13/04/2026
Valahogy így.
Építkezzünk.
Építsünk valami jobbat.
Én például az egészséged, az erőnléted építésében tudok segíteni. Ha elég volt az idegből és indulnál valami pozitív irányba... :)
(Az mondjuk valahol szürreális, hogy fel kellett hívjam a lányaim figyemét, legyenek a szokásosnál is figyelmesebbek, mert lehet hogy néhány gyerek (felnőtt) tényleg azt hiszi ma, hogy itt a világ vége.. )
Az, hogy egyenileg ki hogy van, múlik a környezetén és önmagán is.
A társadalmunk környezetét alakító rendezői elvek most lehetőséget kapnak arra, hogy új értékrendek mentén alakítsák a minket érő hatásokat, a hogylétünket befolyásoló körülményeket, vagyis arra, hogy mi is optimálisabb viszonyok között hozhassuk meg a saját döntéseinket. A minden pillanatban megszülető választásainkat a viselkedésünk, reakcióink, munkamorálunk fölött. Ahhoz, hogy érezhető fejlődés következzen be, mi is kellünk. Önmagunkkal szembeni kedvességgel (ami lehet, hogy időnként az önkontrollt jelenti), a mikrokörnyezeteinkben való jelenlétünkkel (amely lehet, hogy időnként a tanult viselkedési mintáink megfékezését jeleni), a saját igyekezetünkkel, kitartásunkkal, türelmünkkel, erőnkkel és lágyságunkkal. Mi is kellünk hozzá.
Nem egy garantált szebb jövőt ígérő ajándékot kaptunk most, hanem lehetőséget arra, hogy együtt csináljuk jól. Hogy ne széllel szemben, hanem támogatottság mellett haladhassunk.
Igyekszem ebben a bizakodásra okot adó helyzetben arra is figyelni, hogy ne hatradőlve várjam és elvárjam az azonnali fordularot, hanem ha kell, lábtempózva segítsem az anyahajó irányváltását. Egyénileg is, egy nagy közösség részeként.
Nagyon bízok magunkban!💟
