04/01/2025
Ma a célkitűzéssel, az idei év megtervezésével töltöttem néhány órát és közben az alábbi gondolatok jöttek elém. Gondoltam megosztom, hátha segítség lesz neked, aki olvasod, vagy épp annak, aki szintén hasonló gondolatokon kapja magát....
Miért nem éri el az ember sok esetben a céljait, miért nem válik oly sok jó cél valóra? Pedig úgy tűnik mindent megteszünk a megvalósulásukért, vagy mégsem?
Arra jöttem rá, hogy bizony egy fontos dolog hiányzik az összetevőkből, ez pedig az ELKÖTELEZŐDÉS, ez az, ami hiányzik.
De vajon miért is nehéz valami mellett elköteleződünk?
Három gondolat jutott most ezzel kapcsolatba az eszembe:
1. Félünk az adott szó betartásától, mert ha célul tűzűnk ki valamit, ha vállalunk valamit, és ha nem teljesítjük, vagy nem tudjuk valami ok miatt véghez vinni, kellemetlenül érezzük magunkat, esetleg kudarcként éljük meg és valljuk be őszintén, mi emberek nem szeretjük a kudarcot, ezért inkább igyekszünk ezeket elkerülni. Így, ha nem köteleződünk el, nincs mitől félnünk, nincs felelősségre vonás....
2. Úgy gondoljuk, a kötelezettség korlátozza a szabadságunkat.
Úgy véljük, ha lekötjük magunkat, ha szorosabbra fűzünk egy köteléket, akkor a saját személyes életterünket korlátozzuk. A vállalásainkat kötöttségeknek, olykor kényszernek éljük meg, és úgy gondoljuk, hogy ez kevesebb önállóságot ad nekünk és korlátozni fogja a szabad választásainkat.
3. Ha gond van, akkor könnyebben léphetünk ki az adott szituációból, kapcsolatból. Probléma esetén így csökkenthetjük a felelősségünket, esetleges bűntudatunkat. Úgymond, felelősség nélkül távozhatunk...
És mi történik, ha úgy döntünk, elköteleződünk?
1. Teljesen egyértelművé válik az álláspontunk. Tisztán megmutatkozik, hogy mit vállaltunk, milyen a hozzáállásunk az adott dologhoz, magunk és másokhoz.
2. Átlátható és egyértelmű lesz a helyzetünk és pontosan megmutatkoznak a tetteink.
3. Tisztán fognak mások látni bennünket, megmutatkozik a hozzáálásunk és számíthatnak ránk.
4. Sokkal magabiztosabbak leszünk, több lesz az energiánk is, mert pontosan tudni fogjuk, mire kell összpontosítanunk, legyen szó akár munkáról, vagy egyéb kapcsolatokról, helyzetekről.
5. Kreatívitásunk is fejlődésnek indul, a produktivitásunk növekedni fog, motiváltabbak, lelkesebbek leszünk, mélyebb átéléssel és megéléssel cselekszünk, a mindennapjainkat is sokkal vidámabban, lelkesebben éljük meg.
6. Ha elkötelezettek vagyunk, akkor a szándékaink is nyilvánvalóvá válnak, amely mindeki számára a becsületességet, a kiszámíthatóságot mutatja és szívesen kapcsolódnak velünk mások. Céltudatos, magabiztos embernek látnak mások, aki nem csak mondja, hanem csinálja is azt, ami mellett elköteleződött.
Azonos érdekek, vélemények, értékek találkozásakor pedig kölcsönösen támaszkodhatunk egymásra. Támogatni segíteni tudjuk egymást az adott dologban, kapcsolatban, helyzetben, célokban.
Így a segítségnyújtás őszinte lesz és önzetlenné válik.
De, amikor meghozzuk a döntést, hogy elkötelezetten viselkedünk és kitartunk a választásunk és céljaink mellett, akkor lehetséges, hogy nem várt akadályok bukkannak majd fel, ami próbára teszi az elszántságunkat. Megmérettetünk, vajon valódi-e az elköteleződésünk?
Két dolog történhet.
1. - Egyszerre minden összeáll, tisztán látjuk a lépéseket...
2.- Megjelennek az életünkben azok az személyek, lehetőségek, amelyek előrelendítik a céljainkat, tovább segítik a megkezdett utunkat.
Bármelyik is történik, (az is lehet mindkettő megjelenik,) ami az azt jelenti, jó úton vagyunk, és ha jó úton vagyunk, akkor az meglátszik rajtubk is és a környezetünkön is...
- A kapcsolataink erősebbé és tartósabbá, a munkánk szerethetőbbé, a karrierünk gyümölcsözőbbé, a céljaink elérhetőbbé válnak.
- Elköteleződésünkkel önmagunkat, szeretteinket, embertársainkat és végső soron a világunk jobbulását is szolgáljuk.
- Legyünk értékesebbek, éljünk értékesebb életet, olyat, mint amilyet az ember megérdemel.
- Merjünk bátraknak lenni és köteleződjünk el a kapcsolataink, a munkánk, karrierünk, a választásaink, a céljaink mellett, és ne a félelem vezéreljen, ne a kudarcra gondoljunk, mert minél inkább felelősséget tudunk vállalni a gondolatainkért, cselekedeteinkért, annál nemesebb emberré változunk, független attól, hogy megvalósult-e a kitűzött célunk, avagy nem.... Sosem a célba érés a legfontosabb, hanem az odavezető út, és az uton való haladás elköteleződése... - erről még további gondolatok is az eszembe jutottak, de azt majd egy következő posztban kifejtem... :)
"Nemesnek teremtettelek, miért alcsonyítod le magad"
(Bahá'u"lláh)
Ha tetszett a poszt, kérlek lájkold és oszd meg, hogy másokhoz is eljusson.
És ha szeretnél támogatást, segítséget vagy elkísérést az önmegismerés útján, amin te is elindultál vagy elindulnál, akkor keress meg bizalommal, lehet segítségedre lehetek az utadon és egy darabig együtt haladhatunk...
Ketten mindig könnyebb, mint egyedül!
07859110065
+36206614255
www.azerintescsodaja.co.uk
