09/10/2025
Milyen igazak ezek a sorok🎁🫶
Egy nappal a halála előtt Holly Butcher tollat és papírt vett a kezébe.
Nem búcsúzni akart — hanem felébreszteni a világot.
Mindössze huszonhét éves volt, amikor ritka csontdaganatot, oszteoszarkómát diagnosztizáltak nála.
Tudta, hogy az ideje véges,
mégsem volt keserűség a szavaiban.
Inkább valami fény áradt belőlük.
Szeretet.
Levelet írt — „Egy kis élettanács Hollytól” —
egy apró, mégis ragyogó testamentumot,
amely halála után bejárta az egész világot.
Nem azon siránkozott, amit többé már nem élhet át.
Inkább arra emlékeztetett, hogy mi még itt vagyunk. Élünk.
Ezt írta:
„Ne haragudj tovább a testedre.
Mozgasd, tápláld, és légy hálás érte —
ő az, aki minden nap hordoz téged.”
„Tedd le a telefont,
és légy igazán jelen azokkal, akiket szeretsz.”
„Költsd az idődet és a pénzedet élményekre, ne tárgyakra.
Ússz a tengerben. Menj el a koncertekre.
Ölelj még egy kicsit tovább.”
„Mondd gyakrabban, hogy szeretsz.
Bocsáss meg könnyebben.
Ne cipeld tovább a haragot.”
És végül — a legőszintébb, legegyszerűbb kérése:
„Kérlek, adj vért.
Nekem ajándékozott még egy évet az életből.
Ez az ajándék mindent jelentett.”
Holly élete nem volt hosszú,
de minden napját teljes szívvel élte meg.
És amikor mások talán már feladták volna,
ő úgy döntött, inkább másokat gyújt lángra.
A szavai ma is köztünk élnek —
emlékeztetnek, hogy a holnap sosem biztos.
De a ma —
az még mindig a miénk.
Úgyhogy:
szeress mélyen,
adj félelem nélkül,
és élj igazán.
