27/07/2025
Bokros Lajos
Világbajnok gonoszság
A két- és háromgyerekes anyák élethosszig tartó adómentessége
/ÉS/
Legutóbbi évértékelőjén a magyar miniszterelnök a világon példa nélkül álló újdonságként címkézte legújabb választási ötletét, miszerint a két- és háromgyermekes anyák hazánkban egész életük folyamán mentesülnek a személyi jövedelemadó (SZJA) fizetésének kötelezettsége alól. Orbán Viktor szavaiból egyértelműen kitetszik, hogy javaslatát nemcsak igen komolyan gondolja, hanem hallatlanul pozitívnak, előre mutatónak, sőt világraszóló vívmánynak tekinti, ami szerinte érdemi előrelépést jelent a családok egyre nagyobb mértékű támogatását célzó hazai népesség- és szociálpolitikában.
Rövid írásommal igyekszem leleplezni ezt a várható hatásában minden józan szociális szempontnak, társadalmi szolidaritási felfogásnak élesen és nagymértékben ellentmondó, velejéig romlott és cinikus javaslatot.
Mivel a kormány képviselői és támogatói az ötletet teljesen félrevezető módon az anyák további megérdemelt kedvezményezéseként adják el a gyanútlan tömegeknek, a fő veszély most az, hogy a szavazók jelentős része mélyebb megfontolás nélkül hajlamos lehet besétálni a csapdába. Hiszen ki ne akarhatná az anyák elismerését? Az egész tudatosan úgy van kitalálva, hogy aki a felkínált kedvezményből bármekkora hasznot húz, az boldogan megszavazza, és nem törődik azzal, hogy a nála jóval többet keresők durván aránytalanul és bizony érdemtelenül sokkal többet kapnak. Az oligarchikus kormány cinikusan rájátszik a magyar társadalom beidegződött felfogására, ami szinte kizárólag a rövid távú és szigorúan egyéni hasznot nézi, és a közkárokat szinte egyáltalán nem. Fel kell ismerni, hogy a hamis tudatot erősítő javaslat aláássa a már csak halványan pislákoló társadalmi szolidaritást. Ráadásul nemcsak a kedvezmények kirívóan igazságtalan kiterjesztésével kecsegtet, hanem azzal is, hogy az államháztartás ebből fakadóan tovább szaporodó hiányát a kormány majd olyan intézkedésekkel igyekszik ellensúlyozni, amikkel azok, akik a kedvezmények kiterjesztéséből alig részesültek, más csatornán többszörösen megfizetik a költségvetésen ütött újabb lyuk befoltozásának árát. Biztosak lehetünk abban, hogy ennek a felszínen igen tetszetős ötletnek a megvalósításával a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Ezt akarjuk?
Egy egyszerű számtanpélda
Képzeljünk el három édesanyát – mindegyiküknek három gyermeke van. Az első nem dolgozik, mert a három gyerek nevelésének szenteli teljes idejét, vagy nincs a közelben szakmájának megfelelő munkahely, vagy nincs olyan képzettsége, tudása, tapasztalata, amivel annyit keresne, amivel érdemben hozzájárulhatna családja eltartásához. Számára az SZJA-mentesség értéke tehát nulla.
A második édesanya dolgozik, de csak részmunkaidőben. Van piacképes tudása, tapasztalata, de kevés a közelben a kívánságainak megfelelő állás, vagy saját idejéből többet akar áldozni gyermekei nevelésére. Fizetése havi bruttó 300-350 ezer forint, ami után a 15 százalékos mai SZJA-kulcs szerint 45-52,5 ezer forint adót kellene fizetnie. (Az egyszerűség kedvéért a jelenleg érvényes kedvezménytől eltekintek.) Az élethosszig tartó SZJA-mentesség értéke az ő számára tehát nagyjából 50 ezer forint.
A harmadik édesanya jól képzett középvezetői állásban van, fizetése havi bruttó egymillió forint. Neki ezután havi 150 ezer forint adót kellene fizetnie. Az orbáni javaslat alapján az ő jövőbeni nyeresége 150 ezer forint lesz.
A szegény kedvezménye nulla, a nem jómódúé 50, a jómódúé 150 ezer. Éves összesítésben a három érték: nulla, 600 ezer, illetve 1,8 millió forint. A szegény nem kap semmit, a közepes jövedelmű nem többet, mint ma, a magas jövedelmű viszont már a másodikhoz képest is háromszor annyit.
Ez eddig nem politika, hanem csak matematika.
Mivel a szakértők egy része tud számolni, ezért néhányan már felismerték, hogy az örök életre szóló SZJA-mentesség rendkívül aránytalan. Egyesek ebből azt a következtetést vonták le – és ez már politika, nem matematika –, hogy az ötlet úgymond „szembe állíthatja” egymással az édesanyákat.
A felismerés részben jogos, részben viszont félrevezető. Nem elsősorban az anyákat állítja szembe egymással, hanem éles különbséget tesz a gyermekek között. A szegény, illetve a gazdag családban élő gyerekek között fennálló jövedelmi és vagyoni aránytalanságokat az SZJA-mentesség kitalált rendszere – ahelyett, hogy csökkentené – szélsőségesen tovább növeli.
Adórendszer és szociálpolitika
Az immár tizenöt éve hatalmon lévő kormány unalomig ismételt célja a születések számának növelése (demográfiai szempont) és a gyermekek támogatása (szociális szempont). A harsány szónoklat üres és álszent. A gondolkodó és szolidáris társadalom előtt ez világos, mert a kormány a demográfiai célt nem képes, a szociális célt pedig nem is akarja elérni.
Ha az elérni kívánt célok szempontjából pusztán két közismert eszköz, az adórendszer és a szociális támogatások párosát vesszük szemügyre, akkor nagyjából az alábbi négyféle megoldás közül választhatunk:
Gyerektámogatás kizárólag SZJA-kedvezményként. Ennek kétszer két alváltozata képzelhető el, attól függően, hogy a kedvezmény az adóalapból vagy az adóból vonható-e le, illetve hogy egy kulcsos vagy többkulcsos az SZJA-rendszer. A legerősebben az a megoldás torz, ahol a kedvezmény az adóból vonható le, és több adókulcs van. A teljes SZJA-mentesség az első szempontból a lehető legrosszabb változat.
Gyerektámogatás részben adókedvezményként, részben azon kívül. A ma fennálló rendszer 15 évvel ezelőtt ebből indult ki. Mivel azonban a családi pótlék abszolút összege 16 éve változatlan, az egyre inkább adókedvezmény formájában nyújtott támogatás növekvő mértékben a jobb módúaknak kedvez. A teljes SZJA-mentesség ennek a tudatos torzítási folyamatnak a logikus végpontja.
Az eltartottak számával arányosan növekvő adómentes alapjövedelem. Ez sávosan növekvő adókulcsokkal dolgozó SZJA-rendszer esetében vegyíthető azzal, hogy a házastársak összevonhatják jövedelmüket. Ez a megoldás még mindig a magasabb jövedelműeknek kedvez, de csak akkor, ha a levonható alapjövedelem jelentős, és a progresszió gyors. Ha létezik negatív adó, akkor a torzítás jelentősen csökkenthető.
A gyerektámogatás teljes elválasztása az adórendszertől. Ha teljesen ki akarjuk küszöbölni a támogatási rendszer antiszociális torzítását, akkor vagy korlátlanná kell tenni a negatív adót, vagy a gyermekek után járó szociális támogatásokat bruttó módon az adórendszeren kívülre kell helyezni. A legjobb megoldás tehát a családi pótlék, mert az nem tesz különbséget a szülők jövedelmi és vagyoni helyzete között.
Ha a kormánynak a két- és háromgyermekes édesanyák adómentességére vonatkozó javaslatát az előbbi vonatkoztatási rendszerben helyezzük el, akkor világosan előtűnik a valódi szándék. Az egyre kevésbé lopakodó, de mindig cukorral bevont intézkedések valódi célja a magyar társadalomban fellelhető jövedelmi és vagyoni különbségek további fokozása.
A gyermektámogatások célja a gyermek
Normális társadalomban a gyermekek alkotmányos jogállása abszolút egyenlő, közöttük mindenféle különböztetés elfogadhatatlan. Mivel még az önkényuralmi alaptörvény is kimondja a gyermekek abszolút egyenlőségét, ezért nyilvánvaló, hogy minden olyan megoldás, ami az édesanya jövedelme alapján tesz közöttük sokszoros különbséget, abszolút alkotmányellenes.
Ha a gyermek jövőbeni életútjára vonatkozó esélyek egyenlősége felől közelítjük meg a kérdést, akkor még rosszabb a helyzet. A jóval magasabb jövedelmű szülők eleve jóval magasabb életszínvonalat (jobb lakhatást, magasabb táplálkozási értéket, kulturális közeget, továbbtanulási esélyeket stb.) képesek nyújtani saját gyermekeiknek, mint a (többszörösen) hátrányos helyzetű szülők. Ezeket a különbségeket a gyermeket célzó támogatásoknak nem növelni, hanem érdemben csökkenteni kellene.
Az önkényuralmi kormány legújabb csodafegyvere ezeket a különbségeket ráadásul nemcsak akkor fokozza, amikor a gyermek még szülei gondozására szorul, hanem akkor is, amikor már nem. A két- vagy háromgyermekes anya a javaslat szerint élete végéig jogosult lesz a teljes adómentességre, tehát még akkor is élvezi a kedvezményeket, amikor gyermeke már felnőtt, saját jogon keres, de ő maga még nem ment nyugdíjba. A jómódúak körében látványosan növekvő várható élettartam közismert tapasztalata azt bizonyítja, hogy sok év van abban a késői felnőttkorban, amikor a gyermek már kirepült a szülői házból, már eltartja önmagát, de a szülő még dolgozik, sőt egyre magasabb jövedelem és vagyon megszerzésére képes. Az elképzelt gyerektámogatási rendszer ebben az életszakaszban a jobb módú szülők teljesen indokolatlan többszörös támogatási rendszerévé változik.
A gyermektámogatási rendszer akkor hatékony, ha célzottan a gyermekek támogatását, életesélyeik viszonylagos kiegyenlítését eredményezi.
Végezetül fontos kiemelni, hogy az élethosszig tartó anyai adómentesség folyamatosan jelentős bevételkiesést fog okozni a hazai költségvetésben. Ennek fedezetét a kormány majd más adók és az infláció növelésével bízvást visszaveszi. A később felszaporodó megszorítások az SZJA-mentességből csekély vagy semmi hasznot nem húzó szegény, illetve kevésbé tehetős tömegeket viszont már nemcsak a jómódúakhoz viszonyított helyzetükben érintik hátrányosan, hanem abszolút életszínvonalukat is csökkentik majd.
Az önkényuralmi rendszert hazánkban elsősorban azért kell megdönteni, mert uralma és működése a magyar társadalom végzetes szétszakítását, a szegények még szegényebbé süllyesztését, a gazdagok még gazdagabbá emelését eredményezte és eredményezi. A gazdasági és társadalmi kárt erkölcsi bűnné fokozza a sértés, hogy intézkedéseit ezzel éppen ellentétes irányultságúnak álcázza. A nemzeti szégyen kormányának javaslata valóban egyedülálló, de nem mint jótétemény, hanem mint aranyérmes gonoszság.
Call now to connect with business.
