06/04/2025
"Figyu, nem látod, hogy anyu hullafáradt?" - kérdezte tegnap a 4 évesem a nővérét, amikor este 9-kor kiborultam azon, hogy miközben az ágyukat húztam fel, a három tesó úgy tett, mintha délután 4 lenne...
Szóval soha jobbkor nem jöhetne az "első szent tehén beáldozása", mint a tegnapi estém után.
1. számú tévhit: "A jó szülő mindig türelmes."
Miért hiszik ezt igaznak?
A közösségi média, a mesék és a szakértői tanácsok is azt az üzenetet közvetítik, hogy a türelem a legfontosabb erény egy gyermeknevelésben. Sokan úgy gondolják, hogy ha egy szülő elveszíti a türelmét, az egyenlő a kudarcával.
Miért téves ez?
1. Az emberi érzelmek természetesek. A szülő is ember, nem egy érzelemmentes robot. A düh, frusztráció és fáradtság normális reakciók, különösen akkor, ha egy szülő krónikus alváshiánnyal, stresszel vagy túlterheltséggel küzd.
2. A túlzott türelem álarca elfojtáshoz vezethet. Ha egy szülő folyamatosan elfojtja a frusztrációját, az később robbanhat, vagy akár passzív-agresszív viselkedéshez is vezethet.
3. A gyerekeknek hiteles mintára van szükségük. Ha egy gyermek azt látja, hogy a szülő soha nem mutatja ki az érzelmeit, akkor megtanulhatja, hogy a nehéz érzéseket el kell rejteni. Ezzel szemben, ha látja, hogy a szülő dühös lesz, de azt egészséges módon kezeli (pl. elmondja, hogy most ideges, és időt kér), az egy értékes tanulási lehetőség.
4. A "türelmetlenség" sokszor határok jelzését is jelenti. Néha a szülő ingerültsége abból fakad, hogy valami fontos érték sérül – például amikor egy gyerek újra és újra figyelmen kívül hagyja a szabályokat. Ha a szülő teljesen türelmes marad ilyenkor, az azt az üzenetet közvetítheti, hogy a határokat nem kell komolyan venni.
________________________________________
Új megközelítés:
✅ A jó szülő nem az, aki mindig türelmes, hanem az, aki felismeri és kezeli a saját érzéseit.
✅ A frusztrációt lehet úgy kifejezni, hogy az ne ártson a gyermeknek (pl. "Most nagyon fáradt vagyok, szükségem van egy kis időre").
✅ A gyermekeknek szükségük van arra, hogy lássák: a szüleik is emberek, és hogy az érzések kezelhetők, nem kell elnyomni őket.
Talán a gyermekeink is többet tanulnak a valódi érzésekről, ha nem a kamu-türelmesség burkában növekednek. A türelem elvesztése ugyanis számukra sem ismeretlen jelenség, és olyan jó, amikor a gyerekeink azt érezhetik, az ő érzéseik és a mieink nagyon is hasonlóak!