27/09/2025
Kedves emberek!
Az alábbi történet tanulságán mindenkinek érdemes elgondolkodni, pártállástól függetlenül...
"Egy barátnőm lánya nemrég hazajött az iskolából, és csak ennyit mondott:
„Anya, el sem hinnéd, mi történt ma történelemórán.” A tanár azt mondta, hogy játszani fognak, majd körbejárt, és mindenki fülébe súgott egy szót, nevezetesen azt, hogy az illető “boszorkány” vagy “átlagember”.
A szabály így hangzott: „Formáljatok olyan csoportokat, ahol nincs egy boszorkány sem, különben veszítetek.” Néhány perc alatt megváltozott az atmoszféra; pusmogás kezdődött, senki nem nézett a másik szemébe, a gyerekek feszülten mosolyogtak. „Te boszorkány vagy? Biztos?” – záporoztak a kérdések.
Akik bizonytalanabbnak tűntek, akiket remegett a hangjuk, akiken bármilyen kis nyugtalanság látszott, azokat óvatosan, majd egyre nyíltabban kirekesztették. Az osztály lassan kisebb klikkekre szakadt, és minden csapat magas kerítéseket emelt maga köré. A bizalom percek alatt semmivé vált.
Amikor mindenki elhelyezkedett, a tanár így szólt: „Rendben, nézzük, ki veszített. Boszorkányok, kezek fel.” És nem emelkedett fel egyetlen kéz sem. A gyerekek zúgolódtak: „Tanár úr, elrontotta a játékot!”
„Biztos? Voltak valódi boszorkányok Salemben – vagy csak elhitték, amit mondtak nekik?” A terem elnémult. Ott és akkor mindenkinek összeállt a kép: nem kellett egyetlen boszorkány sem ahhoz, hogy a közösség szétessen. A félelem már elvégezte a munkáját.
Nem kell fizikai ellenség, ha a gyanakvás beköltözik egy közösségbe. Elég, ha olyan kifejezéseket használunk, mint liberális és konzervatív, oltott és oltatlan, valami ellenes, valamit támogató, bőrszínekre utaló dolgokat akár –, de a játékszabály ugyanaz: félelmet kelteni, a bizalmat megbontani, egymástól elszigetelni az embereket. Amikor a címkék beszélnek helyettünk, elfelejtjük, hogy ugyanaz a Hold süt ránk.
Az osztálytermi történet tükör. A pletyka – az a finom, csábító suttogás – ajtót keres bennünk. Ha kinyitjuk, a bizonytalanság, az irigység és a félelem könnyen benyitnak vele együtt. A bizalmatlanság először a szívünkbe költözik be, utána a kapcsolatainkba. És mire észbe kapunk, már nem egymás szemébe nézünk, hanem a címkék mögé.
Állj meg egy percre. Mondd ki halkan: “Nem játszom tovább a félelem játékát.” Lélegezz mélyeket háromszor.A kilégzéssel engedd ki a gyanakvást, a belégzéssel hívd be a tiszta szeretetet.
Amint egymást kezdjük vizslatni, már veszítettünk. A közösség ott születik, ahol a címkék lehullanak és helyette belép az emberség.
A félelem szétválaszt, a bizalom összeköt. "
Luna
