Hamar Tamás - Kis Zöld Lámpás

26/11/2025

Kedves Szülők!

Könyörgök!!! Tudatossággal, odafigyeléssel, kontrollálással megelőzhető a baj! Sajnos a pszichológusok sem tudnak mindig csodát tenni, ha már megvan... Igen, a Te gyereked is járhat "úgy" !!! (Függőség, önértékelés rombolás, online zaklatás.) Minimalizáljuk az áldozattá válás esélyét!

Egy kis gondolatébresztő… (cikk és hanganyag)

ROBLOX: biztonságos vagy rémisztő pedofil világ?

-----cikkszemle-----
A The Guardian újságírója, Sarah Martin eltöltött 1 hetet a Robloxon, egy 8 éves gyerek avatárjának (virtuális karakterének) bőrében, bekapcsolt szülői védelem mellett.
Döbbenetes, amit tapasztalt!
"Hét nap alatt a „digitális gyermek alteregómat” zaklatták és megtámadták online klubokban, kaszinókban és horrorjátékokban – mindezt bekapcsolt szülői felügyelet mellett. Valóban biztonságos ez a platform a gyerekek számára – vagy inkább egy „X-besorolású pedofil pokol”?"
"Nyolcéves kislány vagyok, szinte ruhátlanul egy idegenekkel teli szobában."
"A Roblox világában vagyok, ahol a kockaszerű avatárok tetszés szerint átalakíthatók (minden játékban más külsőt, szerepet vagy képességet ölthetnek) és bejárják a felhasználók által készített több millió játékból álló univerzumot.
A platformnak több mint 100 millió napi aktív felhasználója van.
Közel a fele 13 év alatti gyermek. Egy 2024-es ausztrál kutatás szerint azok a gyerekek, akik használják az oldalt, naponta átlagosan 137 percet töltenek rajta."
"A Robloxot régóta érik olyan vádak, hogy nem biztonságos a gyerekek számára, és hogy pedofilok által is látogatott platform. 2024 végén a Hindenburg Research nevű befektetői elemző cég egyenesen ezt írta róla: „X-besorolású pedofil pokol”."
-----cikkszemle-----

Összefoglalva röviden, amit az újságíró 8 évesen megtapasztalt a Roblox játék világokban:
❗️Szexualizált avatarok és pózok, felnőtt megjelenésű karakterekkel, mindez olyan népszerű „gyerekjátékokban”, mint a Dress to Impress.
❗️ Zaklatás és megalázás, ahol az avatárt sértő és lealacsonyító jelenetek célpontjává tették.
❗️ Erőszakos szerepjáték, ahol idegenek fegyverrel rátámadtak a karakterre.
❗️ Robux-pénznyomás, ahol státuszhoz és elfogadottsághoz fizetős megjelenés és vásárlás kellett.
❗️ A szülői felügyelet nem akadályozta meg, hogy a „gyerek-avatar” felnőttek által készített, nem korosztályba illő tartalmakkal találkozzon.
A platform gyerekbarátnak látszik, de valójában a gyerekek sokszor felügyelet nélküli felnőtt tartalmak világával találkoznak. Van hogy a gyerekeknek „ingyen Robuxot” ígérnek, ezzel ráveszik őket programletöltésre vagy gyanús oldalak meglátogatására.
ROBLOX helyett: bicikli, labda, játék az udvaron, vasárnapi ebédnél segédkezés, kirándulás, hólapátolás, beszélgetés, társasozás, rendrakás a szobában. Analóg Novemberben részvétellel offline idő gyűjtés.
Védjük gyermekeinket a DIGITÁLIS TÉRTŐL késleltetéssel, mert a DIGITÁLIS TÉRBEN már drámaian csökkenek az esélyeink! ☝

Pöltl Ákos

30:30 - tól: Ingyenes, online játékplatform gyerekeknek, amely hemzseg a pedofil tartalmaktól - vonalban Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő

hétköznaponként reggel 6-tól 10-ig a Rádió 1-en! ☀️🎙00:00 - 6 óra26:56 - Ingyenes, online játékplatform gyerekeknek, amely hemzseg a pedofil tart...

23/11/2025

ÉRZELMI SOKK ÉS BETEGSÉG

Dr. Hamer azt mondta: Minden érzelmi sokk kimutatható elváltozást okoz az agyban, amely CT-felvételen koncentrikus gyűrűk formájában jelenik meg.
Ami pedig még érdekesebb: ugyanaz a típusú érzelmi konfliktus mindig ugyanazt az agyterületet érinti, és ez az adott agyterület egy konkrét szervet irányít.

A magyarázat az, hogy az evolúció során minden agyi terület úgy lett „programozva”, hogy azonnal reagáljon a különféle konfliktusokra és fenyegetésekre. Minél tovább tart a konfliktus, annál súlyosabban betegszik meg az adott szerv, amely az adott konfliktustípushoz kapcsolódik.

Dr. Hamer további kutatásai – különösen rákos esetek statisztikai elemzése – vezettek el a germán új medicina második törvényéhez:
minden betegségfolyamatnak két fázisa van:

a) A konfliktus aktív fázisa (betegségfázis)

Ebben az időszakban jelentkezik:

• feszültség, belső nyugtalanság

• étvágytalanság és súlyvesztés

• álmatlanság

• hideg kéz és láb

• érzékeny, irritált bőr

• általános tartós stresszállapot

Ebben a fázisban a daganat vagy betegség aktívan növekszik.
Az ember akár meghalhat is ebben a szakaszban – nem magától a ráktól, hanem az energiahiánytól, extrém gyengeségtől, alváshiánytól, mentális és érzelmi kimerültségtől.

Gyakran a diagnózis érzelmi sokkja, a negatív prognózis („kevés ideje van hátra”), valamint a testet megterhelő kezelések (kemoterápia, sugárzás) annyira legyengítik a beteget, hogy esélyei jelentősen csökkennek.

Ha azonban a személy tudatosítja és megoldja az érzelmi konfliktust, a test belép a második fázisba:

b) A konfliktus megoldásának fázisa (gyógyulási fázis)

A test ekkor kezdi a regenerációt.
Az első jel: a kéz és a láb újra meleggé válik, mert a vérerek kitágulnak.

A gyógyulás gyakran úgy jelenik meg, mint:

• láz

• magas vérnyomás

• extrém fáradtság

• alvásigény

• erős regenerációs folyamatok

A test ilyenkor óriási munkát végez, ezért pihenés és megfelelő tápanyagbevitel létfontosságú.
A daganatok lebomlanak vagy kiürülnek, a fekélyes vagy elhalt szövetek természetes módon helyreállnak.

A gyógyulási szakasz végére az érintett szervek teljesen regenerálódnak, gyakran még ellenállóbbá is válnak, mint előtte.

A gyógyulást kísérhetik:

• gyulladások

• fájdalmas ödémák

• viszketés

• fokozott érzékenység

• izomgörcsök

Számos betegség kizárólag a gyógyulási fázisban jelenik meg, például:

• bőrproblémák

• aranyér

• gégegyulladás

• hörghurut

• ízületi gyulladás

• érelmeszesedés

• vese- és húgyhólyagfunkciók zavarai

• bizonyos májbetegségek

• fertőzések

A szerv és a konfliktus kapcsolatai (Dr. Hamer szerint)

• Vékonybél – „Megemészthetetlen” gyűlölet

• Méh – Sz*****is kisebbrendűségi érzés

• Prosztata – Szexualitással kapcsolatos konfliktus

• Pajzsmirigy – Tehetetlenség, kontrollvesztés

• Vastagbél – Valamin nem tud túljutni

• Csontok – Önbecsülés hiánya

• Tüdő – Erős félelem egy másik személytől

• Bőr – Integritásvesztés

• Here/petefészek – Pótolhatatlan veszteség

• Hasnyálmirigy – Családi konfliktus

• Belső fül – Nem tudja „meghallani” az igazságot

• Bal mell – A gyermek, az otthon vagy a család veszélyeztetettsége

• Jobb mell – Konfliktus a partnerrel vagy riválissal

• Végbél – Félelem a haszontalanságtól

• Száj – Nem tud „megemészteni” egy helyzetet

• Légutak – Területi konfliktus

• Gége – Félelem és aggodalom egy esemény miatt

• Gyomor – Túl sok „lenyelt” dolog

• Nyelőcső – Heves elutasítás vágya

• Szív – Gyerekekkel kapcsolatos frusztráció

• Méhnyak – Mély és tartós frusztráció

• Mellékvese – Olyan irányba haladsz, amerre nem akarsz

• Máj – Tudattalan félelem az éhezéstől vagy az egzisztenciavesztéstől

Hamer másik fontos felismerése: a mikrobák a gyógyulási fázisban jelennek meg – és segítenek!

Gombák, baktériumok, vírusok nem az aktív betegségfázisban, hanem a gyógyulás időszakában jelennek meg, és szerepük az elhalt szövetek, daganatok lebontása.

Gyulladás, láz, genny — mind gyógyulási jelek.
A baktériumok lebontják a daganatot.
A vírusok a szövetek regenerációját támogatják (hepatitis, tüdőgyulladás, herpesz, influenza stb.).

A germán új medicina gyógyítási alapelvei

1. A terapeuta–páciens kapcsolat újradefiniálása: a páciens saját maga gyógyítója.

2. A gyógyszerezés minimális, hogy ne akadályozza a test természetes gyógyulási folyamatait.

3. A páciensnek fel kell ismernie a konfliktust, ami a betegséget kiváltotta – mert nem maga a konfliktus, hanem a hozzáállás betegít meg.

4. A terapeuta és a páciens együtt találja meg a megoldást és a jövőbeli konfliktus elkerülésének stratégiáját.

Forrás: Medicina Energetica
Szerzők: Otto Savilla, Annamaria David, Kovats Daniela Adriana – REIKI

20/11/2025

„Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.”

16/11/2025

Lecke a szeretetről

Egy felnőtté érő iskolás fiú üzenetet írt a szüleinek, akik már nagyon idegesítették őt:
„Hagyjatok végre békén!”
Másnap reggel tisztán elmosogatott edényeket talált a konyhában — csak egyetlen koszos tányér maradt a mosogatóban: az övé.
A hűtőben nem várta a számára előre elkészített ebéd.
Az asztalon nem hevertek a pénzérmék az iskolai reggelire.
A zakóján hiányzott a gomb, s mellette nem feküdtek frissen mosott zoknik és alsónadrágok.
A telefon melletti falról eltűnt a cetli, amelyre édesanyja feljegyezte mindazok számát, akiknek a fiúnak vissza kellett volna hívnia.
Este a szülők későn tértek haza, moziban voltak, nélküle. Megvacsoráztak, gondosan meghagyva egy adagot a serpenyőben.
Senki sem kérdezte meg, milyen jegyeket kapott aznap, vagy mit kell tanulnia holnapra. Senki sem szólt rá, hogy ne járjon mezítláb. Ő maga is gyorsan rájött, hogy a padló hideg, és papucsot kell húznia.
A televíziót nem zárták el előle: együtt nézhette a többiekkel, és amikor kérdezett, udvariasan válaszoltak neki. Senki sem kerülte, senki sem bünt***e hallgatással, a szülők egyszerűen egymás közt beszélgettek arról, amit láttak.
Felvette a kabátját és kiment az utcára, senki sem kérdezte, hová megy. Rájött, milyen unalmas is az, ha az ember kimehet, amikor már nincsenek kint a barátai, és senki sem tiltja meg. Így hát hamarosan visszatért.
A heverőjén nem volt bevetve az ágya.
A szülők lefekvéshez készülődtek. Ő udvariasan emlékezt***e őket, hogy holnapra pénzre lesz szüksége a reggelire.
Reggel egyetlen mosatlan tányér feküdt a mosogatóban, az övé. De az asztalon ott várt a pénz. Minden más ugyanúgy volt, mint előző nap.
Iskolába indulva egy újabb cetlit hagyott az asztalon:
„Kérlek, bocsássatok meg, és ne hagyjatok többé békén!”
Semmi rossz nem történt vele, maga találta meg a zokniját és az alsónadrágját, elmosta a tányérját, felvarrta a gombot, és megcsinálta a házi feladatát. Felnőtt fiú volt már.
Csak éppen akkor ért***e meg végre, hogy a szülei nem „idegesítik” őt. Csak törődnek vele.

/Ismeretlen szerző/

11/11/2025

"Sokszor észre sem vesszük, mennyire jó nekünk.
Mert mindig van valami, ami elrontja a napot.
Egy szó, amit rosszul értettünk.
Egy ember, aki nem úgy reagált, ahogy szerettük volna.
Egy hír, amitől újra összeszorul a mellkasunk.
És ilyenkor legyintünk, hogy „milyen jó lehetne, ha…”
De közben annyi mindenünk van, amit talán észre sem veszünk.
Egy kávé reggel, amit végre nyugalomban megiszol.
Egy hívás, amit még felvehetsz, mert Tőle érkezik.
Egy gyerek, aki nevetve rohan feléd.
A test, ami még mindig bírja, még ha néha fáj is.
A levegő, amit beszívsz, és az a pillanat, amikor egy kicsit könnyebb lesz tőle.
Nem, az élet egyáltalán nem tökéletes.
De ritkán vesszük észre, hogy amit most természetesnek hiszünk,
az valaha minden vágyunk volt.
És nem kell hálalistát írni, nem kell mantrázni, hogy minden rendben van.
Elég, ha néha csak megállsz, és nem a hiányt nézed,
hanem azt, ami most is van.
Mert lehet, hogy nem nagy, nem fényes, még csak nem is mindig színes, de a Tiéd.
És lehet, hogy épp ez a pillanat az, amire egyszer vágyakozva gondolsz vissza."

(Todorovits Rea)

06/11/2025

Az érintés igazsága az, hogy :
Nem a testek találkozása a lényeg.
Hanem az, ami akkor történik, amikor két lélek tényleg egymásra hangolódik.
A szex nem a kapcsolat kiegészítése, hanem a tükre.
Ott mutatkozik meg minden: bizalom, félelem, vágy, kimondatlan sérelmek, őszinte jelenlét.

A test beszél, amikor a szavak elfáradtak.
Minden mozdulat elmondja, mennyire mersz még érezni.
Mennyire engeded be a másikat – és önmagadat.

A jó szex nem technika.
Nem pózok vagy praktikák.
A jó szex az, amikor a lélek el meri hagyni a védőfalakat,
és egyszerűen csak ott van.
Amikor két ember nem játszik szerepet,
hanem megmutatja a sebezhető, meztelen igazságát.

Ez a valódi intimitás.
Nem alá- vagy fölérendeltség,
hanem egymás energiáinak szabad tánca.
Jin és jang, adás és befogadás,
a légzés ritmusa, ahogy a test és a lélek egymásra válaszol.

Amikor ez a kapcsolat él,
akkor a szex többé nem „program”.
Hanem ima.
Mozdulatban elmondott hála.
Olyan tér, ahol a vágy nem pusztít, hanem gyógyít.
Ahol a szenvedély és a szeretet ugyanabból a forrásból fakad.

Ha ott nincs élet, nincs áramlás,
akkor valahol a kapcsolat mélyén is megállt valami.
Mert a test mindig tudja, amit a szavak még tagadnak.

A szex nem mindennél fontosabb, de minden benne van.
Az őszinteség. Az átadás. A bizalom.
És az a pillanat, amikor két ember
tényleg egymás szemébe néz, és azt mondja:
„Itt vagyok.”

03/11/2025

A gyász, amit nem gyászolunk meg...

Régen a gyász nem volt szégyen.
Ha meghalt valaki, az egész falu tudta, és vele együtt gyászolt. A fekete ruha, a csend, a lehajtott fej nem a látványról szólt, hanem arról, hogy az ember megállt, és időt adott a testnek, hogy megszokja.
A gyászidő egy biológiai pihenő volt: a test visszavett, a lélek rendeződött. A közösségnek megvolt a maga rendje arra, hogyan kell elengedni, és mikor lehet újra élni. Volt egy íratlan szabály, hogy kit mennyi ideig „kell” gyászolni.

Ma ez eltűnt. Ma sietni kell. „Túl kell rajta lenni.” A munkahely vár, a gyerek iskolába megy, a világ nem áll meg.
De a test igen. A test nem felejt, és nem ismeri a „menjünk tovább” parancsot, ha nem jelölünk ki határt.
A test a maga nyelvén gyászol – magas vérnyomással, gyomorfájással, alváshiánnyal.
És ha elfojtjuk a sírást, ha lenyeljük a fájdalmat, az valahol utat talál magának – akár a vérerekben, akár a fejben, mint egy agyvérzésben.

Az öcsém például így gyászolt. Amikor anyánk meghalt, ő nem sírt, nem vonult vissza, nem öltött gyászt.
Csak rágódott. Nap mint nap, újra és újra ugyanazokat a mondatokat forgatta magában:
„Miért nem mentem át hozzá többször? Miért nem beszélgettem vele? Miért nem ettem vele együtt, amikor ott volt mellettem?”
Ez a lelkiismeret-furdalás lassan testi stresszé vált.
Anyánk szomszédságában élt, de mégis külön. És amikor már késő volt, a test szólt helyette: agyvérzést kapott.
Túlélte – szerencsére. De megért***e, hogy az, amit csinált, nem gyász volt, hanem önpusztítás.

Ma a legtöbben így gyászolnak.
Nem elengednek, hanem visszahúznak mindent magukba.
Ha sírnak is, magukat hibáztatják.
Nem rítusban, hanem belső viharban élnek.
És ahogy a láp elnyeli a testet, úgy húzza le őket is a saját bűntudatuk.
Régen, ha letelt a gyászidő, levették a feketét, és azt mondták: „Leraktam.”

Ennyi volt, nem felejt***ek, csak tudták, hogy az élet megy tovább, és az élőnek élni kell. Ez nem tiszteletlenség volt; ez az élet rendje.

Régen a gyász nem csak kulturális hagyomány volt.
Biológiai szükséglet. Egy szertartás, ami megvédte az idegrendszert attól, hogy szétszakadjon.
És ami a legfontosabb: határt szabott az időnek.
Volt, hogy egy házastárs gyászát egy évre, egy szülőét hat hónapra, egy testvéréét három hónapra jelölték ki.
Ez az íratlan szabály kimondta: most még fáj, most megélem, de egyszer vége lesz.

Ha lejárt az idő, levették a fekete ruhát, folytatódott az élet – nem elfelejtve a halottat, hanem évfordulón emlékeztek meg róla.

Ma már nem gyászolunk, hanem agyalunk.
„Hol rontottam el? Ha másképp csinálom, talán élne még. Miért nem voltam vele többet? Ha itt lenne, biztosan másképp tenném.”

És amíg a gyászt nem gyászoljuk meg – amíg nincs ilyen időhatár, mint régen – a test viszi tovább a fájdalmat, és a lélek nem talál lezárást.

Pedig a gyász nem a halottról szól, hanem az élőről — arról, hogy meg tudja-e emészteni, ami történt.
Ahogy az ételt meg kell rágni, hogy tápláljon, a veszteséget is át kell élni, hogy ne mérgezzen.
Ma már sokan nem gyászolnak, hanem életben akarják tartani azt, aki már nincs közöttük.
De a gyász nem ellenség.
A gyász az élet bizonyítéka.
És ha egyszer lerakjuk, akkor nem a halott tűnik el — hanem mi térünk vissza az élők közé.

/Bereczki Dénes/

30/10/2025

1921 májusában az amerikai polihisztor, Walter Russell egy 39 napig tartó, kómaszerű állapotba került, amely során – saját elmondása szerint – „minden tudás forrásához” fért hozzá. Amikor magához tért, lázas sietséggel jegyezte le mindazt, amit látott: oldalakon át terjedő filozófiai, tudományos és spirituális felismeréseket, amelyek később The Universal One („Az Egyetemes Egy”) című kéziratának alapját képezték.
Ezeket az írásokat 500 korabeli tudós és gondolkodó számára küldte el, ám szinte mindegyik őrültnek tartotta — egy kivételével. Nikola Tesla, a látnoki feltaláló, annyira megdöbbent Russell meglátásain, hogy arra biztatta: zárja el a művet ezer évre, mert az emberiség még nem áll készen az abban rejlő igazságokra.
Russell kinyilatkoztatásai újragondolták a valóság egész szerkezetét. Azt állította, hogy az anyag nem szilárd, hanem lelassított, kikristályosodott fény, amelyet a gondolat formál. Szerinte minden — a kövektől az emberi testig — fényből álló mintázat, amelyet a tudat alakít. Úgy hitte, a világegyetem alapvetően mentális, nem pedig anyagi természetű, és minden dolog ritmikus ciklusokban mozog — tágulás és összehúzódás, akár a lélegzet.
Elvet***e az ellentétek – mint a jó és a rossz – valóságát, mondván, ezek csupán illúziók; a létezés igazi célja a harmónia és az egyensúly. Russell szerint a halál nem vég, hanem a sűrített fény felszabadulása, amely visszatér forrásához. Az időt sem lineárisnak, hanem spirálisnak látta, ahol múlt, jelen és jövő együtt léteznek.
Ezek az eszmék messze megelőzték korukat, egyesítve a metafizikát, a hullámelméletet és az egyetemes egység érzését. Russell úgy vélte, az elektromosság élő, spirális energiaáram, nem pusztán mozgó elektronok, és hogy az üres tér valójában látens energiával teli eleven óceán. Az egészség szerinte a test természetes ritmusa, míg a betegség ennek a harmóniának a megszakadása.
Bár életében sokan gúny tárgyává tették, Russell munkássága ma új figyelmet kap, amikor a kvantumfizika és a tudatkutatás egyre közelebb kerül az általa feltett kérdésekhez. Sokak szemében ma már nem elfeledett különc, hanem egy eljövendő szemléletváltás prófétája.

/Forrás: Merj élni /

26/10/2025

Tizenegy-két éves lányok, hernyószemöldök, vastag réteg alapozó az arcon, festett szemek. Suliba mennek. A fiúkon csak a márkás cipők jelzik, hogy mi a fontos. Törpefelnőttek. És hol vannak a felnőttek? Mit csinálnak ahelyett, hogy a gyerekeiket megtanítanák élni?
Persze a barátnő szerep sokkal kényelmesebb, mint az anya szerep. Meg a haveré is az apáénál. De miből, hogy fognak ezek a gyerekek tíz év múlva élni, ha most nem kapják meg az életkoruknak megfelelő oktatást, nevelést? Örök eltartottak lesznek vagy lesz egy ilyen legyek ura világ? És mi lesz az idősebbekkel, amikor majd tőlük fognak függeni?
Nagy a nyomás és sok a stressz. Értem az anya és az apa filozófiáját, hogy ha az iskola reggeltől estig elveszi a gyerekét, akkor nevelje is. Ő inkább csöndben leviszi a szemetet, miután helyére rakta a bevásárlást, elmosogat, megsétáltatja a kutyát, elkészíti a vacsorát és ahelyett, hogy piszkálná a folyton gépező, telefonozó gyerekét, a békét választja. Mert cirkuszból aznapra már volt elég. Megdicséri a sminkjét, utal neki még pénzt, megveszi neki azt az árkategóriájú cipőt, amit magának soha nem venne meg, és felpattint egy sört. Vagy kettőt. Esetleg utána benyit hozzá, beszól neki párat, aztán rácsapja az ajtót. Bezzeg az ő idejében! Ha ő így próbált volna viselkedni!
Az ő idejében, a mi időnkben, apám minden nap végigvette velem a matekot és a fizikát, csak csendben mondom, sohase türelmetlenül, anyám a földrajzot, a történelmet, a nyelvtant és az irodalmat kérdezte ki, meg azt is, hogy mi van velem, kik a barátnőim, melyik fiú tetszik, melyik tanár milyen hozzám. És nekem kellett kivinni a szemetet, felmosni a konyhát, előszobát, és elmosogatni, mire a szüleink a munkából hazaértek. A vacsorát ők csinálták. Nem jutott eszembe tizenkét évesen sminkelni. Lasztexnadrágban jártam, de nem is igen foglalkoztunk azzal, hogy ki miben jár. Köpeny volt rajtunk és benti cipő. A cipőm amúgy az évszaknak megfelelő volt és nem ázott be, mert apám valamivel impregnálta. Talán disznózsírral. Nem akarom idealizálni. Nem volt az se, akkor se ideális. Az Elvis-generáció ingyenlakásért vállalt egy csomó gyereket. Én például H osztályos voltam. Érted, ugye? A, B, C, ... H. És volt még I is. Nyolc évesen én mentem az öcsémért az óvodába.
De mire felnőttem, megvoltak az életben maradáshoz szükséges készségeim. A tanulás alap volt, és a házimunka is. A zenei képzés plusz. Az pedig, hogy megtanítottak tűzifát hasogatni, kályhát begyújtani, horgot kötni, halat pucolni, csirkét vágni, palántát nevelni, csekket kitölteni, főzni, lekvárt készíteni, az természetes. Együtt éltünk egymással a munka és az iskola mellett is. Volt rám idejük. Nem a barátaim voltak, hanem a szüleim. Gyerekek voltunk otthon is és az iskolában is. Megvoltak a határaink, amik védtek és korlátoztak is. Az élettér, amiben mozogtunk, pedig a mi felelősségünk is volt.
Ma pedig korlátlanul és kontrollálhatatlanul dől a szenny gyerekre, fiatalra, felnőttre egyaránt az interneten keresztül. Beledől az életünkbe, a gondolkodásunkba, a képzeteinkbe, a céljainkba... A szenny ma már nem az, amit kitakarítunk, hanem az, amit a látszat szintjén kikozmetikázunk. Amúgy pedig hömpölyög és eláraszt mindent. A csatorna pedig, amit betölt, megkerülhetetlen és kihagyhatatlan. Mintha méreg jönne a csapvízzel.

22/10/2025

Osho – 16 tanács az élethez

Ne félj elveszíteni valakit.
Aki a sorsod része, azt nem veszítheted el.
Aki pedig eltűnik az életedből, azért jött, hogy valamit megtanulj tőle.
Mit számít, ki az erősebb, okosabb, szebb vagy gazdagabb?
A végén csak az számít, boldog ember vagy-e, vagy sem.
Csak egy bűn létezik: ha nem tudsz örülni az életnek.
Az emberek mindent túlságosan komolyan vesznek,
és ez teherként nehezedik rájuk.
Tanulj meg többet nevetni.
A nevetés éppoly szent, mint az ima.
Minden tettnek azonnali következménye van.
Figyelj, és vedd észre.
Érett ember az, aki megtalálta önmagát,
aki maga döntötte el, mi a jó és mi a rossz,
és mindezt saját tapasztalatból t***e —
előnye van azokkal szemben, akiknek nincs saját véleményük.
Mindannyian egyediek vagyunk.
Senki sem mondhatja meg neked, mi a helyes és mi a helytelen.
Az élet egy kísérlet, melyben önmagad fogalmait alkotod meg.
Néha hibázol majd — de épp ezek a hibák hoznak hatalmas áldást.
Vannak pillanatok, amikor Isten kopogtat az ajtódon.
Ez megtörténhet millióféleképp —
egy nőn, férfin, gyermeken, a szereteten, virágon,
naplementén vagy napfelkeltén keresztül.
Légy nyitott, hogy meghalld Őt.
A leggyakoribb vágy: különlegesnek lenni.
De az igazi ritkaság az, ha ellazulsz, és egyszerűen az vagy, aki vagy.
Az élet rejtélyekkel teli kirakó.
Nem lehet előre látni, sem megjósolni.
Mindig lesznek, akik titkok nélküli életet akarnak —
de velük együtt eltűnne a félelem, a kétely és a nyugtalanság is.
Először hallgasd meg önmagad.
Tanulj meg örülni saját társaságodnak.
Légy annyira boldog, hogy ne függj attól, jön-e valaki az életedbe vagy sem.
Már otthon vagy önmagadban.
Ha valaki jön — csodás.
Ha nem — úgy is jó.
Csak ezzel a hozzáállással kezdődhet igazi kapcsolat.
Ha gazdag vagy, ne gondolj rá; ha szegény, ne vedd komolyan a szegénységed.
Ha képes vagy békében élni, miközben tudod, hogy a világ csak egy színdarab,
szabad leszel, és nem fogsz szenvedni.
A szenvedés az élethez való viszonyodból fakad.
Kezdj el úgy élni, mint aki játszik — és élvezd a játékot.
A bátorság az ismeretlen felé tett lépés, minden félelem ellenére.
A bátorság nem a félelem hiánya,
hanem a hajlandóság, hogy a félelem ellenére is továbbmész.
A gyáva hallgat a félelmeire és követi őket,
a bátor meghallja, de túllép rajtuk.
Minden pillanatban változol.
Olyan vagy, mint egy folyó:
ma erre, holnap arra áramlik.
Nem láttam még kétszer ugyanazt az embert.
Minden változik. Semmi sem marad mozdulatlan.
De hogy ezt lásd, éles szemre van szükség.
Különben por rakódik le, és úgy tűnik, minden ismétlődik.
Ha minden zavar, ne a másikat hibáztasd — nézz magadba.
Nyisd ki a szemed. Ébredj fel.
És hallgasd meg újra… önmagad.

20/10/2025

A négyféle tiszteletet

1. Az első tisztelet, amit egy gyereknek meg kell tanulnia, fölfelé irányul. Az a gyerek, aki egy családban nem tanulja meg tisztelni azt, ami fölötte van, elkényeztetett, elviselhetetlen, lehetetlen alakká válik. Ugyanis a fölöttünk lévő dolgok és személyek tiszteletéből adódik, hogy nem nézünk le másokat. Egyébként is rettenetes látni, hogy gyerekek úgy viselkednek a családban, mintha ők szülték volna az univerzumot. Ez nemcsak abszurd, de ártalmas is a gyerekre nézve.

2. Aztán meg kell tanulni a tiszteletet lefelé is, így a gyerek előbb-utóbb már nem leli örömét például abban, hogy a legyeket agyoncsapja. Meg kell tanulnia gondoskodni, törődni, különben úgy nő föl, hogy mindenkit, aki nála gyöngébb, kihasználhatónak, kifoszthatónak, kisemmizhetőnek lát.

3. Amikor eléri a serdülőkort, meg kell tanulnia tisztelni mindazokat is, akik mellette vannak: a kortársait, csapattársait, barátait, szerelmét.

4. Ezután jön csak az, amit legutoljára tanulunk meg úgy igazán és mélyen: tisztelni önmagunkat. Nehezen tiszteli saját magát, aki nem tanulta meg tisztelni azt, aki fölötte, alatta és mellette van.

/J. W. Goethe/

16/10/2025

„Sohase állítsd, hogy szeretsz valakit, ha nem láttad őt dühében, ha nem találkoztál káros szokásaival, képtelen meggyőződéseivel és lelke legsötétebb zugaival. A lenyugvó napot, a boldogságot bárki szeretni tudja, ám csupán kevesek képesek ölelni a káoszt és az enyészetet.”

„Az igaz szerelem nem csupán fény, hanem árnyék is. Nemcsak a szépség elfogadása, hanem a hegeké is, nem kizárólag az örömé, hanem a fájdalomé egyaránt.”