18/11/2025
A betegség egy megtanulandó lecke
A súlyos betegség egy lecke. Az Univerzum világossá kívánja tenni, hogy valamilyen érzés, gondolat vagy szokás megzavarja a test egyensúlyát és általában a természettel, az univerzummal való egyensúlyunkat.
Ha az ego nem hallgat belső irányításának útmutatásaira, és nem cselekszik élettervével egybehangoltan, akkor könnyen abban az illúzióban ringathatja magát, hogy teljesen független.
Ha az ego felsőbb énjének és lelkének szándékai ellenére cselekszik, úgy tettei automatikusan a nagyobb egység ellen is irányulnak, azon egység ellen, amellyel lelke állandó energetikai összeköttetésben áll.
Mindazon életterületeken, ahol az ego elfordul a kozmikus törvényektől (megsértve azokat), és a szeretettől, nem lesz többé rálátása az isteni tervre, megszűnik pozitív beállítottsága, és hozzáférése az élettervéhez, és a ké- sőbbiekben már nem jut hozzá teremtő potenciáljához sem.
Mindenütt, ahol az ego nincs összhangban a lélekkel és a nagy kozmikus energiatérrel, diszharmónia, zavar, súrlódás, torzulás, energiaveszteség uralkodik. Ez eleinte negatív lelkiállapotként, később a betegségekre való hajlamban, végül megbetegedésekben mutatkozik meg.
Az ego főként akkor vét az egység elve ellen, amikor megkísérli egy másik lényre rákényszeríteni akaratát. Ezzel nemcsak a másik lény fejlődését gátolja, de egyben zavarja az egész kozmikus energiamezőt, azaz az egész emberiség fejlődési folyamatát.
Ha tisztán anyagi megtestesülésként érzékeljük a világot, akkor a betegségeket, a sors által okozott problémákat stb. egyértelműen valami rossznak tekintjük. Ezért meg kell semmisíteni: a betegséget okozó mikrobákat éppúgy, mint az emocionális, mentális és gondolati vírusokat. Sajnos az ilyen hozzáállás mellett a fizikai szintű problémák egy ideig elhúzódhatnak, s mivel továbbra is mélyen gyökereznek, előbb vagy utóbb újra felszínre kerülnek. A következő lecke még fájdalmasabb és nehezebb lesz.
Az igazi nézőpontváltás: visszaigazítani magunkat (érzelmi és gondolati programjainkat) a nagy egészhez, a szellemi törvényekhez, a felsőbb énhez, a belső irányításhoz és a saját élettervhez. Ezáltal hozzáférhetővé válik számunkra a pozitív potenciál, és jellembeli hiányosságaink erősségeinkké alakulnak át.
Amikor az ego a lélekkel teljes összhangban cselekedik, az ember teljes harmóniában él. Ilyenkor az univerzális teremtőenergia szabadon áramlik, és ez kifejezésre jut az egyén életútjában is. Az ember erős, egészséges és boldog a nagy egész – a kozmikus energiatér harmonikusan vibráló– részeként.
Ha felismertük hibáinkat, nem azzal segítünk magunkon, hogy leküzdjük vagy akaratunkkal elnyomjuk azokat. A hibás programmal (érzéssel, gondolattal) ellentétes rezgésű erényt (tulajdonságot, képességet, gondolatot) kell folyamatosan fejlesztenünk, ami a hiba minden nyomát automatikusan eltávolítja lényünkből. Fölösleges bármely hibánk ellen küzdeni, mert figyelmünk fókuszába emelve azt felerősítjük erejét, és folyamatos (véget nem érő) harcba keveredünk.
Ha az egyén nem saját magán (világnézetén és karakterén) dolgozik, hanem ugyanúgy él, mint eddig (érzései és érzelmei által vezérelve és kielégítve hamis egóját), akkor a gyógyító segítsége egy idő után átokká alakul (a megtanulandó lecke még súlyosabb betegség formájában ölt testet, még nagyobb veszteséget idézve elő).
Ha valaki egészséges szeretne lenni, először meg kell kérdezni tőle, készen áll-e arra, hogy megszabaduljon betegsége okaitól. Ha igen, akkor lehet segíteni neki.
Az ájurvédikus orvosnak tilos segíteni a betegnek, ha az nem hajlandó önmagán dolgozni.
Amíg nem vállalunk felelősséget életünkért –és nem vesszük észre, hogy minden, ami velünk történik, gondolataink, tetteink, szokásaink, valamint karakterünk és világképünk tükröződésének következményei – addig sorsunkban nem várhatunk komoly változásokat.
Amíg a modern világ gondolatainkba sűrűn beágyazott ördögi koncepciója (miszerint kémiai elemek halmaza vagyunk érthetetlenül fejlett tudatossággal, és életünk fő célja az érzéki örömöknek az életből való maximális kiaknázása) szerint próbálunk meg boldogulni (boldoggá válni más emberek és általában a természet gátlástalan elnyomása és javainak kiaknázása révén) nehéz inkarnációk sorozatára ítéljük magunkat.
A testi megbetegedés az utolsó –még helyrehozható –figyelmeztetés. Bajaink, betegségeink nem hibáztatnak minket, hanem jeleznek számunkra. Úgy, mint egy piros lámpa, amely félreérthetetlenül jelzi, hogy azonnal változtatásra van szükség, nehogy előbb-utóbb sor kerüljön a teljes leállásra, a „lerobbanásra”. A diszharmónia oka az aktuálisan futó negatív lelki-szellemi programokban, vagyis a szellemi törvények figyelmen kívül hagyásában van.
Ha az embert egoizmusa egyre inkább elkülöníti más élőlényektől, ez ahhoz vezet, hogy gondolatai és tettei egyre inkább irigységre, kapzsiságra, agresszióra és vágyra épülnek. Így egyre diszharmonikusabbá, önzőbbé és irigyebbé válik. Egyre inkább hasonlít egy rákos sejtre az Univerzum testén. Az Univerzum ilyenkor védő mechanizmusokat kapcsol be, hogy megmentse önmagát (és ezt az elveszett lelket, és néha a civilizáció egészét).
Az egész a haraggal kezdődik, a „csak azért is”- hozzáállással, amikor az ember nem fogadja el az Univerzum legfontosabb törvényeit, lázad ellenük. Árulása (bűntudata) miatt úgy érzi, a betegség és a sors csapása tovább folytatódik. Minél nagyobb az egoizmusa, annál erősebbek a csapások ...
Az ember nem azért válik az élet vagy más ember áldozatává, mert szerencsétlenségek záporoznak rá. Ellenkezőleg! A boldogtalan élet csak azok számára alakul ki, akik már a kezdetektől elégedettek.
A fájdalom mindig egyfajta elutasítás és annak a helyzetnek való tudatlan ellenállás, amelyben éppen van. Minél több a fájdalom, annál több az elutasítás. Tanuljon meg mindent szeretettel elfogadni! (És a teste ismét fájdalom nélkülivé válik).
Ne feledje: a sérülés fő oka, hogy képtelen megbocsátani magának vagy másoknak (az okozott sebekért).
Nem elég egy helyzet vagy más személy elfogadása, megértése. A legfontosabb dolog az, hogy elfogadja önmagát. Az az igazi megbocsátás.
Ne feledje:Nem az okoz önnek szenvedést, amit tapasztal, hanem az, ahogyan reagál arra, amit tapasztal (a be nem gyógyult sérülések miatt).
Legyen türelmes, és szabaduljon meg a tudatlanságtól (a mayától), vesse le a látszatvilág álarcait, maszkjait! Feltétel nélkül szeresse önmagát és másokat is! Feltétel nélkül szeretni azt jelenti, hogy elfogadlak, akkor is, ha nem értek veled egyet, és akkor is, ha nem értem viselkedésed mozgatórúgóit, mert lényed, létezésed forrása megkérdőjelezhetetlenül egy velem.
Legyen rugalmasabb, és ne habozzon megváltoztatni a gondolkodásmódját, ha szükséges! Ne feledje:az életben nincs hiba; minden –még a hibák és bűnök is–csak a tapasztalásért vannak!
Amikor életünk valamennyi területét a tudatosság, a lét-éberség hatja át – elsőre nehéznek tűnik, némi erőfeszítést igényel tőlünk –valójában csak leegyszerűsíti cselekedeteinket, érzéseinket, gondolatainkat.
Ez békét ad az elmének, és a harag, a félelem és a szorongás tovább már nem zavar bennünket.
Miután feltárta, beismerte és megértette belső problémáit (a leckét), és betartja a változáshoz szükséges törvényeket, megszabadulhat súlyos betegségeitől, és néhány hét alatt harmóniára találhat. Kívánom, hogy gazdagítsa a gyógyultak listáját, és töltse meg életét egészséggel és boldogsággal!
Késmárki László: Test-lélek szótár A betegségek lelki,mentális és karmikus okai 8.bővített kiadás Ankh kiadó 2024.
Késmárki László:A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve 4.kiadás Ankh Kiadó 2025.
