13/05/2026
Ismerjétek meg Juditot (Jim) és Gábort. Jim azóta jár Évi óráira amióta csak oktat, vagyis 8 éve már. Gábor pedig 3 éve csatlakozott de a lelkesedés azóta is csak fokozódik, mint azt a fotókon is láthatjátok. 🙂
Jim:
“Tizenkét éve egy csúnya magánéleti válságból építettem újra magam, amikor bár nem kerestem, rám talált a jóga. Az építkezés részeként táncoltam, futottam, majd lesérültem, és a rehab közben elég sokat tanultam arról, hogyan kell okosan működtetni a testemet. Tudtam, hogy szükségem lesz valami másféle mozgásformára is. A jóga, mint a Shrekben a szamár, ugrált a háttérben, hogy »én, én, engem válassz!« De az én világnézetemnek túl sok volt benne a spiritualitás. Aztán Évivel kezdtem gyakorolni, aki tökéletes arányérzékkel épp annyit adagolt ebből, amennyi nekem is még pont jól esett, miközben a jógagyakorlatok »kifejthették jótékony hatásukat«. Azóta szerves részévé vált az életemnek, a mozgáskultúrámnak. Mit szeretek a jógában azon túl, hogy széthajtogat, majd újra összeorigamizza a tagjaimat? Rákényszerít arra, hogy magamra figyeljek, akkor is, ha éppen tökéletesen alkalmatlannak érzem magam erre. Elkezdődik a gyakorlás, az agyam egy információs szupersztráda, és amikor a végére érünk, döbbenek rá, hogy egy órája letértem egy hallgatag erdei ösvényre.”
Gábor:
“Egy nagyon közeli ismerősömön keresztül ismerkedtem meg Évivel. Nem volt sok viszonyítási alapom, ami a jógás helyeket, és a jógaoktatókat illeti. Évi nagyon közvetlen és kedves. Szeretem azt, hogy odafigyel mindenkire. Általában keresem a határaimat, ezeket nehezített feladatokkal hálálja meg. A relaxáció alatt néha elalszom, ezt pozitív dolognak élem meg. Hajlékonyabb lettem, ez például a sziklamászásnál nagyon jól jön.”
