KönnyedÉn Családállítás - Kineziológia - Jóga

21/09/2025

𝙑𝙖𝙣𝙣𝙖𝙠 𝙩𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙠𝙤𝙯𝙖́𝙨𝙤𝙠, 𝙖𝙢𝙚𝙡𝙮𝙚𝙠 𝙚𝙡𝙤̋𝙡 𝙣𝙚𝙢 𝙩𝙪𝙙𝙪𝙣𝙠 𝙚𝙡𝙛𝙪𝙩𝙣𝙞.
Lelkünk addig hívja újra és újra életünkbe ezeket a tükröket, amíg a mélyben el nem csitul ellenállásunk.
Van, amikor hiába építjük fel ismét a falainkat, hiába menekülünk vagy küzdünk a másik ellen…talán rájövünk, hogy mindez csupán 𝙗𝙚𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩𝙡𝙚𝙣 𝙢𝙪́𝙡𝙩𝙪𝙣𝙠 𝙪́𝙟𝙧𝙖𝙟𝙖́𝙩𝙨𝙯𝙖́𝙨𝙖, 𝙫𝙖́𝙜𝙮𝙪𝙣𝙠 𝙖𝙣𝙣𝙖𝙠 𝙗𝙤𝙡𝙙𝙤𝙜 𝙢𝙚𝙜𝙫𝙖́𝙡𝙩𝙤𝙯𝙩𝙖𝙩𝙖́𝙨𝙖́𝙧𝙖?

Szerintem akkor tudjuk elfogadni a másik ember természetét vagy döntését, amikor 𝙗𝙚́𝙠𝙚́𝙩 𝙠𝙤̈𝙩𝙤̈𝙩𝙩𝙪̈𝙣𝙠 𝙢𝙚𝙜 𝙣𝙚𝙢 𝙤𝙡𝙙𝙤𝙩𝙩, 𝙩𝙤̈𝙠𝙚́𝙡𝙚𝙩𝙡𝙚𝙣 𝙩𝙤̈𝙧𝙩𝙚́𝙣𝙚𝙩𝙪̈𝙣𝙠𝙠𝙚𝙡, azzal a múlttal, amely miatt találkoznunk kellett vele.

𝙀𝙜𝙚́𝙨𝙯𝙚𝙣 𝙝𝙚́𝙩𝙠𝙤̈𝙯𝙣𝙖𝙥𝙞 𝙝𝙚𝙡𝙮𝙯𝙚𝙩𝙚𝙠𝙗𝙚𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙢𝙗𝙚𝙨𝙞́𝙩𝙝𝙚𝙩 minket például egy barát, aki mindig kritizál, s emlékeztet arra, amikor értékünket kétségbe vonták.
Vagy egy párkapcsolat, ahol elhagyatottságot érzünk, s ez felidézheti gyermekkorunkban a figyelem és a biztonság hiányát.
Egy főnök vagy kolléga fölényes viselkedése a régi hatalmi sebeket érintheti meg. Ismerősünk, aki sosem ért meg, újra megnyithatja az érzést, amikor gyermekként nem hallották meg a hangunkat.
Vagy akár az a rokon, akivel mindig ugyanaz a vita ismétlődik, megmutathatja, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙢𝙤𝙨𝙩 𝙣𝙚 𝙜𝙮𝙤̋𝙯𝙩𝙚𝙨𝙩, 𝙝𝙖𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙚𝙡𝙤𝙡𝙙𝙖́𝙨𝙩 𝙠𝙚𝙧𝙚𝙨𝙨𝙪̈𝙣𝙠.

Talán ekkor válhat világossá, hogy történetünk, amely gyermekkori sebeinkből indult, 𝙢𝙖́𝙧 𝙣𝙚𝙢 𝙖𝙠𝙖𝙧 𝙜𝙤̈𝙧𝙘𝙨𝙤̈𝙨𝙚𝙣 𝙡𝙚𝙯𝙖́𝙧𝙤́𝙙𝙣𝙞.
Így azokkal, akik ma felidézik bennünk a régi fájdalmakat, már nem kell megvívnunk a harcainkat.
Így már nem feltétlen menekülni és küzdeni akarunk, hanem megtanuljuk 𝙗𝙚́𝙠𝙚́𝙗𝙚𝙣 𝙠𝙚𝙯𝙚𝙡𝙣𝙞 𝙖𝙯𝙩, 𝙖𝙢𝙞𝙩 𝙣𝙚𝙢 𝙠𝙚𝙡𝙡 𝙢𝙚𝙜𝙤𝙡𝙙𝙖𝙣𝙞.

Amikor megengedjük a másiknak, hogy hibáival együtt létezzen, 𝙢𝙞𝙠𝙤̈𝙯𝙗𝙚𝙣 𝙤̈𝙣𝙢𝙖𝙜𝙪𝙣𝙠𝙖𝙩 𝙞𝙨 𝙠𝙚́𝙥𝙚𝙨𝙚𝙠 𝙫𝙖𝙜𝙮𝙪𝙣𝙠 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙚𝙩𝙩𝙚𝙡 𝙖́𝙩𝙤̈𝙡𝙚𝙡𝙣𝙞, akkor észrevétlenül a 𝙢𝙪́𝙡𝙩𝙣𝙖𝙠 𝙞𝙨 𝙚𝙣𝙜𝙚𝙙𝙩𝙪̈𝙠, 𝙖𝙯 𝙢𝙖𝙧𝙖𝙙𝙟𝙤𝙣, 𝙖𝙢𝙞 𝙫𝙤𝙡𝙩.
Megváltoztatás helyett békében a helyére engedtük, utat nyitva jelenünk szabadságához.

28/08/2025

Egy híd felépítéséhez erős csukló, kar, láb, gerinc és fenék is szükséges.
A póz felépítésénél szembe kerülhetünk határainkkal, fizikai korlátunk megtapasztalása pedig türelemre, kitartásra és nyitottságra is taníthat minket.

Tekinthetünk erre a pózra akár úgy is, mint szigeteken átívelő hídra, így kapcsolódva más szigetekkel.

Te felépíted félig a hidad, a másik felépíti az ő felét, és így kapcsolódtok középúton, támogatva egymást.

Vagy inkább két teljes híd találkozása szerencsésebb-e egy működő és stabil kapcsolathoz?

Vagy ha a két sziget túl messze került egymástól felépíthető-e a megtartó híd a találkozáshoz?

Az is lehet, hogy egy másik híd árnyéka alatt építed a hidad vagy épp elveszed a fényt a saját hidaddal.

Bárhol is tartasz az úton, csak vedd szemügyre a hidad helyzetét és mindig tartsd a fókuszt a fejlesztésén és stabilitásán.

A többi jön magától.

https://linktr.ee/KonnyedEn

26/08/2025

Van jó néhány olyan párterápiás esetem, ahol a két ember nem érti, mi is történik a kapcsolatukban.
Hullámzás, ellentétes üzenetek, közelségkeresés, és hirtelen távolodás. Ezekben a kapcsolatokban általában az egyik fél kapcsolatfóbiás, a másik pedig kapcsolatfüggő.

A kapcsolatfóbiás legtöbbször elkerülő kötődésű, tehát számára nagyon veszélyesek az érzelmek, így az érzelmi kapcsolatban nem tud igazán elköteleződni.
Bár vágynak rá, ám mégis félelmetes a számukra a hosszútávú kapcsolat.

Párjaik olyan kapcsolatfüggők, akik nem tudják meghúzni a határaikat, hatalmas adag érzelemmel rendelkeznek, és a saját érdekeiket mindig a kapcsolat érdeke mögé helyezik.
Ez azt jelenti, hogy amikor a kapcsolatfóbiás közeledik, akkor a kapcsolatfüggő jól érzi magát, tudnak egy kicsit kapcsolódni, majd a kapcsolattól idegenkedő fél, hirtelen kihátrál, mire a kapcsolatfüggő még több energiát és érzelmet tölt a kapcsolatba, és nem veszi észre, hogy dinamikailag mi is történik a kapcsolatban.

Volt egy fiatal nő kliensem, aki elmesélte, hogy nagy szerelembe esett egy fiatal férfivel. Mindkettejüknek remek állása volt, jól érezték együtt magukat, majd elhatározták, hogy kivesznek egy albérletet közösen.
Eleinte együtt keresték a tökéletes lakást, a lány már a berendezéseket böngészte a lakberendezési oldalakon, és úgy érezte, élete álma valósul meg. Szerelmes volt és úgy látta, Béci is boldog. Amikor megkérdezte Bécit, hogy várja-e már a közös életet, a férfi válasza az volt, „nincs ellenemre”.

Ez a kommunikáció nagyon jellemző azokra az emberekre, akik egy 'igen' vagy egy 'nem' helyett homályos válaszokat adnak, amiből mindig van kiút egy kiskapu segítségével, hiszen utólag lehet azt mondani, hogy nem is mondott igent.

Nikolett boldogan tervezgette a közös életetet, ő fektetett nagyobb energiát a problémák megoldásába. Nem érzékelte, hogy a boldogsága magánnyal van övezve, és roppant egyedül van benne.
Amikor már költöztek volna, Béci hirtelen egy huszárvágással kihátrált a kapcsolatból, bocsánatkérések közepette.
Arra hivatkozott, hogy túl sok lett a munkája, nincs értelme együtt élni, úgysem tudnak sok időt együtt tölteni.

Nikolett nem akart hinni a fülének, hiszen már aláírta a bérleti szerződést egy évre, egy elég nagy lakást bérelt ki kettejüknek, az előzetes megbeszélések alapján. Ráadásul ő szerződött, mert a fiú akkor sem ért rá a munkája miatt, így Nikolett felelőssége lett egy évig fizetni a lakásbérlet magas összegét, mert a fiú néhány hét múlva végleg kilépett a kapcsolatból, együtt be sem költöztek a lakásba.

Leírok néhány gyakori jelenséget, ami kapcsolatfóbiára utalhat:

- menekülés, mielőtt még a kapcsolat elkezdődne, állandó flörtök, de nem történik meg az első randevú.
- menekülés szakítással, amikor a kötődésfóbiás túl szűknek érzi a kapcsolati teret és jobbnak látja rövidre zárni a kapcsolatot.
- kötődéskerülés a kapcsolaton belüli érzelmi távolágtartással, ami a partnernek gyilkos fájdalmat okoz, és azt érzi, hogy nem tud kapcsolódni.
- a betegségek, mint elkerülési stratégia, migrén, és egyéb hirtelen előbukkanó betegségek például akkor, amikor éppen randevúra, vagy hosszabb közösen eltöltött időre készül.
- állandó, túlzott munkavégzés, amire rendszeresen lehet hivatkozni, és ettől még fontos embernek is érzi magát a kihátráló fél.
- Olyan hobbik, amit intenzíven végez a kapcsolattól távolodó fél, tehát nem az esti együttlétet preferálja a párjával, hanem inkább elmegy otthonról a hobbi vagy sport kedvéért.
- menekülés hűtlenséggel: sz*****is kalandok és háromszög kapcsolatok keresése, visszatérő, soha nem szűnő bonyodalmak.
- menekülés a sz*****is élet hárításával, a mási fél távolságtartásához azt használja, hogy nem szeretkezik vele, így passzív-agresszív módon megüzeni, hogy „nem kellesz”.
Előbb –utóbb a partner nem fogja bírni és ő lép ki a kapcsolatból.
- menekülés távkapcsolat létesítésével, ez olyan igazi „se veled, se nélküled” kapcsolat. Van is, meg nincs is kapcsolódás.
- a beszélgetés bojkottálása, a kötelékfóbiás partner nehezen beszél az érzéseiről, így a partner elmagányosodik és előbb-utóbb meg kell hoznia azt a döntést, hogy kilép. Bár sokan mazochista módon kitartanak egy olyan kapcsolatban is, ahol általában nem jön létre érzelmi kommunikáció, mert a kötelékfóbiás fél mindig racionális síkra tereli az érzelmi kapcsolódást.
- menekülés eltűnéssel: a kötelékfóbiás ember nagymestere annak, hogy jelen van, de még sincs jelen, nem lehet hozzá kapcsolódni, offline üzemmódban létezik. Például, ha olvas, akkor úgy olvas, mintha ott sem lenne. Teljes mértékben elérhetetlen, ha szólnak hozzá, akkor nem válaszol, mintha nem is lenne a térben. Iszonyatosan nehéz ez a partnernek, aki nagy magányosságot és értéktelenséget él át.

A kapcsolatfüggő fél a túlzott emóciókkal, az érzelmi cunamikkal segíti elő azt, hogy a másik kapcsolat kerülő fél minél inkább kihátráljon.
Ez egy dinamika, amit fontos megérteni, hiszen a fóbiás fél az érzelmektől a másik pedig a hátrálás következtében egyre intenzívebb érzelmeket produkál, ami még inkább hátrálásra készteti a kötődés kerülőt.

Ez az írás csak egy pici rálátást enged erre a jellemző dinamikára, ami felőrli a kapcsolatfüggőt, teljesen kikészíti, hiszen ő az, aki nem tud érzelmileg függetlenedni, és aki nagyon mályen és intenzíven éli meg az érzelmeket, bár ennek ő is aktív alakítója.

(Fotó forrása: Eden Pleasure Products)

23/08/2025

Már érződik az ősz friss, tiszta illata a levegőben. Már simítja arcomat a változás szele. Most a szívemig ér annak bizonyossága, hogy lassan útra kelek, s anélkül teszem ezt, hogy tudnám, meddig tart vagy merre vezet.
Engedem, hogy az út maga formáljon, formálódjon, hogy minden állomás a maga idejében táruljon fel előttem.
Átölelem azt, ahogy és aki most vagyok, azokat súlyokat és tanításokat, amiket viszek magammal, hogy nem tudhatom, hol vagy mikor teszem majd le…hogy leteszem-e.
S ez így van rendjén. Engedem…

18/08/2025

“Önmagadat szeretni nem önzés. Önmagadat nem szeretni az önzés.”

Ha viszonzatlannak éled meg a szereteted, a szerelmed, ha azt éled meg, hogy nem szeretnek, azt jelenti, hogy önmagadat nem szereted eléggé, a másik csak eljátsza neked a szerepet, ami rávezet az önmagaddal kapcsolatos igazságra. Köszönd meg neki, mert ez az egyetlen esélyed arra, hogy felismerd ezt, és elindulj a változás útján.
Ha te nem szereted önmagad akkor áldd meg azt, aki ezt kívülről megmutatja, mert ha nem így tesz, akkor vagy igazán bajban, függőségben élsz, egy másik ember rabjaként és folyamatosan megalázod önmagad.

Önmagadat szeretni nem önzés. Önmagadat nem szeretni az önzés.
Minél kevésbé szereted önmagad annál önzőbbé válsz. Még a segítőkészséged, a nagylelkűséged is önzés, hisz nem a másik ember iránti szeretetről szól, hanem az önmagaddal szembeni kompenzálásról.

A másikat is csupán annyira tudod szeretni, mint amennyire önmagadat szereted. Ha önmagadat nem szereted a mások iránti szereteted csupán képmutatás, álcázott szeretet kunyerálás.
Ha úgy akarsz szeretni másokat, hogy közben magadat nem szereted (megveted, bünteted, elítéled, elhanyagolod) az a saját isteni lényegednek elárulása, megtagadása.

Szeresd önmagad, és szeretni fogod a másikat.
Ne akarj megfelelni, ne akarj bizonyítani, csak szeresd önmagad, és akkor mások is szeretni fognak. Szeresd önmagad, és akkor mások nem azt fogják szeretni, amit eljátszol, hanem azt, aki Vagy.

Botos Orsolya

(2019)

17/08/2025

𝘼 𝙨𝙯𝙞́𝙫 𝙪́𝙩𝙟𝙖 𝙖 𝙠𝙞𝙚́𝙜𝙚́𝙨𝙗𝙤̋𝙡
Van, hogy eljátszott szerepeinkben fáradunk el, hogy a maszk, amit viseltünk, érthetetlenül, de nem erőt ad, hanem lassan kiéget.
Mert mindannyiunkban él a vágy, hogy egy új arcot öltve, valakikké váljunk.
Látjuk példaképeinket hogyan élnek, hogyan oldják meg gondjaikat, hogyan kapcsolódnak.
Sokszor úgy gondoljuk, bele is nőttünk ezekbe a szerepekbe, mert annyira vágyunk arra, hogy új identitást teremtsünk.

Az igazi átalakulás azonban nem puszta akarattal születik, hiszen 𝙖 𝙡𝙚́𝙡𝙚𝙠 𝙫𝙖́𝙡𝙩𝙤𝙯𝙖́𝙨𝙖 𝙡𝙖𝙨𝙨𝙪́, 𝙨𝙯𝙞́𝙫𝙗𝙤̋𝙡 𝙛𝙖𝙠𝙖𝙙𝙤́ 𝙛𝙤𝙡𝙮𝙖𝙢𝙖𝙩.
Nem elég levetkőzni egy régi szerepet, meg kell azt is értenünk, hogy mit jelentett nekünk, miért ragaszkodtunk hozzá, sőt, 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙚𝙩𝙩𝙚𝙡 𝙠𝙚𝙡𝙡 𝙢𝙖𝙜𝙪𝙣𝙠𝙝𝙤𝙯 𝙤̈𝙡𝙚𝙡𝙣𝙞 𝙖𝙯𝙩 𝙖 𝙧𝙚́𝙨𝙯𝙩 𝙞𝙨, 𝙖𝙢𝙚𝙡𝙮𝙩𝙤̋𝙡 𝙨𝙯𝙖𝙗𝙖𝙙𝙪𝙡𝙣𝙞 𝙫𝙖́𝙜𝙮𝙪𝙣𝙠. S ez bizony rettenetesen nehéz.

Ha ezt a belső ölelést elutasítjuk, újra és újra csak szerepeket fogunk játszani. Maszkokat veszünk fel, amelyek alatt lassan elfáradunk.
Ám ez nem a gyengeség jele, de lehet egy üzenet arról, hogy ideje megállni, visszatérni a szívünkbe, s valódi önmagunk felé fordulni.

A változás útja nem a még több erőfeszítés, hanem a megengedés.
Olyannak látni magunkat, akit eddig nem szerettünk, s tudni hogy 𝙖́𝙧𝙣𝙮𝙚́𝙠𝙖𝙞𝙣𝙠 𝙞𝙨 𝙝𝙤𝙯𝙯𝙖́𝙣𝙠 𝙩𝙖𝙧𝙩𝙤𝙯𝙣𝙖𝙠.
Megengedni, hogy ne mindig teljesíteni, hanem egyszerűen csak létezni akarjunk.

Amikor a szívünkből fakadó megértés megszületik bennünk, megnyílik egy kapu.

Itt már nem azért változunk, mert elégedetlenek vagyunk, hanem mert egyre inkább hazaérünk önmagunkhoz.
Itt a szív csendjéből, már nem szerepeinket, hanem az életünket éljük.

A kiégésből így lesz születés.
A fáradtságból így lesz béke.
Az elengedésből így lesz szabadság.

𝙈𝙚𝙧𝙩 𝙖 𝙨𝙯𝙞́𝙫 𝙪́𝙩𝙟𝙖 𝙢𝙞𝙣𝙙𝙞𝙜 𝙝𝙖𝙯𝙖𝙫𝙚𝙯𝙚𝙩.

https://linktr.ee/KonnyedEn

13/08/2025

❤️

A testvérem az, aki nem csupán a vérem, hanem annál sokkal több. Akivel lelkünk egy darabja szorosan össze van fonódva onnantól, ahogy közös sorsunkat megválasztottuk s akivel szótlanul egymás kezét fogva megéltük annak minden nehézségét és szépségét. Ha ezt megérted sosem leszel egyedül.

07/08/2025

...mert ígértem a folytatást...

A Szajha és a Szent vallomása

A Bíró, aki évezredek óta figyeli ezt a harcot a Nőben, előemelkedik a tudattalan birodalmak homályából. Az időtlen igazság őrzője, látja az örök küzdelmet a női lélek mélyén, ahol a vágy és az áhítat egymásra tekintenek.
Ő hívta életre ezt a találkozást, hogy fényt vessen az ellentétek közti hídra.

Két alak áll egymással szemben: egyikük vörös selyemruhája lágyan simul a csípőre, szemében a vágy csillogó, mély tónusai; a másik hófehér ruháján arany hímzés fut végig, homlokán csendes ragyogás.
Egyikük a Szajha, a másikuk a Szent archetípusa.

A Bíró először a vörös ruhás nő felé fordítja tekintetét:

- Mi a vágy magasabb célja, amikor tested a szerelem tüzében lobban, s csábító szavaidban borzong a levegő?

A Szajha lassan felnevet, hangjában méz és fahéj.

- Feloldani a falakat. Áttörni minden gátlást, minden kínos csendet. Mikor a testünk összefonódik, nem kell szabályokhoz igazodnom, nem kell szavakat keresnem… csak beleoldódhatom a pillanatba.

A szeretkezés mámorában nincsenek kínos csendek, nem kell viselkedni, nem kell betartani a szabályokat... megfelelni...
Nem kell keresni a szavakat…mit illik mondani, mit nem…
Nem kell bejárni az ismerkedés rögös útjait…hanem már egyből átadhatom magam…megnyithatom magam…összeolvadhatunk…érinthetlek…beléd bújhatok…Egyből úgy érezzük, hogy ismerjük egymást…hogy tested a testemben…lelked a lelkemben…egybeolvadtunk…feloldódik a szétválasztottság….eggyé válunk… Megszökünk ebből a korlátolt, mesterkélt világból valamibe, ami Igaz.

Így voltaképpen megkerülhetjük a kapcsolódás nehézségeit, a földi síkú különbözőségeket…
Hogy összeillünk-e vagy sem… Te így látod… én úgy… neked ilyen szokásaid vannak, nekem olyanok…
Nem számít.
Mert ott találkozunk, ahol ezek megszűnnek.
A szerelmes ölelésben nem fontos, hogy ki vagy...és ki vagyok én.
Mert eggyé válunk egy misztikus táncban.

Van más… ehhez fogható csoda a földi világban?

A Bíró megszólal:

- Vagyis…így nem kell szembesülnöd és leküzdened a saját korlátaidat… Nem kell dolgoznod az árnyékaiddal…nem kell meghaladnod önmagad…nem kell felhoznod, meggyógyítanod a traumáidat, egyből fejest ugorhatsz az egyesülésbe?

- Voltaképpen igen. Feloldódhatok a szerelemben munka, kényelmetlenség, fájdalom nélkül…és anélkül, hogy szembesülnöm kéne a gátlásaimmal, sebezhetőségeimmel, hiányosságaimmal..azzal, hogy nem vagyok elég jó… Hogy a társadalom nem biztos, hogy elismer…stb.. Ezek az ágyban nem számítanak… Elég, hogyha kívánsz… Nem kell megmérettetnem a hétköznapok világában… Elég, ha elvarázsollak az érzékek birodalmában…

- Tehát valójában arra vágysz, hogy feloldódj az eksztatikus dimenziókban anélkül, hogy be kéne járnod a tér-idő dimenziójának rögös útjait…

- Igen

-Vagyis azt hiszed, hogy a szexualitásod, a szépséged, a vonzóságod az egyetlen értéked. És ha ez nincs, akkor kiderül, hogy értéktelen vagy. Hogy nem vagy elég jó.

- Én azt tanultam meg, hogy az a nő értékes, aki vágyat gyújt. Aki miatt elveszti valaki a fejét. Akiért megszűnik a világ. Aki nem hétköznapi, hanem mágikus. És én… én is az akartam lenni.
Így lett a testem varázspálca. Így lett a csípőm íve, a szemem villanása hívás a mámorba.
Mert ott… ott végre fontos vagyok. Ott végre életre kel bennem a tűz.
Ott én vagyok az Istennő.

A Bíró a másik nő felé fordul, a Szent női alakhoz, aki egy pillanatra lehunyja a szemét, majd mélyről, szinte belülről megszólal…

- Az én szerelmem nem múlandó, nem időhöz, formához, történethez kötött. Az én szerelmem Isten felé hajlik. Egy olyan szeretet felé, amely nem múlik el akkor sem, ha a test elöregszik, ha már senki nem vágyik rám úgy, mint régen.

Az én vágyam magának a vágynak a meghaladása. A szent szolgálat. Az istennek való önátadás. A tisztaság. A béke.
Önmagam uralása. A világ, a samsara fölé emelkedés.
A szabadság.
Egyesülés Istennel.

Azt hiszem, hogy a vágyakkal való leszámolás hozza el a megkönnyebbülést, ha már semmi nem húz lefelé, ha már nem rezzenek meg a kísértéstől, nem sóvárgok, nem akarok...csak vagyok, érinthetetlenül, áttetszően, mint valami éteri jelenlét, amit nem fog meg a test, sem az érzékiség. Azt gondolom, ha végre teljesen tiszta leszek, akkor megszabadulok a szégyentől is. Attól a szinte láthatatlan, de állandóan velem lélegző érzéstől, hogy valami nem stimmel velem. Hogy valami mindig túl sok vagy túl kevés belőlem.

Megtanultam a hallgatás nyelvét, az önfegyelmet, a visszatartást. És egy idő után ez vált az erényemmé. A csend. A kontroll. Az, hogy képes vagyok uralkodni magamon, hogy nem engedek mindennek, ami jön.

A tisztaság... úgy éreztem...az egyetlen út felfelé. A legszebb, a legtisztább vonal, amely elvezet a szenvedés fölé. Mert láttam, milyen az, amikor valaki elmerül a vágyban, és nem talál ki belőle. Láttam, hogyan mossa el valakinek az identitását a mindig újabb és újabb kapcsolatok keresése. Láttam az ürességet a tekintetek mögött, miután elmúlt az élvezet. És azt mondtam: én nem akarok ebben résztvenni. Én nem akarok része lenni ennek a körforgásnak.

De ahogy teltek az évek, a tökéletességbe vetett hitem alatt lassan repedések keletkeztek. Mert a vágy nem szűnt meg bennem. Csak mélyebbre húzódott. Ott lüktetett a bordáim alatt, valahol a hasamban, néha a torkomban. Elfojtva nem múlt el...csak némává lett, és azáltal még erősebbé. Olykor álmaimban tört elő. Máskor egy illat, egy hang, egy mozdulat ébresztette fel. És ilyenkor szégyen ébredt bennem. Mert azt hittem, ha igazán tiszta lennék, ezek már nem történnének meg.

Megszólal a Bíró:

- Nem az ítéletektől, a bűntudattól akartál menekülni? Nem azt képzelted, hogy ha megtisztulsz, és tiszta leszel, akkor szerethető leszel, akkor elég jó leszel és elfogadnak, esetleg fel is néznek rád. Sőt…te is fel tudsz majd nézni magadra? Hogy végre akkor szeretni tudod magad….úgy igazán…amire a szajha is mindig is vágyott?

-Igen, azt hiszem, hogy akkor fel fognak nézni rám. Tisztelni fognak. Nagyra tartanak. És méltó leszek az isteni szerelemre is.

A Bíró mélyről jövő bölcsességgel a hangjában:

- Nem gondoltál arra, hogy a tisztaság, amit keresel, nem a testtől való mentességet jelenti? Nem azt, hogy nincsenek vágyaid, nem azt, hogy minden felett állsz, hanem azt, hogy vállalod őket. És átlátsz rajtuk....nem menekülsz már el előlük, és nem is azonosulsz velük.
Hogy nem a hibátlanság jelenti a tisztaságot...hanem az őszinteség... nyitottság...jelenlét.

Most figyeljetek rám mindketten:

- Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy szajhaként is lehet szentnek lenni…és a szentségben ott van minden, amit addig kizártatok belőle....Hogy a szentség és a szajhaság nem egymást kizáró minőségek, hanem ugyanannak az Egynek két arca?
Hogy mindkettőtök törekvése mély, igaz és szent?
Mert valójában ugyanazt keresitek:
A feloldódást...az Egységet...a hazatérést.

Hogy mindkettőtök lényében ott a Varázslat.
Hogy mindketten gyógyulni szeretnétek…és gyógyulnotok szükséges…
és a többi teljesen mindegy…
a többi nem számít…
hogy szeretkezve…vagy imádkozva éritek el a Menyországot….
Nem számít….

Mindkettőtöknek ugyanaz a gyógyírja:

Tudni, hogy értékes vagy, szerethető vagy, úgy, ahogy vagy.

A létezésed fontos és értékes a szexualitás mámora és a szentség fátyla nélkül is.

Ebben vagytok Egyek.

Fel kell ismernetek, hogy fontosak, szerethetőek vagytok. A többi csak a játszma része…Nem számít…
Csak a gyógyulás számít. Csak az Egység.

A Szent és a Szajha megférnek egymás mellett.
Sőt...csak együtt lehetnek teljesek.
Mert a céljuk egy.

A céljuk:
az EGY.

Aki önmagában megtalálja a szentség és a szajhaság őseredeti nászát, arra többé nem nehezedhet szégyen, sem bűntudat. Mert minden csepp érzékiségben ott szunnyad a kegyelem, s minden csepp kegyelemben ott szikrázik az érzékiség.

✨

Továbbra is kérhető az ehhez kapcsolódó vezetett meditáció, amelyben a bennünk élő Szajha és a bennünk élő Szent női minőség integrálásával foglalkozunk. A hangfelvétel adományos alapon kérhető üzenetben vagy hozzászólásban.

Botos Orsolya