19/01/2026
Amikor az én gyermekeim középiskolások voltak…
… avagy egy személyes bejegyzés oktatóként
Amikor az én gyermekeim középiskolások voltak, egyáltalán nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Teljesítménykényszer, megfelelés, határidők, trauma-dráma, önbizalom-ingadozás, a „ki vagyok én?” kérdései. Szülőként ott volt bennem a vágy: bárcsak tudnék nekik tényleg segíteni. Nem megoldani helyettük az életet – hanem eszközt adni a kezükbe.
Akkor ismerkedtem én is a jógával gyakorlóként és bevallom nekem elég sokat segített, hogy a felszínen maradjak. Akkoriban ezt még a saját jobban-létem miatt "használtam".
Nem tudtam, hogyan lehetne a jóga számukra is segítség? Hogyan "adjam el" azt a dolgot nekik, ami megfoghatatlan, ráadásul a sztereotípiák miatt akkoriban még igencsak máshogy állt a világ a "jógásokhoz".
Aztán amikor már oktató lettem, akkor a vendégeim kezdték el kérdezgetni, hogy tartanék-e a tinédzser gyermekeik száméra is órát. Végül igent mondtam és a tinijóga oktatás szerelem lett, viszont ennél sokkal többet kaptam. Ezen keresztül kezdtem el gyógyulni anyaként és ezen keresztül még közelebb kerültem a lányomhoz, aki időközben szintén jógaoktató lett.
Írhatnék sok mindent még, de ez az oldal nem erre való, igazából csak azt szerettem volna Veletek megosztani, hogy ha valaki nekem
12 évvel ezelőtt azt mondja, hogy a lányommal együtt oktatunk a saját stúdiónkban, akkor kinevetem.
Viszont örömmel tudatom Veletek, hogy holnaptól a lányom fog tini jógát tartani a középiskolás lányoknak. Ő is tanul még - jelenleg egyetemista - szóval sokkal közelebb áll korban a középiskolás lányokhoz.
🌱 Mit adhat a tinijóga a fiataloknak ebben a rohanó világban?
– egy biztonságos teret, ahol nem kell teljesíteni,
– egy helyet, ahol nem „elég jónak” kell lenni, hanem jelen lenni,
– testtudatot egy olyan életkorban, amikor a test sokszor idegen,
– eszközöket stresszre, szorongásra, túlterheltségre,
– megtapasztalást: „rendben vagyok úgy, ahogy vagyok”,
– közösséget, valahová tartozás.
🌿 És mit adhat a szülőknek?
– megnyugvást, hogy a gyermekük tanul kapcsolódni önmagához,
– egy olyan belső stabilitást, ami nem kívülről jön,
– kevesebb feszültséget, több jelenlétet otthon,
– egy közös nyelvet a test, az érzelmek és a figyelem szintjén.
Ha annak idején lett volna ilyen tér a gyermekeimnek… ha valaki akkor azt mondja nekem: „nem kell mindent egyedül kibírni”…
Ma tudom: mekkora ajándék lett volna.
Most viszont itt van a lehetőség a mai tiniknek és rajtuk keresztül az egész családnak.
Köszönöm, hogy elolvastad 🥰
Szeretettel,
Dia
Bejelentkezés:📲 https://flow-yoga-studio.motibro.com
