08/09/2025
Amikor a gyerekek még kisebbek voltak, mint most és még otthon voltam velük 0-24-ben, és az egyikük még szopott, éjjel is, többször is (pontosan tudod, milyen így aludni:)), a másikuk meg épp a legádázabb dackorszakában volt, és még Covid hullámok is voltak, meg nem tudtam, hogy hol és mit fogok dolgozni, ha betölti a kicsi is a 3-at, és anyun meg kezdtük észrevenni a demencia jeleit és már tudtuk, hogy nem maradhat egyedül és valamit kezdeni kell vele és a házzal is, és a sok feszültségtől nem igazán tudtunk a párommal megbeszélni semmit, a nehézségek és a sok bizonytalanság közepette a barátaim hálója volt egy nagyon biztos, megtartó pont.
Nekik el tudtam mondani, hogy mi van velem, ők meg meghallgattak. Így könnyebb lett ideig-óráig. Na igen, de egy idő után észrevettem, hogy oké, akkor tegnap hívtam őt, ma meg őt, és a harmadikukat meg nem hívhatom ugyanazzal, mert vele meg tegnapelőtt beszéltem...És egy idő után azt kezdtem érezni, hogy már terhelem őket. Hogy ők látják, hogy miben vagyok, lehet, hogy megoldást is látnak rá, de amit ők tanácsolnak, én azt nagyon nem tudom megcsinálni, mert nekem kb. életidegen, vagy nincs erőm hozzá, és egy idő után már szégyelltem felhívni bárkit.
És volt olyan is, hogy engem hívott barát élete fájdalmával, és amikor már sokadjára mesélte és sírva fakadt rajta újra és újra, mondta, hogy már biztos unom, hogy állandóan ezzel jön, de egyszerűen nem tud túllépni ezen.
Mindannyiunk életében vannak ilyen élmények, problémák, amiken nem tudunk túllendülni olyan egyszerűen, mint amilyen egyszerűnek az kívülről tűnik. És már saját magunkat is unjuk, hogy állandóan ezen pörgünk. Hogy ez olyan, mint a gumicsont, csak rágódunk, rágódunk rajta.
Ha eljössz hozzám, meg tudjuk nézni ezeket a helyzeteket együtt úgy, hogy közben is és előtte is, és közben újra és folyton folyvást visszakapcsolódsz olyan dolgokhoz, amik téged erővel vérteznek fel, és lehet, hogy először még csak a probléma szélére megyünk. De elkezdesz valamit másképp érzékelni, másképp látni. Elkezdesz valamit - lehet, hogy először csak 1mm-re, de kijjebb nyitni, szelőssebbé, levegősebbé tenni.
Elkezded újra elmondani a problémát, de meg-megállunk közben, és rétegenként megnézünk mindent, hogy mi is van ebben valójában. És lehet, hogy meglátsz olyan dolgokat, amiket eddig nem, vagy nem úgy láttál, ahogy eddig.
Valami változni fog.
És nem kell aggódnod amiatt, hogy traktálsz.
Mindannyiunknak vannak ilyen gumicsontjai.
És pontosan tudom, hogy milyen ezeken rágódni. És tudom azt is, hogy ebben hogy tudsz újra szeretettel tekinteni magadra, hogy együttérzéssel megnyílj saját magad előtt úgy, hogy aztán szeretettel és erővel fel tudj állni és a gumicsont lassan elveszti erejét fölötted.
Gyere, próbáld ki milyen! Jelentkezz egyéni ülésre.
Szeretettel várlak!
Zsuzsi/Anyafa
