21/09/2025
Én nem akarhatom jobban, hogy te akard...
Sokszor van úgy, hogy valakit nagyon szeretsz, és látod, hogy szenved, vagy éppen nehéz helyzetben van. A szíved azt diktálja, hogy segíts neki. És itt jön a nagy kérdés: hogyan segítesz?
Mert két út van. Az egyik, amikor átvállalod tőle a terhet, megcsinálod helyette, és ezzel valójában azt üzened a tudatalattijának: „Te nem vagy képes rá, majd én megoldom.” Lehet, hogy rövid távon megkönnyebbülést hozol neki, de közben elveszed az erejét. És talán észre sem veszed, de ezzel még jobban belerögzíted őt abba a szerepbe, hogy ő gyenge.
A másik út az, amikor ott állsz mellette, tartod a teret, bátorítod, és engeded, hogy ő maga oldja meg a helyzetet. Ez nem mindig könnyű, mert türelmet és bizalmat kíván tőled. De itt valami sokkal értékesebb történik: ő maga tapasztalja meg, hogy képes rá. És ez erőt ad neki legközelebb is.
Nem a halat adod ilyenkor, hanem a horgászbotot. Nem elveszed a felelősséget, hanem támogatod abban, hogy ő maga lépjen. És hidd el, ez az igazi ajándék: amikor megmutatod neki, hogy bízhat önmagában.
Mert bármennyire is szeretnéd, nem akarhatod jobban helyette. Az ő szabad akarata, az ő döntése, az ő útja. Te csak ott tudsz lenni mellette, szeretettel kísérheted, támasza lehetsz... és ez sokszor épp elég.
