Ócsanyucik jóga

14/06/2025

Kovács Borbála Kovács Borbála

Intuíció: belső iránytű vagy ismétlődő minta?

Mi az az intuíció és hogyan kapcsolódik ide?

Az intuíció latin eredetű szó, jelentése ösztönös megérzés.

Az intuíciót az önismeret forrásaként úgy definiálhatjuk, mint egy belső hangot, amely a tudattalanban összegyűjtött tapasztalatok, érzékelések és mintafelismerések alapján közvetlen betekintést nyújt önmagunk működésébe, értékeinkbe és céljainkba.

Az intuíció nem azonos az impulzussal, még ha elsőre hasonlónak is tűnik.

A pszichológiai szakirodalom szerint egy olyan „belső tükör”, amely a korábban megszerzett tudásunkon, tapasztalatainkon, és viszonyulásainkon alapul, és segít felfedezni a tudatos gondolkodáson túli önazonosságunkat.

Az intiúciónk nagyban függ a hozott mintáinktól, ezért ha azok sérültek, az nem lesz tiszta, megbízható forrás.
Önismeret nélkül tévútra visz minket, éppen bele azokba a spirálokba, amiktől szabadulni szeretnénk.

Mindebből kifolyólag sokan elvesztettük a kapcsolatot a testünkkel, az érzéseinkkel – és ezzel együtt az intuícióval is.

Túl sok a zaj kívül. Túl sok az inger, az információ, az elvárás.

Gyerekkorunktól fogva tanultuk, hogy a válaszok kint vannak. Hogy mások majd megmondják, mi a jó nekünk. Hogy a biztonságot, az értéket, a szerethetőséget kívül kell keresni.

Közben elfelejtettük, milyen befelé figyelni.

Ott van például az intuitív étkezés.

(Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem vagyok szakértője az intuitív étkezésnek. De az utóbbi időben egyre többet tanulok róla – főleg a saját testemtől. Ezek a gondolatok a saját tapasztalataimból születtek.)

Ha arra hallgatnék a rohanó világomban, mit kívánok, pizzát ennék csokival.
Intiúciómat a külső ingerek, a társadalmi berendezkedés, a gyerekkorom összes tapasztalata mérgezte meg.

Felnőttként egészségesen étkeztem. Figyeltem az alapanyagokra, a minőségre, és a mennyiségre.
Ez utóbbira viszont nem úgy, ahogy kellett volna. Amikor ráálltam a mérlegre és nem tetszett, amit láttam, elkezdtem kevesebbet enni.
Ennek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag tudattalanul éheztettem magam. Folyamatos, krónikus energiahiányos állapotba kerültem. Nem kötöttem össze a testem jelzéseit a táplálkozásommal. A folyamatos fáradtságért a munkahelyi stresszt, az éhségrohamokért az érzelmi stresszt okoltam.
A határ, amit a sérült intiúcióm miatt meghúztam, hiányhoz vezetett.

Ugyan így, aki nem kapott jó étkezési mintát gyerekként, nem valószínű, hogy pusztán az intiúcíóira hallgatva neki megfelelő étrendet tudna összeállítani. Ezt példázza az a túlsúlyos ember is, aki alkati kérdésként titulálja az egészségtelen állapotát.

A boltok polcain termékek tömkelege sorakozik – mind azt hirdetik, hogy ők majd kielégítik a hiányainkat. 100 féle csipsz, 50 féle üdítőital, 0%-os sör a gyerekek kezében. Alkohol, kávé energiaital… Minden elérhető, és mégis valami fontos hiányzik.

Az intuíció az önazonosság elengedhetetlen eszköze. De ha az intuíció „megbetegedett”, hogyan hallgathatunk rá mégis? Hogyan gyakorolhatnánk az intuíciót, ha már nem is tudjuk, hogyan hallgassunk befelé? Ha nem tudjuk megkülönböztetni az érzelmi hiányainkat a testi hiányainktól?

Úgy, hogy mielőtt meghallhatnánk a belső hangunkat, előbb vissza kell találnunk önmagunkhoz.

Az első lépés: megállni.
Csendet teremteni.
Figyelni a testünkre.
Figyelni arra, hogyan érezzük magunkat bizonyos helyzetekben, emberek között, ételek után, egy-egy döntés súlyánál.

Az intiúció gyakorlása kizárólag önismeret útján adhat helyes megoldásokat. Ha nem ismerjük önmagunkat, könnyen összetévesztjük az éhséget a szomjúsággal, a hiányt a vággyal, a határszabást az önigazolással, a flowt a kényszerességgel.

Éreztél már olyat, hogy nagyon belelndültél valamibe? Olyannyira, hogy hiába érezted az éhséget, vagy hogy ki kell menned pisilni, te folytattad? És ezzel elnyomtad a tested jelzéseit?
Ez nem a valódi intuíció hangja – inkább annak a bizonyítéka, hogy mennyire megszoktuk elhallgattatni a testünket.

Ha a hozott mintáinkat vesszük górcső alá, az intuíció kétirányba hat.

Az intuíció újratanulása nemcsak rólunk, felnőttekről szól. Miközben mi előre haladunk az önismeret útján, és visszatekintünk, lehetőségünk van arra, hogy gyermekeinknek már más mintát adjunk. Hogy ne kelljen ugyanazokat a tévutakat bejárniuk, amiken mi keresztülmentünk. Hogy ők már bízhassanak a saját belső hangjukban anélkül, hogy azt előbb el kellene veszíteniük.

Hogy az étkezés példánknál maradjunk, a gyereknevelésben az intuitív étkezés alapja a BLW módszere.

A BLW (Baby-Led Weaning) módszer lényege, hogy a baba maga vezeti a hozzátáplálást már a legelső pillanatoktól: nem kanállal etetik pürével, hanem önállóan, kézzel fogható, szilárd falatokat kap, amelyeket saját tempójában fedez fel és eszik meg. Ez elősegíti a baba önállóságát, a finommotoros készségek fejlődését, és lehetővé teszi számára, hogy maga szabályozza, mit és mennyit fogyaszt. A családi étkezésekbe is bevonják, így természetes módon tanulja meg az étkezési szokásokat.

De ez is csak úgy működhet, ha mi, mint szülők tisztában vagyunk az egészséges étkezés alapjaival és amellett, hogy egészséges ételekkel kínáljuk a gyermekünket, mi magunk is helyes példát mutatunk a saját étkezési szokásainkkal.

Az intuíció gyakorlása tehát nem passzív ráhagyatkozás, hanem aktív önmagunkkal való kapcsolatépítés. Tudatos jelenlét. Egy belső párbeszéd.

Ha a hozott mintáinkat vesszük górcső alá, az intuíció kétirányba hat.
Az intuitív megérzések kritikusan való megközelítése és tudatos „szűrése” elengedhetetlen, különösen olyan területeken, mint az étkezés vagy életmód.

Ha az étkezés példájánál maradunk, az intuitív étkezésnél fontos, hogy a „mit kívánok” mellett figyeljünk a testünk hosszú távú jelzéseire is (pl. energia, emésztés, egészség).

Akkor is kapcsolódhatunk az intuícióhoz, ha valamilyen speciális étrendet követünk.

Az inzulinrezisztencia-diétában például a zsírt a szénhidrát felszívódásának a lassítására használjuk. Így könnyű beleesni abba a hibába, hogy zsírt zsírral fogyasztunk, ami nyilvánvalóan nem szolgálja az egészségünket. A sok édesítőszeres csokiról, sütiről nem is beszélve.

Tehát speciális étrend mellett is van lehetőségünk figyelni magunkra. Megfigyelhetjük a szomjúság és az éhségérzet; az éhség és a szomorúság/unalom; az evés, nasizás, és a testünk táplálása közti különbségeket.

Mefigyelhetjük milyen az, amikor csak az étkezésre koncentrálunk.

Ha gyakran kívánunk egészségtelen ételeket, érdemes megvizsgálni, nem-e stressz vagy érzelmi hiány okozza ezt a vágyat.

A kérdés nem az, "érzek-e valamit?", hanem az, "mit árul el rólam az, amit érzek?”

Az intuíció nem misztikus képesség. Nem valami, ami csak keveseknek adatott meg. Ez egy velünk született belső iránytű – de újra fel kell vennünk vele a kapcsolatot.

És ehhez idő kell. Türelem. Figyelem. És az a bátor döntés, hogy nem minden külső válaszra mondunk automatikusan igent.

A következő lépés az érzelmek megengedése és megélése. Ha nem engedjük meg az érzéseinket, hogyan hallhatnánk meg, mit üzen az intuíciónk?

Sokat gondolkoztam azon, hogy lehet az érzéseket elfojtás nélkül átélni. Hisz a társadalom az elfojtásra kondícoinál, nem tanítják hogy éld meg az érzéseidet. Az túlzott érzelemnyilvánítást nyafogásnak, negatív érzelmekben való dagonyázásnak belyegzik.

Hol van akkor a szűk keresztmetszet, az aranyközépút?

Erre akkor éreztem rá igazán, amikor a relaxációt gyakoroltam egy stresszes időszakban.

Folyamatos feszülést éreztem a szemöldökök között és nagyon nehezemre esett relaxáció alatt is ellazítani.

Aztán egyik alkalommal nem próbáltam meg erővel ellazitani.

Csak megfigyeltem mit érzek ott.
Nem elemeztem.
Csak éreztem, közben lélegzetem.

És legnagyobb megdöbbenésemre magától engedni kezdett.

Van, amikor nem tenni, hanem figyelni kell ahhoz, hogy valami oldódjon.

A homlokközpont, a szemöldökök közti tér éppen az intuíció, a harmadik szem szimbóluma.
Pont azt üzente a testem: nem kell harcolni az érzésekkel. Meg kell őket engedni. Hagyni, hogy átjárjanak. És azok maguktól a helyükre kerülnek.

A testünk mindig jelez. Tanuljuk meg hát meghallgatni, mert mindig igazat mond.

És ami a legfontosabb: ítélkezés mentesen gyakoroljuk.
Nem biztos, hogy mindig sikerül. Lesznek visszaesések. Lesznek jobb és rosszabb időszakok. A kapcsolat a testünkkel, érzéseinkkel nem lineáris.
Néha elveszítjük, néha visszaszerezzük a kontrollt.

A lényeg az, hogy mindig visszatalálunk. meg kell próbálni ezt is – mint mindent – “elég jól” csinálni.

Válaszd a teljességet, ne a tökéletességet!


🫶Elfogadás. Anyaság. Elengedés.

Bori.

Ócsanyucik jóga

YouTubeon is találkozzunk: INGYENES relaxációk neked:
https://m.youtube.com/

06/06/2025

Kovács Borbála

Ahogy a gyermekkel anya születik, a belső gyermek is ébred

Miért hozhat olyan intenzív belső átalakulást a szülés?
És miért a szülésről beszélünk? Hiszen a várandóssággal indul az anyaság.

Az első pozitív teszttől megkezdődik a szüntelen aggódás. A vizsgálatok, a fejlődési rendellenességek, betegségek, elvesztéstől való félelem. És ez a félelem velünk marad már örökké.

Ott az állandó kétely, bűntudat, hogy amit teszek árt-e a babának. Te jó ég, stresszelek, most baja lesz a kicsinek. Nem mozogtam túl sokat, vagy túl keveset? Az anyai aggódás tehát már itt elkezdődik.

De itt még nem változik meg az életed, legalábbis nem gyökeresen, mint a szüléssel.

Várandósan lehet, hogy eljársz még dolgozni. A kollégák veled örülnek, majd figyelmeztetnek a határidőkre. Azon kapod magad, hogy rajtad kívül senki nem érzi igazán át az állapotodat. Az elvárások változatlanok. Munka, háztartás, kapcsolatok.

És ez nem probléma, ez így természetes. Egy lassú, 9 hónapos felkészülési fázis, mely alatt nem csak a kisbabád fejlődik ki benned, hanem az Anya is.

Aztán eljön a nagy nap, amit már oly régóta vártál. Megszületik a baba, amit mindenki ünnepel.

És megszületik az Anya. Az Anya, aki valójában maga is legbelül egy kislány. Fél, aggódik. Kimerült a szülés fizikai és érzelmi megpróbáltatásaitól. Gondolatban csak a szülésig jutott, arra készült.
És most tudatosul benne igazán: nincs több pihenés. És hiába készült kilenc hosszú hónapig: semmit nem tud.
Most jön csak rá igazán arra is, hogy innen már ő felelős ezért a törékeny életért. Nincs nappal és éjszaka között különbség…

Néha eszébe jut a régi élete. Bűntudat lesz úrrá rajta, ha vissza vágyja. Mert hogyan is akarhatná? Nem engedhet meg magának ilyen gondolatokat. Csak a kötelességtudat hajtja. Hisz olyan nagy jelentősége van az első időszaknak.

És értetlenül nézi, hogy élete párjának miért nem változott meg ennyire az élete. Miért nem akarja tudomásul venni, hogy egy újszülött mellett az énidő olyan luxus, amit nem engedhet meg magának.

A kapcsolataink is gyökeresen megváltoznak.

Család is születik. Már nem csak férj és feleség, de apa és anya is lettünk. És izgalmas, egyben aggasztó, mert jogosan félhetünk attól, hogy a változásban valami értékes is elvész.

A rokonok közti kapcsolat is változik. Már nem feltétlenül egyenrangú, vagy épp a visszájára fordul. Mert a gyermekeddel kapcsolatban neked kell határokat húzni. De ha korábban magadnak ezt nem adtad meg, nehézségekbe ütközhetsz, ami egy erős szerepkonfliktust indukál. Egyrészről bűntudatot generál, ha nem véded meg határhúzással a gyermeked. Másrészről, már nem a szüleid lesznek azok, akik a szabályokat hozzák, és ez szintén új helyzet mindenkinek. Most neked kell megmondani, hogy mossanak kezet, mielőtt hozzáérnek az újszülöttedhez. Neked kell kérned, hogy ne jöjjön senki babalátogatóba, ha reggel még lázas volt, de már semmi baja.

Háborúba kezdesz az utcán is a nénivel, aki túlaggódja, hogyan öltöztetted fel a babádat. Te meg túlreagálod. Vagy mégsem?
Nem szándékosan, de megkérdőjelezi ezzel az anyai kompetenciádat. Ami jelenleg nagyon érzékeny. Mivel még csak most tanulod. Most válsz anyává. Ez egy folyamat kezdete. Ez még neked is új, de elvárod magadtól, hogy azonnal tudj mindent. De közben tele vagy kételyekkel.

Próbálod megérteni miért reagálsz úgy, ahogy. Hirtelen nem tudod ki is vagy valójában.
Nem tudod mi az, ami a személyiséged veleszületett része, mi az a természetes reakció, amit a túlterheltség vált ki, és mi az, amit egy gyerekkori trauma, vagy torz társadalmi elvárás alakított ki.

Ezek között lavírozol egész nap, és fogalmad sincs merre indulj el. Csak azt tudod, hogy ezzel foglalkozni kell.

Nézed a kisbabádat naphosszat. Minden gondolatod róla szól. Mások talán még is jegyzik gúnyosan, hogy másról sem tudsz beszélni. Hogyan is tudnál? Annyira új minden.

Érzed a kisbabád minden rezdülését. Érzed a szeretetét. Van, akinek ez a szeretet nem azonnal, hanem fokozatosan érkezik meg – és ez is teljesen rendben van. De amikor megérkezik, újraír bennünk valamit.

És ez elgondolkoztató. Ez a szeretet oly ismerős, és mégis idegen. Hiszen érezted már ezt az ösztönös, feltétel nélküli érzést, amikor csecsemő és kisgyerek voltál. Nem emlék szintjén, de a zsigereidben van. Ott érzed minden porcikádban amikor a babád szemébe nézel. Abban tükröződik

És mégis oly idegen. Mert talán viszonzatlan maradt. Mert nem tudták, hogyan fogadják méltó módon ezt a tiszta szeretetet. Nem azért, mert nem szerettek, hanem mert ők sem kapták meg annak idején, amit most próbálsz adni.

Pontosan ez a szeretet az, ami felébreszti a belső gyermeket. Visszatükrözi mindazt, amit átéltünk, de most a másik oldalról nézzük. Más megvilágításból. Átértékeljük mindazt, ami velünk történt.

Akármennyire is készültünk az anyaságra nem tudhatjuk előre mi lesz az a fal, az a gát amit átszakít. Erőteljesen, robbanásszerűen, megállíthatatlanul. Épp úgy, ahogy a baba is megszületik, zúdul ránk az elfojtott érzelmek zuhataga. Olyan erős, mint a fájások vajúdáskor és épp olyan megállíthatatlan.

És épp ez a változás kulcsa. Változás, amit nem mi kezdeményeztünk – de megtörténik.

A változások az életünk minden területén megjelennek. A legerősebb változás mégis belül történik. De már nem fokozatosan, mint a várandósság alatt. Hanem egy csapásra.

Mert a szüléssel anya is születik, de keveseknek jut eszébe köszönteni. Pedig legalább akkora csoda.


🫶Elfogadás. Anyaság. Elengedés.

Bori.

Ócsanyucik jóga

YouTubeon is találkozzunk: INGYENES relaxációk neked:
https://m.youtube.com/

01/06/2025

Borbála Kovács

Önismeret az anyaságban – a láthatatlan munka

Az én történetem az anyaságban kezdődött. Pontosabban: ott kezdtem el igazán kérdéseket feltenni, belenézni a tükörbe, és rétegeket lehántani magamról.

Amikor megszületik az első gyermekünk, sokan érezzük úgy: átvertek minket. Az idilli képek, a filmjelenetek, a megható hirdetések… Talán mi is így képzeltük. Ábrándozva simogattuk a pocakunkat, és elképzeltük a csodát, amit hozni fog. A teljességet. Hogy végre révbe értünk. És most már boldogok lehetünk. Láttuk magunkat, ahogy a kiságy fölött állva nézzük a békésen alvó babánkat, összefonódva a párunkkal. A nyugodt légkörünk majd rásimul a kicsire is – így ő is nyugodt lesz. Mi pedig majd dolgozunk home office-ban, amíg ő csendesen játszogat mellettünk.

Lehet, nem pont így, de mindannyiunknak voltak hiú ábrándjai az anyaságról.

Emlékszem, amikor a munkahelyemen a nem aktív munkavállalókról beszélgettünk. XY nem dolgozik, babázik. Irigyeltem. Nem kell minden reggel eljönnie otthonról. Otthon van, a saját kis környezetében a saját családjával. Mi lehet ennél kellemesebb?

Mindezt gondoltam úgy, hogy közben voltak körülöttem kisgyerekes családok, magam is babysitterkedtem, és van egy 18 évvel fiatalabb húgom is. Azt hittem, sejtem, milyen lehet.
És mégis így éreztem – egészen addig, amíg anya nem lettem.

Aztán jött a valóság, ami kemémy, mint a kád széle. Kegyetlenül és kérlelhetetlenül.
Joggal érezhetjük úgy: erről senki nem beszélt.

Napi hat óra szoptatás, miközben azon gondolkozol, hogy mikor fogsz végre kimenni pisilni. Hogy egy újszülöttet tíz percre sem lehet letenni. Hogy hogyan fogod megenni az előre bekészített reggelidet. A házimunkáról és a szülés utáni adminisztrációs káoszról már nem is beszélve.

És lehet, hogy van melletted egy támogató társ, aki tényleg mindenben partner. De a nap nagy részében akkor is egyedül vagy. Egyedül a hormonjaiddal. Az anyaságba vetett kétségeiddel. A szülésélményeddel. Az átszakadt gátakkal, az érzéseiddel. A folyamatos önvizsgálattal:
Biztos jól csinálom?
Mi a baj?
Miért sír már megint?
Elég a tejem?
Miért nem alszik?

Mindenki a saját gyereke szakértője szeretne lenni – de a valóság az, hogy egy teljesen idegen kis lény fekszik előtted, akinek egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, és neked fogalmad sincs, mire van szüksége.

És ez még csak a felszín. Mert valójában nem erről akarok beszélni.

Hanem arról a belső átalakulásról, ami láthatatlanul, halkan, de megállíthatatlanul megy végbe bennünk.

Az anyává válásról.

Talán benned is élt egy kép arról, milyen szülő leszel. Milyen értékeket szeretnél átadni. Elhatároztad, hogy a te gyereked nem fogja földhöz vágni magát a boltban, nem fog megrúgni ítélkező tekintetek előtt, és biztos nem fogsz kismotort cipelni a gyerekkel együtt.

Spoiler: fogja. És fogod.

Senki sem tudja előre, kiben mit vált ki az anyaság. Hány elvet ír majd át. Milyen gátak szakadnak át és hogyan öntenek el mindent a kiáradó hullámok.
De egy biztos: megrengeti az alapokat.

A család születése egy normatív krízis. Minden érintett számára. És mindenki máshogy reagál rá.

Én például – mivel nem bíztam sem a hozott mintáimban, sem a társadalmi elvárásokban – elkezdtem olvasni. Rengeteget.
Babagondozásról. Idegrendszeri fejlődésről. Alvásról. Korai kötődésről. Saját gyerekkor feldolgozásáról. Kötődési sebek gyógyításáról.

Szoptatás közben vagy olvastam, vagy hallgattam.

És teljes szemléletváltáson estem át.

De ez nemcsak azokkal történik meg, akik tudatosan olvasnak vagy kutatnak. Ez mindenkivel megtörténik. Ez maga az önismeret – csak nem a megszokott módon.

Ez az a fajta önismeret, ami a gyermekeden keresztül talál rád.
Mert meglátod benne a saját belső gyermekedet. És tudod, hogy nem szeretnéd, ha vele is ugyanaz történne, mint veled.

Ez egy hatalmas – ha nem a legfontosabb – munka.
..És teljesen láthatatlan.

Nem növeli a GDP-t. Nem kapsz érte fizetést, sem kitüntetést. Sokszor még a társadtól sem kapsz megbecsülést mindezért.

Cserébe kapsz majd sok, kéretlen tanácsot és véleményt:

„A mi időnkben nem volt ilyen…”

„Át kéne aludnia már az éjszakát!”

„Én két hónaposan már csirkepörköltet ettem nokedlivel.”

„Az enyém hat hónaposan járt, és egyévesen szobatiszta volt.”

„Én hagytam sírni, és nincs semmi bajuk.”

„Nem normális, hogy másfél évesen még szopik.”

A sort a végtelenségig lehetne folytatni.
..Mert nem fogsz kapni elismerést azért, hogy minden erőddel azon dolgozol, hogy megtörd a transzgenerációs traumák láncolatát.

Nem fogják díjazni, hogy a minták megtörésén dolgozol. Hogy új utat keresel, ami talán egy jobb hellyé teheti a világot.

Sőt – lesznek, akik ezt fenyegetésként fogják megélni. A te változásod őket is más megvilágításba helyezi. És mindent el fognak követni, hogy ne szállj ki a langyos, biztonságos mocsárból.

Mert ha te kiúszol a partra, az ő kényelmes állapotuk hirtelen kényelmetlenné válik.

De mindez nem számít.

Te vagy az Anya. Neked csak egyetlen tanácsra kell hallgatnod:
arra, amit a szíved súg.

És amikor elbizonytalanodnál, nézz bele a kisbabád csillogó szemeibe.

Senki más véleménye nem számít.


🫶Elfogadás. Anyaság. Elengedés.

Bori.

Ócsanyucik jóga

YouTubeon is találkozzunk: INGYENES relaxációk neked:
https://m.youtube.com/

Kép: első családi fotó otthon

30/05/2025

Borbála Kovács

Amikor elindultam az úton – vagy inkább amikor elindított egy hatalmas belső változás –, keresni kezdtem a megoldást. Először kívülről. Erőből. Könyvekben, podcastokban, vlogokban, pszichológusok szavaiban kutattam a válaszokat, hátha valaki megmondja, hogyan kell „jól csinálni”. Úgy képzeltem, mint egy edzésprogramot: ha lépésről lépésre követem, és keményen dolgozom, idővel minden a helyére kerül.

De hamar rá kellett jönnöm, hogy az önismeret nem olyan, mint egy testi tünet, amit egy orvos gyorsan orvosol.
A lelki gyógyulás inkább olyan, mint amikor ételt melegítesz a mikróban. Nem egyenletesen éri a hő. Először csak néhány ponton kezd melegedni, aztán ha hagyod a termikus kölcsönhatást dolgozni, a hő szépen elkezd kiegyenlítődni – míg végül egységesen átmelegszik.

Vagy mint a jógában az autogén gátlás. Ha túl hirtelen, erőből akarsz lenyújtani egy izomcsoportot, az izom megfeszül és ellenáll. Így áll ellen az elme is, ha egyszerre vársz el tőle mindent. Mindig csak annyit enged természetesen, ahol éppen tartasz – amit még fel tudsz dolgozni. Lehet, hogy nem lesz tele hatalmas, katartikus felismerésekkel – de a változás szépen, lassan érik be. Mint ahogy relaxált állapotban az izom is fokozatosan felmelegszik, és végül elenged.

Így van ez a belső munkával is. Nem jön el a hirtelen megvilágosodás, és nem lehet azonnal megfejlődni.
A fejlődési pontok felváltva bukkannak elő, és mindig más terület kerül fókuszba. Hol ezzel, hol azzal dolgozol. Soha nem tudhatod, mi lesz az a pillanat, ami belül megindít valamit: egy emlék, egy idézet, egy mondat valakitől.
Lesznek zsákutcák. Lesznek felismerések, amik visszatérnek. Hiába gondoltad, hogy már feldolgoztad, hiába írtad le – újra megérkezik, mert más síkon dolgozik tovább benned. Van, amit többször is meg kell értenünk – más megvilágításban, mélyebb rétegekben. És lesz, hogy látszólag semmi nem történik – mégis zajlik minden odabent, csendben.

Idővel megérnek bennünk a válaszok, a felismerések, az új szokások. Ha elég időt, teret és türelmet adunk magunknak, szépen, lassan átmelegszik – akárcsak az étel a mikróban, vagy az izom a lassú, kontrollált, jól felépített nyújtással.

Ez az írás terápiás jelleggel íródott az én utazásomról.
Az anyaságon át vezető önismereti folyamatról, az önmagunkra ébredésről, a gyógyulásról, esésekről és felismerésekről. Nem kínálok én sem kész válaszokat, csak egy nézőpontot. Őszintén remélem, hogy ha valaki ezt olvassa, lesz benne akár csak egy gondolat, ami elindít benne valamit. Hogy a saját utadhoz igazíthasd, és lásd: bár nem könnyű, de nem vagy egyedül.❤️


🫶Elfogadás. Anyaság. Elengedés.

Bori.

Ócsanyucik jóga

YouTubeon is találkozzunk: INGYENES relaxációk neked:
https://m.youtube.com/

16/02/2025

Új tartalmakkal bővül a Mantranyuci YouTube oldalam!

Elsőre egy stresszoldó relaxációt hoztam nektek.

Ez a vezetett relaxáció segít oldani a felgyülemlett feszültséget, ellazítani a testet és lecsendesíteni az elmét. A gyakorlás során finoman végighaladunk a testen, oldva az izomfeszültségeket, majd a légzés tudatos megfigyelésével mélyebb belső nyugalmat érünk el.

A relaxáció egy vizualizációs gyakorlattal folytatódik, amely az elengedést támogatja – képzeletben egy hegyi patak partján állva szabadulunk meg a bennünk lévő terhektől. Ezt követően a mélyrelaxáció szakasza következik, amely teljes testi-lelki ellazulást hoz.

A gyakorlat ideális választás stresszes napok után, elalvás előtt, vagy amikor úgy érzed, hogy szükséged van egy kis belső tisztulásra és feltöltődésre. Ha gondolatok bukkannak fel a relaxáció alatt, egy egyszerű technikával megtanulhatod elengedni őket, így még mélyebb ellazulást érhetsz el.

Időtartam: 20 perc
Javasolt helyszín: nyugodt, zavartalan környezet
Hatás: stresszoldás, testi-lelki feszültség csökkentése, belső nyugalom és könnyedség megteremtése.

Ez a relaxáció rendszeresen gyakorolva segíthet megtapasztalni a belső csendet és harmóniát, amely a mindennapokban is támogatja a nyugodt és kiegyensúlyozott állapot megőrzését.

Ez a vezetett jógarelaxáció segít oldani a felgyülemlett feszültséget, ellazítani a testet és lecsendesíteni az elmét. A gyakorlás során finoman végighaladun...

15/02/2025

Hálás szívvel...

Minden egyes alkalommal, amikor együtt jógázunk, érzem, hogy nem csupán mozdulatokat végzünk, hanem egy különleges, szeretetteljes tér születik meg közöttünk. Látni azt, ahogyan a kisbabák és anyukák egymásra hangolódnak, ahogyan egy-egy mosoly, egy ölelés vagy egy békés pillanat megszületik a matracon – ez számomra maga a csoda.

Köszönöm nektek, hogy bizalmat szavaztok ennek az útnak, hogy időt és energiát szántok arra, hogy együtt tapasztaljuk meg a családi jóga varázsát. Minden ölelés, minden kis kéz, ami megpihen rajtatok, minden csendes és kevésbé csendes együttlét megerősít abban, hogy amit csinálunk, annak valódi értéke van.

Külön hálával gondolok Katalin Bíró-Berze-re és Olira, akik szinte minden alkalommal itt vannak, és akiknek a jelenléte még különlegesebbé teszi ezt a közösséget. Kata, a türelmed, a szereteted és az a mély összhang, amit Oliban nevelsz, inspiráló számomra. És Oli – a kíváncsi kis tekintetével, a ragyogó mosolyával – ahogy utánozza a mozdulatokat emlékeztet arra, hogy az élet apró pillanatai a legértékesebbek.

Hálás vagyok, hogy részese lehetek ezeknek a pillanatoknak. Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy együtt lélegezhetünk, mozdulhatunk, kapcsolódhatunk.

Szeretettel,
Bori

02/02/2025

Amikor a férjed elviszi a gyereket bevásárolni, de neked véget ért a kedvenc sorozatod. Ne aggódjatok, a családi jógán ilyeneket nem csinálunk 😂

07/01/2025

Sziasztok! A holnapi családi jóga elmarad! Hétfőn várlak titeket legközelebb! ❤️

15/12/2024

Kedves Ócsanyucik!

18-án szerdán a jóga ELMARAD!

Ezért holnap, hétfőn lesz az utolsó alkalom az évben, ahol teával és karácsonyi aláfestő zenével várlak titeket egy jó stresszoldásra!

11/12/2024

Kedves Ócsanyucik!

Jövőhéten lesz az utolsó két családi jógás alkalom a Szabadidőközpontban idén.

Folytatódik az adventi elmélyülés, ünnepi készülődés:

🎄16-án hétfőn 10 órára várlak titeket egy lassú, de alaposan átmozgató, stresszoldó gyakorlásra kellemes meditációs zenével.

🎄18-án szerdán 9 órára jöhettek az év utolsó jógaórájára, szintén egy kiadós stresszoldásra, és ahol lágy karácsonyi jazz zenével és forró teával várlak titeket! 😊 !ELMARAD!

Lepd meg magad a legjobb dologgal, amit tehetsz magadért és másokért: LAZÍTS!🙏🧘‍♀️