Villám Orsolya - Pszichológus Érden

18/03/2026

#0326
Anya, ha lomtalanít tavasszal (belül vagy kívül?)
Létezik a pszichológiában egy ún. elkötelezettségi hatás (Kahneman, Nobel-díjas szakember), amely röviden arról szól, hogy sokkal többre értékeljük azokat a javakat, amelyeket már birtokolunk, azoknál, amelyeket a jövőben tudnánk megszerezni. Részben ez is magyarázza azt, hogy nehéz lomtalanítani. De ezzel szemben áll a sokakban megjelenő tavaszi igény, hogy dobjunk ki mindent, amit nem használunk, frissítsünk, újuljunk meg.
Lelkileg ugyanez az igény megjelenik, csak még nehezebb azt mondani, hogy áh, ez a szokás már nem szolgálja a javamat, kidobom. Holott szerintem nincs olyan köztünk, aki legalább egyszer ne kezdett volna fogyókúrába vagy életmód-váltásba január 1-jén. S biztosan sokan vagyunk, akik anyaként szerették volna valamely tulajdonságukat kukázni: mondjuk a kiabálást, türelmetlenséget, nem jó egyensúlyt.
Azt gondolom, hogy tavasszal, mikor minden megújul, mintha mi is új lendületet kapnánk, hogy lélekben és mentálisan is szelektáljunk. Nálatok mi az, amit belülről lomtalanítanátok? Esetleg van, amivel helyettesítenétek? Próbáljátok meg átgondolni a következő Anyaestig.
Találkozunk március 26-án, csütörtökön, 18.00-kor a szokásos helyen: Érd, Kálmán u. 18.

23/02/2026

#0226
Legtöbben, a legtöbb esetben örülünk annak, ha közös időt tölthet együtt a család, közös élményeket szerezhetünk: legyen szó egy kirándulásról, otthoni filmezésről vagy egy baráti/családi összejövetelről. Persze, ott a szervezés és készülődés, a feladat súlya, de ennél sokkal erősebb a leendő élmény ígérete. Amikor viszont már egy jó alvás után is fáradtak vagyunk, nem leljük örömünket a gyerkőccel töltött időben, s inkább csak az ingerlékenység, a feladatok malomkereke marad, amelyekben ráadásul egyre kevésbé érezzük hatékonynak és sikeresnek magunkat, akkor elképzelhető, hogy magában a szülői szerepben fáradtunk el. Egyre többször használatos ezekben a helyzetekben a szülői kiégés fogalma.
A február 26-i Anyaesten arra teszünk kísérletet, hogy összegyűjtsük azokat a tényezőket, amelyek segítenek abban, hogy újra élvezetet is találjunk anyai, illetve szülői szerepünkben. Itt most anyák leszünk jelen, és fejtjük meg a dolgokat, de a feltett kérdések és a megtalált válaszok ugyanúgy az apukáknak is hasznosak lehetnek.
Próbáljátok meg átgondolni, Titeket mennyire érint a szülői kiégés, s azt is, nálatok miben nyilvánul ez meg, milyen területeket érint.
Találkozunk 2026. február 26-án 18-kor a Kálmán u. 18-ban.

09/01/2026

Katona Katit jo szivvel ajanlom Nektek, mert igazan hiteles, ertheto es nem fog kontorfalazni :)
https://www.facebook.com/share/1Ha4rGXpBq/

Örömmel osztjuk meg Veletek a hírt 💚
Rendelőnk alapítója, Katona Katalin szexuálpszichológus előadóként vesz részt az V. Édesanyák Live Hétvégén.

Az esemény célja egyszerű és nagyon fontos:
segíteni a szülőket abban, hogy választ kapjanak azokra a kérdésekre, amelyek a mindennapokban sokszor kimondatlanul maradnak – különösen a szexualitás, testkép és nevelés területén.

Katalin előadásában közérthetően, tabuk nélkül beszél
✔ a sz*****is nevelés alapjairól
✔ a szülői bizonytalanságokról
✔ és arról, hogyan lehet biztonságos, őszinte légkört teremteni a családban.

💡 Jó hír, hogy az előadások élőben, ingyenesen követhetők!
Nincs más dolgod, mint regisztrálni és lefoglalni a helyed.

📩 A jelentkezést követően e-mailben kapsz egy linket, ahol
– megismerheted az előadókat,
– elérhetőségeiket,
– és az esemény ideje alatt hozzáférsz az Édesanyák Live Hétvége előadásaihoz is.

📅 Időpont: 2026. január 10. (szombat) 14:00
👉 Regisztrálj időben, és csatlakozz egy igazán hasznos, támogató hétvégéhez! https://live.edesanyak.hu/

06/01/2026

#0122
A legutóbbi Anyaesten a Határhúzásról esett szó, s abban maradtunk, hogy ennek gyakorlatba ültetésével kezdjük az idei évet. Hogy hogyan is lehet/kell csinálni?
A napokban jött velem szembe a WMN – Ki vele! c. műsora, ennek is egy tavalyi adása, ami éppen a nemet mondásról és a határok felállításáról szól. Ebből 2 részlet fogott meg, s arra gondoltam, ezekre fűzzük fel a mostani Anyaestet:
1. Amikor várandósok leszünk, sokszor tipikus női viselkedés, hogy eldöntjük, a gyerekünk érdekében igen is határokat fogunk szabni. Érte elkezdjük a nemet mondást. És gyakori, hogy ennek kapcsán kezdünk el saját magunkért is kiállni. Nálunk a családban a jelenség kapcsán, emlékszem, anyatigrisként kezdtük el emlegetni testvéremet. Nálatok hogyan alakult ez? Szülés után magunkért hogyan mondjunk nemet?
2. A másik pedig az az érdekes felvetés volt, hogy a mostani 30-50 közötti generációnak elég erősen meg kell találnia a saját határait, valahogy ez különösen kihívás lett. Én például elsőként a munkában tudtam nemet mondani, ott begyakorolni az asszertív közlést, s ezután a magánéletemben, ahol sokkal gyakrabban ütközöm nehézségekbe. Ti tapasztaltok hasonlót? Szerintetek hogyan lehet jól csinálni?
Nagyon izgalmas Anyaest elé nézünk! Nemet mondás (asszertivitás) technikája, határok meghúzása és képviselése a mindennapokban – ezekre fókuszálunk majd. Találkozunk január 22-én 18-kor a Kálmán u. 18-ban.

01/12/2025

#1218
Nekem úgy tűnik, mindennapi beszélgetésekben is egyre többször mondjuk és halljuk, hogy „fel kell állítanom a határaimat” vagy „meg kell húznia mindannyiunknak egy határvonalat”. Általában az már ezen a ponton tiszta szokott lenni a közlő fejében, hogy valami nem jó neki, átlépték nála a határt és ezt nem akarja megengedni.
Viszont mi van akkor, ha utólag esik le a tantusz, hogy átlépték ezt a vonalat? És ezt mi nem szerettük volna. Vagy legalább legközelebb ne történjen meg?
És hogyan lenne jó meghúzni a határt? Mit kell csinálni? Csak odamondom és kész, megvan a határ? Vagy ezután jó lenne még valamit csinálni? Határozottan igen!
Az eddigi Anyaesteken már tapasztaltátok, hogy amit egyikőnknek könnyebb, a másiknak nehezebb. Lehet, hogy az egyikünk egy beszólásra, a másik a következő bejglire, míg a harmadik egy munkahelyi terhelésre mondja azt, hogy neki most kihívás, s az biztos, hogy tudjuk egymást is segíteni abban, amire mi már rájöttünk. Erről fog szólni ez a karácsony előtti, idei utolsó Anyaest.
Találkozunk december 18-án, 18.00-kor. Bejárat: Érd, Kálmán u. 18. felől. Várlak Titeket!

13/11/2025

Egyszer egy barátom elajándékozta a könyveit és temérdek önsegítő, tréninges könyvet kaptam tőle. Micsoda öröm egy könyvmolynak! És mindig lehet valamit mazsolázni, ami a hangulatomnak, a jelen helyzetnek megfelelő. Egy kliensemnek kerestem könyvet, amikor is kezembe akadt egy "szép" kék-rózsaszín önsegítő könyv: Véronique Maciejak-tól a Ne várd meg, amíg elvonul a vihar, tanulj meg táncolni az esőben.
Ide kattintva elolvashatod, mit szerettem a könyvben: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/11/13/egy_onsegito_regeny
Hasonló tartalmakért kövess itt és a ww.lelkedrajta.blog.hu oldalon

06/11/2025

Sokszor előkerülő téma, hogy milyen szülőnek tartjuk magunkat, milyen mintát láttunk a saját szüleinknél, s min szeretnénk változtatni. Az egyik leggyakoribb kérdéskör, hogy amikor a gyermekünk túlfeszít egy húrt és tehetetlennek érezzük magunkat (már legalább 3-4-5-ször szépen kértünk, szóltunk, stb.), elkezdünk vele kiabálni vagy negligáljuk és úgy teszünk, mintha nem is hallanánk azt, amit mond, kérdez. Megszűnünk neki létezni. Majd kicsit megnyugodva utáljuk magunkat ezért a viselkedésért. Mert már a saját szüleink ilyen viselkedése is fájdalmas emlék és sokszor megfogadtuk, hogy soha, de soha nem viselkedünk így a saját gyerekünkkel. Csakhogy mi mást lehetne csinálni? Hogy kell „jól” csinálni?
A sémák szemszögéből szeretnék ránézni erre a fenti példára: hogy mit jelenthet az egészséges felnőtt viszonyulást és a pozitív szülői minta? Hogyan vagyunk képesek felismerni, majd lehetőség szerint átírni azt a szülői mintát, amit nem tartunk okénak?
A következő Anyaestig, biztatlak Titeket, gondoljátok át, mik azok a szülői /anyai/ viselkedések, amiket szerettek és amiket nem szerettek magatokban.
Találkozunk november 13-án (csütörtök) 18-kor az Anyaesten. Megközelítés: Érd, Kálmán u. 18. felől.
Orsi

28/08/2025

#2025.09.11.
Milyennek lát a gyerekünk?
Olvastam egy kérdéslistát (Csupa Szív Magazin), amit fel tudunk tenni a gyerkőcöknek, hogy lássuk, milyennek is látnak minket, az anyukájukat. Ilyesmik vannak benne, hogy Mi teszi anyát boldoggá? Mi a legszebb anyán? Mit változtatnál meg anyán?
Őszintén elgondolkoztam azon, hogy a kislányunk miket is válaszolna nekem. És tervezem is, hogy minden kérdést felteszek neki. De ezt megelőzően a saját válaszaimat keresem. És azon gondolkozom, hogy ezeket a válaszokat szeretném-e hallani.
Nem a tökéletességre akarlak ezzel az alkalommal ösztökélni Titeket, sokkal inkább annak a végig gondolására, hogy mit engedünk látni magunkból a gyerkőcnek, s hogy valójában ilyenek vagyunk-e. Például szeretem, ha a kislányunk játékosnak talál, mert valóban kissé bolondosnak érzem magam. Azt tudom, hogy látja, hogy mennyit dolgozom, de abban bizonytalan vagyok, hogy tudja-e, azért, mert szeretem a munkám.
A mostani Anyaesten egy részben önismereti, részben önmagunkat megmutató beszélgetésre hívlak Titeket. Találkozunk 2025. szeptember 11-én 18-kor. Bejárat az Érd, Kálmán u. 18. cím felől.

24/07/2025

#0731
Anyukám átküldött egy programot: „Rossz Anyák Tábora”. A koncepció tulajdonképpen a nevet adó filmből érkezik: anyaként néha szükségünk van a kikapcsolódásra, pihenésre. Hogy ismét jól rághatók legyünk (Vekerdy nyomán). Nekem valahol az Anyaestek is ezt tudják adni.
A július 31-i Anyaesten az a célom, hogy kicsit ránézzünk arra, mennyire tudunk egyensúlyt tartani az életünkben, mennyire tudunk lavírozni a szerepeink között: anyaként, nőként, feleségként munkavállalóként, stb. Hogy mikor lejár a gyerkőc(ök) rövidebb vagy hosszabb nyári szünete, még legyenek hajszálaink.
Mennyire sikerül időnként kilépni az anyaságból, feltöltődni és újra nekivágni mindennek? Kinek mi működik? Hogyan oldjátok meg? Szeretném, hogy ezen az Anyaesten lépjünk egyet előre egy jobb egyensúly felé.
Találkozunk 2025. július 31-én 18-kor az Anyaesten. Helyszín megközelítése az Érd, Kálmán u. 18. cím felől.
Várlak Titeket,
Orsi

16/06/2025

"Minden 6. nő átél egy vetélést, de csak minden 100. él át két vetélést. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni a vetélésről." - írja Benkovics Júlia Magunkról c. könyvében.
Hogyan tudunk beszélgetni valakivel, aki elvetélt? Mit mondjunk? Mondjunk egyáltalán bármit? Van, ami segíthet?
Igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat, amelyek segíthetnek ilyenkor: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/06/16/vetelestortenetek
Hasonló tartalmakért kövess itt és a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon.

Minden 6. nő átél egy vetélést, de csak minden 100. él át két vetélést. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni a vetélésről. - írja Benkovics Júlia Magunkról c. könyvében.Viszonylag gyakran előfordul, hogy egészen addig, míg az adott párral meg nem történi...

06/01/2025

Apró célok - Nagy csodák
Nem olyan régen beszélgettem egy várandós ismerősömmel, aki széles mosollyal mesélte terveit, hogy miket fognak majd a babával csinálni, amikor megszületik. Apró kis sétákról, kirándulásról, hétköznapi dolgokról (bevásárlás, másokkal találkozás, főzés) volt szó - megannyi apró, mindennapi célról. A beszélgetésünk után az jutott eszembe, hogy el nem tudom képzelni, hogy ez a nő valaha is fog szenvedni a szülés utáni depressziótól.
Az írás folytatását itt éred el: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/01/06/apro_celok_nagy_csodak

27/07/2024

Az elmúlt héten a Veszprémi Börtönben jártunk Családi Napon. Nagyon érdekes volt látni, hogy az éppen szabadnapos kollégák, akik családtagjaiknak megmutatják munkahelyüket, mennyire büszkék arra, hogy ott dolgoznak.
A látogatás azon részéről írtam most, hogy mit gondolok, miként küzdenek meg a stresszel az ott dolgozók.
Kattintsatok az írásért:

Az elmúlt hétvégén volt lehetőségünk elmenni a Veszprémi Börtönbe egy Családi Nap keretében, s maximális tiszteletem minden ott dolgozónak. Eddig inkább csak sejtésem volt arról, mekkora lelki teher lehet a munkájuk, de most még inkább ez volt a benyomásom. Ebben a blogban azt s...