06/03/2026
Hullámvasúton: Az amerikai alkoholtilalomtól az Anonim Alkoholisták megalapulásán át az első alkoholista mozihősig. Első rész
1919 januárjában lépett életbe az Egyesült Államok Alkotmányának 18. kiegészítése, amely a szeszes italok fogyasztási célból történő előállítását, forgalmazását, importját és exportját vonta tilalom alá. Ezzel megkezdődött a szesztilalom vagy alkoholtilalom korszaka.
1919 októberében fogadta el a kongresszus a National Prohibition Actot, vagyis a Nemzeti Prohibíciós Törvényt, melyet a törvény megalkotójáról, Andrew Volstead republikánus politikusról neveztek el.
A Volstead-törvény nemcsak az alkotmánymódosítás végrehajtásáról gondoskodott, hanem arról is, nehogy véletlenül bizonytalanság támadjon a szeszes italok definíciója körül: kiterjeszt***e a tilalmat gyakorlatilag minden 0,5%-os vagy annál magasabb alkoholtartalmú folyadékra.
A törvény végrehajtása nagy terheket rótt az államigazgatásra és a jogalkalmazókra. Hatalmas volt az állam bevételkiesése az alkoholra kivetett adók és vámok bevételeinek hiánya miatt. A prohibíció betartatásának költségei is nagyon magasra rúgtak, a hivatalokat ráadásul folyton átszervezték, a hivatalnokok pedig folyton cserélődtek – főleg, mert alkalmatlannak vagy korruptnak bizonyultak. Ellenőrizhetetlen méreteket öltött az alkoholcsempészet, kiemelkedően magas lett a gyilkosságok száma, megerősödött a szervezett bűnözés, bandaháborúk törtek ki, az igazságszolgáltatás pedig egyre nehezebben tudta ellátni a feladatát.
A tilalom ráadásul nem bizonyult hatékony eszköznek az emberek, különösen a férfiak alkoholfogyasztási szokásainak moderálására. A prohibíció ideje alatt a magasabb alkoholtartalmú italokhoz lehetett könnyebben hozzáférni, mert a kisebb mennyiség miatt könnyebb volt ezeket csempészni. Fiorello H. LaGuardia, aki New York polgármestere volt 1934 és 1946 között, úgy fogalmazott: „Úgy hiszem, hogy a whiskey fogyasztók számának százaléka az Egyesült Államokban ma már nagyobb, mint bármely más országban, ezért pedig a szesztilalom felelős.”
Az illegálisan megszerezhető szeszek minősége nem volt biztonságos a fogyasztóvédelem hiánya miatt, a szociális ivás rituáléit leváltotta a tilosban bujkáló, minél gyorsabb, minél hatékonyabb ivászat. Az ivás a tiltott gyümölcs és az ellenállás ideológiájával átitatott aktus is lett.
Ehhez hozzáadódott a gazdasági világválság, a nyomor hatása, és minden a visszájára fordult. Az amerikai polgárok elégedetlenek voltak az áldatlan állapotok miatt, egyre erősödött a szervezett fellépés a Volstead-törvény és a 18. alkotmánykiegészítés ellen. Végül visszavonták, azzal, hogy 1932 novemberében a Kongresszus megszavazta az Alkotmány 21. módosítását. Amíg a republikánus Hoovert még az alkoholtilalom propagálása juttatta szavazatokhoz, addig a demokrata Roosevelt már éppen a törvény visszavonásával tudott nyerni 1932-ben. Az Amerikai Egyesült Államokban 1933-ban véget ért a prohibíció időszaka.
Hiába volt a jó szándék, a törvényalkotók hiába ismerték fel, hogy az egyén és a családja életében mérhetetlen pusztítást okoz az italozás, a tilalom nem tudta megoldani a problémát, inkább elmélyít***e azt. Ma már jobban ismerjük az alkohol hatásait, mint száz éve, és tudjuk, sokkal károsabb annál, amit korábban gondoltunk. De az alkoholtilalom tizennégy éve nem hozott gyógyulást, csak újabb sebeket ejtett.
A sors fintora, hogy Bill W. és Dr. Bob, akik 1935-ben létrehozták az Anonim Alkoholisták közösségét, az alkoholtilalom idején itták a legtöbbet. Az ő módszerük nem a tiltáson alapult, hanem azon a belső változáson-fejlődésen, amely a józanságot örömtelivé teszi.
Róluk a következő írásunkban olvashatnak.
(Fotó: szeszes italt öntenek a csatornába Amerikában a szesztilalom idején)
