Lélekragyogás

16/01/2026

Bántalmazás lenyomatai.
Minden bántalmazási formát, energetikailag beraktározunk a testünkbe; szemekbe, karokba, vesékbe... legtöbb Nő belső nemi szerveibe, melleibe.
A bántalmazó történetek sejtjeinket, molekuláinkat, energetikai rendszerünket behálózzák, megkötik. Az idő múlásával a sejtek energiát veszítenek, tápláló funkciójuk csökken, aminek következtében testi elváltozásokban, idő előtt öregedési folyamatokban.. vagy éppen kellemetlen zsírpárnák formájában mutatkozik meg.
Ezek a sejtszintű rezgések, információk áramolnak tovább távolabbi környezetünkbe, külvilágba, ami újra létrehívja a különböző bántalmazási formákat.

A test mindenre emlékszik.
Az elme nem.

Egyéni kezelések minden korosztály számára.
www.lelekragyogas.hu
16 év fellett online is.

11/01/2026

A ciklus, amiről nem beszélsz - de ural Téged.
Emma 32 éves. Sikeres. Párkapcsolatban.
1. hét - menstruáció
Emma fáradt. Visszahúzódó. Csendes.
Péter: “Mi van veled? Miért vagy ilyen távolságtartó?”
Emma: “Semmi. Fáradt vagyok.”
Belül: vérzik. Fáj. Alacsony az energiája.
De nem mondja.
2. hét - follikuláris fázis
Emma energikus. Kreatív. Társaságkedvelő.
Munkában: ötletek, projektindítás, találkozók.
Péterrel: programok, szex, közelség.
Emma: “Milyen jól érzem magam!”
3. hét - ovuláció
Emma csúcson van. Vonzónak érzi magát. Nyitott. Magabiztos.
Munkában: prezentáció, siker, lendület.
Péterrel: intenzív vonzalom, erős kapcsolódás.
Emma: “Ez vagyok én!”
4. hét - luteális fázis, PMS
Emma ingerült. Könnyekben. Kétségbeesett.
Munkában: minden idegesíti.
Péter: “Mi van? Tegnap még jól voltál…”
Emma: (sír) “Nem tudom. Érzem, hogy minden rossz. Utálom magam. Kövér vagyok. Ronda vagyok!”
Péter: “De tegnap még nem voltál kövér…”
Emma: (még jobban sír) “NEM ÉRTED!”
Másnap elindul a vérzés.
Emma: “Ó… ez volt. A ciklus.”
És újra:
1. hét. 2. hét. 3. hét. 4. hét.
Minden hónapban.
Emma csak annyit érez:
“Miért vagyok ilyen változékony?”
“Miért nem tudok normális lenni?”
“Miért vagyok hol boldog, hol depressziós?”
Mert senki nem mondta neki:
“Ez normális. Ez a ciklusod. Ez a tested. És rendben van.”
Mi a menstruációs ciklus valójában?
Nem csak vérzés, hanem 4 fázis.
A ciklus nem egyetlen nap.
Nem “menstruáció” és kész.
Hanem egy kb. 28 napos kör - négy fázissal.
1. Menstruáció: 1-5. nap
- vérzés
- alacsony energia
- befelé fordulás
- pihenés igénye
- reflektálás
2. Follikuláris fázis: 6-13. nap
- energia emelkedik
- kreativitás
- új kezdetek
- társaságkedv
- optimizmus
3. Ovuláció: 14. nap körül
- csúcserő
- magabiztosság
- vonzerő
- kommunikáció
- nyitottság
4. Luteális fázis: 15-28. nap
- energia csökken
- érzékenység nő
- ingerlékenység
- befelé fordulás
- felismerések szakadnak fel
És ez ismétlődik.
Minden hónapban.
A hormonok nem “hisztit” csinálnak - hanem ritmust.
A hormonok változnak, és ezzel együtt változik:
- a hangulatod
- az energiád
- a vágyad
- a fókuszod
- a kapcsolódásod
Nem vagy őrült.
Ciklikus vagy.
Amit a világ tanít: rejtsd el!
Gyerekként: “Ne beszélj róla.”
Iskolában: “Menj ki csendben.”
Munkahelyen: “Ne panaszkodj.”
Kapcsolatban: “PMS-es vagy.”
És közben ott az elvárás:
“Légy ugyanaz minden nap.”
De te nem vagy ugyanaz.
Mert a tested nem lineáris.
A tested ritmusban él.
Amikor ezt nem érted, ezt hiszed:
“Velem van baj.”
Pedig nem.
A ciklus nem probléma, hanem női erő!
Négy évszak benned!
Menstruáció = tél
- pihenés
- csend
- bölcsesség
- befelé fordulás
Follikuláris = tavasz
- újrakezdés
- növekedés
- kreativitás
Ovuláció = nyár
- ragyogás
- kapcsolódás
- csúcsenergia
Luteális = ősz
- aratás
- tisztítás
- elengedés
- őszinteség
Ez nem gyengeség.
Ez erő.
A luteális fázis nem “baj” - hanem igazságmondó:
PMS alatt sokszor nem új dolgok jönnek.
Hanem azok, amiket egész hónapban lenyeltél.
- amit eltűrtél
- amit elhallgattál
- amire nemet kellett volna mondanod
- amit már rég meg kellett volna beszélned
- amivel nem néztél szembe.
A tested csak jelzi:
“Ez nem jó.”
“Ez fáj.”
“Ez nem működik.”
Hogyan élj a ciklusod szerint?
1. Kövesd!
Naptár, app, napló.
Írd fel:
- mikor jön meg
- hogyan vagy fizikailag
- hogyan vagy érzelmileg
- mi az energiád
- mi idegesít, mi tölt
Három hónap után meglátod a mintát.
És onnantól nem pánik, hanem térkép.
2. Tervezz hozzá!
2-3. hét (follikuláris, ovuláció):
- meetingek
- prezentáció
- új projekt
- társasági program
- randik, szex
4-1. hét (luteális, menstruáció):
- befejezés
- adminisztráció
- lassítás
- pihenés
- csend
Ne a ciklusod ellen élj.
Élj vele!
3. Kommunikáld a partnerednek!
“Most luteálisban vagyok. Érzékenyebb vagyok. Kérlek, légy türelmes.”
“Most ovulálok. Tele vagyok energiával. Használjuk ki.”
Ha ő érti, nem veszi magára.
Nem találgat. Nem sértődik. Kapcsolódik.
4. Menstruáció alatt engedd meg a pihenést!
A pihenés nem lustaság.
Hanem regeneráció.
5. PMS alatt figyelj az üzenetre!
Ne söpörd le annyival, hogy “csak hormon”.
Kérdezd inkább:
“Mi az igazság, ami most kijön belőlem?”
És amikor végre beszélsz róla, követed, megérted, együtt élsz vele…a ciklus nem ural többé, hanem erőt ad.
Mert a ciklus nem szégyen.
Nem hiba.
Nem probléma.
Hanem élet és egy csodaszép körforgás.

Forrás: Kiss-P. Nóri

08/01/2026

Nagy áttörés zajlik most mindenhol.
Családokban. Barátságokban. Kapcsolatokban.
Gyerekeinkkel, szüleinkkel, partnereinkkel.
Emberek, akik mindig az életünk részei voltak egyszer csak már nem illeszkednek az energiánkhoz.
És néha a változás nem szelíden jön, hanem robbanásszerűen.
Nem akartad, mégis megtörténik.
Mert szűkül a tér, és a régi minták már nem férnek el benned.
Ami eddig kezelhető volt, most nehéz.
Amit hosszú évekig lenyeltél, ma fojtogat.
Amit egykor elviseltél, most úgy vág beléd, mint egy kés.
A test reagál. A lélek reagál. És az igazság felszínre tör.
Miért történik mindez?
Mert kollektív szinten egy olyan emelkedés történik, ahol a tudat túl gyorsan nő ahhoz, hogy a régi viselkedések kibírják.
És amikor az energia emelkedik, minden, ami nincs összhangban vele szétesik.
Ez nem büntetés.
Ez nem kudarc.
Ez az összehangolódás.
Néha csöndes átalakulás.
Máskor úgy érkezik, mint a mennydörgés egy kiáltás, egy elfordulás, egy határ, amit végre kimondasz:
Ezt már nem fogom tovább elviselni.
Ez a törés szükséges.
Fáj? Igen, fáj.
De felszabadít.
Levesz a bűntudat-forgatókönyvről, az áldozat- vagy megmentőszerepből.
Megtöri az érzelmi függést, ami fogva tartott.
És behív egy új rezgésszintet.
Igen, lehet, hogy sokszor keményebb leszel, mint szeretnéd.
Lehet, hogy nem tartod vissza magad.
Lehet, hogy kiárad belőled minden, amit évekig lenyeltél.
És ez megriaszthat olyan embereket, akik soha nem láttak határt húzni.
De értsd meg:
A széthullás nem pusztítás.
Egy érzelmi ciklus vége, amit már nem lehetett tovább vinni.
Mi jön ezután?
Újrarendeződés.
Benned és a másikban is.
Az energiák áthelyeződnek.
A valóság a helyére kerül.
A kapcsolat, ha valódi más minőségben tér vissza.
Ha nem volt az, akkor csendben oldódik fel.
Ez történik most kollektív szinten is:
Országok törnek régi narratívákat.
Emberek leteszik az örökölt szerepeket.
Családi rendszerek helyükre mozdulnak.
Lelkek ébrednek fel olyan szabályokból, amelyek már nem tartják őket.
Ez egy tisztulás.
Ne azt kérd, hogy minden legyen újra olyan, mint régen.
Azt kérd, hogy te az lehess, aki most vagy!
És ha szét kell törnöd, ki kell mondanod, ki kell lépned tudd:
Éppen most mondtál igent arra, hogy:
Nem fogom többé összezsugorítani magam, hogy beleférjek!
A szükséges szétszakadások nem végpontok.
Portálok.

És aki valóban veled tart, az visszatalál hozzád
nem a régi énedhez,
hanem ahhoz, aki ezen az átjárón túljutva lettél! ❤️

Elah'Shiara

18/12/2025

Ez volt a Kígyó éve.
Nem simogatott. Nem altatott. Lehántotta a rétegeket.
Az emberek megmutatták az igazi arcukat.
Nem azért, mert gonoszabbak lettek, hanem mert elfogyott az energia a szerepjátékra.
A szavak mögül előbújt a szándék.
A mosoly mögül a motiváció.
A szeretet mögül a feltétel.
Ez az év nem azt tanította, hogy ne bízz senkiben.
Azt tanította, hogy ne vakon bízz.
Hogy a hit ne naivitás legyen, hanem tiszta látásra épülő döntés.
Megtanított különbséget tenni jó szándék és önérdek között.
Kapcsolódás és kapaszkodás között.
Jelenlét és manipuláció között.
A felismerés sokaknak fájt.
Mert amikor leesik a lepel, nemcsak másokat látsz meg másképp, hanem saját múltbeli döntéseidet is.
De ez nem büntetés volt.
Ez védelem.
Egy finom, de határozott belső immunrendszer ébredése.
Az a pont, ahol már nem magyarázod túl a jeleket.
Nem mentegeted a piros zászlókat.
Nem maradsz ott, ahol a tested előbb tudja az igazságot, mint az elméd.
A Kígyó éve nem elvett tőled.
Élesített.
Lehámozta rólad azt, ami nem volt valódi.
És otthagyott egy ajándékot:
A képességet, hogy tiszta szemmel láss, és mégis nyitott szívvel élj.
Ez nem keménység.
Ez érettség.
Ez nem bezáródás.
Ez önvédelem szeretetből.
És innen már nem visszafelé mész.

Forrás: Gini - Spirituális utazás

17/12/2025

A szeretet megnyugtatja az idegrendszeredet
A biztonságot nem abból fogod felismerni, hogyan beszél valaki hozzád,
hanem abból, hogyan rendeződik el a tested a jelenlétében.
Nagy különbség van aközött, aki kedvesnek hangzik,
és akinek az energiája valóban biztonságos.
Érezni fogod abban, ahogy leengeded a vállaidat.
Ahogy a lélegzeted mélyebbé válik.
Ahogy lassan leolvad benned a készenléti állapot — nem azért, mert meg akarsz felelni,
hanem mert a jelenléte nem vár tőled semmilyen szerepet.
A biztonságos jelenlét nem hangos.
Nem siet.
Nem kér arra, hogy összehúzd magad, megjavíts valamit, vagy szórakoztass.
Egyszerűen csak teret tart,
úgy, hogy közelebb kerülsz önmagadhoz, amikor ott van melletted.
És ha egyszer már érezted — igazán érezted — észreveszed majd, hogy mennyi ember mellett kellett kisebbé válnod.
Hányszor volt az idegrendszered védekező módban csak azért, hogy túllégy egy beszélgetésen.
Kezded megérteni:
“Nem velem volt a baj. A térrel volt baj, amiben voltam.
Az energiával, amit elviseltem.
A finom feszültséggel, amit újra és újra kimagyaráztam.”
A biztonságos jelenlét olyan, mint egy kilégzés.
Mint amikor nem kell figyelned a hangodra, az időzítésre vagy az igazságodra.
Mint valaki, aki nemcsak meghallja a szavaidat — hanem érzi őket.
Léteznek ilyen emberek.
És nem kell őket megjavítani, sem megküzdeni értük.
Akkor érkeznek, amikor már nem éred be a zajjal, és elkezded a békét választani.
Védd az energiádat!
Figyeld meg, ki mellett lágyul el a tested!
Ez az igazi kapcsolódás.
Ez az igazság a szavak mögött.
Ez az a pont, ahol elég biztonságban érzed magad ahhoz, hogy növekedj.”
~ Coach Mantas
Fordította: Szücs Gábor

02/12/2025

Vannak időszakok, amikor a kollektív mező annyira megnehezedik, hogy már reggel is érezni lehet, mielőtt kinyitnád a szemed.
A levegő sűrűnek érződik.
Az emberek kevésbé aktívnak tűnnek.
A szívek fáradtak.
És anélkül, hogy észrevennénk, mindenki olyan stresszt kezd cipelni, ami nem is az övé.
Amit mostanában érzel, az nem csak a saját súlyod... hanem egy átmeneti világ érzelmi nyomása.
Az emberiség egy válaszút előtt áll, és amikor a kollektív tér tele lesz félelemmel, bizonytalansággal és a felszínre törő régi traumákkal, az olyan emberek érzik meg először, mint mi.
Nem azért, mert terhet cipelünk... hanem azért, mert arra teremtettünk, hogy megtisztítsuk a mezőt.
Fontos most ez a tisztulás!
A világ gyorsan változik.
Régi struktúrák repednek.
Új idővonalak nyílnak meg.
Az emberek felébrednek, de sokan nem tudják, hogyan kezeljék azt, amit éreznek.
És amikor a kollektív mező megtelik zajjal, zavarodottsággal és érzelmi törmelékkel, valakinek fel kell oldania a nyomást, hogy mások újra fellélegezhessenek.
Ez a valaki az, aki ezt olvassa.
A hangod… a szándékod… a jelenléted… erősebbek, mint gondolnád!

Zachary Fisher

08/11/2025

https://m.youtube.com/watch?v=D-PmisdAdkg

Mi van ha a megengedés az egyik legértékesebb kulcs?Részlet a jéghegy csúcsából.

02/11/2025

19/10/2025

1912. április 15-én éjjel, miközben a Titanic kettétört az Atlanti-óceán jeges hullámai között, egy 21 éves fiatalember csendben küzdött az életéért.
A neve Richard Norris Williams volt.
Nem volt hős. Még nem. Csak egy fiú volt, aki – sokakhoz hasonlóan – egy új kezdet reményében szállt hajóra.
De azon az éjjelen a sors valami többet követelt tőle: túlélni, amikor minden összeomlik körülötte.
Richard az utolsók között vetette magát a tengerbe.
A víz olyan volt, mint egy kés. A hőmérséklet majdnem nulla fok.
Úszott. Küzdött.
Órákon át kitartott, miközben a szíve lelassult, és a lábai nem engedelmeskedtek többé.
Amikor végre egy mentőcsónakba, majd egy mentőhajóra került, a lábai teljesen megfagytak.
Az orvosoknak nem volt kétségük: amputálni kell.
De Richard nemet mondott.
Az utolsó erejével, rekedt hangon, kimerült testtel tiltakozott.
És ezzel kezdetét vette egy újabb küzdelem.
Kétóránként felkelt, és járni kényszerítette magát – görcsök és néma sikolyok közepette.
Járt, hogy megmentse a lábait. Járt, hogy megmentse önmagát.
Ezt a csatát is megnyerte.
Néhány hónappal később, ugyanazokkal a lábakkal, amelyeket le akartak vágni, pályára lépett, és megnyerte az Egyesült Államok vegyes páros teniszbajnokságát.
De itt még nem ért véget a történet.
A következő években öt Grand Slam-címet szerzett, és 1924-ben Párizsban olimpiai dobogóra állt: aranyérmet nyert.
Kificamodott bokával játszott. De nem adta fel.
Mert aki egyszer átúszta az évszázad leghosszabb, legfagyosabb éjszakáját… az már nem fél a fájdalomtól.
Richard Norris Williams nemcsak a Titanicot élte túl.
A sorsot is túlélte.
És szembekiáltott vele:
„Nem te döntöd el, ki leszek. Én döntöm el.”
Mert néha az igazi győzelem nem egy érem megszerzése.
Hanem az, hogy újra fel tudsz állni. Megint. És megint.
Akkor is, amikor már minden – még az élet is – elveszettnek tűnik.

Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=1300481808303946&set=a.717373466614786

13/10/2025

Tudod, mi az a micélium?
Bárki is készítette az Avatar filmet, jól tudta 🌳
A micélium, más néven micorrhiza, egy föld alatti gombahálózat, ami összekapcsolja az összes növényfajt.
Olyan, mint a természet internete, amelyen keresztül a növények nemcsak kommunikálnak egymással, hanem gondoskodnak is egymásról, táplálják, védik és támogatják a közösséget.
Ha kivágnak egy fát az erdőben, a micélium azonnal jelzi a többinek, hogy az egyik testvérük haldoklik. A fák pedig elkezdenek vizet és tápanyagot küldeni neki, hogy segítsenek életben tartani azt a törzset, mert az a fa is az erdő családjához tartozik.
Mindennek van nyelve. Ez az egyetemes nyelv.
Amikor újra megtanulunk kapcsolódni ehhez a láthatatlan kommunikációhoz, rájövünk, hogy mind ugyanannak az életnek a részei vagyunk.
Nem vagyunk se fölötte, se alatta ennek a rendszernek.
Csak gyerekek vagyunk a Föld nagy családjában, akiknek még rengeteget kell tanulniuk a bölcs testvéreinktől: a fáktól, az erdőtől és magától Földanyától.

Claudio d'Sposito