Open Psychologist

09/12/2025

A serdülés nem hormonvihar, hanem egy pontosan vezérelt fejlődési folyamat.

Sok szülő úgy éli meg, mintha a gyereke egyik napról a másikra teljesen átalakulna: nő a magassága, változik a hangulata, érzékenyebb, fáradtabb, néha pedig úgy tűnik, mintha minden határt feszegetne.
Pedig a háttérben nem káosz zajlik – épp ellenkezőleg.

👉 A pubertás pontosan akkor indul el, amikor a szervezet készen áll rá.
Ezt egy bonyolult „engedélyező rendszer” dönti el: genetika, energiaállapot, leptin, alvás, stressz, táplálkozás – mind egy irányba mutatnak, mielőtt a hypothalamus elindítja a folyamatot.

👉 A normális kezdeti életkor nagyon tág.
Lányoknál 9–11 év között indulhat a mellfejlődés, fiúknál 10–12 év között a herék növekedése.

👉 A kamasz hangulatingadozás nem „hiszti”.
Ilyenkor az érzelmekért felelős agyterületek gyorsabban érnek, mint az önkontroll központja. Ezért nagyobbak az érzések, és kisebbek a „fékek”. Ez nem jellemhiba, hanem biológia.

Szülőként a legfontosabb dolgok: biztonságos keretek, nyitott beszélgetések, és annak megértése, hogy mindez a fejlődés része. A gyerek nem rosszabb lett – hanem épp felnő.

Ha többet olvasnál a folyamatról, keresd fel blogunkat:
https://endobalance.hu/a-serdules-biologiaja

10/11/2025

A kerítés nem csak korlátoz és bezár azzal hogy azt mondja "eddig és ne tovább". Közben meg is véd és biztonságérzetet ad, mert tudom hogy a kerítésen belül mire számíthatok.

"Ha a szülő nem tartja tiszteletben saját tűrőképességének határait, és nem húz egyértelmű határt a gyerek számára, akkor nehezen valósulhat meg a harmónia, hiszen a gyerek sosem tudhatja, mikor lő túl a célon. Ebben az esetben a szülő kiszámíthatatlan módon válik ingerültté, csattan fel, vagy veszíti el a türelmét, kibillenve saját lelki egyensúlyából. A gyerek pedig határfeszegetővé válik, napi szinten tesztelve, provokálva a szülőt. A határok, keretek adnak biztonságot a gyereknek, hogy tudja, mire számíthat, mekkora mozgástere van. Persze rövidtávon talán úgy tűnhet, hogy a korlátok állítása több frusztrációhoz és konfliktushoz vezet, hosszú távon azonban kiderül, hogy a gyerek érzelmi biztonsága érzékelhető határok nélkül megrendül. Nem kell elnézőnek lenni flegma visszaszólást hallva, kaphat a gyerek visszajelzést arról, ha mondandója tartalma vagy stílusa nem megfelelő. Szerencsés minél előbb tisztázni, rendezni a problémás helyzeteket, mert tovább tűrve azokat, még inkább eszkalálódni fognak." Deliága Éva: A szemnek láthatatlan - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/deliaga-eva_a-szemnek-lathatatlan-5015

18/03/2025

A viselkedés egy kommunikációs forma azokkal az eszközökkel, módokkal, ami éppen az illető rendelkezésére áll, legyen az felnőtt vagy gyerek.

Szeretnétek egy olyan szemüveget, amelyen keresztül más, kedvezőbb színben láthatjátok gyermeketek kiakasztó viselkedéseinek zömét?

Sajnos alapértelmezésként mások viselkedéséről gondolkodva a szándékosság szokott elsőre eszünkbe jutni.

"Direkt csinálja!" - kiabálnak bent a neuronjaink :-D :-D :-D

Mondjuk két tesó összekap egy játékon (szökőévben egyszer, ugye 🤣) - és ha ilyenkor szülőként bekapcsolódunk, gyakran beindul a tettes felelősségre vonása... Lesz egy sértett fél és egy elkövető - innentől kezdve szülő legyen a talpán, aki nem helyez következményeket a kilátásba, nem fenyegetőzik büntetéssel.

Pedig a tapasztalatom szerint a gyerekek a legtöbb esetben nem szándékos rosszindulattal teszik azt, amit tesznek.
Hanem eszköztelenül.

Zárójeles megjegyzésként: szülőként mi sem azért kiabálunk, mert direkt rosszat akarunk a gyermekeinknek, hanem mert olyankor, mikor elpattan a húr, azt érezzük, nincs más eszköz a kezünkben.

És az eszköztelenségnél frusztrálóbb dolgot nehezen tudok elképzelni...

Az a gyerek, aki üt, harap, káromkodik egy konfliktushelyzetben - az nem eleve Hannibal Lecter-ként érkezett oda, hogy majd jól megharapdálja a másikat... Sőt, Ti is tudjátok, hogy a konfliktus előtt és után szuperül eljátszanak egymással, DE ott és akkor, amikor nézeteltérés támadt, nem volt más eszköze, mint a nemkívánatos viselkedés.

Szerintetek hatásos lenne, ha minden alkalommal büntetést kapnánk, amikor elveszítjük az önuralmunkat?
Vagy inkább attól tudnánk változni, ha valaki segítene nekünk a helyzetet másképp kezelni?

Ha szülőként egy-egy ilyen "helyszínelésre" azzal a mantrával a fejben, azzal a szemüveggel a fejen érkezünk oda, hogy:

"Nem szándékos rosszindulattal, csak eszköztelenül" követte el a gyermek azt, amit tett, akkor szinte biztos, hogy:
(1) mi is kevésbé triggerelődünk
és
(2) sokkal inkább tudunk konstruktívan, problémamegoldó attitűddel jelen lenni.

Tegyetek egy próbát ezzel a szemüveggel, és nézzétek meg, milyen színezetet ad az előttetek zajló gyermeki drámának!

Szeretettel,
Reni

18/03/2025

"A legjobb dolog, amit egyszer egy terapeuta mondott nekem: Nem vagy lusta, csak adott mennyiségű energiád van és most épp az összeset arra használod, hogy túlélj."

11/03/2025

Dolgok amiket gyászolunk:
- szeretett személy elvesztése
- kiskedvenc elvesztése
- szakítás vagy válás

Gyász származhat még
- nem olyan életet élünk, amilyet szerettünk volna
- nyugdíjba vonulás
- barátság megszakadása
- az életünkben bekövetkező nagy változások
- nem tudunk elérni egy kitűzött célt, megvalósítani egy álmot
- új helyre költözés
- egy közösség elvesztése
- nagy döntések hatásaként
- gyermek felnőttéválása, kiköltözése a családi otthonból
- az a személy, aki egy traumatikus élmény vagy meghatározó életesemény előtt voltál
- általad szeretett hagyományok elvesztése
- hitbeli változások
- hűtlenség egy kapcsolatban
- szokásokban, életstílusban bekövetkező változások
- a függetlenség elvesztése
- az anyagi biztonság elvesztése
- egy meghatározó diagnózis számodra, vagy egy hozzád közelálló számára
- munka elvesztése vagy pályaelhagyás, karierváltoztatás

People do get stuck in their losses, and it isn’t always a death. It can be a change of circumstance, or even marriage itself. It’s important to recognize what you’re feeling so you can take steps to lift the burden. Everyone has a right to sad feelings. Even though others may not understand your feelings or fail to empathize with you, it is important for you to empathize with yourself. https://bit.ly/3Wfxrlb

28/02/2025

TÉVHITEK A GYERMEKKORI TRAUMÁKRÓL

“Kicsi még, majd elfelejti.”
📍Ezzel szemben
A gyerekek nem felejtenek. Lehet, hogy tudatos emlékekkel nem rendelkeznek, de reakcióik, viselkedésük, kötődéseik, hiedelmeik magukon viselik a traumák nyomát. A felnőttkor legtöbb triggere - vagyis erőteljes érzelmi reakciót kiváltó ingere - gyermekkori traumára vezethető vissza. Ha a tudatos elme nem is, de a zsigerek emlékeznek.

“Az idő minden sebet begyógyít.”
📍Ezzel szemben
Az idő önmagában nem gyógyít. Ami gyógyít: a pozitív kapcsolati tapasztalatok, a szeretet, a törődés, az elfogadás, a biztonságos környezet, az odafigyelés, az érzelemszabályozás elsajátítása és az érzések érvényesítése.

“A gyerekek annyira rugalmasak, mindent túlélnek.”
📍Ezzel szemben
Bár a gyerekek valóban képesek akár a legmostohább körülményeket is túlélni, és megtalálják a megküzdés módját, később gyakran éppen az egykor a túlélést segítő megküzdési módok lesznek életük legnagyobb akadályai.

“Ami nem öl meg, az megerősít.”
📍Ezzel szemben
Nem, ami nem öl meg, az nem megerősít, hanem traumatizál. Ami erőnek tűnik, az általában nem más, mint az érzelmek elfojtása, ami a nehéz időkben a túlélést segítette. Az erő látszata mögött legtöbbször egy megsebzett szív dobog.

“Ez a trauma dolog túl van tolva, nincs is ennyi trauma.”
📍Ezzel szemben
A trauma dolog nincs túltolva. Ellenkezőleg. Csak most döbbenünk rá, milyen sokan szenvedtek el gyermekkorukban olyan fájdalmakat és hiányokat, amik a mai napig meghatározzák az életüket. Az elmúlt évtizedek neurológiai kutatásai tárták fel, milyen hosszútávú következményei vannak a korai negatív élményeknek. Amíg a traumatudatosság nem épül be a mindennapi nevelési gyakorlatba, nem lesz az oktatás része, és a társadalmi tudatosság nem emelkedig jelentős mértékben, addig „ez a trauma dolog” nincs túltolva.

— Orvos-Tóth Noémi

02/12/2024

Attól, hogy nincs kiugróan rossz élménye, emléke valakinek, az még sajnos nem feltétlen jelenti azt, hogy minden rendben volt a gyerekkorával kapcsolatban.

Sokszor mondják a klienseim és olvasom kommentekben is, hogy “nálunk nem történt semmi”, “nekem nincsenek traumáim”, amikor a múlt kerül szóba. Ez jól jelzi a társadalomnak azt a nézőpontját, hogy kizárólag a nagybetűs traumákat fogadja el érvényesnek. Ez a “majd ha vér folyik” mentalitás. A nagy traumákhoz azonban legtöbbször a kis traumákon keresztül vezet az út. A kis fájdalmak ágyaznak meg a nagy szenvedéseknek. Az egymásra rakódó, naponta ismétlődő kicsi előbb-utóbb hatalmasra nő.

07/11/2024

A mentális betegségekkel az a probléma, hogy senki sem tudja, hogy valójában hogyan érzel legbelül. Előfordulhat, hogy kívülről úgy néz ki, hogy te vagy a világ legboldogabb embere, miközben benned hatalmas harcok dúlnak.
A lényeg, hogy csak azért mert nem látod, hogy valaki szenved, nem jelenti azt, hogy az nem így van.