09/11/2025
Tanult tehetetlensèg a magyar oktatási rendszerben
Seligman kísérleteivel bebizonyította, hogy ha olyan tapasztalatokat szereznek a kutyák, hogy nem tudják elkerülni a számukra ártalmas helyzetet, akkor a következő szituációban már meg sem próbálják elkerülni az ártalmat ( áramütèst) viszont azok a kutyák, akiknek volt az ártalmas szituációban aktív kontroll gyakorlási lehetősègük azt tanulák meg, hogy küzdjenek, keressék a megoldást arra, hogyan kerülhetik el az áramütèst.
Mindez emberekre is igaz. A tehetetlensèg, az ártalmak passzív tűrèse tanulás útján alakul ki. Hiroto kísèrletei jól szemlèltetik, hogy azok a diákok, akinek volt lehetősègük elhárítani egy ártalmat, ami a tanulásukat nehezítette, arra kondicionálódtak, hogy máskor is aktívan keressèk a megoldást a zavaró tènyezők elhárításában, viszont azok a diákok, akik nem kaptak kontroll gyakorlási lehetősèget, akkor is passzívan tűrtèk az ártalmakat, amikor lett volna lehetősègük változatni a szenvedèsükön. Ezèrt nevezte el Seligman TANULT TEHETETLENSÈGNEK ezt a jelenséget. Olyan szomorú, hogy a magyar oktatás tehetetlenségre kondicionálja gyerekeinket, azt jutalmazzák, aki kèrdès nèlkül, beletörődve beáll az ártalmak áradatába. Ebben a mèlysègesen lehangoló oktatási rendszerben a tanárok is be vannak szorítva a haldokló gèpezet fogaskerekeibe, ès így akaratlanul is kockaformára darálják drága kincseinket.
Tudjuk, hogy a tanult tehetetlensèg nagyban hajlamosít a depresszióra, így járul hozzá a magyar oktatási rendszer, ahhoz hogy èvről - èvre egyre több ès egyre fiatalabb gyerek szenved a depressziótól.
Azért írok most Nektek szülőtársaim, hogy felhívjam a figyelmeteket, nekünk szülőkkènt van lehetősègünk arra tanítani a gyerekeinket, hogy igenis lehet megoldást keresni az iskolai rendszer ártalmai ellen. Bár szép magyar mondásunk úgy tartja: " ez van, ezt kell szeretni" ès a mi tanult tehetetlensègre kondicionált lelkünk is akkor èrzi magát jó szülőnek, ha a rendszerbe belesimulva megfelelünk.
Watzlawick óta azonban tudhatjuk, hogy egy megoldhatatlannak tűnő problèma megoldását a rendszerből kilèpve, kinèzve találjuk meg.
Azt mindenki a saját gyermeke egyedi szituációjában fedezheti fel, hogy hol van az a pont, ahol ki kell lèpni a rendszerből, vagy ahol nekünk szülőknek kell a rendszer falait fáradtság ès furcsa tekintetek közepette átalakítani (legalább a saját gyermekünk számára) egy biztos, hogy a gyererekeinket ezzel arra tanítjuk, hogy az ártalmakat nem szabad nèmán elszenvedni, hanem addig kell keresni a megoldást, amíg meg nem találjuk.
Kitartást, ès jó ötletelèst Nekünk/Nektek mindehhez!