Szabó Ágnes - Támasz Gyászban, Veszteségben

13/03/2025

26/11/2024

Azt tapasztalom, hogy azok az emberek, akik vesztettek már el számukra fontos személyt, addig látják feketének, és addig érzik mérhetetlenül szomorúnak a szeretett személyhez kapcsolódó emlékeket, amíg az összes fájdalmas gondolatot ki nem beszélik magukból. Miután ez megtörténik, fokozatosan megszínesedik a múlt, ami aztán segíti befogadni a jelen új, támogató és derűs eseményeit.

22/07/2024

A gyászolók túlnyomó része aktuálisan nincs azzal tisztában, hogy élete során milyen sokszor bizonyította már, mekkora erővel bír.
A támogató beszélgetések jó alkalmat teremtenek arra is, hogy ezek a korábbi események felszínre kerüljenek, és erőforrásként szolgáljanak ebben a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetben.

16/04/2024

Egy gyászoló tapasztalhat érzéketlenséget a környezetében. Sokszor azonban az van a háttérben, hogy az ismerősök, családtagok, de még a rokonok többsége sem tudja, hogy mi lenne a leghelyesebb, a legmegnyugtatóbb, a legtámogatóbb viselkedés ebben az időszakban. Inkább hallgatnak, nem mondanak semmit, inkább vállalják a közönyt, mert azt feltételezik, azzal legalább nem fognak ártani.
A gyászolónak tanácsok helyett meghallgatásra van szüksége.

10/02/2024

Ha egy családi, baráti, munkahelyi közösség bármilyen okból (halál, betegség, elköltözés, felmondás stb.) elveszíti egy tagját, az valamilyen módon mindenkire hat. Ez az esemény generálhat akár spontán, akár irányítottan egy beszélgetést, ami segítheti a veszteség feldolgozását.

25/01/2024

Veszteségeink
Mindegyikünknek vannak veszteségei.
Személyek, kapcsolatok, társadalmi státusz, állatok, állás, tárgyak és még számtalan egyéb. Színes és hosszú a sor, más-más fontossági sorrenddel.
Többségünknek gyermekkorban érkezik az első veszteség okozta fájdalom.
Nekem egy kiscica volt, amit legeslegnagyobb sajnálatomra én magam ejtettem fejre, ami a lelkiismeretfurdalás miatt rögtön dupla csapásnak számított.
Sosem felejtem ezt a tragédiát.
Abban azonban már akkor segített, hogy megtanuljam van, ami visszafordíthatatlan.
Néha könny, sírás, indulat is kísérheti, ám mindezt el kell fogadnunk, mert ezek az események életünk részei.
Fel tudja idézni az első veszteségét?

12/01/2024

“A veszteség felkavaró. Ha valaki, akivel kapcsolatban voltunk, már nincs többé, érezzük a hiányát. Hiányzik nekünk. Hiányzik a kapcsolat, amely hozzá fűzött minket. Minden hiányzik, amit ő jelentett nekünk. Lehet, hogy nagymértékű változásokkal kell szembesülnünk amiatt, ami történt, és megszokott életünk elvesztése tovább fokozza hiányérzetünket. Amikor meghal valaki, akit ismertünk, szembenézünk a saját halandóságunkkal is, azzal, hogy mi magunk és mások, akiket szeretünk, szintén meg fognak halni. Egy olyan kultúrában, amely nem igazán törődik a halállal, ez nagyon sebezhetővé tehet minket.”
Sue Mayfield

14/12/2023

“Amikor veszteséget élünk át, azt is megtapasztaljuk, hogy akiket szeretünk -és néha még idegenek is- mekkora együttérzéssel fordulnak felénk a szükség idején. A veszteség lyukat üt a szívünkön. De olyan lyuk ez, amely szeretetet hív elő, és képes mások szeretetét befogadni és megtartani.”
Elisabeth Kübler-Ross