Szili Szilvia pszichológus

05/05/2026

Hozok Nektek egy hasznos elmetudatos technikát, ami jól jön, ha úgy érezzük összecsapnak fejünk felett a hullámok 🌊.....
és aki, gyereket nevel tudja, időnként milyen intenzív tud lenni ez a hullámzás 🌊🌊🌊🌊🌊

Amikor egy konkrét tudatállapotot tapasztalunk például a dühöt, vagy az elkeseredettséget, akkor hajlamosak vagyunk azt a pillanatnyi állapotot örökérvényűnek, mindent beárnyékolónak látni.
Segítenünk kell önmagunkban és gyerekeinknek is megérteni, hogy ez csak egy átmeneti állapot.

AZ ÉRZÉSEINK
📍nem állandóak
📍nem énünk szerves részei,
📍hanem FOLYAMATOSAN VÁLTOZÓ ÁLLAPOTOK
📍hasonlóan a felhők mozgásához, jönnek- mennek,
📍gyorsan változnak.

Fontos tudatosítanunk először magunkban - hogy aztán a gyerekeinknek is jól áttudjuk adni ezt a szemléletet - hogy nem leszünk örökké csalódottak, megbántottak vagy idegesek.
Amikor szenvedünk egy érzéstől, nehéz elképzelnünk, hogy ennek hamarosan vége lesz...pedig az érzelmeink átlagosan 90 másodpercenként változnak.
Ha megtanulunk úgy gondolni az érzéseikre, mint az esőre🌧️⛈️🌦️⛅, akkor könnyebben tudunk majd dönteni arról, hogy egy átmeneti érzést hogyan kezeljünk, és képessé válunk egy nehéz helyzetben is, úgy irányítani a figyelmüket, hogy nekünk és környezetüknek is a legjobb legyen.
Igazából az érzelmi hullámzások ereje is attól függ, hogy a figyelmünket hová helyezzük.
Ha szülőként tudjuk ezt alkalmazni önmagunknál, akkor a gyerekeinknek is ez lesz az értelmezési keret, és könnyen megtaníthatjuk őket így szabályozni önmagukat.
Sok sikert Nekünk ehhez 🫶

30/04/2026

Iszok egy (vagy 4200?) kàvét, és türelmesen megvárom, mire a kamasz gyerekem prefontális kérge beérik.
Nem kell már olyan sokat várnom: 25 éves korára biztosan beérnek az önkontrollért felelős agyi területei. Addig marad a MagneB6 és sok - sok kávé 😆

28/04/2026

Az átmeneti visszaesés, mint a fejlődés segítője

Szülőként talán mindannyiunknak ismerős, az amikor nagyobbacska gyermekünk elkezd selypítve, babásan beszélni vagy esetleg ki is jelenti, hogy "most baba vagyok"...az is elő szokott fordulni, hogy a már rég önállóan evő gyerekünk, azt kéri etessük, itassuk, vágjuk fel helyette a húst, kockázzuk fel a szenvicsét, öltöztessük fel, vagy csak egyszerűen bekuckózik az ölünkbe és ooooáááázni kezd.
Érthető, hogy ettől zavarba jövünk, netán idegesítőnek, vagy nem helyén valónak gondoljuk. Pedig GYEREKEINK ILYENKOR ÖSZTÖNÖSEN GYÓGYÍTANI PRÓBÁLJÁK ÖNMAGUKAT.

A regressziós jatékok gyakran jelennek meg:
👉költözés után,
👉kistestvér érkezésekor,
👉iskolai problémáknál,
👉de számos más frusztráció is megbújhat mögöttük.
Bármennyire is idegesítőnek vagy ijesztőnek tűnnek, ezek a játékok mégis a gyerek lelki egyensúlyát teremthetik meg, feltéve ha nem szégyenyítjük meg őket, nem utasítjuk el kezdeményezésüket, hanem tudunk nyitott szívvel a szükségleteikre figyelni és reagálni👨🏻‍🍼🤱
Jó, ha tudunk játékként tekinteni az ilyen kezdeményezésekre. Tudom ... egyszerűbb társasozni vagy valami "normális" játékot játszani, de ha pár percet szánunk erre, nagyon sokat segítünk gyermekünknek.
ÉS NEM:
🚫 nem lesz ettől önállótlan, kényeskedő, anyámasszony katonája.

Mennyi frusztráció szállna el, ha a szülők megengednék gyerekeiknek azt, hogy 5-7 évesen vagy akár 10-12 évesen is babává változzanak pár percre, hogy ezzel erőt merítve feltöltekezhetne a kis szeretettankjuk. AZ ILYENKOR ÁTÉLT GONDOSKODÁS, TELJES ODAFORDULÁS GYÓGYÍTJA LELKÜKET, átsegíti őket a nehéz időszakon. Ha megmerítkezhetnek ily módon is a szeretetünkben, képesek lesznek szembenézni és megküzdeni a nehézségeikkel.❤️❤️❤️

🚨Előfordul persze az is, hogy a gyerekek már korábban meglépett fejlődési szinthez visszatérnek és ott hosszasan időznek.Ez nem játék, ennek fontos jelzés értéke van, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni.

24/04/2026

Még egy kicsit a kudarctűrésről

Az, ahogyan gyerekeink a kudarcra reagálnak függ attól is, hogy mi a szüleik, hogyan is viselkedünk teljesítmény helyzetben.

Azzal semmilyen összefüggés nem mutatható ki, hogy mi szülők mit mondunk nekik ezekben a helyzetekben.
❌Hiába nem várunk el nagy dolgokat tőlük...
❌Hiába mondjuk azt hogy én is szoktam hibázni, ez természetes....
❌Hiába mondjuk azt, hogy a hibázás a tanulás része...
❌Hiába mondjuk, hogy semmi gond próbáld, meg újra...

HA MI MAGUNK
❗ a saját feladatainkban nem tűrjük a hibát
❗ha magunktól csak a 100% az elfogadható
❗ ha görcsösen a legeslegjobbra gyúrunk
❗ha nem tudjuk félrerakni a munkánkat,

akkor mindegy mit mondunk.

Gyerekeink a mi viszonyulásunkat ismerik: az a minta számukra.
Ők abból tanulják meg, hogy hogyan viszonyuljanak a hibáikhoz, ahogyan minket látnak elrontani egy süteményt, rosszul kitölteni egy űrlapot, elfelejteni megvenni valamit, amire nagy szükségünk lett volna, társasjátékban veszíteni...
Ha a gyerekünk kudarctűrése bejelez, akkor a saját kudarctűrésünkkel is dolgunk van ❗❗❗

🫶A jó hír az, hogy felülírhatóak ezek a berögződések is: ha a mi reakciónk változnak, a gyermekünk is máshogy fog reagálni teljesítmény helyzetben.

🗣️ Fontos megjegyeznem, hogy az is előfordulhat, hogy nem a szülői teljesítménykényszer a gyermek alacsony kudarctűrésének a forrása, hanem egy demotiváló pedagógus, ilyenkor kevés a szülői igyekezet, nem tudjuk a káros hatást teljesen kompenzálni, de környezet váltással megvédhetjük gyermekünket a romboló hatástól.

20/04/2026

Ezt vigaszként itt hagyom, azokra az időkre, amikor nehéz gyerekeink kiborulàsait türelemmel viselni:

Ha gyerekeink kirohanást intéznek ellenünk:
🚫 az nem szülői kudarc
🚫 és nem is az ő durvaságuk jele

Sokkal inkább azt jelzi
❗nincs meg a képességük, arra, hogy kordában tartsák az érzéseiket és az indulataikat
❗ bíznak annyira bennünk, hogy tudják ha a legrosszabb oldalukat mutatják, akkor is szeretjük őket.

Ezek a kitörések tanúsítják, hogy biztonságban érzik magukat melletünk, ezek bizalmuk - nem legszebb, de mégis nagyon hiteles jelei.
Valójában akkor kell aggódnunk, ha egy 4-5 éves gyerek sosem csapkod, sosem tör ki, ezzel szemben mindig tökéletesen viselkedik, ilyenkor elképzelhető, hogy a szülő - gyerek kapcsolatban nincs kellő biztonság.

18/04/2026

Még nem szobatiszta????

"Mikor akarod leszoktatni? Még mindig pelenkás?Pedig olyan okos, olyan ügyesen beszél...biztos meg lehetne beszélni vele...tudod én úgy csináltam..."

Mintha gyermekünk szobatisztaságának időpontja a mi ügyességünkön múlna, mintha szülői alkalmasságunk mérőfoka lenne...🌡️🌡️🌡️🌡️🌡️🌡️
A segítőszándékú, mindent jobban tudó közvélemény próbálja azt sugallni a szülőknek, hogy ha 3 éves korára nem szobatiszta a gyerekük, akkor biztosan elrontottak valamit, esetleg lusták, vagy a gyerekük nem elég fejlett.
Ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani, minden rendben van a gyerekünkkel, ha még nem szobatiszta 3 évesen, sőt a 3 éves kor egyáltalán nem vízválasztó. Sok olyan kis gyereket ismerek, akik 5 éves korig pelenkásak voltak éjszakára vagy kakiláshoz sokáig pelust használtak, teljesen normális intelligens kamaszok lettek, nincs ezzel semmi gond.
A nagyobb gond azzal van, HA TÚL KORÁN, MEGERŐSZAKOLVA a gyermek belső működését szobatisztaságra erőltetnek egy gyereket, ilyenkor nagyon gyakran székrekedés alakul ki (sajnos akár egy egész életen át), nem is beszélve a szorongásról, az elengedési problémákról.
Azzal nem segítünk egy kisgyereknek,
❌ ha folyamatosan bilire ültetjük,
❌ ha pelenka csere közben félig szemrehányóan félig biztatóan azt mondjuk, hogy jobb lenne ha a bilibe pisilt kakilt volna,
❌ ha bilire nevelő könyvekkel mesékkel traktáljuk
❌ ha nagy ajándékokat ígérünk be bilibe kakilás esetén.
Ezzel csak a saját frusztrációnkat nyomjuk a gyerekünkre. Minél inkább erőltetjük, annál jobban szorongani fog, annál nehezebb lesz neki az elengedés.
Higyjük el, hogy nem kell különösebben kampányolni a wc használat mellett. A gyerekek pontosan tudják, látják hogy a szüleik (vagy ha van nekik) idősebb testvéreik a wc- t használják,és mivel a kisgyermekek legfőbb tanulási módja az utánzás, utánozni fogják ebben is a szüleiket. Ha készen állnak rá, akkor meglepően gyorsan szobatiszták lesznek. Merjük türelmesen kivárni ezt az időpontot. Megéri!!!
Manapság nagy az életkori szórás a szobatisztaság esetében, de ne gondoljuk azt, hogy a nagyon jól kommunikáló ügyesen mozgó, önállóan öltözködni tudó gyereknek már szobatisztának kell lennie. Lehet hogy az: ez is normális, lehet hogy nem: az, is teljesen normális❗❗❗
Ne versenyeztessük a gyerekünket, ettől nem lesz intelligensebb, csak esetleg szorongóbb...
Itt is mint sok más gyereknevelési témában a szülői hozzáállás a legfontosabb. Ha én el tudom engedni a külső környezet nyomását, nem érzem azt, hogy a gyerekemnek ebben (is) teljesítenie kell, lehetőleg hamarabb mint a szomszéd/rokon gyereknek, akkor a gyerekem is el tudja majd engedi a kakit pisit...feszültség mentesen, nyugodtan.

16/04/2026

A TÖRTÈNETMESÈLÈS ereje

Egy olyan praktikus módszerről írok ma Nektek, amit akár totyogó, akár kamasz gyerekeiteknèl is bátran alkalmazhattok. Hasznos eszköz fèlelmek kezelèsénèl ès traumatikus esemènyek feldolgozásánál.

Sok szülő úgy gondolja, hogy az ijesztő fájdalmas törtèneteket jobb elfelejteni, ès szóba se hozni, pedig ezzel csak az elfolytást támogatjuk, testünk nem felejt: idővel a traumatikus események valamilyen formában újra ès újra fel fognak törni.

Hogy èrthetőbb legyen mi történtik olyankor amikor, újra mesèlünk egy nehèz eseményt, fontos tudnunk:
🧠a bal agyféltekènk a logikus gondolkozásért felel (segít mondatokba szervezni a gondolatainkat),
🧠 míg a jobb fèltekénk az èrzelmi èlmènyeket ès a nonverbális jelzèseket dolgozza fel.

Amikok gyerekünk lezuhan a mászókáról, vagy megcsípi a darázs, netán a kortársai kiközösítik, akkor a jobb agyfèlteke regisztrálja a traumatikus eseménnyel kapcsolatos fèlelmetes èrzelmeket.
Ott, akkor az a legnagyobb segítség gyermekünk számára, ha hagyjuk megèlni ezeket az èrzelmeket, ha nem kèrdőjelezzük meg a megèlt testérzeteit, ès nem sarkaljuk az èrzèsei figyelembe vètele helyett racionalizására.

Kèsőbb viszont azzal tudjuk a legjobb módon támogatni, ha segítünk Neki összerendezni a jobb agyfèltekès érzelmeit, a bal agyfèltekèje számára is hozzáfèrhető logikus tènyszerű részletekkel, így egy kerek törtènetbe ágyazzuk ezeket a félelemmel teli èrzeteket.

A történtek megfelelő időben való többszöri újra mesélèsèvel:

✅értelmet adunk az esemènyeknek,
✅összekapcsoljuk az èrzelmi ès a logikai szálakat,
✅segítünk kialakítani egy egyèni elbeszèlèst (narratívát) a történtekről
↪️ így nem fognak más formában feltörni a traumatikus èlmènyek.

Hogyan csináljuk?

A mèg nem beszélő gyerekeknél:
mi meséljük el a történteket időrendi sorrendiségben a törtènteket és megélt érzelmeket. Már egy 10 hónapos gyerek számára is megnyugvást ès biztonságot adhatunk ezzel az egyszerű módszerrel.

Beszèlő gyerekeknèl:
kèrdèsek feltételèvel meséltessük el újra ès újra el a történteket. Segítsünk az időrendisègben, kèrdezzünk rá az èrzèseire, egèszítsük ki a körülmènyekkel, tènyszerűsègekkel, figyeljük gyermekünk arckifejezèsèt testtartását, ès a nehezebb rèszeknèl segítsünk, akár úgy hogy mi mesèljuk tovàbb akár úgy hogy megnevezzük az èrzèseit, akár úgy hogy azt mondjuk: látom nehèz újra erre gondolnod, egy kèpzeletbeli távírányítóval most átpörgetjük a törtènetet, jó lesz ha annál a rèsznèl folytatjuk amikor már elmesèlted Nekem ès összebújtunk? Èn akkor egyrèszt nagyon dühös voltam, hogy megbàntottak Tèged másrèszt, örültem hogy megosztottad velem, ès azon törtem a fejem hogy kerülhetnèd el legközelebb a hasonló helyzetet...Te hogy érezted magad akkor?

Termèszetesen egy törtènet többszöri újramesèsèvel mindig változik picit maga a történet, ez lesz az egyedi elbeszèlèsünk a nehèz helyzetünkről, nem a hiteles beszámoló kialakítása fontos, hanem hogy az èrzelmi ès tartalmi szálak egy egèsz, a gyerek számára értelmes törtènetben rendeződjenek.

🧠 Amikor a jobb ès a bal agyfèlteke együtt dolgozik, kèpesek vagyunk jelentèssel felruházni az esemènyeket, a jobb fèltekès heves èrzelmeket szavakba önti a bal fèlteke.🧠 Ezzel olyan önsegítő technikát tanítunk meg gyermekeinknek, amelyel felnőttkènt is kèpesek lesznek megbirkózni a nehèz törtènèsekkel 💪💪💪

14/04/2026

Nem is tudjátok, milyen jó életetek van

- gondolom rengetegszer és időnként mondom is a gyerekeimnek.
Igyekszem elég jó anyukájuk lenni, ezért nekik már ez az igyekezettel teli elég jó légkör AZ ALAP, A TERMÉSZETES, A MEGSZOKOTT.
Ha maximalizmusom miatt extrán odateszem magam, kifejezik a hálájukat, de minden más megszokott ismerős számukra.
Ha elfáradok, vagy másra vetül a fókuszom, akkor az átlaghoz képest kevésbé vagyok jelen, ilyenkor jön az elégedetlenségük.
Bennem meg elindul a kétkedés, hogy az ahogyan a gyerekeimet szeretem, egy elég jó légkört teremt - e köréjük vagy esetleg a feljogosítottság érzetét alakítom ki ezzel, húzok -e elég markáns határt, vagy ahhoz segítem őket - akaratlanul - , hogy azt érezzék nekem ez jár, és a kölcsönösség normája rám nem vonatkozik?????????????

A gyermekeink valóban nem tudják a mi viszony rendszerünkkel látni a dolgokat, nekik ez a szülői gondoskodás természetes, nem érzik milyen munka áll mögötte.
Jó lenne, ha tudnánk:
🧭 fókuszt váltani, figyelmeztetni magunkat arra, hogy nekik más szemüvegük van
🧭 mérlegelni, meglátni, hogy túlkompenzálunk - e,
🧭 határthúzni, ha megszólal a belső mérlegünk
🧭úgy jelen lenni, hogy gyerekeink minden vágyát és szeszélyét ne teljesítsük, de a szükségleteiket meglássuk

Sok erőt ehhez mindannyiunknak 🙏

12/04/2026

Kedveseim 😊ezt a 2 könyvemet keresem égen-földön, ha éppen Nálad vendégeskednek, kérlek hozd haza őket 🙏
Köszönöm ❤️

11/04/2026

Gyakran keresnek meg a szülők azzal, hogy alacsony a gyermekük kudarctűrése, jeleztek nekik az óvodából, vagy esetleg a szülő maga is ezen aggódik, amikor gyermekét sikertelenségkor kiborulni látja.
Ilyesmiket hallva nem esek kétségbe, inkább nyugtázom: remek a gyerek jól működik.

Mitől lenne jó egy 5 éves kudarctűrése???
Hiszen nemrég még mindenre képesnek érezhette magát, és ha valami nem sikerült volna, akkor gyorsan arrébb söpörtük az útjában lévő dolgokat/ megtartottuk a billenő széket/ oda igazítottuk a formabedobót/ úgy pakoltuk ki a puzzle darabjait, hogy könnyen összeilleszthető legyen stb...
Sorra ezt érezhette: képes vagyok rá!!!, és ez így van jól, erre volt szüksége.
Körülbelül 4-5 évesen kezdenek a gyerekek ismerkedni a teljesítmény helyzettel, és az ismerkedés nem úgy alakul, hogy azonnal jól is viselik a sikertelenséget. Még kisiskolás korban is bőven a gyakorlás idejét élik.
Valójában a legtöbb óvodáskorú gyereknek alacsony a kudarctűrése, és ez rendjén van.
Ha három ovis gyerek színez egy asztalnál és egyikőjük sírva fakad, mert nem tudott vonalon belül maradni, vagy kidobja az általa elrontottnak hitt rajzot, nem azt jelenti, hogy a másik 2 gyerek, akik szintén ki mennek a vonalból, de folytatják a munkát, magas kudarctűréssel rendelkeznek. Én inkább arra gondolok, hogy a motiváció okozza az eltérése: Aki kiborult, bizonyára teljesítmény helyzetnek élte meg a színezést. A másik gyerek talán örömöt és kikapcsolódást élt át, éppen akkor, ezért őt nem érdekelte maga a produktum, csak a folyamat. A harmadik gyerek talán csak azért ült le színezni, mert le kellett ülnie, de csak az motiválta, hogy minél hamarabb mehessen vissza játszani, így őt sem fogja zavarni, ha nem marad vonalon belül.
Biztosak lehetünk benne, hogy a második és a harmadik gyerek is rosszul viselné, amint kudarc érné akkor, amikor teljesítmény helyzetben érezné magát, a reakciójuk persze nagyban függne személyiségüktől, illetve attól ahogyan a szüleik a teljesítmény helyzethez viszonyulnak, de semmiképpen nem maradna el a reakció.

Na de mi lesz így vele iskolában?-szokták kérdezni.

Miért is gondoljuk, hogy az iskola kapuját csak magas kudarctűréssel lehet átlépni???? Ha ez így lenne, sok felnőtt sem jutna át azon a kapun.....

09/04/2026

Újra és újra figyelmeztetem kell magam, hogy a lelki hátizsákom tartalmát csak én ismerem, a gyerekeimnek más van a hátukon, ők más szemüvegen keresztül látják a történéseket, nekik nem ugyanazt jelenti egy kiabálás, bennük máshogy csapódik le egy "nem", vagy egy kritika....
Azok a sebeket, amiket nehéz belső munkával begyógyítottam, bennük már nem lüktetnek, viszont, amelyeket tapaszokkal takargatok vagy figyelmen kívül hagyok, azoktól ők is szenvednek majd.

04/04/2026