
22/03/2025
A boldog nő
A jelenben állva egyszer csak észreveszel valakit,vagy valamit a múltból.Nem könnyů fölismerni,beismerni,hogy ő hozzád tartozik.Szíved mélyén tartod őt elrejtve.Emlékek jönnek amik talán fàjdalmasak .Így állva , mintha megfagyott volna az idő s nem lenne részese sem a múlt sem jövő.Pedig nyílik az út az idővonaladon.S ahogy lépkedsz a felismerések,elismerések,megértések ösvényén úgy nyílik a tér körülötted.Múltad azon részébe érkezel,ahol lemondtál magadról,vagy csak egy részedrōl talán.Az idō nem mókázik s talán nyomtalanul el akar tűnni ,s magával vinni azon részed amelyet a feledés fátylával takarhat ,s szíveden kívüli helyre űzve.Így neked is könnyebb lehetne.Elveszítve,elfeledve.
Magadért jöttél...azért a valakiért akivel együtt már lesz elég hited,bölcsességed,szereteted hogy megvalósítsd azt ami nélkül talán sose lesz vége a háborúnak.
Fölimerve az igazit,az ősit,s érezni ereidben a ritmust,a köz-ős-s-ég erejét,hogy a múltból hozott fàjdalmak keresztüzébōl megszülethessen a BOLDOG NŐ! ...mert született....arra született!
Szeretettel
Renáta