24/04/2022
„Nem taníthatunk meg az embereknek semmit.
Csak segíthetünk felidézni azt saját magukon belül.”
(Galileo Galilei)
Egy tisztítás margójára:
Ideges és izgatott voltál amikor megérkeztél. Nem tudtad mi vár rád. Talán volt benned félelem is, hogy ítélkezni fogod feletted. Nem t***em, de Te ezt nem tudhattad előre.
Nem kérdeztem semmit, csak annyit mondtam, ha akarsz beszélni tedd azt, ha nem akarsz, akkor hallgass. Minden rendben van, akár így, akár úgy döntesz.
Elkezdődött a tisztítás, és Te rövid időn belül sírva fakadtál. Valami szorította a torkod, a lelked és úgy érzeted, el kell mondanod, különben megfojt. Néztél rám könnyes szemekkel, de akkor már nem érdekelt, megítélem e a t***ed, ki kellett mondanod.
Hallgattam és mosolyogva néztelek. Miért? Nem rajtad, nem azon, amit tettél, csak mert annyira ismerős volt számomra, amin most keresztül mész és az, ahogy bántod magad, pedig semmi rosszat nem tettél!
„Engedd el,” mondták sokan, meg azt is, hogy „minden fejben dől el”! Mindkettőben van igazság, de hogyan mind ezt, ha nem megy? Ha a bűntudat szétmarcangolja a lelked és legszívesebben elmenekülnél, Te magad se tudod hová. Nem megtörténté tennél mindent, de már nem lehet. Az idő halad, a bűntudat egyre nő és nem tudod magad elviselni. Menekülsz, de a gondolataid elől, egy másik mámoros világba, csak kis időre sikerül. Eltelnek hónapok, és egyre mélyebb gödröt ásol magad alá. Nem látsz kiutat és úgy érzed, hogy ez már örökké így marad. Nincs segítség, mert akitől eddig kértél, sok okosságot mondott, ami számodra csak üres frázisok voltak, nem segítség, mert utat nem mutatott.
Emlékszel? Valamikor hittél valakiben, valamiben. Talán a jövődben, az életben, hogy jó és boldog lehet a lét.
Miért hiszed azt, hogy nem így van, hogy már nem győzhetsz?
Én látom a jóságot a szemedben, a szeretetet a szívedben, de hová lett a hited? Hol az akarat, ami erőtlenből, erőssé tesz, és kétségekből magabiztossá?
Aztán egy bő óra elteltével történt valami. Megtörtént a csoda. Remegtél, rázott a hideg, de végre újra mosolyogtál.
Megkérdeztem, hogy érzed magad. Mondtad, hogy kicsit furán, de jól, mint aki több ezer tehertől szabadult. És ez így is volt!
Nem tudjuk mindig kontrollálni az élet eseményeit, de megválaszthatjuk, hogyan reagálunk rá. És soha nem az számít, mit hoz a holnap, ami számít azaz, hogy Te hogyan reagálsz rá legbelül. Ellenállsz, neheztelsz, gyászolsz, vagy szembenézel vele és szívedre öleled magad, azt, akit bűnösnek véltél.
Boldogan élni, míg meg nem halunk csak pillanatról, pillanatra lehetséges. A sors nem mostoha, az élet nem az ellenségünk! SOHA! Ha figyelünk, utólag mindig összeállnak a darabkák és fény derül arra, mi miért történt. Csak figyelj. A végén minden értelmet nyer.
Elengedni bármit, bárkit az nem bűn, nem is hiba. Csak ha elengeded ami visszahúz tudsz emelt fővel tovább menni. Tudom, ott a sok miért, ott a sok harag, de ha felteszed magadnak a kérdést, hogy mit tanultál belőle magadról, milyen szolgálatot tett neked, milyen leckét kaptál, ha megérted, mely területen lettél több általa, akkor el fogod tudni engedni is.
Bármi is történik, minden értünk van, minket szolgál.
Lehet, hogy néha térdre kényszerítenek, lehet, hogy veszteség ér, lehet, hogy bántanak, hogy meggyötör az élet, de ilyenkor jusson eszedbe: térdre, talpra, tovább!
És közben: Légy jó magadhoz ma is! 🥰
fénykép: internet
