16/01/2023
"Pihentetés vagy mozgás?
A közhiedelemmel ellentétben a mozgásszervi sérülések/betegségek regenerációja csakis dinamikus környezetben zajlik hatékonyan. Ez evolúciós okokra vezethető vissza, ha a dzsungelben kificamodik a bokád, nincs lehetőséged arra, hogy pihentesd, hisz menedéket kell keresned és ételt-italt kell szerezned ahhoz, hogy életben maradj. A sérülések evolúciós megoldása, azaz a gyógyulás tehát egyértelműen a mozgáson alapul szemben a XXI. században divatossá vált vadhajtással, a pihentetéses protokollal.
A tapasztalatok mellett a modern kutatások is igazolják, hogy azok a páciensek, akik a sérüléseket/műtéteket követően korai mobilizációban részesülnek, azaz mozgáson alapuló rehabilitációban vesznek részt, jóval rövidebb ideig szorulnak kórházi ápolásra, kisebb mértékűek az ödémás folyamatok és ezzel együtt a fájdalom is, valamint jóval kevesebb, a funkcionalitást romboló adhézió (a köznyelvben letapadás) alakul ki a sérült szövetekben és környezetükben (1,2). Mindez hosszabb távú jelentőséggel is bír, a regenerálódott szövet minősége és későbbi terhelhetősége egyértelműen és jelentősen függ attól, hogy biztosítottak-e adekvát terhelést a gyógyulás időszakában. Magyarra fordítva: szinte mindegy, milyen sérülésről van szó (térdműtét, derékfájdalom, csípőízületi porckopás, bokaficam, teniszkönyök stb.stb.) az a szövet, amit a regeneráció során nem terheltek megfelelően, biológiailag tekinthető ugyan „egészségesnek”, de funkcionálisan nem gyógyult."
1. Frank C. et al. Physiology and therapeutic value of passive joint motion. Clin Ortop relat Res.1984;185:113-25
2. Brosseau L. et al. Efficiacy of continuous passive motion following total knee arthroplasty: a metaanalysis. Jrheumat.2004;31:2251-64