egy kapcsolatban folyamatosan kevesebbnek érzed magad… akkor az már nem épít, hanem lassan leépít.

És tudom, milyen nehéz kimondani: talán itt az ideje elengedni. Mert ott van a közös múlt, az emlékek, a remény, hogy „majd egyszer jobb lesz”. De mi van akkor, ha nem az a kérdés, hogy lehetne még egy kicsit tovább húzni… hanem az, hogy miért maradsz ott, ahol már nem érzed jól magad? Mi tart vissza: a félelem, a megszokás, a bűntudat, vagy az, hogy valahol mélyen nem hiszed el, hogy járhat neked több?

Az elengedés nem mindig azt jelenti, hogy nem szerettük a másikat. Néha épp azt jelenti, hogy végre elkezdjük szeretni önmagunkat. Hogy kimondjuk: ez már nem az a kapcsolat, amiben élni, növekedni, lélegezni tudok. Nem haragból. Nem bosszúból. Hanem őszinteségből.

Talán a határ ott van, ahol a kapcsolat már nem ad erőt… hanem elvesz belőled. Ahol nem önmagad jobb verziója leszel mellette, hanem egy egyre fáradtabb, csendesebb, bizonytalanabb változatod. És lehet, hogy fáj elengedni. De néha sokkal jobban fáj benne maradni.

Néha pont az a legnagyobb bátorság, ha meg merjük vizsgálni: ez a kapcsolat még épít… vagy már csak tart?

Szeretettel:
Györgyi ✨

́rkapcsolat ̈nszeretet

Van egy mondat, amit feltűnően sok pártól hallok: „Nincs köztünk nagy probléma… csak már nem beszélgetünk.” És ilyenkor ...
14/01/2026

Van egy mondat, amit feltűnően sok pártól hallok: „Nincs köztünk nagy probléma… csak már nem beszélgetünk.”

És ilyenkor mindig arra gondolok: pont ez a legnagyobb probléma. Mert egy kapcsolat nem akkor kezd meghalni, amikor néha kiabálunk, veszekszünk, hanem amikor már nincs mit mondanunk egymásnak. Amikor nem kérdezünk, nem osztjuk meg ami velünk történik, amit érzünk – csak működünk, mint két jól beállított gép: feladatok, teendők, napirend. Hatékonyan, de üresen.

A legijesztőbb, hogy ezt sokan „normálisnak” hívják. Közben észre sem vesszük, hogy nem együtt élünk, hanem egymás mellett. Nem kapcsolódunk, csak egyeztetünk. Pedig a kapcsolat nem attól jó, hogy nincs konfliktus, hanem attól, hogy van őszinteség.
Hogy kimerem mondani: hiányzol, magányosnak érzem magam, nem érzem, hogy érdekellek, nem érzem magam fontosnak.

Mi van, ha nem az a gond, hogy már nem szeretitek egymást… hanem az, hogy már nem mertek igazán közel kerülni egymáshoz? Mert a tűz nem magától alszik ki. Akkor alszik ki, amikor nem kérdezünk, nem figyelünk, nem érdekel minket többé a másik belső világa.

Ti mikor beszélgettetek az érzéseitekről utoljára?

Szeretettel:
Györgyi

14/01/2026

́rkapcsolat ́ció

Mondok valami meghökkentőt! Az érett férfi, erős nőt választ! Számomra az erő nem az erőszak, nem a fölérendeltség, nem ...
13/01/2026

Mondok valami meghökkentőt! Az érett férfi, erős nőt választ!
Számomra az erő nem az erőszak, nem a fölérendeltség, nem a keménység és nem a „majd én megmutatom” attitűd.
Az igazi női erő csendesebb, mélyebb, sokkal nehezebben megfogható. Én abban hiszek, hogy az erős nő otthona egy férfinak. Az ő jelenléte az a tér, ahol a férfi nem csak teljesíthet, nem csak szerepet játszhat, hanem végre lehet esendő is. Ahol nem egymás ellen működnek, hanem egy láthatatlan, mégis nagyon erős kötelékben kapcsolódnak. Ahol nem harc van, hanem biztonság. Nem bizonyítás, hanem megérkezés.

Én azt látom, hogy az a nő, aki valóban erős, nem nyavajog a figyelemért, nem hisztizik a szeretetért, nem manipulál, nem játszmázik. Jelen van. Akkor is, amikor fáj. Akkor is, amikor terhei vannak. Akkor is, amikor a múlt sebei megszólalnának benne. Mégis képes gyengédséget adni, támaszt nyújtani, teret tartani. Nem azért, mert nem sérült, hanem mert nem a sérülései irányítják. Mert a szíve erősebb, mint a fájdalma. És ettől válik azzá a hellyé, ahol egy férfi leteheti a “páncélját”.

Én abban hiszek, hogy az ilyen nő emeli a férfit. Nem kisebbé teszi, nem kontrollálja, nem akarja megváltoztatni, hanem emlékezteti arra, ki ő valójában. Mellette a férfi érzi a saját erejét – mert a nő nem elveszi tőle, hanem táplálja benne.
És ugyanígy a férfi is emeli a nőt. Nem uralkodik rajta, nem elnyomja, nem formálja át a saját képére, hanem teret ad neki, hogy nőként, a maga teljességében lehessen jelen. Én azt látom, hogy ahol ez a dinamika működik, ott a nő természetesen érezteti: „te vagy az én királyom”, és a férfi ugyanígy: „te vagy az én királynőm”.
Nem szavakkal, hanem azzal, ahogyan néznek egymásra, ahogyan figyelnek, ahogyan bánnak egymással.

És igen, számomra az is a női erő része, hogy nem incselkedik mással, nem keres külső visszaigazolást, nem játszik több fronton. Van benne belső tartás. Méltóság. Önazonosság. Nem azért hűséges, mert muszáj, hanem mert jó neki ehhez a férfihoz tartoznia. Nem kötelességből marad, hanem választásból, mert ebben a kapcsolódásban önmaga lehet. Nem azért nem játszmázik, mert nem tudna, hanem mert nincs rá szüksége. Mert az ő ereje nem a kontrollban, hanem a kapcsolódásban van.

Én ezt érzem igaznak. Hogy a női és férfi energiák nem egymás ellen működnek, hanem egymást erősítik, ha hagyjuk őket szabadon áramolni. És hogy az igazi erő nem hangos, nem látványos, nem bizonygat – hanem megtart, felemel és összekapcsol.

Szeretettel:
Györgyi ✨

13/01/2026

́rkapcsolat

13/01/2026

Számodra mitől nőies egy nő és mitől férfias egy férfi?

Egyre gyakrabban találkozom azzal a gondolattal, hogy ma már nincsenek női és férfi szerepek, hogy mindannyian ugyanazt csináljuk, ugyanazt várjuk el egymástól, és a különbség végső soron csak biológiai.

Valóban csak a nemi identitás különböztet meg bennünket?

Számomra a nőiség és a férfiasság nem szerepek, nem elváráslisták, sokkal inkább belső minőség, jelenlét, energia – az, ahogyan kapcsolódunk önmagunkhoz és egymáshoz.
De vajon ma is van külön női és férfi minőség egy kapcsolatban? Vagy tényleg ugyanazt várjuk el egymástól? Ha mindannyian „mindent tudunk”, akkor mi az, amit csak egy nő tud beletenni egy kapcsolatba? És mi az, amit csak egy férfi? Vagy szerinted ma már ezek a különbségek valóban eltűntek?

Őszintén érdekel a te nézőpontod. Számodra mitől nő egy nő? És mitől férfi egy férfi? Mit jelent ez a párkapcsolatban, a mindennapokban, a kapcsolódásban?

💬 Írd meg kommentben!

12/01/2026

́rkapcsolat

11/01/2026

Ha ez most az utolsó perced lenne…
elégedetten hunynád le a szemed?

Azt éreznéd, hogy mindent megtettél, amit szerettél volna? Vagy ott motoszkálna benned egy kérdés, ami talán egész életedben kísért: mi lett volna, ha…?

Mi lett volna, ha mersz önmagad lenni? Ha nem hallgatsz mindig arra, mit illik, mit várnak el, mit „kellene”? Ha nem halogatod azt az életet, amit valójában élni szeretnél, hanem beleállsz, akkor is, ha félelmetes, akkor is, ha bizonytalan, akkor is, ha nem tudod előre, mi lesz a vége?

Én azt látom, hogy az emberek nem azért nem élnek igazán, mert ne lenne bennük erő, vágy, lehetőség vagy tehetség. Hanem azért, mert félnek. Félnek a kudarctól. Félnek attól, mit szólnak mások. Félnek kilógni, hibázni, változtatni. Félnek attól, amit beléjük neveltek, és attól is, amit magukról elhittek: hogy „nem vagyok elég”, „nem lehet másképp”, „ez jutott nekem”.

Pedig sokkal több van benned. Sokkal több akarat, több kitartás, több lehetőség, több érték, több jóság mint amit most elhiszel magadról!

De a félelmek, a régi minták, a másoknak való megfelelés lassan, észrevétlenül elrabolják tőled azt, aki valójában vagy. Nem egyik napról a másikra, hanem apró engedményekkel, elhallgatott vágyakkal, elodázott döntésekkel.

És egyszer majd ott lesz az a pillanat, amikor már nem lehet újrakezdeni. Amikor már nem lehet azt mondani, hogy „majd egyszer”, „majd ha másképp alakul”, „majd ha bátrabb leszek”. Akkor már csak visszanézni lehet. És nem az fog a legjobban fájni, ami nem sikerült, hanem az, amit meg sem mertél próbálni. Nem a hibák, hanem az elszalasztott önmagad.

Ezért olyan fontos most észrevenni: még nem késő. Még most is van választásod. Még most is dönthetsz úgy, hogy nem a félelem, nem mások elvárásai szerint létezel, hanem végre úgy, ahogy belül érzed, hogy élned kellene.

És amikor egyszer majd tényleg eljön az utolsó pillanat… azt tudd mondani: nem volt tökéletes, nem volt könnyű, de ami rajtam múlott azt megtettem, és a saját életemet éltem.

Szeretettel:
Györgyi ✨

̈nbizalom ̈nértékelés ́g ̈ntés ̈nismeret

11/01/2026

̈nszeretet ̈nismeret ́rkapcsolat

11/01/2026

📌 Kérlek, ezt olvasd el, mielőtt írsz nekem!

Nagyon sok megkeresést kapok különböző felületeken, de sajnos nem tudok mindenhol válaszolni.
Fontos tudnod, hogy ha üzenetben leírod a teljes történeted, ahhoz nincs kapacitásom, hogy elolvassam és érdemben válaszoljak is rá.

Ha szeretnél tőlem rálátást, tanácsot vagy segítséget – akár önmagaddal, akár a párkapcsolatoddal kapcsolatban, akkor első lépésként egy 30 perces konzultációt szoktam ajánlani.
CSAK ONLINE DOLGOZOM, VIDEÓHÍVÁSBAN. Itt van lehetőség átbeszélni a helyzeted, és azt, hogyan tudok neked abban segíteni.

Időpontot kérlek e-mailben vagy telefonon egyeztess velem.
Köszönöm a megértésedet és az együttműködésedet! 💛

📧 gyorgyimonori@gmail.com
☎️ +36309280846

Szeretettel:
Györgyi

Cím

Budapest
1196

Telefonszám

+36309280846

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Monori Györgyi Intimitás Mentor & NLP Practitioner új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Monori Györgyi Intimitás Mentor & NLP Practitioner számára:

Parancsikonok

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram