24/02/2026
Amikor a gyerek fájdalmát megkérdőjelezzük…?!
Sokszor hallom felnőtt gyerekektől:
„Amikor elmondtam anyámnak vagy apámnak, mi fájt a gyerekkoromban,
azt mondták:
ez nem is volt úgy…
túlérzékeny vagy…
mi mindent megtettünk érted…”
Pedig a gyerek érzése nem vita kérdése.
Ami a gyereknek trauma volt, az trauma.
Ami benne dühöt hagyott, az valódi düh.
Ami fájt neki, az fájdalom akkor is, ha a szülő nem így élte meg.
A gyerek nem a történetet őrzi meg,
hanem az érzést.
És egy érzést nem lehet kijavítani, megmagyarázni vagy letagadni.
Sok szülő azért kérdőjelezi meg a gyereke érzéseit, mert:
• fél attól, hogy rossz szülő volt
• bűntudatot érez
• szégyent él meg
vagy egyszerűen nem bírja el a gondolatot,
hogy a gyereke szenvedett.
De van egy másik ok is.
Néha a szülő még mindig úgy érzi, hogy neki kell megmondania a gyerekének, mit érezhet.
Mintha a felnőtt gyerek érzései fölött is joga lenne dönteni.
Pedig a gyerek már felnőtt.
És a saját története az övé.
Nem az a szeretet, ha megmagyarázzuk, miért nem fájhatott volna.
Hanem az, ha azt mondjuk:
“Lehet, hogy nem így akartam…
de elhiszem, hogy neked fájt.”
Ez a mondat gyógyít. 🤍
Mert a megértés nem azt jelenti, hogy bűnös vagy.
Csak azt jelenti, hogy képes vagy meghallani a gyerekedet.
És néha ez az első lépés a generációs sebek megszakításához.
A következő Családállítás - csoportban 2026. Március 01. Budapesten⬇️
https://mentalrendelo.hu
Varga Ágnes
📞Telefon: +36-70-319-8976
💌Email: devargaagnes@gmail.com
✅Honlap: vargaagnes.com