Kis-Szabó Nóra - masszázs, életmódváltás

Kis-Szabó Nóra - masszázs, életmódváltás Kis-Szabó Nóra - masszázs, életmódváltás, Egészség/wellness oldal, Csokonai utca, Újpest elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

Miért érzem azt, hogy nem vagyok elég kitartó?Van egy pont a változásban,amikor elfogy a lendület.Ha addig erőből mentün...
28/01/2026

Miért érzem azt, hogy nem vagyok elég kitartó?

Van egy pont a változásban,amikor elfogy a lendület.
Ha addig erőből mentünk, itt gyakran elfáradunk.Ha lelkesedésből indultunk,
itt jön a csend.

És ilyenkor sokszor felmerül a kérdés: milyen változás volt eddig? Mit vártunk tőle valójában?

Eszembe jut erről egy beszélgetés évekke ezelött egy női körből. Az egyik lány mesélte, hogy végigcsinált egy 21 napos jóga kihívást.
Megcsinálta.
És… semmi.

Kérdeztem tőle: mit vártál? Ünneplést? Valami látványos fordulatot?
Azt mondta, nem is tudja. Talán igen. Csak egyszerüen azt érezte, hogy vége, és nem történt semmi.
Akkor kérdeztem mást. Hogy voltál közben? Milyen volt a mozgás? A kapcsolat a testeddel? Mi történt benned a 21 nap alatt?
Elhallgatott. Gondolkodott. Aztán mosolyogva csak ennyit mondott:
„Veled nem beszélek.”
Nevettünk egy jót. Ez a mondat azóta is velem van.

Mert sokszor nem az a baj, hogy nem történt változás, hanem hogy nem ott keressük, ahol kellene.

A megtorpanás nem lustaság. Hanem egy pont, ahol az idegrendszer megkérdezi:
miért csináljuk ezt? Kinek szól? Miről szól? És hogyan akarunk benne lenni?

Ha eddig csak a végeredményt néztük, itt elfáradunk. Ha elkezdjük észrevenni a folyamatot, itt lassulunk.
És ez a lassulás nem kudarc, hanem egy váltás.

Talán itt dől el, hogy egy szokás külső teljesítmény marad-e, vagy belső tapasztalattá válik.
Ez lehet az a pont, ahol sokan feladják. Pedig lehet, hogy csak át kellene hangolódni, nem abbahagyni.

Mi történt benned, amikor megálltál?

Szokásformálás – szerdánként.
Nóra

Miből vesszük észre, mennyi terhet cipelünk?Mostanában egyre gyakrabban jönnek hozzám kineziológiára. És sokszor elhangz...
27/01/2026

Miből vesszük észre, mennyi terhet cipelünk?

Mostanában egyre gyakrabban jönnek hozzám kineziológiára. És sokszor elhangzanak ugyanazok a kérdések: milyen változást hoz, mennyi idő kell hozzá, hogyan zajlik egy alkalom.

Őszintén: én évekig – és a mai napig is – járok kineziológiára. Amit ez a módszer adott nekem, az leginkább az volt, hogy másképp kezdtem látni magamat és az életemet. Vagy magamat az életemben? 🤔 És ami talán a legfontosabb volt, amiben valóban tudtam változtatni.

A kineziológia számomra nagyon mély stresszoldást hoz,és egy olyan rálátást a helyzeteimre, ami nem feltétlenül hoz azonnali változást, de felismerést igen –
és azt követően tudatos döntéseket.

Ahogy teltek az évek, egyre inkább azt láttam: van, amin nem kell változnom.
Van, amit nem nekem kell „megoldani és most már azt is látom, hogy van, amit majd az élet formál tovább.

Ami viszont biztos: a személyiségem fejlődéséhez, az önértékelésemhez
nagyon-nagyon sokat adott. És ugyanezt látom a vendégeimen is.

Gyakran egy oldás után jön fel a kérdés,hogy „mennyit”, „hogyan”, „milyen gyakran”.Régebben azt mondtam: ez belső döntés kell, hogy legyen, majd érezni fogja.

Mostanra azonban változott bennem ez a kép. Mert annyian igazolták vissza azt,
amit én magamon is megtapasztaltam:a rendszeresség itt is kulcs,
ahogy a masszázsnál is.

Egy vendégem, aki masszázsra jár, mondta nemrég,
hogy érdekes: régen csak akkor jött, amikor már minden fájt. Most rendszeresen jár, és mégis, a kezelés közben vagy után néha fájdalmat érez. Ekkor értette meg,
mennyi terhet cipel úgy, hogy közben azt hitte, minden rendben van.

Ez az, amit olyan sokan élünk meg. Rengeteg teher van rajtunk,
és annyira természetessé válik, hogy észre sem vesszük. Beépül a mindennapokba.

A kineziológia nekem – és sok vendégemnek – abban segít, hogy ezt észre lehessen venni, és ami letehető, az le is tudjon kerülni.

Nem véletlen, hogy az egész praxisom a kineziológiával indult.
Olyan mély változást hozott az életembe, hogy teljesen egyértelmű volt:
ezzel foglalkoznom kell.

Mi történik, ha túl sokáig hallgatunk?Az elmúlt napokban egy munkahelyi helyzet kibillentett. Az eredeti megegyezéstől e...
25/01/2026

Mi történik, ha túl sokáig hallgatunk?

Az elmúlt napokban egy munkahelyi helyzet kibillentett. Az eredeti megegyezéstől eltértünk, és miközben ezt próbáltam tisztázni, a feszültség megjelent a testemben.

Ismerős az érzés, amikor tisztán kommunikálsz, határt húzol, mégis úgy fordul a helyzet, mintha te lennél a „rugalmatlan, értetlen és bonyolult?

Feszültség, fejfájás, hidegrázás, gyengeség. Mintha kifacsartak volna. Elmentem nordicozni – jót tett –, de utána megint rosszul lettem. A testem nem engedte el.

Aztán beszélgettem egy barátnőmmel.
Kimondtam végre azt, amit addig magamban tartottam: a dühöt, a csalódást, a tehetetlenséget. És ahogy beszéltem, a rosszullét oldódni kezdett.
Majd erős köhögőroham jött rám, és akkor értettem meg: amit napokig visszatartottam, azt a testem kezdte el kiengedni.

És eszembe is jutott: miért beszélnek annyit a nők?
Mert a beszéd nálunk nem csak kommunikáció, hanem feldolgozás. A női idegrendszer sokszor beszéd közben rakja össze, mi történik benne.
Nem azért beszélünk, mert panaszkodni akarunk – hanem mert így tud oldódni az, ami bent feszül.

Amikor nem beszélünk, az érzések nem tűnnek el. Csak a testben keresnek utat maguknak.
Sokszor nem azért betegszünk meg, mert gyengék vagyunk. Hanem mert túl sokáig voltunk erősek. Túl sokáig nyeltünk, alkalmazkodtunk, hallgattunk.

Most úgy érzem, ez a helyzet megoldódott. Nem minden lett kész, de sok minden tudatosodott bennem. És azt is látom, hogy ezekkel a mintákkal még dolgom van.

Figyeljünk a testünkre. Gyakran hamarabb tudja az igazat, mint mi magunk.
És néha elég annyi, hogy végre kimondjuk azt, amit eddig csendben tartottunk.

Mennyi idő kell a változáshoz?És mi történik közben velünkGyakran hallani, hogy egy új szokás kialakításához 21 nap kell...
21/01/2026

Mennyi idő kell a változáshoz?
És mi történik közben velünk

Gyakran hallani, hogy egy új szokás kialakításához 21 nap kell. Mások szerint inkább hatvan. Vagy kilencven...

Az idegrendszer szempontjából ezek nem pontos határidők. Inkább időtartamok, amennyi idő alatt valami ismeretlenből lassan megszokottá, megszokottból pedig biztonságossá válik.

A test és az idegrendszer nem döntésekben gondolkodik. Nem érti a „mostantól így lesz”-t. Az ismétlést érti. És azt, hogy közben mi történik velünk érzelmileg.

Amikor valami újba kezdünk, eleinte nincs hozzá térkép. Ezért fárasztó. Ezért kényelmetlen. Ezért érezzük sokszor úgy, mintha magunk ellen mennénk.

Én a rendszeres mozgást például úgy kezdtem, hogy köteleztem magam a mindennapi jógára. Volt, hogy sírva kezdtem, vagy dühösen, minden lelkesedés nélkül.
De csináltam. Újra és újra. És egyszer csak történt valami.
Átbillent.
Az idegrendszer megtanulta, hogy ez nem veszélyes, sőt, ez jó nekem, nagyon jó nekem.

Ma már viszont azt is tudom, hogy nem akarok mindent így „áttörni”. Nem akarok minden változást erőből megszoktatni magammal.
És igen, ennek az az ára, hogy az eredmények néha kevésbé látványosak.

Például testileg. A karácsony… hát igen. Az a bizonyos nyári úszógumi most inkább téli verzióban jelent meg. Mondjuk úgy: rétegeződött. 😅 Perzse ez p**k pakk ment.

De most ez egy ilyen időszak. Figyelem magam. És próbálom megkülönböztetni:
mikorre van szükség gyengédségre, és mikor kell a határozottság.

Mert itt jön egy fontos kérdés: vajon tényleg csak szenvedve lehet fejlődni?
Vagy csak ehhez szoktunk hozzá?

Lehet, hogy nem a szenvedést szeretjük, hanem az ismerősségét.
És ha a jó, a könnyedség, a nyugalom még idegen, akkor ahhoz is hozzá kell szokni.
Megtanulni elviselni, hogy most jól vagyok. 🤔

Talán ez az egyik legnehezebb szokás.
És talán ez is szokásformálás.

Te inkább erőből szoktál változni, vagy most tanulod elviselni, hogy jó lehet?

Szokásformálás – szerdánként.
Nóra

Amikor már tudom, hogy jó lenne valami... – de még nem tudom, miSokszor nem az a nehéz, hogy változtatni kellene.Hanem a...
14/01/2026

Amikor már tudom, hogy jó lenne valami... – de még nem tudom, mi

Sokszor nem az a nehéz, hogy változtatni kellene.
Hanem az, hogy nem tudom pontosan, min.

Van egy érzés, hogy így nem jó. Vagy hogy lehetne másképp.
De amikor megpróbálom megfogni, kicsúszik.
Nem célként jelenik meg, hanem egyfajta állapotként. Feszültségként. Nyugtalanságként. Vagy épp egy tompa „nem itt vagyok igazán” érzésként. Mintha az elmém elkalandozna – ébren álmodoznék. 😅 - na jó, ezt azért szeretem, csak tudom, hogy ha ez megjelenik, akkor valamivel nem tudok szembenézni.

Sokáig azt gondoltam, hogy ha nem tudom megnevezni, akkor még nem is vagyok készen a változásra. Ma már inkább azt látom,
hogy ez a változás eleje.
Az idegrendszer nem úgy működik, hogy előbb kitaláljuk, mit akarunk, és csak utána érezzük.

Gyakran fordítva történik. Előbb érez valamit a test. Egy irányt. Egy eltérést a megszokottól.
És csak később talál hozzá szavakat az elme.

Ezért van az, hogy ilyenkor tanácstalanok vagyunk. Mert a régi keretek már szűkek,
az újak viszont még nincsenek meg.

Ez az az állapot, amikor az ember könnyen elkezdi sürgetni magát.
„Találjam már ki.”
„Döntsek végre.”
„Csináljak valamit.”

Pedig lehet, hogy most nem cselekvésre van szükség. Hanem észlelésre.

Megfigyelni, mi az, ami fáraszt. Mi az, ami után kicsit megkönnyebbülök. Mi az, amihez vonzódom, még akkor is, ha nem tudom megmagyarázni, miért.

A változás sokszor nem választással indul, hanem finom elhangolódással.
A régi ritmustól. A régi tempótól. A régi elvárásoktól.

Talán a szokásformálás itt kezdődik. Nem ott, hogy megmondjuk magunknak,
mit kellene csinálni.

Hanem ott, ogy komolyan vesszük azt az érzést, ami azt jelzi: valami más felé mozdulnék. És ez egy időre még elég.

Te tudod, mit szeretnél? vagy inkább csak azt érzed, hogy nem ott vagy, ahol régen?

Szokásformálás – szerdánként.
Nóra

Új év, friss energia – találkozunk 2026-ban is 🤍Nagy szeretettel és megújult lendülettel várlak benneteket 2026-ban.Az ú...
08/01/2026

Új év, friss energia – találkozunk 2026-ban is 🤍

Nagy szeretettel és megújult lendülettel várlak benneteket 2026-ban.
Az új év számomra nem a hirtelen újrakezdésről szól, hanem a finom hangolásról, az erő visszatalálásáról és arról, hogy együtt, lépésről lépésre haladjunk egy kiegyensúlyozottabb mindennap felé.

Természetesen a már jól ismert és szeretett kezelések továbbra is elérhetők:
masszázsok, kineziológia, rendszerállítás, valamint az ezekhez kapcsolódó egyéni folyamatok – mindaz, amivel eddig is találkozhattál nálam.

Vagy most jönnél először?🤭 se baj egyszer mindent el kell kezdeni!

Itt megtalálhatsz minden fontos dolgot: www.kisszabonora.hu

☀️ És ha itt a jó idő , irány az Angyali-szigeten!
A természet közelsége, a víz, a fény és a mozgás együttese különleges teret ad a kezeléseknek. Egyszerűen imádom!

Jöjjön ami új:
2026-ban meglepetésekkel, kisebb workshopokkal, közös alkalmakra hívó eseményekkel is készülök, ezekről mindig időben hírt adok – figyeld az oldalt.

🌱 A szokásformálás már elindult.
Szerdánként olyan tartalmakkal jelentkezem, amelyek segítenek a mindennapi ritmus kialakításában, a test–lélek kapcsolat finomabb érzékelésében. Nem tökéletesnek lenni, hanem jelen lenni – erről szól ez az út.

Szeretettel várlak kis segítőimmel ☺️🙏
Nóra

Hol kezdődik valójában a változás?Sokáig azt hittem, hogy a változás egy döntéssel kezdődik. Egy elhatározással.Egy hirt...
07/01/2026

Hol kezdődik valójában a változás?

Sokáig azt hittem, hogy a változás egy döntéssel kezdődik. Egy elhatározással.
Egy hirtelen mozdulattal.

Pedig gyakran már jóval korábban elindul bennünk egy folyamat.

Egy régi előadás jut erről eszembe.
Popper Péter mesélte, hogy Sigmund Freud egyszer megkérdezte egy páciensétől:
„Hölgyem, mikor döntötte el, hogy kiugrik a kocsi elé?”

A kérdés nem provokáció volt, hanem felismerés. Hogy a „döntés” pillanata gyakran csak a felszín. Alatta már rég zajlott valami. Fel nem ismert érzések.
Belső készülések. Apró elmozdulások, amikről nem tudunk – csak érezni kezdjük őket.

Ezért gondolom azt, hogy a változáshoz nem elsősorban a fejünk vezet.
Hanem az érzéseink. A testünk jelzései. Az a belső feszültség, vagy épp vágy, amit már nem lehet elnyomni.

Van, hogy ez robbanásszerűen történik. Egy kitörés. Egy hirtelen váltás.
Gyors eredmények, gyors élethelyzet-változás. Szinte már egy szempillantás alatt.

És van, hogy utána mégis visszacsúszunk. De nem azért, mert elrontottuk valamit
Hanem mert az idegrendszerünk biztonságra törekszik.

Szóval a fokozatosság nem gyengeség. Hanem védelem. Sokszor hónapok kellenek ahhoz, hogy belső tartás épüljön.
Hogy ne csak tudjuk: „hogy, ez jó nekem”, hanem el is bírjuk.

Én magamon is újra és újra ezt játszom. Három hónap után általában jön egy megtorpanás. Nem visszaesés – inkább egyfajta belső ellenőrzés.
Nordic walkingnál például hosszú ideig nem vettem bérletet. Fél évig nem volt botom. Pedig tudtam, hogy jó. Minden alkalommal csak kaptam.

Most már más. Nem siettetem a mozgást. Mert a mozgás, a kapcsolódások, a természet...hív engem!
Nem edzést akarok kipipálni. Ahogy közelebb kerülök hozzá, az már tart. Maga az érzés.

Talán ezért is olyan nehéz jó dolgokra rászokni. Mert nem csak csinálni kell őket –
hanem megengedni magunknak, hogy jó legyen.
Tanuljuk szeretni az életet? A pillanatokat? A lassú közeledést?

Talán ez a szokásformálás. Hogy mindennek helye van. A lelkesedésnek, a torpanásnak, a visszalépésnek is.

Nem sietünk.
És nem kell tökéletesnek lennünk. ☺️🙏

Te hol érzed most magad egy változás folyamatában?

Köszönöm, hogy időt adtál ennek.
Szokásformálás – szerdánként.
Nóra

🌱 Szokásformálás – megfigyelések a változás természetérőlEz a sorozat nem egy módszer lesz, és nem egy „így kell csináln...
05/01/2026

🌱 Szokásformálás – megfigyelések a változás természetéről

Ez a sorozat nem egy módszer lesz, és nem egy „így kell csinálni” útmutató.
Inkább egy gyűjtés. Megfigyelésekből, tapasztalatokból, beszélgetésekből.

Az elmúlt években – munkámban, előadásokon, egyéni folyamatokban – újra és újra ugyanazok a kérdések térnek vissza:miért olyan nehéz változni, miért nem vagyok elég kitartó, miért hisszük azt, hogy a visszaesés kudarc?
Sokat beszélünk arról, hogy min kellene változtatnunk. Kevesebbet arról, hogyan.

Arról, hogy mi történik bennünk, amikor elindulunk egy új úton.
Miért vagyunk lelkesek az elején, majd miért jön az ellenállás.
Miért nem lustaság, ha megállunk.
És mi az, ami valójában szabályozza a változást bennünk – nem fejben, hanem testben, idegrendszerben, ritmusban.

A következő hetekben erről szeretnék írni.
Nem kész receptekről, hanem folyamatokról.
Arról, hogyan formáljuk a szokásainkat úgy, hogy közben ne veszítsük el magunkat.
Hogyan váltsunk, mikor maradjunk, mikor engedjünk el.
Miért természetes a visszaesés, a leállás, és miért számít haladásnak már az is, ha észrevesszük.

Ez a sorozat a Szokásformálás címet kapta.
Hetente egyszer, szerdánként jelentkezem egy-egy új résszel.

Ha érdekel, hogyan lehet változni erőlködés nélkül, hogyan lehet kitartani önmagunk mellett , akkor tarts velem.

Nem sietünk.
És nem kell tökéletesnek lennünk. 😉

Nóra

04/01/2026

Boldog új évet kívánok!
Mostanában sok időt töltöttem a természetben: kirándultam, nordicoztam, friss levegőn voltam. Minden perce ajándék volt.🌳❄️

Nálatok hogy indult az év?

31/12/2025

✨ Boldog Új Évet kívánok! ✨

Az új év nem feltétlenül a nagy fogadalmakról szól.
Néha elég annyi, hogy egy kicsit jobban figyelünk magunkra.
Hogy engedjük a lassulást, a lélegzetet, a csendet.

Kívánom, hogy 2026-ban
✨ több legyen benned a béke,
✨ könnyebb legyen elengedni, ami már nem szolgál,
✨ és bátrabban válaszd azt, ami igazán jólesik.

Legyen ez az év a finom egyensúly, az öngondoskodás
és a szívből jövő kapcsolódások éve.🙏

Szeretettel,
Nóra

31/12/2025

2025. nem volt könnyű, de sokat tanultam belőle.
Sok minden letisztult bennem, és ezekből viszek tovább, figyelve magamra és a saját ritmusomra.🙏

23/12/2025

Köszönöm, hogy ebben az évben is engem választottatok.🙏

Legyen szó masszázsról, oldásról vagy bármilyen terápiáról, nagy öröm számomra, hogy veletek dolgozhatok. Minden találkozás, minden beszélgetés és közös folyamat értékes nekem.

Köszönöm a bizalmatokat, a nyitottságotokat, ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy imádom a munkám – és ezért különösen hálás vagyok. 🙏

Szeretettel várlak benneteket a jövő évben is!❤️
Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és sikeres, örömteli új évet kívánok!

Cím

Csokonai Utca
Újpest
1046

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Kis-Szabó Nóra - masszázs, életmódváltás új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Kis-Szabó Nóra - masszázs, életmódváltás számára:

Parancsikonok

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram

Kategória