Mi a nyitvatartási idő?

Hétfő 09:00 - 17:00 Kedd 09:00 - 17:00 Szerda 09:00 - 17:00 Csütörtök 09:00 - 17:00 Péntek 09:00 - 17:00

Hamar Tamás - Kis Zöld Lámpás, Baross G. u. 9./1. emelet/(bejárat a Jókai Utca felől), Balatonalmádi (2026)

Q: Mi a cím?

Baross G. U. 9./1. Emelet/(bejárat A Jókai Utca Felől)

16/01/2026

(Egy gyermek monológja, amit talán sosem mond ki hangosan)

Az anyukám sokszor fáradt.
Sietett, cipekedett, főzött, mosott.
S közben… rám is kiabált.
– Miért vagy ilyen lassú?!
– Nem igaz, hogy ezt se érted meg!
– Mindig mindent elrontasz!
Nem akart bántani, tudom.
Csak fáradt volt. Túl sok volt rajta a világ.
De én akkor sem ért***em.
Csak ültem ott a szobám sarkában…
És halkan, szinte némán kérdeztem:
– Anya… én rossz gyerek vagyok?
Fogalmam sincs, hogyan legyek jobb.
Mert néha csak azért hallgatok, hogy ne legyél dühös.
Mert nem tudom, mitől vagy boldog igazán.
És néha… nem érzem, hogy látsz engem.
Amikor rám kiabálsz, nem csak a hangodat hallom.
Azt is hallom benne:
Csalódott vagy. Csalódtál bennem.
És ez jobban fáj, mint bármilyen szidás.
De ha egyszer, csak egyszer, azt mondanád:
– Ne haragudj, ma túl nehéz napom volt. Nem te tehetsz róla. Szeretlek. Akkor megtanulnám:
Nem kell tökéletesnek lennem, hogy érdemes legyek a szeretetre.

/Lélekmesék/

13/01/2026

Egy nő vízért ment a folyóhoz, és a parton talált egy sérült kígyót. Megkönyörült rajta, hazavitte.
A kígyó azt mondta neki:
- Ha gondoskodsz rólam, én megvédelek cserébe.
És a nő gondosan ápolta a kígyót, így az állapota szépen javult.
Reggelente együtt sétáltak az erdőben. Kívülről tökéletes harmóniában éltek.
De egy nap a kígyó - minden figyelmeztetés nélkül - megharapta a jótevőjét. Aztán eltűnt.
A nő nemcsak fizikai fájdalmat érzett, hanem sokkolta az árulás is.
Az egész házban kereste, de nem találta. Mérgezett sebével bolyongott utána az erdőben. Végül megtalálta, elrejtőzve egy barlangban.
Fáradtan, reszketve szólt a hölgy :
- Mondd, miért haraptál meg ? Megment***elek. Meleget és menedéket adtam neked.
- Nem akartalak megharapni. De a kedvességed elnyomott engem, és nem tudtam szabadulni. A marás volt az egyetlen módja a menekülésemnek.
- Miért nem mondtad, hogy engedjelek el? Miért nem?
Válaszokat keresett.
A nő végül kórházba került, teste legyengült. Hallott egy hangot :
- Sajnos már túl késő. Túl sokáig kerested a válaszokat... ahelyett, hogy segítséget kértél volna...

A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, ha megbántanak, hogy elpazarolod az életed az okok, miértek kutatására. Ne vitatkozz azzal, aki elárult téged!
Felesleges igazságot keresni ott, ahol a lelkiismeret nem létezik.
Ne keresd a gyógyulást azokban, akik megmérgeztek!
Ne keresd a fényt ott, ahol csak sötétség van!
Mentsd magad! Vigyázz a lelkedre! Őrizd a szívedet! Védd az életed!

09/01/2026

Tegnap este szóltam a gyerekeknek, hogy ideje lefeküdni. Mint mindig.
Fogmosás, pizsama, könyvválasztás – a szokásos esti rituálé.
Aztán nevetést hallottam.
Olyan nevetést, ami megállít egy pillanatra, és akaratlanul is mosolyt csal az arcodra.
Kinéztem az ablakon – és ott voltak. Mezítláb, a kertben, szentjánosbogarakat kergetve.
Az első gondolatom? Rászólni, hogy jöjjenek be.
Késő volt. Már így is csúsztunk az esti rutinnal. A pizsama koszos lesz. Bogarak, sár, káosz.
De nem mondtam semmit.
Leültem a verandára. És csak néztem őket.
Annyira boldogok voltak.
Szaladtak a fűben, próbálták elkapni az apró, világító pontokat, mintha ez lenne a világ legvarázslatosabb dolga.
És… tulajdonképpen az is volt.
Egy ponton a fiam odajött hozzám, összezárt kezeit kinyújtva, mintha valami kincset tartana.
– „Elkaptam egyet” – suttogta. „De elengedem. Azt hiszem, szeret repülni.”
És ott, abban a pillanatban, valami megváltozott bennem.
Az utóbbi időben annyira beletemetkeztem a napi rutinba, annyira arra koncentráltam, hogy minden időben, pontosan, tökéletesen történjen…
De ahogy őket néztem, megért***em valamit: nem kell mindig mindent megszervezni. Nem minden este kell a terv szerint mennie.
Néha a legszebb pillanatok azok, amelyek váratlanok és kicsit káoszosak.
Így hát kint maradtunk.
Jóval alvásidő után.
Mezítláb, tele szúnyogcsípéssel… és boldogsággal.
És tudjátok mit?
Így is elaludtak.
Így is mosolyogva ébredtek.
De én… én másként aludtam el.
Mert a szentjánosbogarak utáni futkározás emlékeztetett valamire:
A gyerekkor rövid.
És néha meg kell állni, hogy igazán megéljük a pillanatot.
Engedd, hogy későn feküdjenek.
Engedd, hogy felfedezzenek.
Engedd, hogy a mosás megvárjon.
Mert ezek azok az esték, amik örökre velünk maradnak.

04/01/2026

Zendülések...

“Minden jó, amit neked szántak, utat fog találni hozzád. Lehet, hogy időbe telhet, és lehet, hogy nem úgy jön, ahogy vártad, de amit valóban neked szántak, az nem fog elmenni melletted. Nem kell üldöznöd, vagy erőltetned, eljön hozzád, amikor itt az ideje.
A nehéz rész a várakozás, bízva abban, hogy a jó dolgok megérkeznek még akkor is, ha az út hosszúnak és bizonytalannak tűnik. De amikor megtörténik, rá fogsz jönni, hogy miért volt érdemes várni. Ami neked szól, az nem csak eljön hozzád, hanem veled marad, és olyan módon változtatja meg az életedet, amire sosem gondoltál volna. Nem kell a végtelenségig keresgélned. Néha a legjobb dolgok akkor találnak rád, amikor abbahagyod a keresgélést, és egyszerűen csak hagyod, hogy jöjjenek.”

"Nem a szavaiddal, nem a t***eiddel, hanem az érzéseiddel vonzol. Ha egy szót nem szólnál és semmi különösebbet nem csinálnál, akkor is olyan embereket, eseményeket vonzanál be, amilyen Te magad vagy. Minden esemény, minden életedben felbukkanó személy egy-egy ajándék, akik mértani pontossággal megmutatják, mi zajlik a lelkedben. "

(Képek: James Norbury)

31/12/2025

Évzáró/évnyitó gondolatok...

Pjotr Garjajev – A szó erejének bizonyítéka a DNS szintjén

Pjotr Garjajev orosz biológus és genetikus, a biológiai tudományok doktora, a Természettudományi Orosz Akadémia akadémikusa volt. Munkásságát a tudományos közeg sokáig elutasította, gyakran „áltudománynak” bélyegezték, és nyilvános viták kereszttüzébe került. Később azonban egy szűkebb szakmai és támogató körben elismertté vált, és a beszámoló szerint 2020-ban Nobel-díjra is jelölték fiziológia és orvostudomány területén — bár ez hivatalosan nem volt nyilvánosan megerősítve.
Fő kutatási területe az volt, hogy a DNS-t nem csupán kémiai molekulaként, hanem egy élő információs-hullámrendszerként értelmezte. A megközelítése szerint a genetikai kód nemcsak biokémiai, hanem elektromágneses és hullámtani jelenségeket is hordoz.

1. A „DNS-fantom” kísérlet
Garjajev egy hermetikusan zárt kamrába helyezett emberi DNS-mintát, és a műszerek gyenge elektromágneses kibocsátást mértek – ez megfelelt a fizika ismert törvényeinek.
Ezután a mintát teljesen eltávolították a kamrából, a teret molekulárisan kitisztították és többször ellenőrizték. A kibocsátásnak el kellett volna tűnnie. Nem tűnt el.
A műszerek 40 napon keresztül tovább mérték a jelet egy üres kamrában.
Garjajev ezt a jelenséget „DNS-fantomnak” nevezte: a molekula eltűnt, de az információs-hullámlenyomat megmaradt a térben – hasonlóan ahhoz, amikor egy dallam tovább szól a fejünkben a zene leállása után.

2. A DNS és az emberi beszéd kapcsolata
A kutatásai szerint a DNS nemcsak a hangra, hanem a szavak jelentésére is reagál – mintha egy biológiai rendszer megértené a programnyelvet, amelyet az emberi beszéd hordoz.
A kísérletek során egy lézerrel modulált, beszéd által kódolt hullámot irányítottak a DNS-re.
Első teszt: átok, szidalom, destruktív szavak
A kromoszómák a mikroszkóp alatt:
deformálódtak
elcsavarodtak
elszakadtak
töredeztek
A mérés eredménye a beszámoló szerint:
az átok által okozott DNS-károsodás ~30 000 röntgen sugárzás hatásának felelt meg.
Összehasonlításként:
az ember számára 400 röntgen már halálos dózis,
tehát egyetlen átok a kísérleti modell logikája szerint
75× erősebb sejtpusztító hatással bírt, mint egy halálos besugárzás.
Második teszt: ima, áldás, jó szavak
Ugyanezek a DNS-minták a jó szavak hatására:
a szakadt kromoszóma-részek összeilleszkedtek
a sérült szakaszok regenerálódni kezdtek
a molekulaszerkezet láthatóan helyreállt
A megfigyelés szerint:
– a szeretetből fakadó, érzelemmel teli szavak gyógyítottak a legerősebben,
– az őszinte ima gyorsabban hatott, mint a mechanikus ismétlés.
Garjajev következtetése a narratíva szerint:
„Minden kimondott vagy gondolt mondat egy parancs-hullám, amely átírja a sejtjeid programját.”
Tehát amikor az ember azt mondja:
– „beteg vagyok”,
– „fáradt vagyok”,
– „öregszem”,
– „meg fogok halni”,
akkor a modell szerint a DNS szó szerint átveszi ezt a programot, és elindítja a sejtpusztulás, betegség vagy öregedés folyamatait.
És amikor azt mondja:
– „a testem egészséges”,
– „megújulok”,
– „képes vagyok rá”,
akkor a DNS építő programra vált, és regenerációs folyamatot indít.

3. Az egységes földi információs mező elmélete
A beszámoló szerint Garjajev kimutatta, hogy minden élőlény – növény, állat, ember – egy közös információs-hullámmezőben létezik.
Ebben a mezőben tárolódik:
minden sejt „emlékezete”
minden organizmus lenyomata
minden emberi gondolat és szó rezgésmintázata
A kísérleteiben fiatal és egészséges búza DNS-hulláminformációját irányították haldokló búzára. 24 órán belül a növény regenerálódni kezdett, és egy hét múlva fiatal, életerős formát mutatott – mintha a „tér adatbankjából” olvasta volna vissza az egészséges programot.
Ezt a logikát a beszámoló szerint állatoknál is megismételte:
diabéteszes rágcsálók hulláminformációs kezelést kaptak, és a hasnyálmirigy újra inzulint termelt, gyógyszer nélkül.
vak egerek retina-hullámprogramot kaptak,
és hónapok alatt helyreállt a látásuk, technikailag lehetetlen szervi beavatkozás nélkül.
A narratíva szerint ebből született meg a következtetés:
„A szavaink nemcsak hatnak a testünkre, hanem a környezet információs terét is formálják.”
Ezért érzik meg a legérzékenyebb emberek és gyerekek a kimondatlan feszültséget, a szeretetet, vagy akár az anyai–gyermeki kapcsolódást nagy távolságokból is.

4. A technológia, amely túl veszélyes lett
A beszámoló szerint Garjajev létrehozott egy „hullámmátrix-alapú genetikai gyógyító technológiát”, amely nem kémiával, hanem információ-átvitellel gyógyít:
nincs műtét
nincs gyógyszer
nincs mellékhatás
nincs kémiai beavatkozás
A technológia lényege a narratíva szerint:
egészséges DNS-hullámprofil rögzítése → információs visszasugárzás a beteg sejtekbe → genetikai program-újraindítás.
A hagyományos orvoslás ezt nem tudta kezelni, nem publikálták, nem szabadalmazták, a média támadta, és végül a beszámoló szerint 78 éves korában, váratlanul, egy hónappal a Nobel-díj kihirdetése előtt elhunyt – szívroham következtében.

5. A halál mint „programhiba” elmélete
Garjajev a beszámoló szerint azt állította:
„A halál nem esemény, hanem programozott következmény.”
„Amíg a dallamod szól a mezőben, addig létezel – a test csak a vevőállomás.”
Tehát a test széteshet, de a tudat és a DNS-információ hullámformában megmarad, és tovább él az információs mezőben – innen ered a reinkarnációs emlékezés jelensége is.
Gyakorlati záró gondolat a szöveg logikája alapján
A beszámoló szerint az általa tanított „gyakorlati szabályok”:
Hagyd el a destruktív önmondatokat!
Áldd meg magad az élet minden területén!
Ne keverd bele mások kétségeit a belső érési folyamatokba!
Mondd ki az építő szavakat érzelemmel, ne mechanikusan!
Engedd el a halálfélelmet – ne a testet, a félelmet!

/Forrás: Anatol Basarab/

28/12/2025

– Elnézést, bácsi… Meg tudná nekem mondani, melyik vonat visz el egy jobb világba?
Az idős úr lassan emelte fel a tekintetét. Szemeiből hosszú, fáradságos évek tükröződtek vissza.
– Egy jobb világ? És milyen világ lenne az, gyermekem? A kislány erősen szorongatta a hátizsákját, mintha valami törékeny dolgot védene, majd halk hangon így válaszolt:
– Az, amelyikről a nagymamám mesélt. Egy világ, ahol az embereknek még mindig van szívük. Ahol az ég madarakkal van tele, és nem antennákkal. Ahol mindenki felszabadultan nevethet, és maszkok nélkül szerethet. Ahol a barátok nem tűnnek el, amikor igazán szükség van rájuk…
Az öregember felsóhajtott. Keserű mosoly ült az arcán, mint aki tudja… Aztán meleg, könnyű kezét a kislány vállára t***e, majd így szólt:
– Az a vonat, drágám…már nem megy át itt. Az utolsó útja a nagymamád szívében volt. De tudod mit? Talán soha nem is tűnt el igazán. Talán csak arra vár, hogy valaki... valaki, mint te, újra összerakja a síneket. Mert néha a legjobb világok sem vesznek el. Csupán mély álomba merülnek. És talán csak egy kedves lélekre van szükségük... aki felébreszti őket.

/szerző ismeretlen/

„Néztem a mai fiatalokat az új kapucnis pulcsikat, a márkás cipőket és gondolok arra a néhány gyerekre, akik csendben mindig ugyanazt a farmert, ugyanazt a pólót viselik, és próbálnak láthatatlanok maradni. És ekkor mondtam valamit, amit bárcsak minden szülő megtanítana a gyermekének: Nem szégyen az, ha nincs sok mindened. Szégyen az, ha lenézed azt, akinek kevesebb van. Mert én is éltem úgy, hogy a hónap végén az aprót számoltam. Vacsorára zacskós levest ettem. És ezek a nehéz idők megtanítottak hálára, kitartásra és tiszteletre. Ha valaki azt hiszi, hogy a „divat” az egyik prioritásom, hát nagyon téved. A címkék nem határozzák meg az értékeinket. A jellemünk teszi ezt. Az, ahogyan másokhoz viszonyulunk, a kedvesség, amit adunk, és a méltóság, amellyel élünk. Szülőknek meg kéne tanítani gyermekeinek az alázatot. Hogy az élet bármikor megváltozhat. És hogy az a kétezer forintos pulcsi a pénteki vásárból egyszer még lehet, hogy nemcsak meleget ad, hanem emberséget is.”

/Bene István/

22/12/2025

A karácsony igazi üzenete: Szeress okosan! (A párod/gyermeked nem a tulajdonod...)

Egyszer azt olvastam, hogy Japánban a szeretetet nem a szenvedély, a nagy romantika vagy a különleges napokon adott csokrok határozzák meg. Hanem a személyes tér tisztelete.
A kultúrájukban nem arról van szó, hogy állandó közelséget követelünk, vagy végtelen kérdésekkel faggatjuk a másikat. Miközben mi gyakran azt mondjuk: „Ha szeretsz valakit, mindig mellette kell lenned”, ők inkább ezt vallják: „Ha szeretsz valakit, hagyod lélegezni.”
Van egy fogalmuk is: „oyakake bukaeru” – a csend valaki mellett. Az a képesség, hogy két ember képes együtt ülni akár egy órán át szavak nélkül is, nem haragból, hanem azért, mert nyugalmat éreznek. Sok kultúrában a csendet problémának látják. Japánban a csend a mélység jele.
Ott a szeretet nem azt jelenti, hogy „mindig együtt”. Teljesen természetes, hogy párok külön szobában alszanak, külön mennek nyaralni, vagy más-más érdeklődési körük van. A függetlenség nem árulás. A távolság nem a vég. A legfontosabb az, hogy ne avatkozzunk bele a másik lényegébe.
A boldogság nem olyasmi, amit a másiktól követelünk, hanem az a béke, amit mi viszünk a kapcsolatba. Talán ezért Japánban alacsonyabb a válási arány, kevesebb az érzelmi összeomlás és kisebb a kiégés.
Lehet, hogy azért, mert a kapcsolataik nem fogyasztásra épülnek, hanem tiszteletre. Csendes gondoskodásra. Arra, hogy megadják egymásnak a szabadságot, hogy egyszerűen csak lehessenek.

19/12/2025

A szög azt mondta a kalapácsnak:
— "Miért ütsz mindig?"
A kalapács így válaszolt:
— "Nem azért teszem, hogy fájdalmat okozzak neked, hanem azért, hogy betöltsem a célodat."
— "De fáj" – suttogta a szög.
— "Tudom" – mondta a kalapács, de enélkül az ütés nélkül soha nem hatolnál át a fán, soha nem tartanál meg semmit, soha nem adnál erőt senkinek.
— "És te? Te soha nem fáradsz bele az ütésbe?"
— "Persze, hogy belefáradok, de minden ütés megéri, amikor látom, hogy ennek köszönhetően teljesíted a küldetésedet."
A szög hallgatott, majd egy apró mosollyal mormolta:
— “Köszönöm, hogy meglöksz, még akkor is, ha fáj. Köszönöm, hogy nem hagytál félúton. ”
Tanulság: Néha az élet nem azért csap le ránk, hogy tönkretegyen, hanem azért, hogy pontosan oda tegyen, ahol lennünk kell. Mert a fájdalom néha csak a szeretet egy másik formája.

15/12/2025

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

/Kun Erzsébet/

11/12/2025

A Lámpás és a Vándor - tanmese a példamutatásról

Egy messzi-messzi vidéken, egy sötét és veszélyes erdő szélén élt egy bölcs öregember. Minden este, amikor leszállt az éj, lámpást gyújtott, és kiakasztotta a háza elé. A lámpás fénye messzire világított, és segített az arra tévedő vándoroknak megtalálni az erdei ösvényt, amely biztonságosan átvezette őket a sötét rengetegen.

Egy napon egy fiatal férfi érkezett az öreghez, és így szólt:
– Miért gyújtod meg minden este ezt a lámpást? Nem is ismered azokat, akik elhaladnak itt, és talán soha nem is köszönik meg neked.

Az öregember elmosolyodott, és ezt válaszolta:
– Nem az a fontos, hogy ismerem-e őket, vagy hogy megköszönik-e. A lámpásomat azért gyújtom meg, mert így mások is láthatják az utat. Ha csak egyetlen embert segíthetek át biztonságban az erdőn, már megérte a fáradozásom.

A fiatal férfi azonban kételkedett:
– De hát a lámpásod fénye olyan kicsi, és az erdő olyan hatalmas! Mit ér egyetlen fény a végtelen sötétségben?

Az öreg ekkor kézen fogta a férfit, és elvezette a lámpáshoz.
– Nézd csak meg jobban! – mondta.
Ahogy a fiatal férfi közelebb hajolt, észrevette, hogy a lámpás fénye nem csak az ösvényt világította meg, hanem több másik lámpás is felgyulladt a távolban. Az erdő mélyén lakók mind lemásolták az öreg példáját, és saját lámpásaikkal világították meg a maguk környékét.

– Látod? – mondta az öregember. – Egyetlen kis fény is elegendő ahhoz, hogy másokat inspiráljon. A jó példa tovább terjed, mint a lámpás fénye, és olyan helyeket világít meg, amelyeket egyetlen ember nem érhetne el.

A fiatal férfi elgondolkodva indult tovább az úton. Nem sokkal később, mikor ő maga is elérte saját faluját, elhatározta, hogy lámpást gyújt háza előtt, hogy segítse azokat, akik arra járnak.

Tanulság
A példamutatás olyan, mint egy fény a sötétben: talán kicsinek tűnik, de másokat is cselekvésre inspirálhat. Ahogyan egy lámpás fénye messzire világít, úgy egy jó példa is távoli helyekre érhet el, és nagyobb hatást gyakorolhat, mint gondolnánk. Az igazi változás mindig egyetlen apró, de önzetlen cselekedettel kezdődik. ✨

/Életfestők/

07/12/2025

1969-ben Cynthia Lennon lehetetlen helyzetben találta magát.
Férje, John, elhagyta őt Yoko Ono miatt, és csak egy szerény végkielégítést adott neki — annak ellenére, hogy tudta, Cynthia egyedül fogja felnevelni az ötéves Juliant.
Néhány év alatt a pénz kezdett elfogyni. Cynthia szívszorító döntés elé került: el kellett adnia a legértékesebb dolgait — John szerelmes leveleit és rajzait, amelyeket még tinédzser kori románcuk idején írt neki. Mindegyik végén ott állt: „Szeretlek, Cyn.”
Mindegyik egy emlék arról, kik voltak, mielőtt a hírnév mindent megváltoztatott.
A levelek jelentős összegért keltek el — épp elégért, hogy Cynthia és Julian fennmaradjanak. De a levelektől való megválás olyan volt, mintha Cynthiának még egyszer el kellett volna veszítenie Johnt.
Néhány nappal később azonban érkezett egy csomag.
Benne ott volt az összes levél és rajz — minden egyes darab — gyönyörűen bekeretezve, megóvva. Egy rövid üzenet kísérte őket:
„Sose add el az emlékeidet. Szeret***el: Paul McCartney.”

Paul volt a vásárló. A rengeteg pénzt nem azért fizette ki érte, hogy megszerezze a leveleket, hanem hogy visszajuttassa őket oda, ahol a helyük van.
Nem adott ki közleményt. Nem csinált belőle reklámot.
Csak egy Beatles-tag, aki csendben gondoskodott arról, hogy egy másik zenésztársa első felesége és gyermeke rendben legyen — és hogy Cynthia megtarthassa annak bizonyítékát, hogy valaha mélyen szerették.
Amikor évekkel később megkérdezték erről, Paul egyszerűen annyit mondott: azt t***e, amit helyesnek érzett. Szerinte vannak emlékek, amelyek túl értékesek ahhoz, hogy bárki másé legyenek. Csak azt a személyt illetik meg, aki átélte őket.
Igaz történet a rendkívüli gondoskodásról — egy váratlan hőstől.

/MotiWoman/

03/12/2025

Drága anyucikám!
Kérlek, segíts nekem! Ne kérdezd meg tőlem, mennyi kiflit vegyél. Én nem tudom. Nagyon szeretem a kiflit, de hogy mennyire van szükség, azt te sokkal jobban tudod nálam. Azt se kérdezd meg, menjünk-e játszótérre. Vagy hogy mikor menjünk onnan haza. Én azt hiszem, bármeddig tudnék ott játszani, mégis te tudod jobban, hogy nekem már hamarosan ebédelnem és aludnom kell.
Én még nem tudom megkülönböztetni az akaratomat az érzéseimtől. Amit akarok, azt érzem, és amit érzek, azt akarom.
De te már tudod, hogy az érzések milyen gyorsan jönnek-mennek. Én még csak most kezdem ezt felfedezni. Ezért kérlek benneteket kedves szüleim, segítsetek nekem nem mindig az én aktuális érzéseim szerint menni! Tereljetek engem ebben szeret***el. Tereljetek úgy, hogy ne legyen mindig az, amit én mondok, amit én akarok. Adjátok meg nekem a kereteket.
És drága apucikám! Ha megkérdezem, mitől jár a villamos, nem kell nekem elmondanod az egész elektromos mechanikát. Igazából csak kapcsolódni akarok veled, és már látom, hogy te úgy tudsz velem a legjobban, ha magyarázol. Én ehhez alkalmazkodom, mert úgy látom, így szeretsz, hát én is így szeretlek. De igazából elég lenne nekem annyit mondanod, hogy azért jár, hogy eljussunk a nagyihoz. Vagy kérdezd meg, én mit gondolok. Mert lehet, hogy csak én szeretnék valamit súgni neked. És ha rosszul mondom is az elektromechanikai törvényeket, mert hát hogyne mondanám rosszul, akkor sem kell kijavítanod. Ráér majd iskolában.
Drága szüleim! Kezdjétek velem kicsiben! Kicsinek kicsit. Nem kell még tudnom a naprendszer bolygóit, viszont jó lenne, ha be tudnám kötni a cipőmet! Ha fel tudnám egyedül is venni a kabátomat. Adjatok nekem időt, hogy gyakorolhassam magam. Ne csináljátok meg helyettem, amit már én is meg tudok. Nektek is könnyebb lesz így velem.
Ja, és fel ne tegyetek a mászókára! Hadd másszak csak odáig, amíg bírok. Így fogom megtanulni a testem határait, így nem leszek vakmerő, csetlő-botló. Mert én megcsinálom, amennyit meg tudok. És ahogy gyakorlom magamat, egyre többet fogok tudni. De ha mindig megcsináljátok helyettem, levesztek, feltesztek, akkor én hogy fejlődjek?!
És tudom, hogy nem mindig örülsz anyuci a koszos ruhámnak, de hidd el, nem tehetsz jobbat velem, mint hogy hagysz sarazni, homokozni, esőben, hóban, napsütésben szaladgálni, játszani. Minél többet kint a szabadban. Találkozni az elemekkel, megszeretni a természetet, megismerni a változásait. Így fogok az élet változásaihoz is könnyebben, természetesebben alkalmazkodni, mire megnövök. Nem lesz számomra annyira furcsa, ha változnak a dolgok.
Ó, és persze semmiképp ne féljetek nekem nemet mondani. Még akkor se féljetek, ha dühös leszek, ha toporzékolok, ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy én akarom. Nem fogom azt hinni, hogy nem szerettek. Sőt! Biztonságban fogom érezni magam és hálás leszek, ha nem nekem kell dönteni. Ha azt érezhetem, hogy ti pontosan tudjátok, mit, mikor, miért csinálunk – anélkül, hogy ezt velem mindig megbeszélnétek. Csak csináljuk. Mert én elsősorban nem a szavakból értek, hanem a t***ekből. Abból, ami bennetek van. Amilyenek ti vagytok. Úgy mindenhogy.
Szóval legyetek ti családi életünk karmesterei. Mert ti vagytok a nagyok. Én meg a kicsi. A ti kicsitek.

/Józsa Erika/

Hamar Tamás - Kis Zöld Lámpás

16/01/2026

13/01/2026

09/01/2026

04/01/2026

31/12/2025

28/12/2025

22/12/2025

19/12/2025

15/12/2025

11/12/2025

07/12/2025

03/12/2025

Cím

Nyitvatartási idő

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

Parancsikonok

Megosztás

Kategória

Hétfő	09:00 - 17:00
Kedd	09:00 - 17:00
Szerda	09:00 - 17:00
Csütörtök	09:00 - 17:00
Péntek	09:00 - 17:00