24/04/2026
Picit eltűntem az elmúlt hetekben, de nem azért, hogy lógassam a lábam, hanem pont ellenkezőleg – bekapcsolódhattam Budapesten egy igazi Reggio inspirált projekt mindennapjaiba a Belvárosi Játékóvodaban. Köszönöm Nikinek, munkatársainak és a gyerekeknek, hogy olyan szeretettel és lelkesedéssel fogadtak be maguk közé, hogy én is részese lehessek az izgalmas kutatómunkájuknak. Annak örömére pedig, hogy már több, mint ezren követitek az oldalt, jöjjön egy kis összefoglaló!
A gyerekeket a virágok foglalkoztatták már egy ideje, ezért hétfőn ellátogattunk együtt egy környékbeli virágboltba. Megcsodáltuk a sok szép színt és formát, élveztük az illatokat – azt hittünk ebből az élményből indul majd egy új irányba a projekt, de nem ez történt. A közeli parkba sétáltunk át ugyanis levegőzni, ahol a gyerekek rögtön csokrokat szerettek volna kötni az ültetett virágokból. Miközben igyekeztünk elmagyarázni, hogy ezt miért nem szabad, izgalmas kérdésekkel találtuk szembe magunkat: Be szabad-e lépni az ágyásba ott, ahol láthatóan nem nő semmi? Le szabad-e tépni a füvet, amit amúgy is nyírni szoktak? Mi a helyzet a gyomnövényekkel, pitypangokkal? A parkban kirakott tábla csak annyit írt, hogy vigyázni kell a növényekre, de a gyerekek nem érezték, hogy ez pontosan mit jelent és mi felnőttek is – mint utólag kiderült – picit máshogy értelmeztük a mondatot. Ez a probléma lett így a következő hét fókuszpontja, amire izgalmas provokációkkal, kirándulásokkal, beszélgetésekkel és alkotásokkal kerestük közösen a megoldást.
Első körben mi, felnőttek vitattuk meg, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a témában és mi legyen a közös álláspontunk. Felmerült a „csak azt hozhatod el, amit a természet elengedett” szabály, de ezzel szemben a saját gyermekkori virágszedéseink élménye is, ami révén jobban megismertük és megszerettük az otthonunk körül található növényfajokat. Beszélgettünk arról, mennyire különböző szabályok érvényesek egy nagyvárosi parkban, mint egy család saját kertjében, vagy épp a járdák melletti füves sávokon. Egyetértettünk abban, hogy ezzel a kérdéssel egy aktuális, gyerekeket érintő témát találtunk, amiben a környező világ tevékeny megismerése, az erkölcsi nevelés, a környezetvédelem, az ok-okozati összefüggések, de még matematikai, anyanyelvi és zenei tartalmak is megjelenhetnek.
A hét folyamán jártunk a Margit szigeten, ahol szabad volt pitypangot szedni és megfigyeltük a növényeken élő rovarokat, hernyókat – miközben egy éhes varjú lecsapott a tízórainkra!
„Az én botom hosszú, magasabbra érek vele, mint a hernyó”
„A hernyó felmegy a fa tetejére és megütögeti a leveleit!”
„Ez egy bölcs fa!”
A csoportszobában berendeztünk virágboltot és kiskertet, a padlóra növények fényképeit ragasztottuk, hogy ezeket kerülgetve játékosan provokáljuk a gyerekeket a téma megbeszélésére. A szenzoros asztalokon illatos gyógynövényektől szárított rózsaszirmokon át százszorszépekig minden nap meg lehetett fogni, szagolni, morzsolni, úsztatni valamit, sőt még azt is kipróbáltuk mi történik, ha többször rálépünk egy virágra. A hét vége felé a gyerekek már teljesen magukévá tették a kérdést: konkrét figyelmeztető táblák egész sorát késztették el – ezek között olyan is akadt, ami a villamosoknak tiltotta meg, hogy a virágokra tapossanak. Remélem kikerülnek majd a kis parkba, hogy így záruljon le a megkezdett munka és megmutathassuk a városnak, mit üzennek az ovisok.
És a beszámoló végére még egy jó hír: szeptembertől több hasonló gyakorlati tartalomra számíthattok tőlem, mivel én is a Belvárosi Játékóvoda Reggio inspirált csapatát fogom erősíteni egy saját csoportban… már nagyon várom 😊
