12/11/2025
Kontroll, narratíva és feszültség: mit üzen Orbán Viktor interjú közbeni firkája?
Amikor Orbán Viktor tizenöt év után először adott interjút nem kormányzati csatornán – az ATV-ben Rónai Egonnak –, a figyelmes nézők egy apró, de beszédes részletet is kiszúrhattak: a miniszterelnök jegyzettömbjére rajzolt egy furcsa, geometrikus firkát az interjú közben.
A firka később önálló életre kelt: a Telex kinagyította, az internet pedig tele lett találgatással, vajon mit jelenthet ez az ábra.
Egy laikus szemében ez talán csupán unaloműző jegyzetelésnek tűnhet, de ha a rajzot pszichológiai nézőpontból vizsgáljuk – a hétlépéses képelemzési modell keretében –, egészen más, mélyebb funkció rajzolódik ki. A firka ugyanis nem puszta játék a vonalakkal, hanem önszabályozó aktus, amelyben megjelenik a kontroll és a narratíva-építés (történetalkotás) igénye, egy feszült, magas tétű kommunikációs helyzetben.
Lássuk az elemzést szakmai szempontok és a Hétlépéses képelemzési módszer alkalmazásával.
1. Kontextuselemzés – A helyzet, mint pszichés keret: feszült, de kiszámított helyzet
Az interjú politikai és személyes szinten is rendkívül jelentőségteljes volt: tizenöt év hallgatás után Orbán Viktor először jelent meg egy ellenzéki csatornán. Ez már önmagában erős pszichés kontextust teremtett: a nyilvánosság, a várakozás, az ellenségesnek érzett közeg és a tét mind jelen voltak.
A helyzet látszólag nyugodt, de strukturálisan nagyfokú feszültséget hordoz. Ilyenkor az ember (különösen egy magas kontrolligényű személy) önszabályozó stratégiákhoz nyúl: olyan cselekvésekhez, amelyek segítik a belső egyensúly fenntartását.
A firkálás itt nem unalom, hanem pszichológiai önszabályozás — a kontroll és a figyelem megtartásának finom eszköze. A rajz ebben a kontextusban a kontroll visszaszerzésének eszköze lehetett: miközben a kérdések irányát a műsorvezető határozza meg, a rajzoló vizuálisan megteremti a saját struktúráját, a maga rendszerét – ahol ő dönt arról, mi kerül a középpontba.
2. Folyamatelemzés – A rajzolás, mint mozdulatsor
A rajzolás az interjú során, láthatóan a beszéd és figyelem párhuzamos cselekvéseként zajlott. Nem szünetben, nem a beszélgetés után, hanem a feszültséggel teli pillanatokban. A mozdulatok tempója fegyelmezett, az irányok ismétlődnek, nincsenek lendületes, hirtelen kitörések – ez mind arra utal, hogy a rajz nem impulzív, hanem kontrollált folyamat. A rajz alapján a személy működése erősen kontrollált, tudatosan szerkesztő, kevéssé enged a spontanitásnak.
A mozdulatsor tehát nem a szorongás „kieresztése”, hanem annak rendezett szabályozása.
A kéz a papíron ritmust ad, rendszert teremt — és ezzel visszaadja a pszichés kontroll érzetét.
3. Fenomenológiai elemzés – Mit látunk a papíron?
A firka geometrikus, hálószerű szerkezetű, középpontból szervezett, ismétlődő motívumokat tartalmaz. Nincsenek figurák, nincsenek személyes vagy érzelmi szimbólumok – minden vonal strukturált és racionális, vonalvezetése erős. A térhasználat zárt, a mozgás befelé irányul. A vonalak jellemzően nem keresztezik kaotikusan egymást, hanem rendszert alkotnak, mintha egy háló, egy organogram, egy „rendszervázlat” születne. A vizuális összhatás inkább intellektuális, semmint expresszív. A rajz tehát nem érzelmet fejez ki, hanem rendet konstruál. A firka így a belső feszültség rendszerezett levezetésének eszköze, nem pedig ösztönös érzelemkitörésé.
4. Intuitív elemzés – A rajz hangulata, atmoszférája
A rajz érzetre rendezett, középponti szervezésű és fegyelmezett. Nem kusza, nem kaotikus: mintha minden vonalnak helye és funkciója lenne. Nem old, hanem szervez; nem enged, hanem irányít. Ebben az értelemben a rajz hangulata a helyzet pszichológiai leképezése: a feszültség kontroll alatt tartva. Az intuitív benyomás szerint ez nem „menekülés” a helyzet elől, hanem uralom a helyzet felett – egyfajta csendes narratívaépítés: miközben a kérdések kívülről érkeznek, a rajzoló belülről teremti meg a maga rendjét.
5. Globális elemzés – A mögöttes dinamika
Az interjú egy kettős kontrollhelyzet: formailag az újságíró kezében van az irányítás, de a politikai kontextusban a hatalmi helyzet fordított. Ebben a paradoxonban a rajz a belső egyensúly visszaállításának eszköze lehetett. A papír ilyenkor a „saját tér”: itt ő határozhat, mit, hová, milyen arányban helyez el. A rajz tehát narratíva-építő gesztus is: a vizuális térben megalkotja azt, amit verbálisan is szeretne – a kontrollt a történet felett.
Így a firka nem véletlenszerű melléktevékenység, hanem a beszédet kísérő, belső strukturálás eszköze.
6. Itemanalízis – A konkrét elemek pszichológiai jelentése
• Középpontba szervezett struktúra: stabilitás- és irányításigény.
• Ismétlődő geometrikus formák: rendszerépítő, racionális gondolkodásmód.
• Zárt térhasználat: önkontroll, feszültség visszatartása, a külső hatások kizárása.
• Egyenletes vonalnyomás: érzelmi kontroll, higgadtságra törekvés.
• Hiányzó figurativitás: az érzelmek intellektuális feldolgozása, az érzelmi tartalom eltolása a kognitív térbe.
Ezek együttese azt sugallja, hogy a rajzoló a helyzetet mentálisan strukturálja, nem pedig érzelmileg megéli.
7. Összegzés és esszencia – Narratíva a vonalak mögött
A spontán firkák különböző funkciókat tölthetnek be:
• egyes esetekben affektív levezetés (tehát valóban szorongás- vagy feszültségcsökkentés),
• máskor viszont kognitív szervezés, mentális kontrollfenntartás, vagy önnarratíva-képzés — vagyis az egyén a rajzolással struktúrát és jelentést ad a helyzetnek, így tartja kézben a figyelmét és a kommunikációs teret.
Jelen esetben a firka nem szorongáslevezető, hanem önszabályozó és narratívaépítő funkciót tölt be. A készítő nem sodródik az interjú áramlásában, hanem a papíron megalkotja a saját kommunikációs terét – egy mini világrendet, amelyben ő dönt a kapcsolatok, irányok és hangsúlyok felett, alakítja a jelentést. Ez a jelentés pedig így olvasható:
„Még ebben a helyzetben is én irányítom, mi történik.”
A miniszterelnök rajza ebben az értelmezésben nem csupán mellékes mozdulatok összessége, hanem a helyzet lényege: egy pillanatnyi önábrázolás, amelyben kirajzolódik a belső rendteremtés és irányítás vágya. A szigorú szerkezet, az ismétlődő formák és a tudatos ritmus mind arról tanúskodnak, hogy a firka nem a feszültség levezetésére, hanem annak mederben tartására szolgál. A vonalak közé szervezett figyelem, a fegyelmezett térhasználat és a tudatos struktúra ugyanazt a belső működést tükrözi, mint amit a kommunikációban is megfigyelhetünk: a kontroll megtartása minden körülmények között.
Ez a rajz esszenciája is, vizuális formában megjelenített hatalomgyakorlás, ahol a rendteremtés nem pusztán esztétikai, hanem pszichológiai szükséglet.
Fontos záradék: ez az elemzés nem diagnózis, hanem pszichológiai hipotézis. A rajzelemzés módszere – különösen, ha a személy nem vizsgálati alany, hanem közéleti szereplő – nem adhat diagnózist. A rajzelemzés mindig projektív és kontextuális értelmezés, nem pedig objektív bizonyíték. A cél nem a személy „megítélése”, hanem a viselkedés pszichológiai funkciójának feltérképezése: mit szolgál a rajzolás ebben a helyzetben? Jelen esetben ez a funkció a kontroll és narratívaépítés igénye lehet – de ez feltételezés, nem ténymegállapítás.
Készítette:
Reimann Szilvia – rajzvizsgálati szaktanácsadó, integratív személyiségfejlesztő
www.reimannszilvia.hu
https://www.facebook.com/reimannszilvia
