24/11/2025
Emlékeztető
A szeretet elég, bőven elég a békében való jelenlét.
A segítő szakmák egyik legnagyobb felelőssége az, hogy hogyan szólunk egy emberhez, aki éppen megnyílik előttünk. De lehet ez egy barát, tanár, családtag is, egy jóakaró. Mostanában már öndiagnózis, videók, előadások, könyvek vagy az AI szavai által. Egyetlen mondat képes megnyitni vagy bezárni, felemelni vagy összetörni, tágítani vagy beszűkíteni.
Sokan érkeznek olyan “diagnózisokkal”, amelyeket nem tudnak hova tenni:
• „Te érzelmileg le vagy zárva.”
• „Nem engeded ki a dühödet.”
• „Még korai gyászról beszélni.”
• „Ezzel majd később lehet dolgozni.”
•.“Gyógyíthatatlan beteg vagy.”
•.“Nem tudsz felelősséget vállalni.”
•.“Nem tudsz elköteleződni.”
(És persze ott a másik oldal is, hogy az emberek sokszor érkeznek úgy, hogy a “terapeuta”mondja meg a megoldást. Nagyon észnél kell lenni, hogy ne rántson be az elvárása. De ezt majd máskor, ha érdekel.)
Ezek a mondatok nem a valóságot írják le, hanem kereteket húznak a másik ember köré. A kliens pedig ott áll a címkével a kezében, és nem tudja, mit kezdjen vele. Erőlködik, hogy kifejezze az érzéseit, elinduljon a folyamata,..
Senkivel nincs semmi baj, van viszont egy története.
Amikor valaki azt érzi, hogy „nem tudja megmutatni az érzéseit”, az nem hiba. Nem defekt.
Nem „elakadás”.
Ez a teste, a lelke, az idegrendszere ami a legokosabb módon védi magát.
Pontosan úgy működik, ahogy annak idején muszáj volt.
Az érzések nem azért nem jönnek, mert „nem engedi ki őket”.
Hanem mert nincs vagy nem volt tér, ahol biztonságos lett volna megmutatni őket.
És a test addig nem enged, amíg nem érzi, hogy végre tartják.
A segítő valódi feladata nem a megmondás. Hanem a tértartás.
Egy ember akkor kezd el érezni, megnyílni, oldódni, amikor érzi, hogy:
• nem ítélik meg,
• nem címkézik fel,
• nem mondják meg neki, hogy „hol tart”,
• nem akarják irányítani a ritmusát,
• és nem vetítik rá, hogy „ezzel kellene dolgoznod”.
A valódi gyógyulás nem utasításokra, hanem biztonságra épül.
A tér gyógyít, nem a mondat.
A kapcsolódás gyógyít, nem az értelmezés.
A ritmus, amit a lélek diktál, mindig igazabb, mint bármilyen szakmai protokoll.
A segítő szerepe: új nézőpontok ajándékozása – de a döntés az érkező kezében van, hiszen ez az ő élete. Csak ő tudja, mit kezd ezzel.
Lehetünk ott inspirációként,
felajánlhatunk új nézőpontokat,
megmutathatjuk, hogy van más út is, mint amit eddig ismert.
De a döntés mindig az övé.
A tempó mindig az övé.
A testének bölcsessége mindig első.
Nem „javítjuk”.
Nem „megtörjük”.
Nem „megváltoztatjuk”.
Csak elkísérjük oda, ahová már készen áll érkezni.
A legtöbb, amit egy “segítő” adhat:
„Itt biztonságban vagy. A saját ritmusodban vagy jó.”
Mert nem tudok segíteni, csak azt tudom mondani - akárki is vagyok neked - hogy itt vagyok, bárhogy is döntesz.
Mert amikor egy ember végre megtapasztalja a megtartottságot,
az élet magától kezd el visszarendeződni.
Nyílnak a rések, mozdulnak az érzések,
felfényesedik az erő, amit eddig csak védelemre használt. Gyógyul a test, áramlik a szeretet. Felszínre jönnek képességek, erények, az ember igaz lénye virágozni kezd, ami maga a csoda.
És ez nem a segítő érdeme.
Ez az ember saját természetének visszatérése.
Támogassuk egymást és magunkat, békés, szeretettel teli jelenléttel.
Szeretettel várlak a saját témáddal🌹❤️
Női kör november 30. és december 14.
Család és Rendszerállítás december 7. és január 11.
Source Memory Healing tanfolyam december 27-28.
