Pszichobanya

Pszichobanya Azt akarom, hogy élj! Kiegyensúlyozottan. Önazonosan. Jól.

Úriasszony, úriember manapság már nem is lép ki az utcára önismeret nélkül. 😆 Van, aki lazán, panyókára vetve hordja, va...
01/08/2025

Úriasszony, úriember manapság már nem is lép ki az utcára önismeret nélkül. 😆 Van, aki lazán, panyókára vetve hordja, van, aki elegánsan beleburkolózik. De vannak olyanok is, akiknek túl bő és lötyög rajtuk, vagy épp ellenkezőleg: annyira szűk, hogy kényelmetlenül szoronganak benne. És vannak számosan, akik még csak nézegetik, hogy vajon nekik hogy állna…

Az önismeret valójában magabiztosságot jelent. 😎 Tudom, ki vagyok. Tudom, mennyit érek. Tudom, hogy mit várhatok magamtól. (És mit nem.) Tisztában vagyok képességeimmel, viszonyulásaimmal, határaimmal. Képben vagyok azzal, hogy mi határoz meg engem, melyek azok a tényezők, amelyektől ma az vagyok, aki. Látom az eddigi utamat, világos, hogy hol voltak mérföldkövek, kanyarok. Hajtóerőimet, működési módjaimat, reakcióimat ismerem és értem, legalább nagy vonalakban. Van fogalmam arról, hogy miket tartok fontosnak, értéknek. Mindig. Minden körülmények között. És világosan látom az általam nem tolerálható dolgokat is. Értem magam. 😎

Az önismeret kontrollt jelent az életem fölött. Kiszámítható a magam számára, hogy mit miért teszek/vagy nem teszek. Képes vagyok szabályozni a gondolataimat, az érzéseimet, a viselkedésemet. Tudom, kire hallgathatok és kire nem. A céljaim vezetnek, mert vannak, hiszen én tűztem ki őket. Jó önismerettel átvehető a kontroll az élet zúgói közti sodródás esetén. Biztos kézzel irányíthatod a csónakod, a céltalan és esetleges hánykolódás helyett. 🛶

Az önismeret jelenti azt is, hogy megbarátkozom magammal. Elfogadom magam, a végén még meg is szerethetem. Részben azért, mert akit jól ismerünk, azt könnyebben elfogadjuk, részben pedig azért, mert könnyen kiderülhet számodra, hogy végtelenül jófej és szerethető vagy. ❤ Nem hiba nélküli, de hát ettől vagy az, aki. 😉

Az önismeret hozza el az önazonosságot. A szabadságot. A mentális jóllétet.

De honnan a kókadtfülű cickányból szerzek önismeretet? 👀 Pofonegyszerű: beballagok egy illetékes szakboltba és kérek másfél kiló önismeretet. Szeletelve. 😁Ha így mégsem menne, akkor kénytelen leszel más módszerekhez folyamodni. Tippjeim:
👉 Olvass könyveket! Nem csupán önfejlesztő vagy önismereti könyvre gondolok, hanem mindenfélére. Az irodalmi művek megmutatják, hogy milyen sokféle ember van, tudod mihez viszonyítani magad, a működésed. A tankönyvekből kiderülhet, hogy mi érdekel, mi foglalkoztat téged. Vagy mi az, amitől sikító frászt kapsz. 😃 A kifejezetten egyéni fejlődést támogató művek pedig célzott segítséget adnak.

👉 Hallgass meg másokat – rólad. 👂 Légy kíváncsi arra, hogy hogyan látnak téged, mit gondolnak rólad az emberek: a barátaid, az ellenségeid, a közeli, távoli ismerőseid. Nem kell mindent elfogadni, de a véleményeket érdemes meghallgatni és átgondolni. József Attila szavaival: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”

👉 Figyeld magad! Légy önreflektív! Izgalmas dolog egy kicsit kívülről ránézni magunkra és eltöprengeni az okokon, a szitun. Miért mondtam? Ezt most miért t***em? Lehet játszani is: más helyzetben módosítani a saját viselkedésen és annak az eredményét megnézni. 👀

👉 Kérj külső segítséget! Sokféle szakember akad, aki segít neked a saját önismereted testre szabásában. Vezet, támogat, utat mutat a haladásodhoz. Olyan kérdéseket tesz fel, ami neked esetleg eszedbe sem jut. Olyan nézőpontot ad, amiről nem is álmodtál.

Na, milyen önismeretet szeretnél? Egy testreszabott lezsert? Egy sportosan elegánsat? Egy exkluzív egyedi tervezésűt? Mindegy is, csak legyen a tied! Érzed jól magad!

Ha csak egyetlen embert érdekel, hogy ki vagy te, akkor könnyebb. S ha ez az egyetlen valaki az te magad vagy, az is jó....
31/07/2025

Ha csak egyetlen embert érdekel, hogy ki vagy te, akkor könnyebb. S ha ez az egyetlen valaki az te magad vagy, az is jó. ❤

Tegnapelőtti posztom a demencia „szépségeiről” szólt. Akkor azt ígértem, hogy bemutatok néhány ellenszert, amivel késlel...
30/07/2025

Tegnapelőtti posztom a demencia „szépségeiről” szólt. Akkor azt ígértem, hogy bemutatok néhány ellenszert, amivel késleltetni, enyhíteni lehet. Muszáj azonban hangsúlyozni, hogy csodaszerek nincsenek. 😱A már kialakult betegséget gyógyítani (a tudomány mai állása szerint) nem lehet és nagyon-nagyon-nagyon sok, még annál is több tényező befolyásolja. Viszont nyerhetünk néhány minőségi (jelenlegi és jövőbeli) életévet, ha figyelünk pár dologra. 👀

Figyelem! Abszolút ismert, köztudott és már-már közhelyes praktikákat mondok. Éppen ezért (vagy ennek dacára?!) lécci vedd komolyan őket!

A prevenció legegyszerűbb módja, ha nem a tünetekre, nem a betegségre koncentrálunk, hanem már életünk sokkal korábbi szakaszaiban – aggódás helyett – megpróbáljuk megelőzni a nyavalyát. S ezzel a hozzáállással egy rahedli más, ocsmány kórság esélyét is csökkenteni tudjuk! Halleluja! Több legyet egy csapásra! 🙏

Nézzük, mit tehetünk: először is odafigyelünk a táplálkozásunkra. Az agyunk, illetve a komplett szervezetünk azt hasznosítja, amit kap. Ha tehát tápanyagban dús, szénhidrátokat, zsírt, fehérjét, rostot, ásványi anyagokat és vitaminokat optimális arányban tartalmazó étkekkel tápláljuk testünket, az szellemünknek is jót tesz. Az agyunk különösen hálás lesz, ha B, D vitaminhoz, omega-3 zsírsavakhoz jut. Kutatások szerint a mediterrán diéta igen hasznos elbutulás ellen (is): sok növényi alapú élelmiszer, viszonylag sok hal és tengeri herkentyű, korlátozott mértékben hús, kevés tejtermék, de sok joghurt és tartós sajt, mérsékelt (mondom mérsékelt!!) borfogyasztás. 🍛🍷

A táplálkozás mellett az életmód segíthet a demencia megelőzésében, lassításában, tünetek enyhítésében: agytorna, értelmes tevékenység, a keresztrejtvényfejtéstől a régi Sokol rádió szét- és összeszereléséig kismillió hobbi, szórakozás, kedélyjavító és örömet adó aktivitás. Sosincs későn nyelvet vagy bármi egyebet tanulni, olvasó- vagy hímzőkört alapítani. A lényeg, hogy forogjanak (mit forogjanak?! Szélsebesen pörögjenek!) az agy kerekei. 🧠

A szellemiek mellett piszok hangsúlyos a fizikai aktivitás. Minden életkorban kiemelkedő szerepe van a rendszeres, de legalább heti 150 perc mérsékelt vagy 75 perc lihegésig és izzadásig vitt testmozgásnak. Igen, minden életkorban. Bizonyos életkor felett lehet lassabban, komótosabban, kicsit jajongva, recsegve-ropogva mozogni, de legyen meg a heti egy lihegés-izzadás. Testileg, lelkileg, szellemileg karbantart, hosszú, egészségesen töltött plusz éveket jelenthet a jelenlegi minőségi állapot mellett. És nem, a takarítás, fűnyírás, ablakpucolás, kapálás nem helyettesíti. 😁 Bár az is több, mint a semmi.

Pihenj! 50 év felett aludj legalább hat-hét órát naponta. Viseltes és üzemszerűen használt agyadat, idegrendszeredet hagyd regenerálódni. Kutatások sora igazolja, hogy a keveset alvóknak sokkal nagyobb esélye van a gyors tempójú szellemi romlásra. A legjobb, ha jó minőségű az alvásod, ha nem gyötörnek rémálmok, ha nem hánykolódsz álmatlanul. Ezt pedig úgy éred el, hogy betartod az előző pár módszert. 😁

Az elbutulás ellen célszerű a cigit is letenni. Magam majd’ 30 évig füstölögtem, 11 éve jöttem le a cuccról – úgyhogy mélyen együtt tudok érezni a dohányosokkal. De azt is tudom, hogy – bár még nagy ritkán sóvárogva gondolok rá -, sokkal jobban érzem magam nélküle. Nem krákogok, kapok rendesen levegőt, nem zihálok, ha fel kell menni három lépcsőfokot, érzek szagokat és sokszor rengeteg pénzt spórolok meg. 😃 De komolyan: az a nyamvadt bűzrudacska egy nagy halom ocsmány kór kialakulásában bűnös. Tudtad, hogy a dohányzás az egyik legnagyobb kockázati tényezője a rák kialakulásának? És azt, hogy a rákos halálesetek egyharmadában a dohányzás tehető felelőssé? És nem csak a tüdőt érintő daganatos problémákat generálja, hanem további tizensokféle rák esetében igazolható a füstös bűnös. Továbbá, számos egyéb nyavalyának is a melegágya. ☠️

Mindezek mellett, tessen szűrővizsgálatokra járni és normál értéken belül tartani a vérnyomást, koleszterinszintet, vércukrot. S mindez az előző intelmek betartásával már gyerekjáték lesz. 😄

Végül, de messze nem utolsó sorban: a jó emberi viszonyok, barátok, családi kapcsolatok elképesztő védőfaktort jelentenek a demenciával szemben. Támogató jelenlét, beszélgetések, együttlevések, érzelmi támaszok óriási erőt képviselnek. ❤️

Még valami: kérlek, ne is mondj olyat, hogy „áááá_én_azt_úgysem_érem_meg”. És olyat se, hogy „akkor_már_nekem_mindegy_úgysem_tudok_magamról”. Az is gyenge érv, hogy „már_mondtam_a_családomnak_lőjjenek_le_ha_ilyen_állapotba_kerülök”. Mert mi van, ha megéred azt a kort? Akkor már késő lesz nyafogni. Másrészt pedig megteheted a gyerekeiddel, pároddal, unokáiddal, hogy végignézeted velük lassú szétesésedet? Okozhatsz-e ekkora bánatot nekik? Nyilván nem fognak lelőni... Hát a saját méltóságodra gondolsz-e? Tényleg teljes kiszolgáltatottságra ítéled magad?

Kis odafigyelés magadra MOST és egészen pozitív lehet a jövőképed…

Marcus Aurelius (Kr.u. 121-181) csuda egy fickó volt: nagytudású, hihetetlen műveltségű közigazgatási és pénzügyi  szake...
29/07/2025

Marcus Aurelius (Kr.u. 121-181) csuda egy fickó volt: nagytudású, hihetetlen műveltségű közigazgatási és pénzügyi szakember, hadvezér, filozófus, ja és mellesleg majdnem 20 évig római császár, 😁 Róma jobbik uralkodóinak sorában.

Talán épp császári pozíciója miatt vet***e papírra (izé... pergamenre) azon sorokat, amelyeket minden politikusnak, közéleti stallumot viselőnek meg kéne fogadni:
„Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeret***eljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó.”

(A Gladiátor című filmből ismerhetjük az öreget és dicstelen fiát, Commodust, aki igen messze esett a fájától.)

Leépülés, demencia, elbutulás, az értelem és a személyiség szétesése… az öregedés egyik rettegett állapota, amely az éri...
28/07/2025

Leépülés, demencia, elbutulás, az értelem és a személyiség szétesése… az öregedés egyik rettegett állapota, amely az érintettnek sem könnyű, ám a családnak, szűkebb-tágabb környezetnek embert próbálóan nehéz. 😱

A demencia tünet és betegség is egyszerre, amelyet az agy szerkezeti károsodása okoz. Több típusa és számos oka van ennek a „jelentős neurokognitív zavar” hivatalos névre hallgató problémának, amely ma még nem gyógyítható, ám késleltethető, lassítható, valamint tünetei enyhíthetőek.

Ez a rohadék is olyan sunnyogva, alattomosan közelít, mint a rák: az első tünetek megjelenése előtt akár évtizedekkel korábban is kezdődhet maga a betegség. Ráadásul a korai tünetek önmagukban hétköznapinak is tekinthetőek: enyhe szellemi hanyatlás, nyelvbotlások, szófelejtések, figyelmi problémák tűnhetnek szórakozottságnak, pillanatnyi kihagyásnak. Mit is akartam mondani?! … Ja igen… 😁 Hogy ez bizony néha a korral jár… De azt is hozzá kell tennem, hogy az orvosok (bocsi a kivételtől) hajlamosak mindent az öregedés számlájára írni egy bizonyos életkoron túl, így elbagatellizálva a korai jeleket vagy más betegségek hasonló panaszait, ami esetleg gyógyítható lenne. De ha már tuti diagnózis a demencia (bármelyik típusba is tartozzon), akkor gyakran a család hajlamos homokba dugni a fejét. Tény: végtelenül lehangoló és fájdalmas az a perspektíva, amit a kóros leépülés magával hoz. 🙈

Amikor azonban a tünetek markánsan jelentkeznek, akkor már közvetlen a probléma jelenléte. Ilyen tünet a rövid- és a hosszútávú memória zavara, újabb ismeretek tanulásának nehézsége, meglévő ismeretek használatának zavara. Jellemző például, hogy a saját személyére vonatkozó adatokkal is bajban van az érintett: nem ismer fel családtagot vagy már nem tudja felidézni korábbi foglalkozását. Gyakori szimptóma a beszédértés, mozgás, cselekvés zavara, megszokott tárgyak felismerésével kapcsolatos gond, továbbá már az önellátással is gubancok vannak (elfelejt inni, fürdeni, főzés sem megy a régi módon, stb.). 🥹

Ekkorra már a közvetlen környezet, a hozzátartozók sem kerülhetik meg a helyzet tudatosítását. Iszonyú teher ez az egész családnak, mentálisan, anyagilag, szociálisan, mindenhogy. Ráadásul a folyamat nagyon hosszú tud lenni, ahol napi szinten kell szembesülni a veszteséggel, gyásszal, az egyre gyomorszorítóbb, szívszaggató szituációval: szerettünk veszti el az emlékeit, a képességeit, a gondolkodását, a személyiségét, önmagát. 😢

Borzasztóan kívánatos lenne, hogy a beteg, de főleg a családja minőségi, pszichés és szociális segítséget kapjon. Nagyon kéne a feszültségmentesítés, a korrekt tájékoztatás, gondozási tanácsadás, pszichológiai támogatás. De a magyar egészségügyet ismerve... áááá ….. nem is megyek ebbe bele. Úgyis tudjátok miről beszélek. 😡

S ha már beütött a krach és szerettünk demenciával küzd, akkor neki (és az egész családnak) segíthet a pozitív viselkedés, ami a következő pszichológiai szükségletek kielégítését jelenti:
• Komfort – biztonság – megnyugtatás (Így tudunk törődni vele és magunkkal, vigasz nyújtunk, egyfajta oldott hangulat megteremtésével. Nem érdemes katasztrofizálni, előre elsiratni, már ekkor gyászba borulni. Az senkinek nem segít.)
• Identitás – önazonosság (Fogadjuk el olyannak, amilyen, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fordul ki önmagából. Ő sem így képzelte el.)
• Kapcsolat - kötődés (Az elfogadással, odafigyeléssel, a szeretet kifejezésével pozitív érzéseket generálunk neki – és magunknak. Ne a veszteségre koncentráljunk, hanem arra, hogy ki ő és mit jelent nekünk.)
• Elfoglaltság (Fontos, hogy állapotához képest segítsük képességei, készségei gyakorlásában, teremtsünk neki tennivalót, kapjon feladatokat.)

A család teszi a dolgát, gyakran erőn felül ott van a beteggel, hordozza a helyzet nehezen viselhető terhét. Óvja az elboruló elme méltóságát, miközben gyakori, hogy maga az érintett képtelen már erre: lehetetlen helyzetekbe keveredik, elkóborol, kontrollálatlanul viselkedik. Ilyenkor nem megúszható egy zárt intézménybe való bekerülés, ami újabb problémákat generál, de legalább védett közeget jelent a beteg számára.

Minél magasabb életkort érünk meg, annál sanszosabb, hogy utolérjen bennünket egy ilyen nyavalya, hacsak… De a megelőzésről, késleltetési, lassítási praktikákról holnaputáni posztomban lesz szó. Addig hátha nem felejtem el, hogy miről is akartam írni. 😉

*Személyes tapasztalatom is van: édesanyám egy elbutulásos betegségben szenvedett. Borzasztóan kemény időszak volt napról napra látni a teljes leépülését, irtózatosan nehéz döntésekkel. Tettem azt, amit tehettem: ott voltam vele, amennyit csak tudtam. A szívem szakadt meg minden egyes alkalommal, egész életemben összesen nem sírtam annyit, mint anyu betegségének hónapjai alatt. De talán éppen ezért tudatosult bennem az, hogy miért kell már most vigyáznom magamra: nem tehetem ki a családomat ennek a rémálomnak és nem szeretném egy cserép dracénaként (sárkányfa 😉) tölteni életem utolsó hónapjait, éveit.

(b)anyai jótanács hölgyeknek Életünk párja éppen hazaér a munkából, fáradtan, nyűgösen, elgyötörten, fejben még az aktuá...
25/07/2025

(b)anyai jótanács hölgyeknek

Életünk párja éppen hazaér a munkából, fáradtan, nyűgösen, elgyötörten, fejben még az aktuális munkahelyi problémán rágódva. 😱 Ilyenkor soha, de SOHA ne kezdj bele azonnal valami nagyon fontos ügy ecsetelésébe (a Juci ma megint azt mondta, hogy…,,), jelentős probléma felvetésébe (mi legyen anyád karácsonyi ajándéka…), hosszútávú tervek szövögetésébe (mit szólnál, ha a most kétéves ded atomfizikát tanulna majd?). 🙈

Magyarázat: a férfiember ha fizikailag haza is ért, nem feltétlenül érkezett is meg a maga teljességében. Ahogy az indiánok mondják: a lelke még nem érte utol. 🙃Emberünk gondolatban még dolgozik, problémát old meg, lehetőségeket latolgat, tervez, agya még telítve egy rakás nagggggyon fontos információval. Figyelme be van szűkülve, egy dologra fókuszál, s ezen közben ugyan hallja, hogy mondasz neki valamit Ödönke cumijáról vagy a frissen vett, nagyoncuki pink nyári ruhádról, de a szavak nem jutnak el az értelméig. Látszólag veszi a lapot, bólogat, de valójában dunsztja nincs, hogy mi a fenéről magyarázol. 🙈 Te pedig – érzékeny csápjaid lévén -, rögtön észleled a szitut és rázendítesz a „mert-te-sosem-figyelsz-rám…” kezdetű házastársi veszekedősre. Másik opció: jeges hallgatásba burkolózol. Amitől a pasi kap gyomorgörcsöt. Hát tényleg, egyik verzió jobb, mint a másik... 😝

Az van, hogy a - szívünknek oly’ kedves - uraknak egyszerűen több idő kell az otthoni akklimatizációra, mint nekünk, nőknek. Sokkal lassabban állnak át családfenntartó-jövedelemszerző üzemmódból férji/apai működésre. Mi könnyebben váltunk témát, rugalmasabban ugrunk egyik működési módból a másikra, egyszerre akár több fókusszal is rendelkezünk. A teremtés koronája ehhez képest komótosabb, nehézkesebb. (de hát nem ezért szeretjük őket?! Ezért is... 😉)

Tehát: ha pasid hazaér, akkor hagyd, hogy pisiljen, igyon, átöltözzön, szusszanjon, kicsit egyedül legyen, megkeresse magán az otthonvagyok gombot és csak UTÁNA fogj bele halaszthatatlan közléseidbe. Hidd el, egy csomó vitát, sírást, dühös hisztit, elmorzsolt káromkodást, ajtócsapkodást spórolsz meg magadnak. Meg neki. Hát nem megéri várni egy félórácskát? 😊

Gárdonyi - korát jóval megelőzve - "feltalálta" a mindfulnesst, a tudatos jelenlét, a jelenben levés fontosságát. 😊
24/07/2025

Gárdonyi - korát jóval megelőzve - "feltalálta" a mindfulnesst, a tudatos jelenlét, a jelenben levés fontosságát. 😊

Egyedül utazol olyan messzire? Meg vagy te őőőőőrülve? – aggódtak távolabbi ismerőseim. A közelebbiek nem. Azok pontosan...
23/07/2025

Egyedül utazol olyan messzire? Meg vagy te őőőőőrülve? – aggódtak távolabbi ismerőseim. A közelebbiek nem. Azok pontosan tudják, hogy mennyire vagyok… ööö ... milyen is? 🤔 Lökött? Bátor? Bevállalós? Vakmerő? Teljesen eszement? Öntörvényű? Lehet, hogy kicsit mindegyik, a lényeg az: egyedül utaztam. 😃

Én azt gondolom, hogy érdemes kipróbálni az egyedül való utazást. Szerintem csodaszer egy csomó lelki nyavalyára. Csak néhányat említek:

👉 Növeli az önbizalmat. A megoldott helyzetekkel arányosan növekedik a magabiztosság. Önbizalomra nem lehet otthon - a négy fal között - szert tenni. Csak aktív szituk alkalmasak erre. Egy helyzet önerőből történő megoldása erősít bennünket.

👉 Nyitottságra tanít. Az utazás megmutatja, hogy milyen sokszínű a világ és jó, hogy sokszínű. 🌈 Jó erre rácsodálkozni. Kicsit nem figyelünk a kényszeres ítélkezési hajlamunkra és rögvest toleránsak és elfogadóak leszünk. (Ez veszélyes! …lehet a politikusokra… 😉 )

👉 Segíti a jelen valódi megélését, tömény mindfulness. A pillanatban levés önmagában szorongásoldó, stressz csökkentő. Ha leülsz egy patakpartra/kávézóba és csak megéled a percet, érzékelvén a környezetedet, az képes elterelni a figyelmet a mindennapi feszültségekről, a múltbeli rágódnivalókról és a jövőbeli aggodalmakról. Kisimítja az idegrendszeredet, ami állati hálás lesz, hogy regenerálódhat.

👉 Élményt ad, s ezáltal emelkedik a mindenféle boldogsághormon, egyszerűen jó érzés tölt el. Ráadásul olyan emlékeket generál (igen, még az eltévedés meg az idegen nyelven való szerencsétlenkedés is 😀), amelyeket majd az aggok házában boldog mosollyal fogsz felidézni. Arról tuti nem fogsz mesélgetni az unokáknak, hogy egy szép kedd délután hogyan mosogattál otthon…

👉 Hatásos levertség, szerelmi dráma, életközépi válság, munkahelyi krízis idején is. Legalább átmenetileg magad mögött hagyhatod a gondokat, amelyek – természetrajzuk szerint – általában maguktól megoldódnak, ha békén hagyjuk őket. Amelyik nem így tesz, az viszont úgyis megvár. 😁

👉 Serkenti az énhatékonyságot. Megtanulod böngészni a menetrendet, térképet, jobb lesz a problémamegoldásod. És minden egyes megoldott helyzet után egyre jobban és jobban bízol magadban. (Lásd még: magabiztosság.)

👉 Összeszedettebbé válasz, s még az is lehet, hogy összebarátkozol magaddal, hiszen egymásra vagytok utalva. 😁

Elsőre furcsa lehet, hogy arra biztatlak: utazz egyedül. Mi lesz a gyerekkel? Éhen fog halni a férj! (Spoiler: nem, nem fog. Megoldja. Nagyfiú. 😃) Mit szól hozzá anyám? Kivel fogom megosztani az élményeket? És persze nem arról beszélek, hogy mostantól mindig egyedül utazz valahova. Pontosan tudom, hogy a pároddal vagy a családdal kalandozni is fantasztikus élmény lehet. Feltéve, ha nem téged használnak szendvicskészítő, napernyőcipelő, autóban szórakoztató, szálláshoz navigáló, mitfárerkedő, mindent is megoldó útiasszisztensnek. 🙈 Az én állításom az, hogy egyszer-egyszer érdemes kipróbálni. Egy hétvégi egyedüllét felér három önfejlesztő könyv kiolvasásával....

Nem feltétlenül kell rögtön Bora-borára utazni egyedül egy hónapra (bááááár, most hogy jobban belegondolok… egy hónap egyedül, aztán jöhet a család is 😆), simán lehet kis lépésekkel kezdeni. Kezdetben mondjuk egy szombat délután ruccanj át egy közeli kisebb-nagyobb városba. Csak úgy, sétálni, nézelődni, valahol inni egy sört vagy kávét. Csak úgy kinézni a fejedből. Egyedül. Kötöttségek és elvárások nélkül. Csak a magad társaságát élvezve. Magadat kipróbálva.

Aztán jöhetnek az egynapos kirándulások magaddal. Bátrabbak akár egy két-vagy háromnapos programot is tervezhetnek. Bármilyen körülmények között is élsz, érdemes módot találni arra, hogy kilépj belőle. Csak egy kicsit. Csak átmenetileg. Törj ki a mókuskerékből! Tégy valami szokatlant! Légy önmagaddal! Légy önmagad! 😘

Megtalálhatjuk önmagunkat... 😊
22/07/2025

Megtalálhatjuk önmagunkat... 😊

Van abban valami báj, hogy szakmai énem a legváratlanabb pillanatokban is képes felütni a fejét. 🙈 Ott vagyok valami mél...
21/07/2025

Van abban valami báj, hogy szakmai énem a legváratlanabb pillanatokban is képes felütni a fejét. 🙈 Ott vagyok valami mélyen személyes, teljesen civil és élvezetes pillanatban, erre a bennem élő pszichológus megjegyzéseket tesz a fejemben. 😱Mondok példát, hogy világos legyen és rögvest ki is hangosítom Pszichobanyai mivoltom megjegyzéseit.

Zenei ízlésem egyértelműen a rock felé húz, pláne a hardrock és metal irányába. 🤘 Így aztán az elmúlt időszakban több - a műfaj klasszikusainak - koncertjén voltam, Manowar, AC/DC, Guns N’ Roses és fő kedvencem, Iron Maiden volt terítéken. Ez utóbbi kétszer is. 😃 Nyamm. 😋 Úgyhogy minden alkalommal belefeledkeztem a zúzásba, fenékig kiélveztem a dübörgést, énekeltem (mit énekeltem?! ordítottam 😁), tomboltam, jelen voltam. Nos ezekben a pillanatokban is képes bekapcsolni – legalább néhány gondolat erejéig – a szakmai agyam. Ímigyen:

👉 Aztakrva, hogy ezek a meglett, felnőtt, 60-70+-os zenészek mennyire jól tolják már! 🤗 Az énekes felszántja a világot jelentő deszkákat, fiatalokat megszégyenítő energiával adja az életérzést. Állatjó nézni és irigylésreméltó, hogy mennyire élvezik azt, amit csinálnak. Igazolják, hogy lehet sikeresen öregedni! 🤘

👉 Néddmán az előtted állót! A telefonja kameráján keresztül nézi a színpadi történéseket, mert felveszi az egészet. 🙈 Tuti, hogy sosem fogja újranézni, mert remeg a keze, tök messze vagyunk a színpadtól és torzít a hang. 🥺 De rendületlenül veszi. Így viszont nincs a jelenben, a mostban, mert nem élőben, hanem egy kamerán keresztül figyeli az eseményeket, eltávolítja magát. Nem tud ugrálni, tapsolni, énekelni, mert odakoncentrál a felvételre. Fúúú, jól kicseszik magával… Milyen élménye lesz vajon? 🤔

👉 Mennyire jó, hogy a kerekesszékeseknek külön szektort alakítottak ki! ❤️ Pont rálátnak a küzdőtéri tömeg feje felett a színpadra és egy rámpán keresztül simán meg tudják közelíteni a helyüket. 👨‍🦽 Ki van ez találva, ha a szervezőknek van empátiájuk és akaratuk arra, hogy a fogyatékkal élők is teljes életet élhessenek. Vannak is szép számmal, naná, hogy rajongói cuccban. 🤘 (Megjegyzem, hogy ez Bécsben volt. És az is igaz, hogy sokfele jártam koncerten, de most először láttam ilyet.)

👉 Mennyi ember! (Általában néhány tízezer ember van jelen, de voltam százezres koncrten is. Óriási élmény!) És mennyire különbözőek: kicsi, nagy (de ők mind elém szoktak beállni a küzdőtéren 😁), fiatal, régebb óta fiatal, sovány, kövér, hosszúhajú (kimondottan irigy vagyok arra, hogy pasiknak milyen gyönyörű, hosszú hajuk tud lenni, grrr 😳), kopasz – hogy csak néhány külső tulajdonságot említsek. A személyiségprofilok nem látszanak, de ahány ember, annyiféle személyiség. Egyben azonban mindenki azonos ott a koncerteken: egyemberként kedveljük (hallgatjuk szívesen, imádjuk, rajongunk 🤘) az adott zenekart és zenét. És ez önmagában közösségélményt ad: nem kell tartani a másiktól, nem fog bántani, segíteni fog, hiszen egy közösség tagjai vagyunk. Legalábbis itt és most. 😊

👉 Ha valamit szeretsz, akkor nem lehetsz annyira öreg, hogy lemondj róla! Mindegy hány éves vagy, simán ott a helyed, akkor is, ha a „te korodban már nem illik/szokás”. A második Iron Maiden koncertemen egy hetvenéves csajjal (egy jófej rockerarcot mégsem nevezhetek hölgynek vagy néninek 😃) beszélgettem sokat, akinek igen, fáj a csípője és lassabban tud menni, már nem tombol önkívületben, de ott volt és élvezte. És miért is ne t***e volna?! (Szerintem jövőre a Metallica koncerten is össze fogok vele futni. 😃 ) És egy kicsit sem tartom gáznak, hogy az én koromban a fejemre kerülnek az AC/DC-s világító ördögszarvacskák. 🤘

Annyi önkontrollom/tudatosságom mindig van, hogy ha ezek a gondolatok pár másodperc alatt lefutnak, visszairányítom magam „civil” üzemmódba és visszamerülök a rockzenei élvezetekbe. Az pedig mostanában volt bőven – hál’istennek. 🙏 Szerintem ez a műfaj az egyik legfontosabb üzemanyagom. És - egye fene – közben bekapcsolhat a szakmai énem is. Néha. Pár másodpercre. 😁

Felelősségvállalás. 😱 A felnőttség egyik borzalmasan nehéz velejárója. Mennyivel könnyebb mást – szülőt, testvért, főnök...
18/07/2025

Felelősségvállalás. 😱 A felnőttség egyik borzalmasan nehéz velejárója. Mennyivel könnyebb mást – szülőt, testvért, főnököt, kormányt, körülményeket, barlangi trollokat, dementorokat – okolni bármiért. Mindenért. 🙈

Gyönyörű történetet osztott meg a felelősségvállalásról egy nagyon kedves volt munkatársam, az engedélyével osztom meg:

„Emlékszem, hogy egész kicsi koromtól hallottam a szüleimtől, hogy milyen fontos vállalni a t***eink következményét. Biztos vagyok benne, hogy sok példát is mondtak, de őszintén egyet sem tudnék felidézni. Igazából sokáig az sem volt világos, hogy mégis milyen t***ekre gondolhatnak. Azt azért idővel összeraktam, hogy ezek valószínűleg olyan dolgok, amikre utólag nem vagyok büszke.

Aztán felgyorsultak az évek és a gimnázium első évében találtam magam. A mai napig emlékszem rá, hogy, milyen megterhelő volt az első félév. Én, aki addig kitűnő voltam, nem ismertem, azt az érzést, hogy milyen rossz jegyeket kapni. Hiába tanultam, valahogy sosem bizonyult elegendőnek. Aztán jött az ominózus magyar óra. Kaposi tanár úr mindig olyan dolgozatokat íratott, hogy esélytelen is lett volna puskázni. Szigorúan egy A4-es lap negyede, 5 db egymondatos válasz az 5 db kérdésére. Ha nem olvastad el tisztességesen a kötelezőt, esélyed sem volt. Szóval ültem a padban és nem voltam felkészült, ahogy szinte senki. Láttam, hogy többen is lesnek a másikról, így hát felbátorodva és rettegve a rossz jegy gondolatától, én is lestem.

Következő alkalommal aztán kiosztásra kerültek a dolgozatok. Még így sem sikerült tökéletesre, 5 alá vagy 4/5 valami ehhez hasonlóra emlékszem. Nagyjából ilyen eredményeket ért el mindenki. Szinte hallani lehetett, ahogy a teremben zúdultak le a kövek a sok kis újonc szívéről. Ekkor aztán Kaposi tanár úr belekezdett.
- Tudom, hogy sokan lestek, látszik a válaszokon is. Kérem, álljanak fel azok, akik úgy érzik, hogy nem tisztességes úton érték el a dolgozatukon szereplő jegyet.

Végtelenül hosszúnak tűnt az az idő, pedig valószínűleg csak pillanatok műve volt az egész, amíg az agyamban megszületett a döntés. Remegő testtel emelkedtem fel a padból, homályos folttá olvadt az egész terem, kivéve Kaposi tanár urat, aki velem szemben hatalmasodott, élet-halál uraként. Összeszorult gyomorral vártam, hogy meghozza a döntést a további sorsomról. Akkor vettem csak észre, hogy nem állok egyedül. Mellettem állt Betti, a padtársam, minden más szem a kettősünkre tapadt.

- Nos, mint mondtam, tudom, hogy mindannyian lestek. Ellenben, ahogy láthatják csak a két hölgy vállalta a tettét és az azzal járó következményeket. Mindezért úgy döntöttem, hogy ők ketten megkapják a dolgozatukon szereplő jegyet a bátor kiállásukért. Leülhetnek. Mindenki más egyes. Befejeztük, a dolog lezárva. Folytatjuk a következő anyaggal.

Nem hittem el, hogy ez történt és a mai napig nem felejtem el. Az esetnek lehetett volna teljesen más befejezése is, de biztos vagyok benne, hogy az érzést, amit a felvállalás bátorsága jelentett, az sem vehette volna el tőlem. Lehet, hogy ekkor ért***em meg igazán mit jelent vállalni a felelősséget, lehet, hogy sokkal korábban, csak akkor az érzést még nem követték t***ek.

Hiszem, hogy akárhonnan is jöttünk, akárkik is neveltek minket, akármilyen hatások is értek bennünket, mindannyian érezzük, amikor a lelkünk azt ordítja: tudom félsz, hogy megítéltetsz, de állj fel!

Remélem idővel egyre többen lesznek elég bátrak, hogy ki merjék mondani hangosan: Nem volt helyes, amit t***em, sajnálom. Ez sosem lesz egyenlő a feloldozással, de egy új kezdethez bizony pont elég.”

Gyönyörű nem?

Nyomasztjuk magunkat ezerrel. 😱 Néha elveszünk valahol, néha túlbonyolítunk, szorongunk hülyeségeken, aggódunk feleslege...
17/07/2025

Nyomasztjuk magunkat ezerrel. 😱 Néha elveszünk valahol, néha túlbonyolítunk, szorongunk hülyeségeken, aggódunk feleslegesen. Romboljunk saját érzelmi életünket, lelkiállapotunkat, életminőségünket. 🙈 Hagyjuk már abba az önszabotázst! MOST!

Cím

Bicske
2600

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Pszichobanya új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Pszichobanya számára:

Megosztás

Kategória