22/07/2025
🪷 Namaste 🪷
Az igazi bátorság az, amikor azt éljük kint, ami bent van!
Amikor merjük kimondani, kimutatni, kifejezni, kérni, élni!
Félelemről - Bátorságról!
Hatalmas oroszlánok, elszánt tekintetek, fenséges, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló alakok, gyönyörű, lobogó hajú, AI-jal szerkesztett nők, fegyverek, lángok, fények, aranyló színek és tűz… Azonnal megfog a kép, klikkelünk a lájk jelre, felhozza belőlünk azt a feelinget, amitől igazán erősnek, bátornak különlegesnek érezzük magunkat, bólogatunk, hogy igen, ez vagyunk valójában! Pláne, ha még pár motiváló sor is tartozik hozzá: Ne félj! Bátor vagy! Isteni vagy! Képes vagy rá! Különleges vagy! Benned van az erő! …ésatöbbi.
Aztán bekapcsoljuk a rádiót és összerezzenünk a hírektől, odaállunk a főnökünk elé és nem merünk a szemébe nézni, ránkszól a párunk és megalkuvón lehajtjuk a fejünket, rettegünk attól, hogy kirúgnak, hogy elveszítjük, rettegünk a klímaváltozástól, mert elfogy, kiég, kiszárad, rettegünk attól, hogy nem lesz pénzünk, hogy megbetegszünk, hogy véget ér, hogy nem lesz mit ennünk, hogy bántani fognak, hogy meghal, hogy meghalunk, ésatöbbi, ésatöbbi… Végtelenségig lehetne folytatni a sort. Egy a lényeg: marha nagy a szánk, ha okosságokat olvasunk, megosztjuk a posztokat, nyomjuk a lájkokat, nagy hévvel osztjuk az észt, nagy hanggal dícsérjük magunkat, de akkor, amikor benne vagyunk az éles helyzetben, a mindennapi életünkben, akkor mi van??
Fejben már nagyon jól tudjuk, de észre sem vesszük, hogy élni még nem éljük és addig, amíg nem látható, addig az bizony nincs!
Félelmeink foglyai vagyunk, félünk ettől, attól, amattól, közben újra és újra elolvassuk a motiváló szövegeket, az is lehet, hogy pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk, de megtenni mégsem tesszük meg. Önmagunknak hazudunk, önmagunkat húzzuk egyre mélyebbre és észre sem vesszük, mert nem is akarjuk észrevenni.
Félelem. Ez az, ami az emberi életeket képes tönkretenni, pedig az egész csupán illúzió! Ha elkezdünk mélyebbre ásni, ez fog kiderülni.
A félelmeink azok, amik miatt nem merünk lépni, nem merjük megtenni azt, amire valójában vágyunk, nem merünk önmagunk lenni. Pedig a félelem a legeslegrosszabb tanácsadó minden helyzetben. A régi szent írások azt mondják: “a világon az egyetlen bűn a félelem”. Vajon mit is jelent ez…? Vajon miért mondják ezt?
Az ember alaptermészete a szeretet és ez az egész világunk alapvető rezgése. Minden önmunka során, minden oldás és belső folyamat végén ide jutunk el: a szeretethez. A szeretet nem ismer félelmet. Tudtam én ezt már gyermekként is és lehet, hogy te is tudtad. Emlékszem, hogy akkor még nagyon sok mindentől féltem. Féltem egyedül maradni, még nappali világosságnál is. De olyankor mindig azt gondoltam, hogy velem van valaki, akit szerelemmel szeretek. Akkor elmúlt a félelem! Mindig, minden helyzetben. Még a vaksötétben is.
Sok év önmunkája és terápiás folyamatai közben megtanultam: a félelem mindig illúzió! A félelem valójában egy olyan rezgés a rendszerünkben, ami valamilyen feldolgozatlan, megtisztítatlan múltbeli élmény maradéka! Egy maradék energia, amit még nem dolgoztunk ki önmagunkból! Ezért van az, hogy mindenki mástól fél! Sok olyan esetet láttam és tapasztaltam magamon is, amikor egy adott félelem mögé néztünk és feltárva a gyökereit, az eredőjét, mindig kiderült az, hogy egy konkrét élmény lapul a félelem mögött, ami addig nem volt feldolgozva. Amikor pedig azt az élményt megdolgoztuk, akkor annak minden fennmaradó rezgése, ami a félelem érzéseként maradt itt, feloldódott és eltűnt!
A félelem soha nem véletlen. Még az sem, amikor apróságoktól félünk. Mindig is arra bíztattam mindenkit, hogy ne vegye félvállról a félelmet! Azt sem, ha mondjuk pókoktól, kígyóktól, veszteségektől, betegségektől, bármitől is félne. Az ugyanis, ami ezt a félelmet fenntartja, életben tartja az összes létező elakadását és amikor a félelem feloldódik, akkor az elakadások is megszűnnek! Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre kihatnak a hétköznapinak hitt, egyáltalán nem is hétköznapi félelmek!
A félelmeket megszüntetni tehát többféle módon lehet. Az egyik, hogy segítséget kérünk és valamilyen módszerrel megdolgozzuk. Kevés, ennél érdemesebb dolog van! A másik, hogy – ha olyan az adott helyzet és a félelem – akkor szembenézünk vele! Például, amikor valami miatt nemet akarunk mondani, de addig nem mertünk. Vagy amikor kérni akarunk valamit, amit szeretnénk, de úgy érezzük, más az elvárás felénk. Vagy akkor, amikor önazonosan kellene viselkednünk, de bennünk van még a megfelelés. Azzal, hogy a félelemmel együtt nekimegyünk a helyzetnek, hogy beleállunk és tesszük azt, amiről tudjuk, hogy kell – azzal fog megszűnni a félelem. Nem várni kell, hogy elmúljon – hanem vele együtt lépni és a félelem egyszer csak elmarad mögöttünk…
Az igazi bátorság az, amikor azt éljük kint, ami bent van! Amikor merjük kimondani, kimutatni, kifejezni, kérni, élni!
Az igazi bátrak ekkor születnek! Nem az akciófilmekben, nem a ringben, nem dobpergés és trombitaszó között! Hanem a mindennapi életben. Amikor a bántalmazottak többé nem hajtják le a fejüket, hanem lépnek. Amikor merünk ellentmondani a másiknak. Amikor végre nem nyeljük le azt, amit mondani akarunk. Amikor azt csináljuk, amit akarunk, függetlenül attól, hogy ki mit szól hozzá. (Rengetegszer emlegetett könyv Michael Ende: Végtelen történet című műve. Benne van a tuti, ott van leírva konkrétan.)
Az, amikor nem számít, hogy mit mond a másik. Vagy, ha számít is, túllépünk ezen. Mert felismertük, hogy valami sokkal fontosabb!
No és van itt még valami – és talán ez a lényeg. Az egész életed lényege, hogy azt éld a láthatóban, ami a láthatatlanban van, ami az isteni minőség, irány, küldetésed. Azt pedig a szíveden át érzed – vagyis tudod. Ha viszont félelem van benned, akkor a félelem elfedi a szíved útmutatását. Ezért a sötét oldal módszere a félelemkeltés, a bódítás, a figyelemelterelés a belső, láthatatlan minőségektől. Ami amúgy rendben van. Hiszen ezzel erősítenek. Ezzel adják fel a feladatot – amit, ha megoldasz, meg is kapod érte a jutalmat. Az út tehát mindig a félelmek meghaladásán át a szívet követni!
Ez minden hétköznapi helyzetben igaz. Bármilyen élethelyzet adódik, a lelked mindig tudni fogja, hogy merre, hogyan, hová vezet az út. A legkonkrétabb, leganyagiasabb, legkézzelfoghatóbb helyzetekben is az intuíciód megmutatja, hogyan találd meg a megoldást, a kiskaput, a lehetőségeket. Ezért sincs értelme félni. Amint úgy döntesz, hogy jobban bízol magadban, mint a külső, elterelő zajokban – ezzel máris nyertél!
A félelmeiddel tehát dolgoznod érdemes. Azon túl pedig nem adni neki energiát!
A szívedet kövesd – m**d, éld! Elég, ha a legmagasabbrendűre bízod magad. Nem kell mindent elméből megoldani. Sokkal jobb lehetőségeket is fogsz találni. Minél kevesebb benned a félelem – annál magasabb rezgészszintre emelkedsz. Ehhez azonban tenni kell, szembenézni, beleállni, élni. Megéri!
Zentai Anna - AsztroHerbárium - Zentai Anna
Kép: Pinterest
Kérdezni e-mailben lehet.
Egyéni szolgáltatások nincsenek.
www.zentaianna.hu
Eredeti cikk a Blogon: https://zentaianna.hu/felelemrol-batorsagrol/
