25/12/2025
Egy fenyőfa álma
December közepe táján a szikrázó napsütésben, mikor a hegyekben már fagyos szelek fújtak, s farkasordító hideg volt. A hónak még nyoma sem volt, a hegyek s völgyek gyönyörű látványt nyújtottak. A hegy lábánál csak úgy zöldellt a sok fenyőfa, hol kisebbek, hol meg nagyobbak.
Ennek a fenyőerdőnek a közepén élt egy kis fenyőfa. Hallomásból már tudta, hogy az év egyik napján, amikor a hó eltakarja az erdőket, mezőket, és zord hideg van, akkortájt kijönnek az emberek, hogy kiválasszanak néhány fenyőt. Miután haza vitték, akkor gyönyörű ruhát adjanak rá, sok szaloncukrot, különböző díszeket, gyertyákat, csillagszórót, aranydiót, ezüstdiót, de a tetejére kerül a legszebb dísz, a csúcsdísz, a karácsonyi csillag.
A kis fenyő az öreg fenyők meséit hallgatván, már nagyon vágyott arra, hogy egyszer ő is karácsonyfa lehessen.
Egyszer csak egy hideg éjszaka leesett a hó. A kis fenyő már alig várta, hogy valaki arra járjon, észrevegye, kiemelje a földből, és hazavigye. Az öreg fenyőfák mondogatták azt is, hogy van olyan ember, aki fűrésszel elvágja a törzsüket, majd úgy vonszolja maga után az erdő széléig, hogy ott beszuszakolja egy autó csomagtartójába, s úgy viszi haza.
– Hát ettől óvjon minket az erdő szelleme, mert akkor elkezdődik a lassú és kíméletlen pusztulás! – szólalt meg egy nagyon öreg fa.
A szerencsés fákat gyökerestől veszik ki, majd beleültetik egy dézsába, s egész ünnepek alatt locsolgatják, majd amikor a karácsonyi ünnepeknek vége van, kiültetik a kertbe. Az emberek házai körül sok olyan fenyőfa áll, aki volt már karácsonyfa. Ezeket a híreket tőlük hozza az erdőben végigcikázó, s ágainkat csiklandozó szél.
A kis fenyő elszánt volt, s már alig várta a napot, hogy elvigyék karácsonyfának.
Egyszer csak hangos gyerekzsivaj törte meg az erdő csendjét, egy nagyapó közeledett a két unokájával. Hárman voltak, az apó, egy fiúcska, aki egy szánkót vonszolt maga után, és egy kislány, nyakig begombolkozva, sálban és sapkában, a kezükben egy ásó meg egy dézsa. Az arcuk kipirosodott a csípős hidegben, de a fenyőfaválasztásban mindenképpen részt akartak venni. A kis fenyő már látta is lelki szemei előtt, hogy őt fogják választani, kihúzta magát, s lerázta ágairól a felesleges havat egy éppen arra járó szellő segítségével, egyszóval, kicsinosította magát.
Minden így is történt. Annácska, mert így hívták a kislányt, meglátta a kis fenyőt, s visítva-toporzékolva mondta a nagypapájának, hogy.
– Én ezt a fenyőfát akarom!
– De Annácska, ez a fenyő még túl kicsi, majd talán jövőre! – Mondta a papa.
- Nagypapa, de én akkor is ezt a fenyőt akarom!
– Na, jól van, hát legyen ez, de ezt a fenyőt nagy gonddal kell ám kiemelni a földből, mert még kicsi és gyenge. Az ünnepek alatt végig locsolgatni kell, nehogy kiszáradjon a meleg lakásban! Így is történt, szépen kiásták, s visszaültették a dézsába, Ákos alaposan megpaskolta a földet, nehogy a fenyő kidőljön a földből.
Dolguk végeztével a dézsát ráemelték a szánra, amit a gyerekek, Anna és Ákos vonszoltak maguk után, még a nagypapának sem engedték, hogy segítsen, mert ez az ő fájuk. A házhoz érve a fenyőfát leemelték a szánról, majd a verandára tették.
– No, gyerekek, a kis fenyő itt marad, míg az ünnep be nem köszönt, de addig is gondját kell ám viselni! Locsolgatni, a havat letakarítani róla, hogy szép legyen.
A kis fenyő majd kiugrott a bőréből, hogy mégiscsak karácsonyfa lesz belőle. A verandán kívül a kertben már állt néhány fenyő.
– Szerbusztok, én most érkeztem az erdőből, hogy karácsonyfa lehessek. Ti is karácsonyfák voltatok?
– Szerbusz kis fenyő, igen, mi is karácsonyfák voltunk. Nézd, mi már harminchárman vagyunk, mert minden évben új fenyőt hoznak az emberek. És igen, az a nap volt az életünk legszebb napja, csodálatos díszeket meg cukrokat, csillogó gömböket meg csillagszórókat és gyertyákat raktak az ágainkra.
– Na, az nem volt mindenkinek olyan kellemes! – szólt egy öregebb fenyő. – Mert engem bizony egy kissé megperzselt a gyertya, s majdhogynem lángra kaptam, de azért így is a legszebb napom volt.
– És-és mikor lesz, amikor felöltöztetnek? – kérdezte a kis fenyő.
– A szent karácsony előestéjén majd bevisznek a nagyszobába, s ott elkezdődik a varázslat – válaszolta egy másik öregebb fenyő.
Lassan múltak a napok, és a kis fenyő már nagyon türelmetlen volt.
– Megint elment egy nap, és még mindig semmi – morfondírozott magában.
De nicsak! Nyílik a ház ajtaja, s a nagypapa és a nagymama ketten bevitték a házba a kis fenyőt. A kis fenyő csak ámuldozott a szép és meleg szoba láttán. Az volt számára furcsa, hogy a gyerekek nincsenek itt. Őt felhelyezték egy asztalra, a kandallóval szembe, ami nagyon tetszett neki. Gyönyörű volt a látványa és kellemes a meleg, melyet árasztott felé.
Most úgy érezte, ez a nap a fenyőfák életében a fenyőfák menybemenetele, de ezt még fokozták az emberek, mármint a nagypapa és a nagymama, mert most kezdték öltöztetni, és mindenféle cukorkát, színes és csodálatos gömböket, csillagszórókat, meg gyertyákat aggattak rá. A nagypapa behozott egy létrát, melyről szinte megkoronázta a kis fenyőt, ugyanis a csúcsdísz került a legtetejére. A kis fenyő olyan büszke volt magára, hogy most ő is egy igazi karácsonyfa lett. Ahogy a kis fenyő jobban körülnézett, akkor vette észre a szobában a nagy szárnyas tükröt, melyben megpillantotta magát. Hát ez volt ám csak a gyönyörűség, csillogott, villogott és csak ámult és bámult, hogy milyen gyönyörű lett!
Ekkor a nagypapa és a nagymama egy tucat csomagot hordtak a karácsonyfa alá, majd egy csengettyűvel jeleztek a ház többi lakójának, hogy megjött a Jézuska. Pillanatok alatt megtelt a szoba, jöttek a gyerekek, Anna és Ákos, majd a szüleik ketten, és akkora zsivaj lett a szobában, amilyent a kis fenyőfa még nem is hallott. A család megállott a karácsonyfa előtt, és egy csodálatos dalt énekeltek közösen.
Amikor befejezték, a gyerekek azonnal nekiláttak az ajándékok kibontásának. Anna bontotta gyorsabban, mert ő csak letépte a csomagolópapírt az ajándékáról, melynek nagyon megörült, mert egy hatalmas alvós baba volt a dobozban, kinek a szeme hol lecsukódott, hol meg kinyílott, az ölébe fektette majd szépen elaltatta.
Ákos is lekűzdötte a csomagolópapír által felállított akadályt, s lássanak csodát, egy távirányítós autó bújt ki a hatalmas papírkötegből. Ákos szinte ugrált örömében, mert erre vágyott már régóta. Azonnal nekilátott a játéknak, s csak úgy szelte a padlón elképzelt utat, kanyargott jobbra meg balra, be az asztal alá aztán a székek lábait kerülgette, egyszóval nagy volt az öröm. A kis karácsonyfa szótlanul örvendezett Ákos és Anna örömét látva. Még sokáig játszadoztak a kicsik, a felnőttek pedig forró teát kortyolgattak, s nézték a gyermekek örömét.
Ez így ment egy pár napig, míg egyszer csak a nagypapa és a nagymama leszedték a díszeket a karácsonyfáról, majd ismét a verandára tették, mert ott nem volt nagyon hideg. Két nap múlva a nagypapa és Ákos egy nagy gödröt ástak, jól teleöntözték vízzel, így előkészítve a helyet a kis fenyőfának, majd amikor a föld elitta a vizet, a kis fenyőt belehelyezték, s elföldelték a gyökereit, így aztán stabilan állt a földben. A kis fenyőfa büszkén feszített a járda mellett a bejárattal szemben. Kérdezték is tőle az öregebb fenyőfák:
– Na, kis fenyő, hogy érezted magad ebben a pár napban?
– Hát-hát úgy volt minden, ahogy mondtátok, csodálatos volt, még azt sem bánnám, ha jövőre ismét bevinnének a kandallós szobába.
– Erre minden esélyed megvan, ugyanis te még nagyon kicsi vagy, ezért jövőre még biztosan elférsz a szobában. Nézd amott az erdő szélénél azt a hatalmas öreg fenyőt! Ő is kétszer volt karácsonyfa.
– Jaj de jó, jaj de jó, akkor én is, én is lehetek még karácsonyfa! – örömködöt a kis fenyő.
– Igen, lehetsz még karácsonyfa.
A kis fenyő azonnal üzent a széllel az erdőbéli társainak, hogy már ő is volt karácsonyfa, és jövőre lehet, hogy megint az lesz. Ezzel a boldog tudattal aludt el a kis fenyőfa, álmodva az elmúlt karácsonyról, és álmodozva a következő karácsonyról.
A kis fenyő, álmában sem gondolta, hogy ő bizony háromszor is karácsonyfa lesz.
Írta : Hartman János
Ezzel a mesével szeretnék mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni.
Kívánom, hogy minden otthonba beköltözzön a szeretet,
és a szívekben gyúljon fény – nemcsak karácsonykor,
hanem az év minden napján.🎄✨
