Tükröződéseink Energiagyógyászat Éteri kezelések

11/03/2026

11/03/2026

3. Ahogy elcsíptük az energiamező nyugodt állapotát, a „kilépést” szüntelen befolyása alól, úgy nyílik alkalmunk arra, hogy tiszta tudattal nézzük át – mi kavargott benne. Egyfajta testkilépés, levetve földi „gúnyánkat” két újjal emeljük meg, forgassuk körbe ,mint egy levetett kabátot.

Helyezkedj el a szemlélődő pozíciójába és a „levetett” energiamező legszélével kezdjük a tisztítást. A négy legfontosabb érzelmet kutatjuk fel és felmérjük, hogy melyikből van több vagy kevesebb. Mondd magadban: A harag energiáit keresem. Figyeld végig a folyamatot, ahogy éteri kezed mozgatásával egyre több és több tapad rá, beindul egyfajta magnetikus vonzás, ami a megszólított energiát összegyűjti. Tedd le egy képzeletbeli lapra, asztalra, majd folytatjuk a keresést. Mondd magadban: A szomorúság energiáit keresem, majd tégy ugyanúgy, ahogy fentebb. Majd mondd magadban: A félelem energiáit és végül az öröm energiáit keresem.

Nézd meg a négy energiaminőség egymáshoz képesti arányait. Melyikből van a legtöbb?

Menjünk sorba figyelmünkkel a kirakott érzelemgócok felett. A haragvó energiákra nézve mondd magadban: Új tapasztalatot kérek! Az oldódás és elengedés nyugalmára váltok. A szomorúság felett mondd a következőt: Új tapasztalatot kérek! A derű érzetét tanulnám! A félelem felett mondd, hogy Már nem félek! Nincs mitől! Ugyanis én rendelkezem létem, földi életem fölött. Az örömnek intézett szavaid, hangozzanak így: Gyakrabban jöhetnél és megismerném végre a kitörő lelkesedést és pusztán a létezésből nyert folyamatos örömteliséget is.

Lásd, ahogy az adott energia átalakul – ennyi az egész! Te határozod meg tapasztalatodat, mert tanulni jöttünk ide - elrendelheted!/folytatás következik/

11/03/2026

Jeanne Louis Calment 122 esztendőt, összesen 44 724 napot élt francia nő véleménye az életről.

Jeanne betöltötte a 85. évét, amikor vívni kezdett, és 100 éves volt, amikor még mindig biciklizett. 114 évesen egy filmben is szerepelt, 117 évesen leszokott a dohányzásról, mert már nem érezte jól magát, és a látása is megromlott, így nem kérhetett meg mindig valakit, hogy tüzet adjon neki.
Mikor 120 éves lett, és megkérdezték tőle, hogy milyen jövő elé néz, azt mondta: “Nagyon rövidre.”

1. Minden életkornak meg van a maga szépsége és problémája.
2. A fiatalság inkább egy lelkiállapot, mintsem fizikai. Éppen ezért, én egy lány vagyok, aki az elmúlt 70 év folyamán megráncosodott.
3. Egyetlen egy ráncom van, most is azon ülök.
4. Minden gyerek gyönyörű.
5. A Jóisten itt felejtett engem!
6. Szerelmes vagyok a borba.
7. Mindig mosolyogj, ez a hosszú életet titka, szerintem.
8. Ha van valami, amin nem tudsz változtatni, ne foglalkozz többé azzal.
9. Azt kívánom, hogy sokáig éljek, és maradjon meg az étvágyam, főleg ami az édességeket illeti.
10. Sosem használok szempilla festéket, mert sokszor szoktam könnyesre nevetni magam.
11. Rosszul látok, rosszul hallok, de ez mit sem számít, ha élek.
12. Azt hiszem, a nevetésbe fogok belehalni.
13. A lábaim vasból vannak, de hogy őszinte legyek, kissé megrozsdásodtak.
14. Minden lehetőségnek örültem, minden erkölcsi szabályt betartottam, és semmit sem bántam meg. Szerencsém volt.
15. Egyszer egy riporter azt mondta nekem, hogy: “Remélem, még látjuk egymást, akár jövőben.” Mire én: “Miért is ne! Nem néz ki még olyan rosszul!”

11/03/2026

Ha beszélsz , ha olvasol, ha cselekszel, ha meditálsz, ha csendben vagy ,valójában előbb gondolkodsz !

A gondolataid egyrészt tanultakból, olvasottakból, tapasztalatiságokból, elképzelésekből, vágyakból, aggodalmakból állnak.

Napi meghatározott ritmusban élsz, az évek során rád kényszerített és általad kialakított szokásaid adják meg a stabilitásodat.

Ha belép egy változó tényező, még azt is a szokásaid szerint akarod megoldani.

A gondolat rendszeredben pont ilyen szokások útján működsz !
Megfigyelted már ?
Van egy alap sémád ezzel keretbe zárod önmagad !

Milyen nagyszerű dolog amikor figyelsz egy nagy tudással bíró emberre, habitustól és kortól függően, kizökkented magad általa , akár úgy, hogy majd Te megmutatod másképp is lehet, vagy megpróbálod ugyan úgy !

Mindig valaki beszél, vezet irányít, a meditációkat is így ismered . Nem probléma semmi, mert az élet mindig hív , hogy ismerj meg minél több dolgot .

Viszont amikor szokásrendszeren belül teszed, mind a gondolataiddal, mind a cselekvéseiddel, akkor az érintettséged alvó állapotban van !

Azt gondolod megtörtént mert átérezted, mert átélted, mert megtanultad .

De vajon mennyire tudtál a szokásaidon kivül helyezkedni ?

Talán a legnehezebb dolog egy-egy berögzöttséget átreformálni !

Mindenki saját szokásokkal bír, főleg a gondolatai szintjén, ezért egy csoportos tanfolyamon, vagy meditáció alkalmával is ezen keresztül kapcsolódik. Ilyenkor az érnitettek között egy csoport dinamika jön létre, még akkor is ha esetleg nem is érintkeznek közvetlen.

A szellemiség a csoportdinamikát követi, de az egyén a szokás rendszerén belül értelmez.

Amire fel akarom hívni a figyelmed, az nem más, mint, hogy egyedül vagy a gondolataiddal .

Ha bármilyen csoportosuláshoz társulsz , akkor is egyedül vagy, csak a csoportdinamika hatóereje zökkent ki, de valójában a lényegi szokásaidra nem képes egyénileg hatni.

A tudás vajon mitől válik KARIZMATIKUSSÁ ?
Mi a való tudat lényegisége?
A TUDAT , A KARIZMA NEM MÁS MINT A MEGENGEDŐ FIGYELEM, !

A tudás, az ismeretek nem elegendők.
Az,hogy mennyiben képes egy ember a vezetésre, tanításra nem elegendő, hisz Te magadban vagy a szokásaiddal továbbra is .
Még egy egyéni terápia sem elegendő, ahol azt érzed, hogy támogatást, orvoslást nyersz !

A KARIZMATIKUSSÁG ELENGEDHETETLEN !

Ez a tudat tudatossága, csak figyel , de korántsem úgy, hogy véleményez és tudatában van a figyelemnek !

Észrevetted, hogy bármit hallasz vagy átélsz, azonnal analógiába rakod, csatolod egy gondolatisághoz, érzéshez !

Ez a szokásrendszered működése !

Ahhoz, hogy éberré válj el kell engedned minden csoport dinamikát, minden tudást, és minden gondolatot !

Hidd el semmi baj nincs azzal ha valamit nem ismersz, ha szorult élethelyzetben találod magad , vagy éppen csak elfáradtál , esetleg az egyéni természeted úrrá lesz rajtad !

Nem ezek okozzák a problémát, sőt a külső körülmények sem okoznak problémát !

EGYEDÜL A SZOKÁSAID AMIK GÁTAT SZABNAK !

" Nincs szükséged az elméd szemszögére ,az ismeretlenből jövünk, és az ismeretlen felé távozunk.
Aztán újra eljövünk; Legbenső lényegünk halhatatlan, de a testünk, a megtestesülésünk halandó.
A keret, amiben vagyunk, a házunk, a testünk, az elménk mind-mind anyagi eredetűek. Ezek elfáradnak, megöregszenek, végül meghalnak.
De a tudatod - amit úgy neveznek, hogy "elme-nélküliség" -, az valami olyasmi, ami túl van testen és elmén.
Túl van mindenen; az elme-nélküliség örökkévaló. Egyszer csak megnyilvánul, majd újra eltűnik az ismeretlenbe.
Ez a mozgás az ismeretlenből az ismertbe és az ismertből az ismeretlenbe vég nélkül folytatódik, egészen addig, amíg meg nem világosodsz.

Ha megtanultad a leckét, akkor túljutottál a káprázaton. Az ismertből - most először - nem az ismeretlen, hanem az megismerhetetlen felé veszed az utad."

NEM CSAK A GONDOLATAID VAGY, NEM CSAK A TESTED VAGY, NEM CSAK AZ ÉRZÉSEID VAGY, EZEK MIND AZ ELME FELFOGÁSAI !

A TUDAT EZEKET FOGLALJA MAGÁBA,DE A FIGYELME MEGENGEDŐ, NEM FONTOS CSAK KARIZMATIKUS !

H.A.G.

11/03/2026

A hideg ellen kétféleképp védekezhet az ember. Az egyik, hogy bundába bújik, a másik hogy tüzet gyújt.

A különbség az, hogy a bunda csak viselőjét melengeti, a tűz viszont mindenkit, aki a közelébe jön.

11/03/2026

A tudatosság hullámai

Kezdjük a „víz és a hullámai" példájával ( amit gyakorolni is lehet ).

Nem tudod különválasztani a hullámot a víztől; miután kivontad a vizet a hullámból, vagy tudod a hullámot az egyik oldalra tenni, és a vizet a másik oldalra? Ugye, hogy nem megy!

Alapelvként tekintsd úgy, hogy a Tudatosság olyan lenne, mint a víz, a hullámok pedig a Tudatosság hullámai lennének, melyek tapasztalatként vagy jelenségként jelennek meg.

Ha becsukod a szemedet, és megfigyelsz random hangokat, akármilyeneket, légy arra figyelmes, hogy hogyan jelenik meg a hang a tudatodban. Tölts el időt azzal, hogy megfigyeled, hogy hogyan vagy a tudatában a hangoknak.

Majd figyeld azt meg, hogy lehetséges-e egy választóvonalat vagy rést lelni a tudatod és a hang-jelenségek között.

Valószínűleg nem találtál választóvonalat, vagy egy helyet, ahol rés lenne a tudatod és a hangok között, vagyis nem találtál olyan eshetőséget, ahol a hangok valamiféle "másik oldalon" lennének, vagy valahogyan elszeparálva, külön-külön magukban ülve és várva, hogy megszólaljanak. 🙂

Ha jól megfigyeled, nem fogsz tudni semmiféle elválasztást vagy választóvonalat tenni, se találni a tudatod és a hang-élmények között. Miközben ezt figyeled; vésd ezt bele jól a tudatodba, jegyezd meg jól, tehát tölts el ezzel akár naponta időt, hogy figyeled a külsőnek tűnő hangokat, amíg meg nem győződsz erről teljesen.

El is képzelhető, de jobb ha eljutsz annak belátásáig, hogy a hangok és a tudatod nem két dolog. A hangok inkább a tudat a hullámai, a tudattal megegyeznek.

-------

Ezzel az első példával kezdtük a hangnak nevezett tudathullám vizsgálatát, de ugyanezt az eredményt fogjuk találni, ha ezzel a gyakorlattal az összes többi érzékszervi észlelést is megfigyeljük, mint pl. a színeket, a formákat, az ízeket, a szagokat, az érzeteket, az érzelmeket, az érzéseket, a gondolatokat, a képeket, a teret, az önérzetedet és bármilyen más típusú észlelési vagy mentális élményt; a tudatod és ezek között az érzékszervi észlelések között sincs elválasztás, nincs kettősség.

Minden tapasztalat, minden észlelés és minden mentális esemény a tudatosságnak egy hulláma, annak a tudatosságnak, amely mindenről csak tudatomással rendelkezik, amelyik valójában mindig is voltál, vagy, vagy leszel.

Ha ezen nem csak gondolkodunk, vagy csak elképzeljük, hanem ( pl a fentiek szerint ) megfigyeljük és dolgozunk ( megismételjük a gyakorlatot ) mind a test-érzékszervi észlelésekkel, mind a gondolati és mentális képek mentális jelenségeivel, akkor eljuthatunk arra a megértésre, hogy minden jelenség a tudat hulláma, és nem található kettősség, a tudat és a hullámszerű tapasztalatai, élményei között.

Minden felmerülő jelenség valóságos, abban a értelemben, hogy mind magának a Tudatosságnak a tényleges hulláma.

Az óceán minden hulláma egyformán az óceán. Ezért a neuronok, az agyak, a tudatok, a testek, az érzelmek, a traumák, az emlékek, az észlelések, a gondolatok, az ( egoista ) identitások, az anyag és az energia; mind-mind egyformán a tudatosságnak egy-egy hulláma.

Úgy lehetünk ebben biztosak, hogy a gyakorlat során nem találunk egy választóvonalat, amely elválasztja a tudatosságot bármilyen más típusú tapasztalattól; legyen az anyag, energia, tudat vagy észlelés.

Az univerzum is maga a Tudatosságnak egyetlen hatalmas „hulláma”, a Tudatosság a valódi természeted és identitásod, bárhogyan nyilvánuljon is az meg.

Nincsenek valódi személyek vagy tárgyak, mivel a Tudatosság Óceánja az egymástól teljesen függő hullámformák egyetlen mezeje, melyben a hullámformák egyesülnek majd szétválnak, úgy mint a jelenségek ennek az Önmagában áramló egyetlen Tudatosságnak a végtelen tömbjében ( Blokk univerzum ).

Ennek tisztánlátása maga a Nem-kettősség tényleges felvirradása.

Köszönet Jackson Petersonnak!
Az illusztráció Salvador Dali munkája.

Forrás: Határtalanul

11/03/2026

"Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz.
A labdák neve:
- munka,
- család,
- egészség,
- barátok
- és tisztesség.
Mindegyiküket a levegőben tartod.
Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik.
A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van.
Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet.
Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét."

James Patterson

11/03/2026

Nem ugyanaz végighallgatni egy információt, vagy megkeresni az eredeti forrást. (...)
Az ember különben sem akkor fejlődik, amikor előadásokat hallgat, hanem amikor végigcsinál, megél...

- Laurent Gounelle

11/03/2026

Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része.

A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb.

Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra.

Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire?

Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem.

Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják?

Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik?
Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?

- Marcus Aurelius

11/03/2026

Univerzális nem-kettősség

Felfedezhető minden vallásban egy nem-kettős, univerzális, mondhatni általános szemlélet, amelyben minden misztikus hagyomány egyezik.

Advaita Vedanta is úgy látja, hogy a végső valóság nem kettős, akárcsak a zen buddhizmus, a dzogcsen, a mahamudra, a szúfizmus, a taoizmus és a kabbala.

Általánosságban mindannyian úgy látják, hogy egyetlen Tudat létezik, amely „úgy tűnik” hogy a fogalomalkotás és a gondolkodás folyamatán keresztül, lényeknek, tárgyaknak és számos más elme/tudat univerzumának és világának a részesévé válik. Az univerzumban nincs ténylegesen létező sokféle objektív "dolog", mint ahogy a kvantumtérelméletben is ugyanez a nem-kettős nézet.

De mindezek a látszólagos sokféleségek csak az elme által kitalált gondolati konstrukciók, mint például nevek, címkék és definíciók, amelyeket erre az egyedülálló teljességre rakunk rá, vagy mint amikor képzeletünkkel megkíséreljük a tiszta, szabad égboltot több részre osztani. Felesleges ilyenekkel próbálkozni, és nem is lehetséges az univerzumot külön részekre, külön tárgyakra vagy egyedi lényekre osztani; csakis a fiktív nevekkel, címkékkel és gondolati konstrukciókkal, a tiszta képzelet termékeinek felhasználásával. De az elnevezéssel, felcímkézéssel, sajátos felfogással, definiálással, ítélkezéssel és gondolkodással kapcsolatos összes mentális tevékenység megszűnésével válik a tapasztaló tudata zökkenőmentessé, amely nem osztja szét a tapasztalását alanyra és tárgyra, tudatra és anyagra stb..

Az osztatlan vagy nem kettős tudatnak ezt a tapasztalati állapota a Rigpa vagy Nirvikalpa Szamádhi. Itt az ember eredeti Tudatát a maga ősállapotában ismerjük meg, mielőtt egy gondolat az elméből kialakulna, amely számtalan képzeletbeli nevet, címkét és definíciót képzel el és helyez rá az örökké osztatlan tiszta Tudatosság ezen egyedülálló mezőjére.

Ez a tudatosság soha nem válik zavarodottá vagy megosztottá, mivel az összes sokféleség és dichotómia csak az egyes elmékben létezik, mint saját kitalált gondolati konstrukciói, például az „én”, az „én és te”, az „ez” vagy az „az”…. Minden mentális gondolkodási tevékenység megszűnésekor ez teljesen világossá válik.

Az „én” és a „vagyok”, vagy az „én” és az „enyém” megfoganásakor kezd az illuzórikus világ formát ölteni a hallucináló elmében, de még ez a hallucináló elme is minden hallucinációjával együtt nem más, mint az Ős Tudat, amely úgy jelenik meg, mint ez a hallucináló elme és annak hallucinációi.

Nincs egy titokzatos Maya vagy istenségek melyek munkálkodnának, hanem csak az egyetlen létező van ténylegesen; a nem-kettősségben lévő Ős Tudat, és ezen kívül nincs semmi „más”.

Ezt a nem-kettős Tudatosságot Ős Eredeti Tudatnak hívja a Dzogcsen, Buddha Természetnek a Zen, Dharmakaya-nak a Mahamudra, Brahmannak vagy Atmannak nevezi az Advaita, Tao-nak a taoizmus és Istennek a szúfizmus és a Kabbala.

Mindezekben a nem-kettős hagyományokban megegyezik a fogalmi gondolkodás és képzelet teljes megszűnésének állapota (nirvikalpa samadhi, turiya, rigpa), mely leveszi a leplet erről a nem-kettős tudatosságról, ahogyan az mindig is volt és van, azzal a belátással együtt, hogy csak a konceptualizáló elme által generált gondolatok gondolták ezt máshogy.

Köszönet Jackson Petersonnak!
Az illusztráció Sergio Matto - Absuluto c. sorozatából való.

Forrás : Határtalanul

10/03/2026

Bár a világ hangokból, mozgásból, szavakból és eseményekből áll, az a valami, aki mindezt észleli, maga nem szól, nem mozog, nem változik. Az Önvaló nem a gondolatok nyelvén beszél, nem az érzelmek hullámzásán keresztül üzen, és nem a külvilág jelei által kommunikál. Az Önvaló hangja maga a csend. Ez a csend nem a hangok hiánya, hanem az a mély, mozdulatlan jelenlét, amely minden tapasztalat alatt ott rezeg. A csend nem valami, amit hallani lehet, hanem a csend az, aki hall.
Frank M. Wanderer