10/04/2026
Ma egy kicsit ingoványosabb talajra evezünk. 😱 De ne félj, nem politizálni akarok (na jó, kicsit de 😊), hanem lelket boncolni. Mert a szavazás az urnánál valójában nem csak a pártokról szól, hanem arról, mi újság odabent, a fejedben. 👩🦰
Sokan mondják: Ugyan már, az én egy szem szavazatom mit számít?! 🤨 Na, ez a mondat a pszichológia állatorvosi lova. Nézzük meg, miért fontos ez a lelkednek! Ha elmész szavazni, azzal azt üzened a saját tudatalattidnak: Van ráhatásom a környezetemre. Fontos vagyok. Valaki vagyok. 😎 Ez egy aktív lépés a depresszív passzivitás ellen. Aki szavaz, az még főszereplő az életben, aki nem, az már csak statiszta.
Ha tudatosan távol maradsz az urnáktól, az pszichológiailag két dolgot jelenthet. 1) Apatikus visszavonulás: kész, feladtad. Ez a lélek befelé fordulása, ahol már nem hiszed el, hogy a szavadnak súlya van. 😞 2) Passzív-agresszív lázadás: Megmutatom nekik, hogy nem kellenek! – csak hát a politika olyan, mint a gravitáció: akkor is hat rád, ha nem hiszel benne. 😁
A politika ma már nem csak érdekekről szól, hanem arról, hogy ki vagy te. 🫵 Olyan ez, mint a fociszurkoló: nem azért drukkolsz a csapatnak, mert minden meccsen tökéletesen játszanak, hanem mert ez a te csapatod. A zuram is mindig úgy beszél a kedvenc csapatáról, hogy: ma jók voltunk. Vagy: nem megy nekünk a játék. 😃Amikor szavazol, a közösséged részévé válsz. Kifejezed az értékeidet, az identitásodat. Ha az enyémekre szavazok, az agyam jutalmazó központja úgy dorombol, mint egy jóllakott macska. 🐈 (Ez az általánosság. Aktuálisan azt gondolom, hogy most nem az én csapatom-te csapatod versenyéről szól (főként) a szavazás, hanem mintha most nagyobb lenne a tét. ☺️)
Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk, akik hűvös fejjel mérlegelnek, de valójában csak érzelmi gombócok vagyunk, akik utólag próbálnak logikus érveket keresni ahhoz, amit a szívük (vagy a félelmük) már eldöntött. 😁 Nagyon kevés ember van, aki ténylegesen átrágja a választási programokat (már, ha van egyáltalán 😆), meghallgat minden jelöltet, pártot, mérlegel, elemez és végtelen racionalitással dönt. ✅ Az emberi agy lusta (energiatakarékos, na 😄). Ha szimpatikus a jelölt arcberendezése, vagy tetszik a hangszíne, az agyad hajlamos elhinni, hogy az igazat is beszéli. Sokan csak annyira tájékozódnak, amennyi a saját buborékukban szembejön velük. Csak azt olvassuk el, ami igazolja, amit amúgy is gondolunk. Vagy azt gondoljuk, amit hallunk (a köztévében 😁). Ezt kérem szépen, alapvetően egy jól fejlett gondolkodási torzítás. 🙈 De hát végül is érzelmi lények vagyunk, vagy mi a bánatos petymeg. A gondolkodó ember inkább a tényekre próbál figyelni, az alapján igyekszik dönteni. És még akkor is bőven van érzelmi színezete. 😁
X-ünk elhelyezését befolyásolja az az idegesítő feszültség, ami akkor keletkezik, amikor a tények ütköznek a meggyőződéseddel. 🫣 Például kedvenc politikusod valami orbitális marhaságot csinál vagy teljesen nyilvánvalóan hazudik, mint a vízfolyás. Ekkor két út áll előtted: 1) Elismered, hogy hibázott/hazudik (ez kifejezetten fáj!) és büntiből nem szavazol rá vagy el sem mész az urnáig. 2) Gyártasz egy elméletet, hogy miért volt ez stratégiai zsenialitás, vagy miért kényszerítették rá. Az agyad mindent megtesz, hogy feloldja ezt a belső feszültséget, mert a bizonytalanságot és a hibázás érzését nehezebben viseli, mint a logikai bukfencet. Ekkor meggyőzöd magad arról, hogy mégiscsak rájuk kell voksolni.
A szavazás valójában egy felnőttségi teszt. ❗️ Azt fejezi ki, hogy képes vagy-e felelősséget vállalni a közösségért, amiben élsz. Lehet, hogy csak 3milliomod részben, de van szereped. ✅ Amikor behúzod azt az X-et, nem csak egy párt, egy irány mellett döntesz, hanem saját magad mellett is. Mellette, hogy te egy olyan ember vagy, akinek van véleménye, van hangja, és van joga beleszólni abba, hogy merre menjen a szekér. A választás során az ember nem csak országot épít, hanem a saját kis belső kényelmét is védi. Szabadon, autonóm módon, önazonosan. ❣️