Villám Orsolya - Pszichológus Érden

28/08/2025

#2025.09.11.
Milyennek lát a gyerekünk?
Olvastam egy kérdéslistát (Csupa Szív Magazin), amit fel tudunk tenni a gyerkőcöknek, hogy lássuk, milyennek is látnak minket, az anyukájukat. Ilyesmik vannak benne, hogy Mi teszi anyát boldoggá? Mi a legszebb anyán? Mit változtatnál meg anyán?
Őszintén elgondolkoztam azon, hogy a kislányunk miket is válaszolna nekem. És tervezem is, hogy minden kérdést felteszek neki. De ezt megelőzően a saját válaszaimat keresem. És azon gondolkozom, hogy ezeket a válaszokat szeretném-e hallani.
Nem a tökéletességre akarlak ezzel az alkalommal ösztökélni Titeket, sokkal inkább annak a végig gondolására, hogy mit engedünk látni magunkból a gyerkőcnek, s hogy valójában ilyenek vagyunk-e. Például szeretem, ha a kislányunk játékosnak talál, mert valóban kissé bolondosnak érzem magam. Azt tudom, hogy látja, hogy mennyit dolgozom, de abban bizonytalan vagyok, hogy tudja-e, azért, mert szeretem a munkám.
A mostani Anyaesten egy részben önismereti, részben önmagunkat megmutató beszélgetésre hívlak Titeket. Találkozunk 2025. szeptember 11-én 18-kor. Bejárat az Érd, Kálmán u. 18. cím felől.

24/07/2025

#0731
Anyukám átküldött egy programot: „Rossz Anyák Tábora”. A koncepció tulajdonképpen a nevet adó filmből érkezik: anyaként néha szükségünk van a kikapcsolódásra, pihenésre. Hogy ismét jól rághatók legyünk (Vekerdy nyomán). Nekem valahol az Anyaestek is ezt tudják adni.
A július 31-i Anyaesten az a célom, hogy kicsit ránézzünk arra, mennyire tudunk egyensúlyt tartani az életünkben, mennyire tudunk lavírozni a szerepeink között: anyaként, nőként, feleségként munkavállalóként, stb. Hogy mikor lejár a gyerkőc(ök) rövidebb vagy hosszabb nyári szünete, még legyenek hajszálaink.
Mennyire sikerül időnként kilépni az anyaságból, feltöltődni és újra nekivágni mindennek? Kinek mi működik? Hogyan oldjátok meg? Szeretném, hogy ezen az Anyaesten lépjünk egyet előre egy jobb egyensúly felé.
Találkozunk 2025. július 31-én 18-kor az Anyaesten. Helyszín megközelítése az Érd, Kálmán u. 18. cím felől.
Várlak Titeket,
Orsi

16/06/2025

"Minden 6. nő átél egy vetélést, de csak minden 100. él át két vetélést. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni a vetélésről." - írja Benkovics Júlia Magunkról c. könyvében.
Hogyan tudunk beszélgetni valakivel, aki elvetélt? Mit mondjunk? Mondjunk egyáltalán bármit? Van, ami segíthet?
Igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat, amelyek segíthetnek ilyenkor: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/06/16/vetelestortenetek
Hasonló tartalmakért kövess itt és a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon.

Minden 6. nő átél egy vetélést, de csak minden 100. él át két vetélést. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni a vetélésről. - írja Benkovics Júlia Magunkról c. könyvében.Viszonylag gyakran előfordul, hogy egészen addig, míg az adott párral meg nem történi...

06/01/2025

Apró célok - Nagy csodák
Nem olyan régen beszélgettem egy várandós ismerősömmel, aki széles mosollyal mesélte terveit, hogy miket fognak majd a babával csinálni, amikor megszületik. Apró kis sétákról, kirándulásról, hétköznapi dolgokról (bevásárlás, másokkal találkozás, főzés) volt szó - megannyi apró, mindennapi célról. A beszélgetésünk után az jutott eszembe, hogy el nem tudom képzelni, hogy ez a nő valaha is fog szenvedni a szülés utáni depressziótól.
Az írás folytatását itt éred el: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/01/06/apro_celok_nagy_csodak

27/07/2024

Az elmúlt héten a Veszprémi Börtönben jártunk Családi Napon. Nagyon érdekes volt látni, hogy az éppen szabadnapos kollégák, akik családtagjaiknak megmutatják munkahelyüket, mennyire büszkék arra, hogy ott dolgoznak.
A látogatás azon részéről írtam most, hogy mit gondolok, miként küzdenek meg a stresszel az ott dolgozók.
Kattintsatok az írásért:

Az elmúlt hétvégén volt lehetőségünk elmenni a Veszprémi Börtönbe egy Családi Nap keretében, s maximális tiszteletem minden ott dolgozónak. Eddig inkább csak sejtésem volt arról, mekkora lelki teher lehet a munkájuk, de most még inkább ez volt a benyomásom. Ebben a blogban azt s...

24/07/2024

A legutóbbi Anyaesten egyéni, érdekes szituációkban beszélgettünk arról, melyikünk általában hogyan megy bele vagy sem a konfliktushelyzetekbe, s érdekes volt megfigyelni, hogy akár túlzottan versengő, akár túlzóan elkerülő a magatartásunk, egyik sem tekinthető tökéletes megoldásnak.
Valamelyest belekezdtünk a saját érzések megértésébe is, hogy miért reagálunk többségében egy adott módon a konfliktusokra, s nem a helyzeteket mérlegeljük. Arra gondoltam, hogy folytatjuk az érzelmek megértését, ehhez hozok egy izgalmas gyakorlatot.
Ezt követően pedig rajtatok áll majd a döntés, hogy ezt az önismereti utat folytatjuk vagy pedig konfliktuskezelési technikákat nézünk. Amire nem kerül sor most, majd a szeptemberi Anyaesten folytathatjuk vele.
Szeretettel várunk mindenkit augusztus 1-jén (csütörtök) 18 órától a Pannodában (Érd, Földmunkás u. 129.)!

08/07/2024

"Többnyire akkor elégedett vagyok magammal és az életemmel, ha mindenre van időm. Pontosítok, ha egyensúlyban van életem több területe és úgy van mindenre időm."
Így indul a mai blog. De ki az, aki ne erre törekedne? Nem gondolom, hogy ebben bármennyire is más lennék, mint bárki, aki e sorokat olvassa. Viszont szívesen megosztom azokat a módszereket, amelyek nekem működnek, saját mumusaimmal együtt.
Itt éritek el az írást:

Többnyire akkor elégedett vagyok magammal és az életemmel, ha mindenre van időm. Pontosítok, ha egyensúlyban van életem több területe és úgy van mindenre időm. Időről időre sikerül is elérni ezt az egyensúlyi állapotot. Megvannak az eszközeim, amit meg is osztok itt a blogban. D...

02/07/2024

A konfliktusok biztosítják különbözőségünket: gondolatokban, értékrendben, ez adja egyediségünket, s oldásuk esetén újfajta megoldások, fejlődés jöhet létre.
Egy abszolút éles konfliktusban, ahol érzelmileg érintettek vagyunk, khm…, nehéz éppen erre gondolni. Pedig igaz. Van, hogy leblokkolunk és nem merünk belemenni a konfliktusba. Van, hogy megsértődünk és otthagyjuk a másikat. Van, hogy minden szituációt erős konfliktusnak érzékelünk és nagy vehemenciával kezdünk el támadni, indokolatlanul erős reakciót adva.
Bármelyikről is legyen szó, érdemes megnézni érzelmeinket, hogy vajon miért adjuk az adott reakciót. Például, amikor anyósunktól többször halljuk, hogy alul/túl öltöztetjük a gyerkőcöt és ez idegessé tesz minket, többféleképpen reagálhatunk:
A) Összepakolunk és otthagyjuk.
B) Támadva odaszólunk, hogy ő sem volt az anyák gyöngyszeme, nézze meg a fiát.
C) Jelezzük neki, hogy tiszteletben tartjuk véleményét, de mi máshogy gondoljuk, igyekeztünk az időjárásnak leginkább megfelelő öltözéket a gyerkőcre adni.
Az A) és B) megoldások esetén érdemes megvizsgálni saját érzelmeinket, hogy miért reagáltunk így. Számít az adott illető véleménye? Önbizalomhiány? Nem vagyunk biztosak abban, hogy jó anyák vagyunk? Megerősítésre vágyunk a másik személytől?
Bármelyikről is legyen szó, az asszertív kommunikáció, illetve a konfliktuskezelési technikák akkor működnek jól, ha értjük saját érzelmeinket. A következő Anyaesten erre teszünk kísérletet, hogy elinduljunk érzelmeink megértése felé konfliktushelyzetekben. Szeretettel várunk mindenkit július 4-én (csütörtök) 18-kor a Pannodában (Érd, Földmunkás u.129.).

14/05/2024

Angela Murinainak olvastam a Mikor feltámad a szél c. könyvét, ami lelkileg megérintett mind témáját, mind azt a rengeteg érzelmet tekintve, amit megírt a könyvében is fia halálával kapcsolatban. Mivel nagyon szeretem, mikor egy könyvben ennyire jól megírtak az érzelmek, szívesen nyúltam a Bossa nova c. könyvéhez is.
A téma elsőre megfogott. Próbálok csak címszavakat használni, hogy a történetszálat előre ne mondjam el: megcsalás, családanyaság, munka - háztartás - énidő közötti lavírozás, figyelni a párunkra/párkapcsolatunkra gyerekek mellett is.
A könyv ugyanakkor vegyes érzéseket keltett bennem. A blogban el tudjátok olvasni, miként hatott rám ez a könyv: https://lelkedrajta.blog.hu/2024/05/14/angela_murinai_bossa_nova

08/02/2024

#2024.02.15.

Iskolás koromban a vezetéknevem viccelődésre adott okot, gyakran hívtak villámhárítónak. Tekintve, hogy magas és duci voltam, a gömbvillám sem volt ritka. Nem esett jól, de alapvetően mégsem ez határozza meg kisiskolás emlékeimet. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiket testi adottságuk, nevük, származásuk, nemi identitásuk miatt bántalmaznak? Az én esetemben csúfolásról volt szó, de mégis hol a határ csúfolás és verbális bántalmazás között?

Amikor valakit egy csoport kiszemel magának és fizikailag bántanak, megalázzák, bezárják valahova, a zuhany alá dugják, a pedagógusok is előbb észreveszik, hogy baj van, mint egy verbális bántás esetében. De vajon hogyan tudnak segíteni?
Az utóbbi időszakban többen felfigyeltetek arra, hogy bántalmazás miatt gyerekek, fiatalok nyúlnak végleges eszközök felé. A mostani

Anyaesten ezért a következőket próbáljuk átbeszélni:
• Bántalmazás típusai
• Milyen háttértényezők, okok lehetnek?
• Van-e karaktere a bántalmazónak és a bántalmazottnak?
• Mit tehetünk, ha bántják a gyerekünket?
• Mit tehetünk, ha a mi gyerkőcünk bánt másokat?
• És bármilyen kérdést, ami Titeket érdekel a témában

Találkozzunk február 15-én 18.15-kor a Pannoda-ban (Érd, Földmunkás u. 129.). Panni és Orsi

31/01/2024

Kedden a Duna Tv Almárium c. műsorában beszélgettünk az állatok ránk gyakorolt pozitív hatásairól. 33:05-nél kezdünk beszélgetni Novodomszky Évával és Kautzky Armanddal.
https://mediaklikk.hu/video/almarium-2024-01-30-i-adas-1-resz/

21/11/2023

Szeretettel várunk mindenkit!

❤️ANYAEST❤️

November 23. 18 óra

“Amikor a kislányunk picurka volt, szeretek úgy emlékezni, hogy kizárólag a férjem és a saját elvárásaink szerint „neveltük” a gyerkőcöt, hogy pompásan kiszűrtünk mindenféle elvárást, ami a környezetünk felől jött.

Azonban, elnézve az utóbbi heteket, támadnak kétségeim magammal szemben, hogy megszépült a múlt.
A bölcsi / ovi / suli elvárásait a születés környékén még biztosan kiszűrtem, de azóta már nehezebb.
Alapvetően azt gondolom, jól veszem az akadályokat anyaként, de érzem, hogy folyamatos megerősítésre éhezem, vajon jól csinálom-e?

A munkában sokkal könnyebb: ha visszajön valaki, újabb képzést rendel, biztos lehetek magamban. A felnőttek meg is mondják, ha valami nem tetszik nekik, könnyebb a dolgom.

De egy gyerkőcnél ez annyira más.

Tanítsuk meg kezelni az érzelmeit, kifejezni a nehézségeit.

Tanítsuk arra, hogy megvédje magát, kiálljon magáért.

Tanuljon meg bicajozni, egyen rendesen, kiabáláson túl is legyenek eszközei, stb.

Mi lenne még fontos?
Mi megy ebből nekünk?

Vannak olyan életkorok, amikor tisztább elképzeléseim vannak, mitől lehetek jó anya. Mondjuk a közös játék mostanában nagy kulcs, de vannak/voltak olyan életkorok, amikor sokkal nagyobb a bizonytalanság.
Életkoronként változik bennem, hogy mitől vagyok / lennék jó anya…És persze ezt mindenki más is szereti közölni a környezetünkben.”

A következő Anyaesten arról gondoltam beszélgetni, hogy hogyan érzitek magatokat az anyaszerepben?

Mennyire tudtok olyanok lenni, amilyennek elképzeltétek magatokat?

Van-e elképzelésünk, a gyerkőceink adott életkorában mitől lennénk jó anyák?

Ki mindenki tudja, milyen anyának kell lennünk? Ebből mit fogadnánk meg és mit nem?

Várunk Titeket szeretettel november 23-án 18 órától a Pannodában az Anyaesten.😊

🔸A részvétel ingyenes!🔸

🔷 A beszélgetést vezeti: Villám Orsolya pszichológus