25/03/2026
Ha figyelembe vesszük, hogy Ehnaton fáraó több ezer éve uralkodott, és ha a fennmaradt hieroglifák hiteles forrásnak tekinthetők, akkor kijelenthető, hogy ez epilepszia bizony több ezer éves betegség.
A Magyar Epilepsziával Élők Alapítványa számára, érthetetlen, hogy ennyi idő elteltével is:
- mért kell harcolni az elfogadottságunkért?
- mire föl a stigmák?
- mire föl a szegregáció?
Az epilepsziával élők szemszögéből furcsa, hogy el kell titkolnia betegségét. Furcsa, hogy a XXI. században a televízió és a virtuális világ híreiben mért kiemelt hír az, ha valaki rohamot szenved el? Mért nem hír, ha valaki cukorbeteg, vagy magas a vérnyomása?
Egy epilepsziával élő embert sokszor a családja sem fogadja el, vagy a betegségéről nem hajlandó tudomásul venni, hogy az egy létező kór, arról nem is beszélve, hogy a közvetlen lakó környezete, településén élők a kisebb közösség, és ön maga a társadalom is átsiklik a probléma felett.
Ha sorstársaink úgy érzik, hogy életük úgy zajlik, hogy semmiben sem különbözik, az átlagos embertársaiénál akkor az azt jelenti, hogy a társadalom szinte észrevétlenül segítette az integrálódását, és tevékenyen hozzájárul a mindennapokhoz. Ez a z epilepsziával élők kis hányadát érinti csak.
Az hogy ez nem így van az olyan súlyos hibákra vezethető vissza
- mint a szociális háló hiánya
- egy jól működő epilepsziatörvény hiánya
- a családsegítő rendszer hiányosságai
- az oktatási intézmények pszichológus és iskolaorvos hiányára
- az egészségügy nem, megfelelő működése
- a létbizonytalanság megléte
- a rehabilitáció súlyos hiányosságai
- az ellátó és fenntartó rendszerek alulfinanszírozottsága
- a társadalom megváltozott életvitele, a másokkal való nem törődés
- a szolidaritás hiánya
- a civilszféra pénztelensége
és a sor még hosszasan sorolható lenne. A Civil szféra, az epilepsziával élők, már készek a változtatásra a társadalom és a mindenkori kormányzatok még sajnos nem
