10/05/2026
📚 A hétvégén gyermekgyógyászati továbbképzésen jártam, és néhány igazán értékes olvasmánnyal tértem haza.
Őszintén megmondom: a szakmám elején nem voltam teljesen biztos abban, hogy a gyermekgyógyászat lesz az én utam. Aztán viszonylag a képzésem elején következett egy 3 hónapos gyermekintenzív osztályos gyakorlat. Rengeteget tanultam ott – szakmailag és emberileg is –, bár minden szempontból nehéz időszak volt.
Mégis, valahogy úgy emlékszem vissza rá, hogy akkor született meg bennem igazán az elhatározás: kitartok, és azon fogok dolgozni, hogy minél jobban tudjam a gyermekgyógyászatot, hogy ezzel segíthessek a gyerekeknek és a családoknak.
Azóta személyes érintettségem is volt a gyermekintenzív osztállyal, ami még inkább megerősítette bennem a gyermekgyógyászat iránti elköteleződést.
Nem vagyok tökéletes. Nekem sem egyformák a napjaim, és kommunikációban is folyamatosan szeretnék fejlődni. De azt gondolom, talán pont ez is része annak, hogy az ember jó orvossá váljon majd egyszer: nem késznek gondolni magunkat, hanem nyitottnak maradni a tanulásra, fejlődésre, önreflexióra.
Az egyik új könyvem Dr. Újhelyi Enikő munkája, aki a hazai gyermekgyógyászat egyik kiemelkedő alakja. Korábbi könyveiből is rengeteget tanultam már.
Amikor megmutattam ezt az új szerzeményt annak a főorvosnőnek, akitől a szakmát tanultam a bajai gyermekosztályon, csak ennyit írt vissza:
„Karnyújtásnyira legyen melletted.” 🙂
Azt hiszem, ebben minden benne van.
Mert a gyermekgyógyászatban nincs olyan, hogy valaki „mindent tud”. Ez egy életre szóló tanulás – szakmailag és emberileg is.
És talán igaz a mondás:
„Csak a hülyék tudnak mindent. A többiek életük végéig tanulnak.” ❤️
