Anna Rose Világa

16/02/2026

❤️ “nagyon okos vagy, de ki vagy égve.” A mai “tudatos társadalom” eltévelyedése, de jó írás. “Mikor voltál utoljára pitypangot fújni?” :)

VÉNUSZ-FELSZÁLLÓ HCS EGYÜTTÁLLÁS
——A cél: Újra érezni...
A Halakban járó Vénusz a keddi Újholdra már utoléri a karmatengely iránytűjét, egyúttal szembekerül a Szűz Leszállóval. Tőlük néhány fokkal arrébb, a Vízöntő végén, a Holddal együtt álló Nap közben megfogyatkozik. A kéthetes eklipsz-kapun tehát a Vénusz és a Felszálló hcs üzenetével lépünk be, amely nem csupán erre a pillanatra lesz érvényes, de az egész időszak alaptónusát is megadja.
_________________

Az elmúlt évek - és különösen a Neptunusznak a hosszú halakbeli útja - hozhattak egy olyan illúziót, hogy a mély traumák (vagy akár a testnek a tünetei) a sok belső munka által majd „meggyógyulnak”. És hogy a régi fájdalmaknak a „feldolgozása” vagy „oldása” után egyszer csak teljesen készen leszel.
A lassú bolygóknak a Kosba lépése azonban elkezdi Csipkerózsikát felébreszteni az álmából és szembesíti őt a valósággal: lehet, hogy az egész csak egy mese vagy önáltatás volt? Mi van, ha a „majd egyszer teljesen rendben leszek” ígérete pusztán egy újabb menekülés volt és lehetőség arra, hogy önmagaddal harcolhass. Mert lássuk be, a százféle módszer, a többezer felismerés, a megszámlálhatatlan órányi terápiás munka után ugyanott állsz. És miért? Mert diagnózisokat gyűjtöttél, intellektualizálni próbáltad a lelki bajaidat, megszűntetni kívántad a régi állapotot ahelyett, hogy egyszerűen csak éreztél volna.
A célod eleve hamis volt.
A gyógyulásnak az igénye mindig azt sugallja, hogy valami elromlott benned és hogy a hiányt majd egy külső dolog (valaki vagy valami) megjavíthatja. Ha nem a tabletta vagy a nyugati orvoslás, mert az fújj, akkor majd a természetes cuccok és a gluténmentes táplálkozás. Ám ha az ashwagandához is a régi energiából - ugyanabból a belső harcból - nyúlsz, mint az algopyrinhez, és legbelül továbbra is félsz szembenézni a fájdalommal, akkor sámán legyen a talpán, aki kiűzi belőled a bajt.
Gondoltál már arra, hogy nincs is mit megszépíteni? Mi van, ha a „gyógyulás” azt jelenti: befejezni végre a harcot. Felébreszteni az érzékelést. Emlékezni arra, ami/aki mindig is voltál. Visszatérni a természetes állapothoz - úgy is mondhatnám: a(z Ön)Szeretetbe. Amíg ez nincs meg, semmilyen külső csodaszer nem lesz képes megvarázsolni.
Ami a leginkább mérgez, hogy érzelmileg kicsekkoltál. Kiüresedten létezel és elvagy ebben a fásultságban. Enerváltsággal és érzelemmentesen teszed a dolgodat. Már a mélységes fájdalmakról is szinte teljes nihilben beszélsz, mintha valami úti beszámolót olvasnál fel. Minek is engedni, hogy megérintsenek a dolgok! A robotos hétköznapokban beleszoktál, hogy ennek így kell lennie. Nem érdekel, csinálod, mert az idegrendszer azt tanulta, hogy menni kell.
Kifelé élsz a cirkusznak, a színdarabnak, lefoglalod magadat a fölösleges teendőkkel, zajokat teremtesz magad körül, hogy véletlenül se kelljen hallani a saját gondolataidat. A tudásban, az elméletekben vagy mentálisan rengeteg minden van benned, spirituálisan már mindent láttál, mégis megfakultál.
Gondolatban érted az életet, de nem éled.
Ezért érzed mindentől és mindenkitől távolinak magadat, és ezért nem sikerül kapcsolódni a világgal. Milyen keserédes nem, hogy miközben látod, ami van, mégsem tudod megélni és megosztani ezeket a szépségeket? Mert az eszeddel csinálod és nem a szíveddel.. Annyi és annyi érzelem van benned, de az egy párolgó gőzzé változik, mert a szellem tüze kioltja. És többé semmi nem hoz lázba. Csak bandukolsz az életben, elmész a dolgok mellett, nincsenek is rád hatással.
Inkább kívül sétálgatsz, odafent tartod magadat, mert ott biztonságosabbnak tűnik.
A felszínen látszólag rend van és kifelé a nyugalmat mutatod, belül viszont tök nagy az űr. A mélyben örvénylik a káosz és odalent a zavar uralkodik. Olykor olykor valami betriggereli a feszültséget, de akkor sem akarsz ránézni arra, ami igazán zavar. Nem mész oda magadban, kerülgeted a lényeget, nehogy fény derüljön az igazságra. Mint, amikor gyerekkorban a diszfunkcionális család eljátssza a kamerának, hogy minden tök idilli. A fotókon mosolyog a tökéletes család. Miközben a látszat boldogság, a szirupos álvigyorgás mögött odabent a (verbális vagy testi) bántalmazás, az érzelmi elhanyagolás, az alkoholizmus megy.
A Vénusz és a Felszálló holdcsomópont találkozása most megszólít: mikor fújtál el utoljára egy pittypangot? A szívedet akarom látni! Nagyon okos vagy, de ki vagy égve. Pedig milyen jó lenne a földi síkon, a mindennapokban is megélni valamit! Mennyire hiányzik az a cselekedet, ami át van itatva a boldogsággal és amikor annyira el vagy merülve valamiben, hogy szinte csak az létezik, amit csinálsz!
Ezt kéne újra aktiválni, hogy megint ragyoghass!
Fedezd fel, hogy mi tesz boldoggá. Mi az, amit TE szeretsz? Hogyan tudnád a képességeidet leginkább élni? Ami nem hoz lázba, az az eszedből van, az pusztán gondolat! Ilyenkor meg akarod magyarázni, rá akarod húzni, hogy mások szerint mi az élet. Lista, kipipálva… De vajon Neked mi az, ami az Életet jelenti? Nem kellenek a spiri sallangok! Ha a fejedben akarod eldönteni, akkor nem lesz boldogság!
Csak legyél! Ez egy döntés. Éld az érzéseidet! Nyitott szívvel menj mindenbe. És igen. Boldognak lenni talán azt jelenti, hogy hátra kell hagyni, amit az évek során gondosan felépítettél és csak illúzió.
Keresd meg azt az érzést, amikor például a legjobb barátoddal vagy gyerekként teljesen fesztelen voltál. Amikor mindegy volt, hogy mit csinálsz, mint mondasz, hogy nézel ki, mert nincs ítélet. Szeretve vagy bárhogyan - mindenféle feltétel nélkül. Mindig, amikor magadra nézel, mondd ki: olyan szép! Ne keresd a hibákat. Hogy mi az, ami nem odavaló. Ami nem egészséges vagy beteg. Nem kell tökéletesnek és gyógyultnak lenni, csak valódinak! Nézz magadra az isteni szeretet szemüvegén keresztül - a magodból -, mert ott mindig tudod: tökéletes vagy, ragyogó és jóságos. Nincsen semmi baj veled. A benned lévő Fény szeret és visszavezet téged a kapcsolódásba. Segít, hogy többé ne téveszd el az irányt és hogy már ne legyen visszaesés a gyerekbe, a sebbe vagy a megfelelési kényszerekbe.
——
© Saját Boldogságod - Belső Asztrológia
👉web: https://linktr.ee/sajat_boldogsagod
kép:: https://www.instagram.com/0lga_kotova/

15/02/2026

Néhány hónapja, éppen egy tízmilliószoros TeliHold napján tartottam női meditációs estet, ahol meghívott minket váratlanul egy kollektív állítás energiája. A Föld beszélt hozzánk, s mutatta meg, mitől szenved leginkább. Ez az emberi felelősségvállalás teljes hiánya.

Érzelmileg. A kollektív emberiséget képviselő személy leszegett fejjel nézett maga elé meredve keresztbe font karokkal, pontosan tudva azt, amiért felel: hogy nem néz szembe, inkább vállalja a teljes pusztulást, akkor sem néz szembe azzal, amiről a természet már katasztrófák formájában ordít: a sok elfojtás, a sok hazugság, a sok önámítás. Mennyi félelem! Mennyi fájdalom! És főleg: mennyi düh!

A düh védő érzelem. Megvéd minket a fájdalomtól. Aki dühös, az nem szomorú. Nem érzi, mi fáj belül, és ha sokszor megtörtént, megelőzi, hogy valami megint, újra fájjon. Csakhogy… az egész nagy tömeg emberiség le lett tanítva a düh megéléséről, kifejezéséről, mintha a düh valami elképesztően káros és ártalmas dolog lenne. Pedig nem az, csak ha el van fojtva, akkor válik azzá. Saját magunk - és a környezetünk számára. Hosszú és sokrétű folyamat ez és mindannyiunkat érint, így vagy úgy. A legtöbben nem is ismerik a dühüket, vagy félnek tőle, és ez teljesen érthető.

Nagyon sokat lehetne írni a düh és agresszió témájában de én most egyetlen dolgot szeretnék csak megvilágítani (és nem megoldást kínálni); azt, amit az állításban láttunk.

Muszáj az elfojtásokkal is foglalkozni, érzelmi munkát végezni, emlékezni, arra, amire nem akarunk - mert akkor fáj; átérezni azt, mennyire féltünk, mennyire nehéz volt sokszor, mennyire magunkra maradtunk amikor szükségünk lett volna, anyára, apára, valakire, aki megtart minket, aki velünk van amíg nehéz, aki segít megnyugodni, segít megmutatni, hogyan lehet megnyugodni, és szükségünk lett volna sokszor valakire, aki kiáll mellettünk és megvéd, és azt mondja, jogod van az érzéseidhez, jogod van a szomorúságodhoz, és jogod van dühösnek lenni. És ha nem volt melletted ilyen személy, ha esetleg még bántottak is azok, akiknek megvédeni kellett volna, akkor biztosan éreztél dühöt. Ha egyedül érezted magad, ha érzelmileg elérhetetlenek voltak a szüleid, ha nem gondoskodtak számodra megfelelően a szükségleteidről, ha nem voltak elismerve és kielégítve az igényeid - mint pl. szeretetet kapni, érezni; azt érezni, hogy elég vagy, rendben vagy, elfogadva vagy, szeretve vagy, akkor is, biztosan éreztél dühöt. Mert a szeretetlenség, fáj! A magamra maradottság, a társas magány érzése, fáj. Az anya és apa fizikai jelenléte érzelmi odafigyelés nélkül, fáj és egy egészséges idegrendszer és egy emberi lélek aki még nem fagyott bele a fájdalomba és nem adta fel teljesen a reményt a kapcsolódásra, ilyenkor dühöt érez. Hiszen, szeretet és törődés, gondoskodás és kötődés nélkül, meghalunk. Kicsiként szó szerint, annyira kiszolgáltatottak vagyunk, hogy az életünk múlik rajta, hogy szeretve vagyunk-e és törődnek-e velünk. És ha úgy érezzük, hogy ez nincs meg, akkor életveszélyt érzünk tudattalanul és a testünk élni akar: dühös lesz. Ez normális. A dühünk véd(ene) meg, a dühünk jelzi, ha nem figyelnek ránk és azt is, ha átlépik a határainkat. És mivel a legtöbb szülőnek erről fogalma sincs; régen meg aztán egyáltalán nem is volt, letiltottak minket a düh kifejezéséről.

Ne kiabálj, hogy mersz így beszélni, te csak egy gyerek vagy, tiszteld az idősebbet, fogd be a pofád, kuss a neved, ne szólj bele, menj innen, állj a sarokba, menj a szobádba, húzd meg magad, ne merészeld. Nézd, anyád miattad szenved, te hibád, miattad van, te tehetsz róla.

Ismerős ugye? Ha nem, akkor vagy nem emlékszel, vagy azon kevesek közé tartozol, akik soha nem hallottak semmi ilyet és hasonlót, valószínűleg nincs is gondod az agressziód kifejezésével, s valószínűleg kapcsolati konfliktusaid sincsenek 🙂

Aki nem mer dühös lenni nyíltan, aki nem meri használni az egészséges, helyénvaló agresszióját, az nem tudja megvédeni magát, nem tudja képviselni az igényeit, nem tud önazonosan élni, nem tud boldog lenni. Nem tudja az Életet választani. Aki sokáig csinálja ezt, depressziós lesz. Ez az a szint, ahol a szervezet már feladta, annyi az elfojtott düh és bennragadt stresszválasz, hogy nem marad energia élni.

Sokan azt gondoljuk, hogy kivesszük a részünket a felemelkedésből és az egyéni felelősségvállalásból azzal, hogy igyekszünk jó embereknek lenni, tanulunk, önfejlesztünk, vegán étkezünk, meditálunk, asztrológusokat olvasunk és önismeretbe járunk de igazából érzelmi munka nélkül nem igazán ér sokat ez az egész. A lélek számára fontos a tudatosság; de ha belegondolsz, a tudat az örök. A testi megtapasztalás, mint az érzelem is, az viszont csak földi emberként elérhető. Megvilágosodni a test feloldozása nélkül, nem igazán lehet. Boldognak lenni meg végképp nem.

Megtalálni a célodat az életben, csak a szíveden keresztül tudod. Szeretetben élni méltó társsal, méltó kapcsolatokkal, csak a szíveddel lehet. Empatikusnak, együttérzőnek, szeret***eljes szülőnek vagy párnak lenni is, csak nyitott szívvel lehet.

A szíved viszont sérült a szeretetben. Mikor még születtél, és később, mikor nem jól szerettek. A szíved bezárult, és minél több önismeretet gyakorolsz, egyre több fájdalmat találsz. És paradox módon, minél több fájdalommal kapcsolódsz magadban, annál több szeretetre leszel képes. A fájdalomhoz viszont, nem fogsz eljutni a dühöd nélkül.

Akinek pedig le van tiltva a dühe, és nem éli, nem találja, annak nagyon nehéz, mert valójában még mindig nem magát választja. Sokszor az ilyen ember felmenti a szüleit, a párját, csak hogy ne kelljen haragudnia, de ha ez működne, akkor nem ott tartanánk, ahol.

Ez hazugság. Önámítás. És aki tanítóként, segítőként nem ad helyet a haragnak, dühnek, de bármilyen érzelemnek, az nem bölcs, nem spirituális és nem is tudatos, hanem egyszerűen még ő maga nem tart ott, hogy szembenézzen a saját nehezével és épp úgy tilt le róla téged is, mint ahogy őt tiltották le anno a szülei - csak még bosszút is áll rajtad, helyettük.

Azért írok erről, mert ha igazán nagyot akarsz változni, akkor keresd a dühöt, fájdalmat, de bármilyen ellenállást magadban, figyeld, hogyan vagy vele, és keresd a módokat kapcsolódni. Kognitív szinten nem fog menni, testtel tudsz dolgozni, testből tudod előhozni, kivezetni, feloldani.

Ez felelősségvállalás. Az ember, aki szembe néz a múltjával, aki szembe néz az árnyékaival.

És végül, sose feledd, mert nagy csapda. Ahogy mész előre és egyre fényesebb vagy, emlékezz: mindig, amekkora a Fény, akkora az Árnyék is.

Szeret***el,
Anna Rose

12/02/2026

Egy hónappal ezelőtt úgy döntöttem, egy időre teljesen visszavonulok, hogy rendbe tegyem a dolgaimat - magamat. És valóban, ilyen mélységben és minőségben még talán sosem voltam ennyire elérhető önmagam számára. Bitang nehéz … de a nehézben Erőt ad a Bizalom, ami mostanra kellően kiépült bennem önmagam és a Gondviselés, az Égiek felé; valamint a Tudatosság, ami számomra azt is jelenti, hogy valóban tudom, tudhatom, min megyek keresztül és mi történik velem.

Elfogadni a bizonytalant, az ismeretlent, az újat, a változást … és kibírni a nehezet anélkül, hogy kimeneküljek belőle vagy azon dolgozzak, hogyan kerüljem el legközelebb. Lett valami mély elfogadás azzal kapcsolatban, hogy minden értem van és mindem a fejlődésemet szolgálja. Hogy a régi traumák helyére jöhet teljesen új tapasztalat, de csak miután szembenéztem azokkal a részekkel és tartalmakkal is, amikről vagy fogalmam sem volt eddig, vagy érzelmileg elérhetetlen volt a félelme és a fájdalma.

Megváltozott az, ahogyan eddig bármiről is gondolkodtam. Integrálódni kezdett a Sötétség és a Fény. Az árnyék és a tudatosság. A Szépség és a szörnyeteg. A jó és a rossz. A gonosz és az ártatlan. A bennem lévő sötét és a külvilágból érkezett tapasztalat. A tükrök. A tanítók. És a segítők. Akik jönnek olyankor is, mikor azt sem tudjuk még, hogy pont akkor, mikor érkeznek, nagy szükség van rájuk.

Voltam decemberben egy belső gyermek elvonuláson. Azt mondtam ott, én már annyit dolgoztam magammal, hogy adok még 4 napot ennek a belső gyermeknek, de most már aztán elég legyen. Nem tudom élni miatta a jelenemet, és elrontom a jövőmet. Aztán rögtön az első gyakorlat, amikor is egy halott csecsemőt kaptam a kezembe mint sérült belső gyermekem … nos, én ezt a babát eddig még soha nem láttam. Nem ismertem fel. Néztem, fogtam a kezemben, ringattam, hogy majd én itt vagyok és segítek, és azon gondolkodtam, ki ő és hogy került ide. Aztán … a negyedik nap végére felismertem. Magamat. No, hát azóta is vele vagyok.

Hát, igen. Mondják, mondom én is, hogy az önismeret örökké tart, hogy minden nap hoz valami újat, s hogy én is megismerem minden nap magam egy-egy újabb aspektusból. Ma ilyen vagyok, holnap olyan, tegnap is más voltam. Más vagyok a fiammal, más a párommal, más a tanítványokkal és más a barátokkal, de ez semmi ahhoz képest, mennyire más vagyok magammal, magamhoz, s hogy ez a furcsa másság megtapasztalása most már évek óta intenzíven tart, és egyszerűen nincs vége.

Vörös lett a hajam, mert ezt hozta a Lelkem. A személyiségem, az egóm, a belső gyermekem, néha retteg. Ki ez a nő? A vörös. Csak így hívom. De … így hívta nagymamám nagyapám szeretőjét is. “A vörös.” És vörös volt a hajam kedvenc kurtizán életemben is. És mikor a máglyán égtem, akkor is. Vörös volt a félelem és az irtózat színe is bennem. A diliházé, az őrült nőé, aki egész életemben kísértett. Hogy médiumitás vagy pszichózis, belső hang vagy őrület, érzékenység és tisztánlátás vagy hallucináció?! Ki mondja meg? Ki tudja, mi az Igazság? S honnan kell nézni?

S végül … ki felel Bennem, ki dönt, és ki ad Végső Választ arra, ki vagyok és hogy működik a világ? Hogy működött régen és mi maradt ebből mostanra, s mi pusztul el mert végre elengedődhet egy régi, és születhet helyette egy új világ?

És az új világ … hol kezdődik? Kint vagy bent? S ha bent, akkor a szívben vagy az elmében? Ha kint, akkor áldozata vagyok a káosznak vagy cselekvő, felelős és tudatos teremtője az újnak? Mit tartalmaz a régiből ez az új, és minek kell benne nemet mondani?

Mi van akkor, ha csupán perspektívát kell váltani és egyszerűen más világot teremt a másfajta értelmezés és hozzáállás? Elfogadni ami van … címkézés nélkül ott, ahol ijesztő; és elhatárolódni attól, amitől azt mondják, nem lehet vagy nem szabad.

Mi van, ha minden megváltozik? Ha teljesen feje tetejére fordul a minden is, és valóban nem marad más, mint megtalálni a Belső Hangot és Igazságot mely nem torzít, nem hazudik, de nem is árul el sémák és internalizált káros gondolatok formájában, egy Belső Iránytű, mely mentes a traumák hatásaitól de mentes az illúzióktól is.

Felnövünk… sokan felnövünk, még csak most, dehát hamarabb valószínű nem lehetett.

Nincs olyan, aki készen van. Nincs olyan, aki ne ismerne meg többet, ne látna többet, ne érezné azt néha, hogy túl gyors, túl nehéz, máskor meg olyan szép, és oly gyönyörű.

Igazából csak azért kezdtem el írni, hogy egy rövid pár soros reklámot adjak annak a módszernek, ami január óta egy új pályára állított, pedig egyáltalán nem terveztem, sőt, kimondottan nem akartam … de hát, ilyen (is) az Élet 😉 SVT blokk oldás, érzelmi tisztítás, hitrendszerek kitakarítása és tisztítása, lelki segítség, mentális támogatás, valamint a fizikai test gyógyítása az Égiek jelenlétével, segítségével, a Szellemmel kommunikálva, én pedig egyszerűen imádom ezt csinálni. A családállítás volt ekkora szerelem csak, de ahhoz a saját erőmre és képességeimre is szükség van, itt viszont azt szeretem, hogy itthonról dolgozhatok online, és csak közvetítek, átadok, segítek, és örömmel figyelem, ahogy gyógyulnak a sebek és tisztulnak az elmék - s közben az enyém is, ugyanígy.

Szeret***el várlak ha jönnél, ha meghív, jövő vasárnap pedig lesz már női csoport is, vannak még helyek.

Időm majdnem egészében tanulok, most teljesen új dolgokat. A testről, a testtel foglalkozva. Érzelmi Kifejezést, mozgáson keresztül, hanggal, és más módszerekkel is. Amiket eddig én sem ismertem. Tanulom megint az idegrendszert, a traumákat, a feldolgozásokat. Tanulom újra a tudatszinteket, és a sérülések különböző megnyilvánulásait felnőtt korban - természetesen jó alapot hozva a saját tapasztalatokkal 😉 tanulok integrál csoportvezetést ahova szintén nem terveztem és nem akartam menni, mégis ott vagyok és sorsfordító döntésnek bizonyul, annyi mindent megindított. Tanulom magamat es tanulom a szeretetet. Hogyan lehet jól szeretni. Újra kezdtem a sémakkal és újra kezdtem sok régi dolgot, mert hiányos, és mert ma már én is mindent máshogy látok. És tanulok újra olaszul. Nem tudom még pontosan miért, de egyetlen dolog bizserget valami furcsa, régről ismerős izgatottsággal, és ez Olaszország. S ha esetleg úgy hozná az Élet egyszer, hogy kint találnám magam, jól fog jönni a nyelvtudás.

Hát valahogy így vagyok.

Szóval, SVT. Gyertek SVT oldásra, ha segítségre van szükségetek ❤️

Szeret***el,

Anna

05/02/2026

Azért vagyok csendben, mert minden időmet most magamra fordítom, de nekem is jó olvasni róla, amit egyébként élek. Van a saját megélés, tapasztalat, de mikor azt valaki más leírja szóról szóra, az megnyugtató az elmének is, az idegrendszernek is. Ha érzékenyen érint a mostani a változás, vagy ha szívesen vennél segítséget, támogatást a Szellemi térből - mely DNS szinten, tudatos és tudattalan szintjeiden egyaránt, de a finomenergetikai és fizikai testek szintjén is azonnali, érezhető és tartós változást hoz, keress e-mailben, SVT kezeléssel szívesen segítelek online. A módszerről a honlapomon olvashatsz bővebben

https://www.anna-rose.world/svt-online

Várlak szeret***el ✨

☀️💥MEGA NAPKITÖRÉS SOROZAT💥☀️

Február 1. óta már 38 "M" és 6 "X" osztályú napkitörés volt. Ez kivételes és rendhagyó, nem emlékszem, hogy az elmúlt években tapasztaltunk volna ilyen erőteljes napkitörés sorozatot. Ilyen még nem volt.

Öveket becsatolni a geomágneses vihar már javában zajlik, hatása fokozódik és egyre erősebb lesz az elkövetkezendő napokban.

Egy kis útravaló, hogy tudatosabban haladj át ezen az erős hullámon:

A Nap az élő isteni fény és szeretet közvetítője. A Föld átalakulását, a régi mátrix szétbontását, az emberiség felszabadítását segíti. Előmozdítja az evolúciót, hogy a Föld és az emberiség magasabb frekvenciára váltson át.

Amikor egy napkitörés hulláma eléri a Földet az mindig felkavarja a régi energiák "üledékét" és transzformálja azt.

Minden évvel egyre mélyebbre hatol le a fény a Foton öv örvényei által, ezért egyre mélyebbről hoz felszínre "salakot vagy sötét energiát" miközben felemeli és új minőségbe alakítja át a bolygót.
Ez egy globális alkímiai transzformáció.

A Nap fénye, a foton hullám, a napplazma nem csak töltött részecskék áramlatai, amelyek fizikai síkban száguldoznak, hanem kvantuminformációk hordozói, amelyek kódokat hordoznak.
A fény nem csak a látható, hanem a láthatatlan terekben is megelevenedik, és szellemi világosságot hoz. A tudat új észlelési horizontokat fog át, kitágul és átalakul a világról alkotott kép. Ami eddig a látható valóságérzékelés síkján volt új perspektívát kap.

A Nap az intelligens életkódok központi forrása a naprendszerben.

Amikor egy erős foton hullám eléri a Földet, a tudat ezt a jelet impulzusként fogadja az ébredésre. Aktiválódik a sejtmemória, amely ismeri az eredeti kapcsolatot a Forrással, felébreszti a DNS alvó szálait, megtölti új információs kódokkal a sejtek geometrikus mezejét. Ez teszi lehetővé a fénytest aktiválását és építését. Mindez nem csak energetikai szinten zajlik, hanem kihat a tudatra és a fizikai testre, ami kellemetlen tüneteket okozhat.

A test elkezdi kilökni a felhalmozott sűrűséget és alacsony rezgésű energiát. Különböző tisztulási tüneteket produkálhat, ott ahol blokkok vannak, árnyék lenyomatok vagy pangó energiák. Sok minden kerülhet most felszínre, ami el volt nyomva a mélybe és sok minden felerősödik.

Azok, akik a múltban ragadtak, vagy továbbra is áldozatnak tartják magukat még több negatívat fognak tapasztalni, egészen addig amíg készek nem lesznek arra, hogy elengedjék a régi létet és áttérjenek egy magasabb, pozitív rezgésre.

SEJTEMLÉKEK TÖRLŐDNEK !!!

A Napkitörések és a Napból kiáradó FOTON hullámok megváltoztatják a fizikai valóságunk szövetét. Erőteljes hatást gyakorolnak ránk, felébresztik a sejtszinten tárolt emlékeinket.

A feldolgozatlan múltbéli traumáinkat és megéléseinket sejtjeinkben tároljuk. A Napból érkező magasabb frekvenciájú foton alapú hullámok kiemelik az alacsony szinten lévő érzelmi súlyokat és sejtemlékeket.

Mindez lehetővé teszi a régi energiák tudatos felismerését és feloldását.

Azok, akik a múltban ragadtak, vagy továbbra is áldozatnak tartják magukat még több negatívat fognak tapasztalni, egészen addig amíg készek nem lesznek arra, hogy elengedjék a régi létet és áttérjenek egy magasabb, pozitív rezgésre.

A napkitörések segítik a régi minták szétesését, a múltból és előző életekből hozott karmikus lenyomatok feloldását.

A napkitörések hatással vannak a tobozmirigyre, ezért sok ember küzd alvási nehézséggel, forgolódnak éjszaka, és gyakran tapasztalhatnak szokatlan álmokat.
(Ebben segíthet a melatonin)

A másik fontos dolog, amire oda kell figyelni az az, hogy a Foton alapú energia felerősíti a gondolataink vibrációs frekvenciáját, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy arra irányítsuk a figyelmünket, amit meg szeretnénk teremteni a valóságunkba, és ne arra figyeljünk ami rossz vagy nem akarunk a jövőben megtapasztalni.

A világban most nagyon sok szenny jön fel a napvilágra, elárasztja a médiát és a közösségi hálót az emberi világ sötét oldala. Nagyon fontos, hogy a kollektív árnyék ne sodorjon magával.
Más emberekkel érdemes jelenleg körültekintőnek és türelmesnek lenni, sokan nem tudják mi történik és sokszor nem képesek uralni alsó énjük sötét természetét. Sokaknál felszínre jön az elnyomott düh, fájdalom, szomorúság, mások kótyagosak és olyan mintha nem lennének a testükben. Egyes emberek elveszítik az időérzéküket.

Tehát legyen mindenki nagyon óvatos és tudatos a következő napokban.

Aki jelenleg nagyon jól érzi magát, most örülhet mert új szintre repíti a jelenlegi hullám, újabb magaslatokat érhet el a felemelkedés fizikai síkján.

💥☀️💥
Aysha

03/02/2026

Egy másik fórumon azt is olvastam, tegnap estig 24 óra alatt 22 nap kitörést mértek. Én ezt nem tudom, csak érzem, hogy nagyon történik.

Heightened Solar Activity - What it Actually Means for You & for Earth

Right now, the Sun is very active, producing strong X-class solar flares. This is part of our current solar maximum cycle and it does affect Earth and the human nervous system in real, measurable ways.

Solar flares increase electromagnetic activity around Earth. The higher the magnitude of the flares, the more impact they have. Humans are bio-electrical beings, and sensitive systems often register these shifts before the mind understands them.

Common experiences during heightened solar activity include:
- disrupted or lighter sleep
- vivid dreams or early waking
- headaches, pressure, or fatigue
- feeling anxious or overstimulated
- emotional sensitivity or irritability
- moments of sudden clarity or decision fatigue

Some people feel nothing, but others absolutely do. Any of these symptoms means your nervous system is responding to increased background stimulation.

People who tend to feel this more strongly:
- sensitive or empathic individuals
- those already under stress or healing
- people doing inner work or trauma recovery
- anyone running on low rest or high stimulation

When stimulation increases, the nervous system has less capacity to suppress what’s already there.

That can look like:
-old emotions surfacing unexpectedly
-less tolerance for noise, drama, or over-commitment
-stronger reactions to things you’d normally brush off
-clear internal signals like “this isn’t sustainable anymore”

What solar activity can mean for the collective / Earth

On a larger scale, increased solar activity often correlates with:
-heightened emotional reactivity in public spaces
-faster-moving events and shortened timelines
-pressure on systems that are already strained
-information surfacing more quickly or abruptly

The Sun doesn’t cause instability.
It amplifies what’s already present.

The most practical guidance right now
It’s supportive to:
• slow down where you can
• reduce unnecessary inputs (news, screens, social overload)
• hydrate well
• rest your eyes and nervous system
• ground in the body (walks, stretching, breath, warmth)
• pause before reacting — especially emotionally

Solar activity is normal and cyclical.
Humanity has lived through countless active solar periods. The goal isn’t fear or interpretation - it’s regulation and awareness.

12/01/2026

Tegnap lezárult az ötödik évfolyam képzési időszaka. Nem mindenki vizsgázott le - ez az írás most rólam szól.

Mikor megszületett bennem a realitása annak, hogy tanítani fogok, egyszerre volt elsöprő az Erő és vele a hívás, és a Bizonyosság, hogy az ITR - “VAN”. Nagyjából fél évet töltöttem azzal, hogy felkészültnek érezzem magam és megadjam önmagam számára azokat a jogosultságokat és engedélyeket, amiket kívülről vártam. Terveztem elmenni a volt tanáraimhoz, kérni tőlük az engedélyt, hogy taníthassak - nem azt az anyagot, amit ők adtak át, hanem minden olyan tudást és tapasztalatot, kiegészítve és módosítva a sokszor másoktól eltérő, saját véleményekkel, gondolatokkal. Tudtam azt is, hogy félek ezt a lépést megtenni. Mert mi van, ha nem kapom meg az áldást, az engedélyt? Hogy érezném akkor magam? A válasz egyértelmű volt: rosszul, és kalodába zárva. Mert tudtam, hogy nincs szükségem mások engedélyére, hogy azt tegyem, amit Igaznak, Szívből jövőnek érzek, ráadásul csak én tudhatom és ismerhetem, mit készülök átadni; másfelől, ha a volt tanáraim azt mondják, nem engedik, nem javasolják, akkor azzal meg nem tudnék szembemenni. Én kérdeztem, megkaptam a választ, engedélyt kértem, nem kaptam. Nem kellett volna, de ha már ilyen kereteket teremtek magamnak, akkor abból nem tudok kijönni. Végül … mosogatás közben, ahogy kerestem a megoldást, Hellinger jutott eszembe, szinte megidézve éreztem őt a hátam mögött, és azt mondta (ahogy ezt az én tanáraim tanították): “családállító az, aki annak érzi magát”.

Hellinger nem védte le a tanításait, nem korlátozta be a szakmát, nem t***e feltételessé a tanulmányi lehetőségeket, egészen csak a halála előtt, a felesége, Sophie döntött másként, de addigra már évtizedek teltek el és családállítók ezrei képeződtek ki - sokszor hivatalos képzés nélkül, csak egyszerűen, önmaguktól, ahogyan a Tér hozta …

Ez a mondat, ez adta meg számomra az engedélyt, de valójában másról szólt ez az egész. A józan és felelős gondolkodáson túl, arról is, hogy milyen erősen él bennem az autoriter személyektől való félelem, az elutasítottság, az alkalmatlanná nyilvánítás fèlelme, a tehetetlenség, de annak a konfliktusa is, hogy tudom mit kell tennem, s mások nem jól tudják, de nem akarok szabályt szegni, viszont ismerem, mikor mások szabnak olyan szabályt, ami nem helyes, nem teljes, nincs rendben, nem igazságos, és ismerem az érzést, mikor mások lehetetlenítenek el és akadályoznak valamiben, és végül menekülni akarok belőle, de nem tudok, mert be vagyok zárva …

Az évek során kialakítottam az életemet úgy, hogy ne korlátozzanak mások. Én legyek önmaga főnöke, én döntsek arról, mikor mire mondok igent vagy nemet, én döntsem el, kivel maradok együtt és kivel nem, kit engedek be és kit zárok ki; hova megyek és mikor és hova nem megyek, stb. Ez nagy felfedezés volt és Szabadság, hogy a magam ura vagyok, az életem irányítója … míg itt is billent a mérleg: végül a saját korlátlanságom egy neveletlen kisgyerek kétségbeeséséhez kezdett hasonlítani, aki tudja, hogy helyzeteket kell megoldani, de nem tudja, hogyan. A feladatok felhalmozódtak, az elmaradásaim behozhatatlanná váltak, a rengeteg vállalásom teljesíthetetlenné vált, a figyelmem szétesett, a fókuszom helyébe kapkodás és állandó rohanás jött, a feszültség és stressz pedig állandósult.

Ami kezdetben Szabadság volt, egy újabb korláttá vált, és megfosztott a rugalmasságtól, mert túl nagyra nőtt bennem a káosz, és nincs elég idő, sosincs elég idő mindent helyrehozni. Miközben: vannak helyzetek, amiket ki kell bírni, meg kell csinálni, van gyerekem, párom, háziállatok, akikhez alkalmazkodni kell, kliensek és tanítványok, akik időpontra várnak, tanfolyamok és programok, ahova járok, könyvek, amiket olvasni tervezek, mozogni is kéne, minőségi időt tölteni a szeretteimmel és magammal, írni sem szoktam már de ahhoz lenyugodni kéne, és akkor még az Életet örömben, teljességben élni is …

Ígyhát most azt érzem: egyszerre nő a Káosz, lassan megérkezik az elbírhatatlan forrás pontra, és ezzel egyidejűleg éppen így születik a Rend is, ahogy tisztul, ahogy tudatosodik, ahogy felismerődik, min kell változtatni és hogyan, és most már valóban csinálni kell. Nem biztos, hogy mindent egyszerre, sőt. Talán ideje a saját bőrömön megtapasztalni, ha nem választom magamat, az már fáj. Eddig is tudtam, de ez mélyebb szint. 40 felett máshogy telik az idő és más értéke van a napoknak. Más a vágy (és én nem ítélem el a vágyat, sőt, szerintem mindenkinek kellenének igazi vágyak, hogy célt és törekvést adjanak az Élethez, mert a legtöbben csak túlélnek és vegetálnak); szóval, más a vágy és más a gondolat is, de megvalósítani mindazt, hogy idegrendszert is húzzunk át közben, DNS-t is programozzunk át közben (vagy legalábbis állítsuk vissza az eredetire) és nem elég a sok személyes feldolgozandó, meg a transzgenerációs, meg a gyerekek amit hoznak, meg a kollektív, és akkor mér ott a sok mrns hatás a vérünkben, az auránkban, és a tudatunkat erő manipulációs hatások …

És van még kötődési sérülés és női - férfi sérülés ((gyógyulási forradalom)) mindenkinek minden szinten, szóval, valahogy annyira egyszerre történik MOST minden, hogy nehéz ebben a nehézben megőrizni a jókedvünket, leválasztani a szorongásokat és elő-utó rossz érzéseket, s közben, menni tovább és Élni, Élni, Igazán Élni és Igaznak maradni.

És a legnehezebb, tudjátok, mégis azoknak nehéz, akik becsülettel járják a saját Igaz útjukat, de el kell viseljék a másokat, akikben nincs kellő megértés, belátás, értés, és őszinteség.

Természetesen, önmagukkal.

Önismeret és önreflexió szándéka nélkül nincs lehetőség a méltóságra. Pedig mindünknek méltó életet kéne élnünk és nem azért, mert a kéne meg a kell az megint trigger sokaknak, hanem mert ez való a Léleknek. Ahogyan isteni szellemek vagyunk de erről már fogalmunk sincs, méltó - emberhez méltó - életet sem élünk, csak darálunk, kívül és belül, és lassan - gyorsan tönkre megyünk.

Én utolsó erőmmel is azon leszek, hogy ez a világ másfele fordulatot vegyen. Azért születtem, hogy hozzá tegyek a Fényhez, a Reményhez, és legszebb vágyaim közé tartozik, hogy olyan segítőket képezzek, akik ugyanígy élnek és hisznek, és tesznek, és sosem feledik, mert érzik, mit mondott Jézus:

“Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet”

🐦‍🔥✨🌹

Minden tanítványomért hálás vagyok. Másokat tanítani és képezni, majd tartani, kísérni, és elengedni: nem kis feladat. Picit olyan ez, mint anyaként a gyermeket felnevelni, életre nevelni, a számára legjobb döntéseket megérezni és meghozni, és sokszor ez tényleg nagyon nehéz. A mi generációnk túlzott kontroll alatt nőtt fel, érzelmi magányban, megfelelő figyelem és elfogadás nélkül. Ennek hatására vagy ugyanígy teszünk, vagy túlkompenzálva elkerüljük, s hiába keressük az egyensúlyt, most tanuljuk még: hogyan kell egészséges határokat húzni és biztonságos kereteket adni, hogyan legyünk egyenrangú partnerek elnyomó hierarchia nélkül, hogyan tiszteljük egymást és magunkat, az igényeket és szükségleteket, hogyan ne az önámítás es emberi játszmák világa legyen a miénk, végeredményben: hogyan csináljuk jól a szeretetet, hogyan csináljuk jól az emberi kapcsolatainkat, hogyan csináljuk jól a hibák elfogadását és megbocsátást, hogyan találjunk egészséges felelősségvállalást, hogy hogyan találjuk meg a végletek után az arany közepet…

S hogy magamról írok: hogyan legyek jó tanár, hogy mindezeket teljesítsem - túlzott elvárások nélkül, de mégsem a szívem miatt túlzott engedékenységgel.

Tanulom. Tanulok Tőletek, minden évfolyamból elmondhatatlanul sokat tanulok. Én vagyok a tanárotok, Ti az enyémek, a Mező pedig mindannyiunké.

Meglátom a fejlődést és szintlépést most abban is, hogy nem engedhettem, hogy nem engedtem át most mindenkit. A szívem facsarodik és idő míg felállok ebből is, de Erő van ebben. Mert tudtam együtt maradni Veletek, a Szívemben, akkor is, mikor miattam szenvedtetek. Mikor nem engedtem, mikor nem mosolyogtam, mikor kemény voltam, de mindvégig: Igaz voltam.

Ezt tanítom, ebben hiszek, ezt képviselem: Igaznak lenni mindhalálig. S nem mondom, hogy nem számít, ki mit gondol;

De végül csak az számít, Mi volt Igaz.

S ha Te az vagy, akkor a legnehezebb helyzetekben is az maradsz, és a legsötétebb helyekre is bevilágít majd a Fény.

És egyszer, egy végső valóságban, azt is megérted:

Te Magad vagy a Fény.

Te világítottál mindvégig.

Ahogy a Sötétség is Te voltál.

S hogy mi a Sötétség?

Minden, ami Nem Igaz.

Áldás és Fényesség kísérjen Titeket, legyetek csodás gyógyítók és mentsétek meg a világot ☄️🐦‍🔥🧚‍♀️ úgy, ahogy tanultuk 😏
✨csak semmi önfeláldozás, semmi megmentő program!
✨Nincs himihumi, nincs mellébeszélés.
✨Nem félünk az árnyéktól, és
✨nem a megfelelés hajt!
✨Nem fog mindenki szeretni! És nem kellesz majd mindenkinek.

És ez így van jól 🌹

Szeret***el,

Anna Rose