Sulyok Eszter szakpszichológus, neuroaffirmatív terapeuta

Sulyok Eszter szakpszichológus, neuroaffirmatív terapeuta Szakpszichológusként és a Multiverzum Műhely szakmai vezetőjeként segítem klienseimet az önazonos, autonóm, boldogabb élethez vezető útkeresésben.

21/12/2025

Sok éve már, hogy a Multiverzum Műhely alapítói serdülő neurodivergens klienseik elhúzódó krízisei kapcsán arra a meggyőződésre jutottak, hogy a legtöbbük esetében a jó életvezetés és az élethosszig tartó egészséges személyiségfejlődés érdekében a legfőbb preventív és szupportív támogatásnak valamiféle önismeretet, önbecsülést, énerőt, rezilienciát növelő, pozitív kortárs élményeket nyújtó csoportos támogatásnak kellene lennie a kiegészítő egyéni támogatási formák mellett. Így indultunk el, elszántan arra, hogy nem alkuszunk.
Azóta hosszú utat jártunk be, sokféle tagunk van, sokféle sérülékenységgel, érintettséggel, érzékenységgel, úttal és erőforrásokkal. Mi nyitottan és szívesen látunk mindenkit, mindenki önmaga lehet, mindenki értékes.

Víziónk, hogy holisztikusan, dialektikusan, rendszerszemléletben gondolkodva úgy segítsünk a hozzánk forduló családoknak, hogy ki-ki megkapja azt a támogatást, ami a saját jelenlegi szerepében való komfortjához szükséges, de lehetőséget kapjon arra is, hogy mentálisan egészségesebben fejlődjön és újrakeretezhesse a korábbi megéléseit is.

Hisszük, hogy mindenkinek megvannak a saját szükségletei, sajátosságai, kihívásai, erősségei, a hangsúly a személy megértésén, megismerésén és elfogadásán van, modellálva ezzel a befele működtetendő önismeretet és empátiát.

Célunk nem az, hogy a neurotipikus normák szempontjából „megjavítsunk" bárkit, valamiféle külső elvárás mentén elvégzett korrekcióhoz kötve az „elég jó” fogalmát. Ez nagyon súlyos negatív üzenet lenne arról, lehet-e elég jó ez a személy, elfogadható-e ő feltételek nélkül. Ilyen szorongató benső hangokkal, magunkról táplált tudással nem lehet önazonos, boldog emberré válni.
Ha azonban bármilyen adottságot, helyzetet, nehézséget transzparenciával, empátiával, az önazonosságot szem előtt tartva, a megélt érzéseiket validálva támogatunk egy csapat hasonló helyzetben lévő kortárs fiatalt, azzal csökkentjük a szorongást és kiebbrendűségérzést, növeljük az önbecsülést és énerőt, elősegítve ezzel a realitás, a reziliencia és a kontrol megélését a saját életükben. Ezáltal erősíteni tudjuk az adaptív stratégiák alkalmazását az érvényesüléshez, átkeretezhetjük a kisebbségi identitást kialakító pszichoszociális tapasztalásokat és az ebből fakadó hatásokat.

A csoportokban sokféle perspektívából próbálunk ránézni egy adott helyzetre, jelenségre, és az önreflexió, határszabás, öngondoskodás, szorongáskezelés témáira, nagyban építve a közösség kollektív élményeire és a valahová tartozásra, elfogadásra, mint erőforrásokra.

Mivel a csoport célközönsége az alacsony támogatási igényű, „láthatatlan”, maszkoló, saját autentikus működésével, szükségeletei jó kommunikációjával, határszabással, beilleszkedéssel, szorongással, perfekcionizmussal stb. való küzdelmeivel a családi védett burokból az oktatási rendszerbe és kortárs közegbe kikerülő, érzékeny gyermekek és fiatalok, az adott tematikán felül nagyon fontos eleme az alkalmaknak a szociális menedzsment folyamatos működtetése.
Ez az oka annak, hogy fix kiscsoportok helyett jellemzően inkább valamivel nagyobb, ám alkalmanként lazán bontott csoportot viszünk, ahol jelentős számú szakember jelenlétével nem csak a konkrét „témát” facilitáljuk, hanem megannyi kisebb-nagyobb érdekérvényesítő és szociálkommunikációs döntés és választás során tudjuk a résztvevőket modellálni és nondirektív módon támogatni. Így mire kialakítják, hogy kikkel, hol, mit fog csinálni azon az alkalmon, egyrészt készség szintű rutint sajátítanak el a kritikus helyzetekben is előhívható módon, másrészt biztonsággal tudjuk megfejteni és felülírni a korábbi esetlegesen értelmezhetetlen, kudarcos megéléseket is.

Többféle tematika és megközelítés mentén dolgozunk életkorilag adekvát témák mentén, a tanév specifikus kihívásaihoz is igazodva.

Direktív és nondirektív megközelítésű csoportjaink is vannak, hiszen más és más a gyerekek habitusa, élményvilága, megküzdési eszköztára, mi pedig abban is szeretnénk példát adni, hogy az is az öngondoskodás egy fontos pontja, hogy ne más elképzelései mentén próbáljak meg magamhoz kapcsolódni, hanem a hozzám leginkább illeszkedő megközelítést kapjam.

Hiszünk abban, hogy a munkánk különlegesen fontos hatást gyakorolhat sokak életére egy nagyon szenzitív időszakban, amikor a megértés és láthatóság szinte mindent is jelenthet azoknak, akiknek a fejében rengeteg a kérdés a saját értékükkel kapcsolatban.

Hamarosan ismét fogunk online bemutatkozó alkalmakat is tartani a munkánk iránt érdeklődő szülőknek és szakembereknek.

21/12/2025
21/12/2025

A Mars Alapítvány tavaly elsőként megrendezett csodálatos kezdeményezése után idén másodszor is jelölték Sulyok Eszter szakpszichológus, neuroaffirmatív terapeuta -t a Multiverzum alapítóját és vezetőjét a Csillagok közé. ✨

Köszönjük Nekik, hogy megalapozták ezt a szívet melengető karácsonyi hagyományt és Nektek, Szülőknek is, hogy a munkánkat elismerve megteszitek ezeket a megerősítő, visszajelző gesztusokat! ❤️

https://marsalapitvany.hu/mars-csillagok/?srch=Sulyok%20Eszter

21/12/2025

Olyan, mint egy puha, megtartó ölelés, amiből bátorságot gyűjtve lehet kikukucskálni a világba.

A fentinél kicsit szakmaibban olvashattok lentebb a kisiskolás csoportunkról, ahová néhány fő tud még csatlakozni januártól.

A kisisikolások mikrocsoportjaiban résztvevők ötalkalmas szakaszokban, hetente 90 percben, stukturált programban vesznek részt, mely játékterápiás és szociálkommunikációs fejlesztőelemekből, varázsmesékből és relaxációs elemekből éppúgy épül, mint alkotásból és rengeteg mókás mozgásos, szenzoros feladatból.
Elkezdünk bevezetni skálázásos technikákat, erősítjük a szükségletre hangolódás, döntés, kommunikáció folyamatait, sokféle perspektívából próbálunk ránézni egy adott helyzetre, jelenségre, és az önreflexió, határszabás, öngondoskodás, szorongáskezelés témáira.

Mivel ennek a csoportnak az alacsony támogatási igényű, „láthatatlan”, maszkoló, saját autentikus működésükkel, szükségeleteik jólmegválasztott és -kivitelezett kommunikációjával, határszabással, beilleszkedéssel, szorongással, perfekcionizmussal a családi védett burokból az oktatási rendszerbe és kortárs közegbe kikerülve küszködő, érzékeny gyermekek a célközönsége, az éves tematikán felül nagyon fontos eleme valamennyi alkalmaknak a szociális menedzsment folyamatos fmodelláló támogatása. Mint minden csoportunkban, náluk is építünk a kötetlen beszélgetés - babzsák technikával egybekötve - közös játék és étkezés programjaira, mint szociális aktusokra.

Valamennyi fontos keretet és információt megtaláltok a kommentbe illesztett jelentkezési lapon.

Szeretettel várunk Titeket januártól:

Multiverzum Műhely

21/12/2025

"MILYEN NE LEGYEN A KARÁCSONY?"
Az elmúlt időszakban a kiskamasz, 11-13 éves korosztály egyik önismereti csoportjában a karácsonyról beszélgetve készült az alábbi, tanulságos lista.

Természetesen emellett a gyerekek sok dolgot örömmel várnak, de a karácsony sok neurodivergens gyerek és felnőtt számára nem elsősorban a meghittségről, hanem fokozott szorongásról is szólhat.

Az ünnepi időszakban felborulnak a megszokott rutinok, szenzoros ingerek árasztják el az utcákat, hangos zene, villódzó fények, profi pszichológiai eszköztárral impulzív fogyasztást és döntéseket provokáló, vágyakat keltő hirdetések mindenütt.

Már hetekkel korábban elkezd minden felnőtt ráfeszülni arra, hogy minden rendben elkészüljön, kiéleződik egy sor családi konfliktus, közben a gyerekek az iskolától vannak kimerülve, sok felnőttet az éves zárás szorongat. A teljesítményszorongásra, külső mércékre érzékeny emberek messze a határaikat meghaladva próbálnak megfelelni valamilyen képnek, ami lehet, hogy a neurodivergens családtag számára kényelmetlen, fárasztó vagy érthetetlen törekvés, de az is, hogy épp ő az, aki teljesen becsavarodik tőle.

A hangos családi összejövetelek, káosz, másféle illatok, karácsonyi zenék, ritkán látott családtagokkal évi egyszer folytatott, mégis intim mélységű beszélgetések mind stresszt okoznak.
A váratlan érintések, szokatlanul heves érzelemkifejezés, kényelmetlen ruhák, az ajándékok miatti izgalom és bizonytalanság, a „most örülni kell!”/"vajon örül-e?" feszültsége szintén túlterhelik az idegrendszert.

Sok gyerek számára az is szorongató, hogy nem tudja pontosan, mi fog történni, meddig tart egy program, mik az érvényes illemszabályok, lehet-e pihenni, illik-e felszabadultnak lenni, egyáltalán szabad-e jeleznie a saját szükségleteit vagy a máskor ilyeneken soha fenn nem akadó, a jelenben viszont már két hete nem alvó szülő ráförmed, hogy dehogynem kóstolja meg a Mucika néni mazsolás bejglijét, sőt, addig itt ül, míg az egész szeletet meg nem ette.
Sokszor nagyobb vendégségek előtt az este eleve azzal a szerencsétlen aktussal kezdődik, hogy a gyerek felé erőteljes elvárásként fogalmazzák meg, hogy "jó legyen", miközben ez valójában egy nagyon bizonytalan keret, hegynyinek tűnő elvárást és nulla konkrétumot tartalmaz és már önmagában elég feszültséget teremt ahhoz, hogy ez jó eséllyel ne sikerüljön.

Ennyi izgalom után, kiszámítható keretek nélkül, ráadásul vélhetőleg napok óta a megszokotthoz képest korlátozottabban rendelkezésre álló, feszült felnőttekkel valójában belátható, hogy bárki végtelenül túlterhelődne, aki kicsit is érzékenyebb.

Kötelező jó gyakorlat lehet előre felkészíteni a gyereket: elmondani, mi várható, kik jönnek, mennyi ideig tart az esemény és pontosan mit várunk tőle. Az sem baj, ha ez az elvárás reális.

Tervezzük meg, hogy legyen lehetősége csendes pihenésre vagy elvonulásra, semmiképp ne legyen problémás viselkedésnek bélyegezve az, ha szóban vagy viselkedésével jelzi, hogy elfáradt és töltődésre, saját időre van szüksége.

Fontos tiszteletben tartani, ha nem szeretne puszilkodni és annak sem sok értelme van, ha épp ezen az estén érezzük szükségét, hogy ráadjunk egy olyan ruhát, amiben kényelmetlenül érzi magát vagy erősködünk, hogy igenis megegye a számára szokatlan, nemkívánatos ételeket.

Sem a folyamatos veszekedés, sem az "egy évben egyszer kibírod" érv biztosan nem azt az üzenetet közvetíti, amit karácsonykor hitelesen át szeretnénk adni a gyermekünknek arról, mi fontos családi érték valójában.
Ezzel szemben a megszokott rutin elemeinek megtartása, biztonságos ételek, kényelmes ruha, tudatos szenzoros kímélet, tér és idő biztosítása mind sokat csökkenthet a szorongáson és így annak viselkedéses tünetein.

Készüljünk fel szülőként arra, hogy kiálljunk gyerekünk mellett ezen az estén is, legyen prioritás, hogy ő jól és biztonságban érezze magát, hogy jelezhesse szükségleteit felénk, hiszen nyilván fontosabb a vele való kapcsolatunk bármilyen képzeletbeli Muci néninél!
Miért mégis ilyen nehéz ebből kilépni?

Ha nehezen megy a szokások "mi szolgálja a jelenben a családunk testi-lelki jóllétét, stabilitását?" kérdés mentén való praktikus szelektálása, érdemes kicsit belegondolni, nekünk milyen benső kritikus hangjaink vannak, honnan származnak, vajon, ha dekódolnánk azokat a tudat alatti paradigmákat magunkról és a világról, amiket közvetítenek, tetszene-e, amit látnánk, szeretnénk-e ezt az üzenetet örökül hagyni a gyerekeinknek. Nekünk vajon mire lenne szükségünk, ha csak egy buborékban lehetnénk ezekben a napokban? Biztosan lehetetlen ezt megvalósítani? Milyen paradigmáink miatt azok?
Próbáljunk kevésbé kötelező érvénnyel hallgatni rájuk, a magunk komfortját is jobban megengedni és egyben megtalálni azt a módot, ahol az ünnep tényleg rólunk, nekünk szól.

A fenti listát író gyerekek tökéletesen alkalmasak arra, hogy bármit "kibírjanak" és az összes létező viselkedéses normának megfeleljenek, ugyanakkor ennek ellenére ez az ő saját megélésük az ünnepek kapcsán. Volt még szó jó családi gyakorlatokról, pihentető tevékenységekről, szükségletkifejezésről, megfelelni vágyásról, kapcsolódó szorongásokról.

Nyugodtan bárki egészítse ki, mi az, ami neki vagy az ő gyerekének nehéz élmény (volt) és természetesen a klassz, egyedi megoldásokat is örömmel várjuk! 😍

08/12/2025

Az ADHD-s időérzékelés gyakran nagyban eltér a neurotipikus lineáris mintázattól, mivel az agy nehezebben érzékeli a rövidebb időintervallumokat és mashogy dolgozza fel magát az idő múlását, mint folyamatot.

Ez nem butaság, nem jellemgyengeség, nem motivációhiány, hanem neuro-bio-kémiai különbség, alapvető percepciós sajátosság.

Sokan csak kétféle időt érzékelnek igazán, ami leegyszerűsítve nagyjából megfelel a "most"-nak és a "nem most"-nak.
Ez erősen negnehezíti a prioritások felismerését, tervezést, a feladatok ütemezését és a határidők betartását, könnyen teret ad az impulzív, hamar kifulladó felbuzdulásoknak, halogatásnak, majd a hirtelen szembesülés egy időnyomás okozta, szorongató helyzettel a tehetetlenség, pánik érzését az egekbe növeli.

A maszkolás fából vaskarika jellegéből fakadóan itt is probléma az, hogy noha egy érintett természetesen képes erről más fogalmakban gondolkodni és kommunikálni - miért ne tudna - ez még nem jelenti azt, hogy autentikusan, készség szinten ez magától, könnyen menne neki, tudat alatt ne máshogyan működne!

Szülőtanácsadásnál gyakran találkozunk azzal a látszólag feloldhatatlan ambivalenciával, hogy megbeszélik, átveszik, a gyerek tudja, érti, de aztán később mintha az egész eltűnt volna a fejéből, a környezet butaságnak, nemtörődömségnek, direkt ellenállásnak, játszmázásnak keretezi a helyzetet.

A megfejtés viszont az, hogy ha a végrehajtó funkciók eleve sem tudnak harmonikusan működni, akkor egy-egy terheltebb időszak vagy szorongatóbb téma mentén felmerülő, időkezelési szempontból teljesen strukturálatlan helyzet objektíven közel megoldhatatlanná válik, kudarcra van ítélve, az előzőleg megbeszéltek, eltervezettek nem előhívhatóak és hozzáférhetőek.

Gondoljunk bele: ha az idő nem jól érezhető, akkor a teendők gyakran egyszerre tűnnek túl nagynak vagy éppen egyes elemek könnyen kiesnek a fejünkből. A tanult tehetetlenség vezető keretté válik, sokan lefagynak, nekikezdeni sem tudnak egy-egy nagyobb, ugyanakkor nem bonyolult feladatnak, ami elemenként vagy konkrét időkeretben elvégezve semmiféle nehézséget nem okozna számukra.

Ezért praktikus, ha külső időhorgonyokat használunk: vizuális időzítők, struktúrált naptárak, listák, telefonos emlékeztetők vagy fix rutinok formájában.

Fontos affirmatív támogatasi pont, hogy ez nem szégyen, nem csalás, nem kényszercselekvés, hanem a mindennapi élet kihívásainak az idegrendszer ismeretéhez és működéséhez igazodó, az élet valamennyi szintjén adekvát támogatási és öngondoskodási formája, legyen szó tanulásról, házimunkáról, fizikai vagy szellemi tevékenységről.

05/12/2025

Oversharing jelenségnek nevezzük, amikor valaki egy szociálisan számára feszült szituációban, valamilyen váratlan prompt hatására olyan személyes részletekkel árasztja el a másikat, amiket egyébként esze ágában nem lett volna megosztani vele és amelyekre a másik fél talán nincs is felkészülve, de legalabbis abban a pillanatban nem feltétlenül adekvát ez a jellegű, meglehetősen egyoldalú kapcsolódás.
A háttérben gyakran szorongás áll és nem keverendő össze egy esetleges, sztereotip módon egyoldalú, teljesen általánosan kevesebb kölcsönösséget működtető kommunikációs készséggel: a beszélőt nagyon is foglalkoztatja a másik véleménye, ön-invalidáló működése miatt bizonytalan magában és a kapcsolat státuszában, így próbál külső kontrolt, gyors megerősítést, elfogadást találni, illetve egyfajta gátolatlam, impulzív cselekedetként egyben levezeti a benső bizonytalanságaból fakadó feszültséget. Azonban utólag vagy akár már közben is rosszul érzi magát emiatt, idegenséget, értetlenséget, szégyent, tehetetlenséget él át, hiszen érzékeli, hogy a túlzott önfeltárás valójában sem neki, sem a másiknak nem feltétlenül komfortos.
Sokaknál ez egyfajta szorongáskezelő pótcselekvés.

A jelenségre való előfeszítettséggel egyéni folyamatokban is gyakran találkozunk, ugyanakkor fontos különbséget tenni egy segítő folyamatban való kitárulkozás és egy tíz éve nem látott ismerős, buszmegállóban feltett "Hogy vagy?" kérdésére való, a kapcsolat szempontjából inadkevát mélységű és tempójú mély megosztások között.

A végrehajtó funkciók fejlesztésén túl igen fontos terápiás téma, hogy a neurodivergencia-specifikus önismeret terén hangsúlyt helyezzünk a szükségleteink és határaink felismerésére és jól kommunikálására egy-egy feszült, váratlan helyzetben, csakúgy, mint arra, hogy belső megerősítéshez és validációhoz juttassuk saját magunkat.

03/12/2025

Kedves Közösségünk!
A tegnapi napon leleplezésre került a tavaszi SNI SULI EXPO első tizenhat fantasztikus előadója, akik között szakmai vezetőnket, Sulyok Esztert is megtalálhatjátok! A kommentben talalható linken a többiekről és valamennyi fontos információról is tájékozódhattok!
Nagyon büszkék vagyunk, hogy ilyen csodálatos Kollégákkal együtt képviselhetjük mindazt, amiben hiszünk és hálásak vagyunk a Megálmodók elhivatottságáért és bizalmáért! Találkozzunk márciusban!

AZ ELFOGADÁS FELEMEL ∞ 💗 SNI SULI EXPO 2026
Dátum: 2026. március 28. szombat 9:00–18:00

Helyszín: Europa Event Center

1000 résztvevő | 40+ profi szakértő | ∞ lehetőség

Magyarország legnagyobb SNI szakmai közössége vár!

Nem probléma. Lehetőség.

Nem akadály. Egyediség.

Nem hiba. Sokszínűség.

30/11/2025

A különféle rutinok sokszor életmentő kapaszodók lehetnek, mert kiszámíthatóvá teszik a napot és csökkentik a túlterhelés kockázatát.

A bejósolhatóság, strukturált időkeretek leveszik az idegrendszerről a folyamatos döntéshozatal és kontextus-analízis terhét, ami különösen fárasztó lehet az ADHD-s vagy autista érintettek számára, akkor is, ha egyébként ez viselkedésükön nem látszik.

A rutin tehát nem szükségszerűen jelent merevséget, rugalmatlanságot, és semmiképp sem szabad deficit alapon értelmezni, hanem látni kellene, mennyire pozitív, ha működtethető értő, preventív öngondoskodasként a biztonság- és kompetenciaérzet növelése érdekében.

A rutin egyfajta külső váz, amely megtart.
A jól felépített nap segít abban, hogy a személy figyelmi kapacitása, energiája, énereje ne aprózódjon szét, kevesebbet szorongjon és maradjon lehetősége önazonos, kreatív vagy feltöltő tevékenységek végzésére is.

Terápiában gyakran dolgozunk olyan mikro-rutinokkal, amelyek gyöngéd, affirmatív módon segítik a nap indítását, lezárását vagy egyes helyzetek jó megoldasát, növelve a kontrolt, az önbizalmat és az én-erőt. Ezek éppúgy lehetnek pár perces szokások, mint szupportív módszerek alkalmazása, határszabási forgatókönyvek átismétlése vagy a nap, hét vizuális megtervezése.

A rutin lehet személyreszabható, alakítható és rugalmas — de létezése sokszor kulcs a stabil idegrendszeri egyensúlyhoz.

Szomorú tény hogy a rutinokra főképp azért szükséges nagy hangsúlyt helyezni, mert a társadalom nem támogató, a környezet ritkán akadálymentes, így rengeteg determinált küszködés van lustaságnak, nemtörődömségnek, butaságnak keretezve, amit az érintettek kiskoruktól internalizálnak, s így minden egyes normatív krízissel, ahol fejlődni volna lehetőség, sokaknak jelentősen nő a tanult tehetetlenségük, torzul az önértékelésük.

Sokan maguk is úgy érzik, ha folyton szétesik a napjuk, értéktelenek, nem érdemelnek empátiát, csalás a segítségkérés és elfogadás.

Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez nem gyengeség, hanem neurológiai realitás!

30/11/2025

(📌A posztot frissítettük egy félreérthető részlet miatt: az érintett diáklány nemcsak lefagyott, hanem egyértelműen tiltakozott. Elnézést az érintettől.)

A napokban bejárta az internetet annak az egyetemista lánynak, R.-nek a története, akit három évvel ezelőtt egy diáktársa megerőszakolt a kollégiumban. A férfit a bíróság felmentette, az ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs. Az indoklás: az áldozat nem tiltakozott elég egyértelműen; a beleegyezés hiánya a bíró szerint még nem erőszak.

Az ítélet teljesen felháborító, de a bírónak technikailag (!) igaza van: a magyar jogszabályok szerint csak akkor beszélhetünk sz*****is erőszakról, ha az testi kényszerítés, fenyegetés vagy az áldozat cselekvőképtelensége mellett valósul meg.

Nem véletlen, hogy Magyarországon a nemi erőszak látenciája legalább 24-szeres, vagyis 100 esetből jó esetben 4 kerül a hatóságok elé, és ezeknek is csak töredéket zárul az elkövető elítélésével. Az áldozatok pontosan tudják, hogy a magyar jogrendszer nem védi meg őket – ahogy a hatóságok és a többi intézmény sem. Ez a nemi erőszak kultúrája.

Franciaország néhány hete módosította a sz*****is erőszakról szóló törvényt, beleemelve a beleegyezés fogalmát. A francia törvény szerint a beleegyezés csak akkor érvényes, ha szabad, egyértelmű és bármikor visszavonható; a bíróság pedig nem az áldozaton kéri számon a beleegyezés hiányát, hanem az elkövetőnek kell bizonyítani annak meglétét.

Önmagában az, hogy az áldozat nem tanúsít ellenállást, nem jelent automatikusan beleegyezést: gazdag szakirodalom áll rendelkezésre arról, hogy az áldozatok nagyon gyakori, zsigeri reakciója a lefagyás. Az érintett diáklány ugyanakkor egyértelműen tiltakozott.

A PATENT Egyesület 2012-ben kész törvényjavaslatot rakott le a kormány elé, amely a magyar jogrendszerbe is beemelte volna a beleegyezés fogalmát. A kormány természetesen lesöpörte a javaslatot, és azóta is minden módon akadályozza a reformot: legutóbb 2024-ben, amikor leszavazta, hogy az EU egységes törvényt alkosson a nemi erőszakról, amely a beleegyezés hiányán alapul, összhangban az Isztambuli Egyezmény ajánlásával.

Három nap múlva lesz a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja. R. nincs egyedül, a története nyilvánosságra kerülése óta több diáklány is beszámolt az őket ért erőszakról. Csak sejtéseink vannak arról, hogy mekkora mértékű problémával állunk szemben: a magyar állam teljes közönyét mutatja, hogy statisztikák sem léteznek, csak megközelítőleg tudjuk, hogy élete során a magyar nők kb. 10%-a szenved el sz*****is erőszakot. Minden tizedik nő. Az országban, ahol a törvény mindössze 1997 óta ismeri el, hogy házasságon belül is el lehet követni nemi erőszakot.

Azt gondoljuk, hogy 2025-ben ideje változtatnunk ezen. Nem fogunk még egy évtizedet várni, amíg talán valakinek feltűnik, hogy baj van. Segítsetek nekünk, álljatok R. mellé: üzenjük meg együtt, hogy a lefagyás nem beleegyezés. Írd alá a petíciónkat, követeljünk azonnali törvénymódosítást!

December 4-én hivatalosak vagyunk egy nőjoginak csúfolt minisztériumi egyeztetésre, ahol személyesen adjuk át az aláírásaitokat és az áldozatok történeteit.

Ha szeretnéd velünk megosztani a történetedet, írj nekünk az info@patent.org.hu címre. Ha hozzájárulsz, a történetet anonimizálva megosztjuk, hogy felhívjuk a figyelmet a magyar helyzet súlyosságára.

30/11/2025

Szakmai vezetőnk hirtelen betegsége és kórházi tartózkodása miatt kérjük türelmeteket az újonnan jelentkezők ügyeiben való kommunikációban, melynek csatornája továbbra is a messenger, illetve a multiverzummuhelykukacgmail-es emailcím.

A beérkező üzenetekre hamarosan válaszolni fogunk, újratervezzük a szabad konzultációs időpontjainkat, továbbra is számíthattok ránk! Esztert személyesen ne keressétek, most pihen és gyógyul, hamarosan ő is elérhető lesz a csoportokban, januártól pedig ismét tudtok hozzá konzultációs időpontot foglalni.

A kép augusztusban készült, a lelkes tervezés időszakában. A csoportok vezetését átmenetileg maximális kompetenciával Antónia, Detti, Orsi és Kitti vették át, az eredeti koncepció alapján, Eszterrel folyamatosan konzultálva; jó kezelben vagytok tovabbra is!❤️

Cím

Budapest III. Kerület

Telefonszám

+36305565808

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Sulyok Eszter szakpszichológus, neuroaffirmatív terapeuta új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Sulyok Eszter szakpszichológus, neuroaffirmatív terapeuta számára:

Megosztás

Kategória