26/11/2021
Egy férfi elvett egy gyönyörű lányt. Nagyon szerette őt. Egy nap bőrbetegsége alakult ki. Lassan kezdte elveszíteni a szépségét. Úgy történt, hogy egy nap a férje elment egy turnéra. Visszatérve baleset érte és elvesztette a látását. Házaséletük azonban a megszokott módon folytatódott. De ahogy teltek a napok, fokozatosan elvesztette szépségét. A vak férj ezt nem tudta, és nem volt különbség a házaséletükben. Továbbra is szerette őt, és ő is nagyon szerette őt. Egy nap meghalt. A halála nagy bánatot hozott neki. Befejezte az összes utolsó kenetet, és el akarta hagyni azt a várost.
Egy férfi hátulról felhívott és azt mondta: "Most hogy fogsz tudni egyedül járni? A feleséged mindvégig segített neked". Azt válaszolta: „Nem vagyok vak. Azért játszottam, mert ha tudta volna, hogy látom a bőrállapotát egy betegség miatt, az jobban fájt volna neki, mint a betegségének. Nem csak a szépségéért szerettem, hanem a gondoskodó és szerető természetébe szerettem bele. Szóval vaknak tettettem magam. Csak azt akartam, hogy boldog legyen".
Erkölcs: Amikor igazán szeretsz valakit, bármilyen mértékben elmész, hogy boldoggá tedd a szerettedet, és néha jót tesz nekünk, ha vakon viselkedünk és figyelmen kívül hagyjuk egymás rövid jövevényeit, hogy boldogok legyünk. A Szépség idővel elhalványul, de a szív és a lélek mindig ugyanaz marad. Szeresd az embert azért, ami belülről van, ne kívülről.❤
Tünde Portisch
