Polányi Viktória tanácsadó szakpszichológus

08/03/2026

Gondolatok a gyermekkori elhízásról - második rész

🤗A hiteles szülői minták és az egészségtudatosság életmód-volta után következzen néhány gondolat a generációs specifikumokról is.

3️⃣A válaszkész gondoskodás, válaszkész gyermeknevelés onnantól kezdve, hogy a gyermek aktív nyelvhasználóvá válik, - azaz érti, amit mondunk és ki tudja fejezni biztonsággal saját magát - már nem szabad(na), hogy az összes gyermeki vágy és igény azonnali és kompromisszum nélküli kielégítését jelentse. Pedig gyakran ez történik. Természetesen a gyermek valós szükségleteire továbbra is felelősségünk szülőként haladéktalanul reagálni, ugyanakkor fontos lenne, hogy a felnövekvő generáció tagjai megtanulják a vágyaikat némileg késleltetni, és alkalmazkodni is a környezetükhöz.
👆Ehhez pedig arra van szükség, hogy - a továbbra is azonnal kielégített szükségletek mellett - időnként a sürgősségben vagy fontosságban a gyermek vágyai előtt elhelyezkedő körülmények prioritást kapjanak. És ne ugráljunk fel a gyermeknek desszertet varázsolni, ha nekünk magunknak még nem volt alkalmunk a levest sem megenni. És viseljük el, ha a gyermek mindezek elsajátítása közben időnként dühöng, zokog, igyekezve az érzelmeinkre hatni. 🛑Jutalmazásra, "elhallgattatásra", alkudozásra pedig kivételes eseteken kívül az anyatejes kor után soha ne használjunk ételt - magas cukor- vagy szénhidráttartalmú ételt végképp semmilyen esetben. Ha ugyanis a gyermek önnyugtató stratégiájába beépül, hogy "egy csokitól megnyugszom", az később minden stresszhelyzetben felszínre kerül majd, a következmények pedig beláthatatlanok...

4️⃣A ma felnövekvő generációk figyelme egyre inkább az élet gyakorlatias teendői felől az elméleti síkra, a kézzel fogható világ nyújtotta ingerek felől a digitális világ élményei felé fordul. Hibáztathatjuk őket - ugyanakkor mi teremtettük meg számukra ezt a szocializációs közeget. Ennek megfelelően maguktól sokkal magabiztosabbak ebben a virtuális, online térben, mint a valódi, offline közeg teendői között. És bár csukott szemmel irányítanak egy karaktert a kontrollert használva, gyakran elbizonytalanodnak, amikor futni, mászni, dobni kell. Sokukat túlóvták, és nem hagyták ezen tevékenységekkel kísérletezni, - és így valóban elkerültek számtalan lehorzsolt térded, kitörött tejfogat - ugyanakkor a hibázás mellett a korrigálás és a rutin-szerzés lehetősége is elveszett eközben, bizonytalanságot és az efféle tevékenységektől való távolságtartást hagyva maga után.
🤸Ilyen módon a szabad levegőn végezhető nagymozgások - megkockáztatom: akár edzések - nagyon ritka esetben jelentenek a felső tagozatos korosztálytól kezdődően valós, izgalmas és érzések terén kielégítő alternatívát a digitális világ kínálta ingerekhez képest. És ebben a szülők nagy része szintén kevésbé szerencsés mintát mutat: a munkában elfáradva általában a telefont bújjuk vagy filmet nézünk; hobbija, sportja, esetleg etéren elérendő célja keveseknek van. A gyermek pedig marad velünk bent, a kanapén, egy kijelző előtt ahelyett, hogy a testét - de ami még fontosabb: a kitartását és a gyakorlati dolgokban való magabiztosságát fejlesztené. És a helyzet napról napra nehezebb: míg 8 évesen "kezdőnek" lenni egy sportban, sport-közegben teljesen természetes, addig 16 évesen ez inkább cikinek érződik, 25 évesen pedig majdnem lehetetlennek.

🙋‍♀️🙋‍♂️Kedves Szülők! A gyermekkori elhízás velünk indul - nem a kilóinkkal, nem az étrendünkkel, nem a mozgással töltött perceink számával, nem valamiféle teljesítménykényszerrel. Sokkal inkább a tudatosságunkkal, a fejlődni akarásunkkal, a bizalmunkkal abban, hogy a gyermekünk mit képes átlátni, miben képes jó döntéseket hozni. Ha eszköztárat adunk ahhoz, hogy hogyan legyen egészséges és boldog a saját testében, és hogyan hidalja át az etéren felmerülő kihívásokat, akkor megadtunk neki mindent, amit csak lehet.
😉Nem kell hozzá minden vacsorára salátát ennünk, vagy a következő szezonban maratont futnunk.

(🌳A fotón a gyerekeim fára másznak az alcsúti arborétum órási platánján. Péntek délután - mozi vagy pláza helyett - sétáltunk a gyönyörű tavaszi virágok között egy nagyot együtt, analóg-üzemmódra kapcsolva az idegrendszerünket a hét közbeni rohanás után. És mindnyájan kicsit békésebben indultunk neki a hétvégének. 🥰)

06/03/2026

🤔Szerdán a havonta aktuális Duna Televíziós szakértői megszólalásom után napokig dolgozott bennem a gyermekkori elhízás kérdésköre. Kétszer négy és fél perc hihetetlenül kevés - most igyekszem struktuáltan és egy kicsit bővebben kifejteni a fejemben sorban álló gondolatokat.

🦸‍♀️Szülőként irgalmatlan felelősségünk van abban, hogy a gyermekeink milyen mintát szívnak - gyakorlatilag az anyatejjel - magukba. "Persze, ez nálunk rendben van. Én is diétázom időnként, fontos nekem, hogy jól nézzek ki, és minimum egy fajta edzésre elviszem hetente a gyermeket, fontos a mozgás." - gondoljuk, és hátradőlünk. Ugyanakkor a valóban konstruktív és egészséges családi minták egy kicsit messzebbre tekintenek.

1️⃣ A gyermek azt tanulja, amit teszünk, nem pedig azt, amiről beszélünk. Lehetünk bármennyire elfogadóak ővele, dicsérhetjük és szerethetjük őt olyannak, amilyen - ameddig saját magunkkal kritikusan és néha kicsit kegyetlenül nyilvánulunk meg, a gyermekünk számára ez lesz a szülői minta. 🪞Amennyiben tehát egészséges énképet, testképet szeretnénk kialakítani a gyermekünkben, az első lépést saját magunk felé kell megtennünk. Miért vagyunk folyton elégedetlenek magunkkal? Mit tehetünk annak érdekében, hogy elégedettebbé váljunk?

2️⃣ Amennyiben mi magunk is kampányszerűen, a fenti frusztrációnk csökkentése céljából figyelünk oda időről időre az egészségesebb táplálkozásra, rendszeres testmozgásra, úgy mindez "szükséges rossz"-ként vagy a szégyen és elégedetlenség elkerülésének eszközeként jelenik meg - a gyermekünk szemszögéből is. "Én csak egy icipici szelet tortát kérek, diétázom." - mondjuk sóvárgó tekintettel, és a gyermeki elme azonnal kapcsol: figyelni a helyes táplálkozásra egyet jelent a kihagyott finomságokkal, az önsanyargatással, és egyértelműen szenvedéssel jár. Biztosan nem egy vágyott hozzáállás, örömmel másolt minta.
😇Egészség-tudatosan étkezni életmód. Nem kényszer, nem merev szabályrendszer, nem néhány hetes fellángolás. Sokkal inkább tudatosság arra, hogy milyen étel-ital milyen hatással van a testemre, majd tudatos döntés arról, hogy szeretném-e ezt a hatást kiváltani. Gondolkodás és gondoskodás saját magunkról, a testünkről és mindarról, amire szüksége van. Ilyen olvasatban pedig lehetőségek sora nyílik meg arra, hogy kíváncsian és nyitottan új ételeket, lehetőségeket, ízeket fedezzünk fel, új kedvenceket találjunk - akár egy éttermi vagy cukrászdai étlapon is. Ami elsőre szokatlan lehet nekünk, felnőtteknek, az a gyermekünk számára már az alapvető - tápláló és egészséges - megszokássá válhat, ha mi is gasztronómiai kalandtúrának fogjuk fel mindezt.

😉És a téma itt még korántsem merül ki...A folytatás a további pontokkal hamarosan következik.

(A fotón Máté fiammal épp közös gasztronómiai kalandtúrát tartunk - ezúttal ő a séf és én vagyok a kukta. 🧑‍🍳)

22/02/2026

🤔 Vasárnapi rejtvény: melyik verset tanuljuk ma Mátéval? 😅
(Az ábrázolásom természetesen feláldozza a kegyelet és a tisztelet szempontjait a móka és a könnyed tanulás oltárán. Háborúról, történelemről, hősi halottakról nem ilyen hangnemben, ámde beszélgetünk a gyermekkel. Ez most pusztán a verstanulási segédlet, se több, se kevesebb. 🙏 😇)

19/02/2026

🤨 Szükségletek - igények - vágyak

❓ Az utóbbi hetekben rendre felmerül az üléseimen a hitetlen szülői kérdés: mondhatok azért nemet a gyerekemnek, mert valami számomra nehéz, megterhelő, vagy egyszerűen nincs kedvem hozzá? Milyen önző szülő az, aki előnyben részesíti saját szempontjait a gyermekéével szemben?

🤗 Nos, a kérdés hiszem, hogy nem ilyen egyszerű. És a kiegyensúlyozott kezeléséhez először meg kell értenünk, hogy mi a különbség szükséglet, igény és vágy között.

🍞 Szükségletről akkor beszélünk, amikor az adott tényező az élet alapvető működtetéséhez fontos: az éhség, szomjúság, álmosság, biztonságkeresés például ebbe a körbe tartoznak.
🥪 Igény az, amikor a szükségleteinken felül is szeretnénk a körülményeket alakítani: kiválasztani, mit igyunk, melyik szülő üljön az ágyunk mellett, stb.
🍔 🍟 A vágyak még ennél is tovább mennek: egy elképzelt optimális kép teljesülését várja el a vágyakozó.

😬 Szülőként gyakran - merő jószándékból, alkalmazkodva a gyermekünkhöz - saját alapvető szükségleteinket is a gyermeki igények, vágyak mögé helyezzük; majd több ilyen eset után egyszercsak robbanunk, a gyermek számára érthetetlen mértékű reakciót produkálva. Gyakran mi magunk sem értjük ezt az óriási amplitúdó változást, megnyugtató és következetes magyarázat, és a gyermek alkalmazkodásban és empátiában való fejlődése szintén nem várható ilyenkor.

🤗 A hozzám forduló családoknak általában azt tanácsolom, hogy legyen a sorrend inkább a következő: ha a családban mindenki szükségletei kielégültek, akkor léphetünk tovább az igényekre, majd a vágyakra. És szülőként igenis fejezzük be a leves-evést, mielőtt felállunk főételt szedni a gyermekünknek. És nyugodtan induljunk haza a játszótérről, amikor mosdóba kell mennünk.

🗣️ Amennyiben őszintén és átláthatóan kommunikálunk a gyermekünkkel arról, hogy mi mennyire fontos, sürgős, tarthatatlan állapot a számunkra - és ugyanígy meghallgatjuk és komolyan vesszük az ő prioritásait is, valódi empátia és együttműködés alakulhat ki köztünk, mely hosszú távon segít a megfelelő kötődés fenntartásában és a szülői kiégés elkerülésében is. 🙏

(Fotó: anyai és gyermeki szükséglet, igény és vágy egy képen: felvételi utáni délután közös léleksimító korcsolyázás a Balaton jegén az utolsó fagyos napon. 🥰)

11/02/2026

🫣Hová tűntem?!

🙄A tavaly ősz végi könyvbemutatóim óta alig írtam bejegyzést, osztottam meg videót, idén ez az első bejelentkezésem a szakmai oldalamon.

🤔Ha egy "hang" elhallgat, az általában nem jelent jót. Megpróbálom összeszedni, mi minden történt, ami ehhez az átmeneti csendhez vezetett az oldalon:

1️⃣ Rettentően elfáradtam. A könyvem kiadásának folyamata rengeteg önismereti kérdésemmel szembesített: egészen konkrétan volt 6 hét, amikor nagyon nehezemre esett velük párhuzamosan a hétköznapi teendőim sikeres ellátása is. Ilyen lelkiállapotban jobban esett befelé figyelni, és saját folyamataimat mederben tartani; nem éreztem hiteles és alkalmas időszaknak a bölcselkedésre. 😅

2️⃣ A fókuszomat betöltötte a családom. Gyerekekkel dolgozó szakemberként elképesztő fontos számomra a hitelesség: szeretném azt tenni a hétköznapokban, amit a munkám során képviselek. A Fiam felvételizett, míg a Férjem továbbképzi magát, nekem pedig mellettük volt a helyem figyelmemben, időmben, gondolataimban. Nem maradt erőm, időm, fókuszom és sokszor kedvem sem írni. Őket viszont úgy érzem jól tudtam, tudom támogatni. 🥰

3️⃣ Rengeteg munkám lett az új évben. Napi sok órát dolgozom gyerekekkel, családokkal kontaktban - váratlanul ért ez a megnövekedett érdeklődés, és időbe telt felvenni a ritmust vele. 😵‍💫

4️⃣ A sportjaimból és a hozzájuk kapcsolódó énidőmből, szellemi-lelki regenerációmból idén sem adtam alább: ma van az 582. nap, hogy minden nap futok, és hetente 2-3 úszásra is csenek magamnak időt. Jól vagyok így, így vagyok jól. 🤗

🤩Mostanra úgy érzem, lendületet vettem, hogy újabb bejegyzésekkel, témákkal nyitogassak kapukat, ébresszek előrevivő gondolatokat.

🙏Köszönöm a türelmet, néha jól esik "csak" embernek, nőnek, édesanyának lenni, de immár a pszichológus is visszatért! 😉💪

02/12/2025

👟Az elveszített cipő és a konfliktusos helyzetben való kommunikáció esete🗣️

👟Ma reggel Máté fiam az új, két hete vásárolt, fekete túracipőjében indult iskolába...azaz csak indult volna, ha megtaláljuk itthon ezt a lábbelit. 🤷‍♀️ Mivel már nem az első eset, hogy elhagyja a cipőjét, azonnal gyanakvó kérdések kereszttüzébe helyeztük szegény álmos gyermeket, aki a keresztkérdések terhe alatt megtörve állította 2 perc különbséggel, hogy "Tuti itthon van." illetve, hogy "Tuti edzésen hagytam." A tényfeltárás tehát esélytelenné vált, a gyermek elméje nyilvánvalóan valami más, éteri magasságban nyitott épp legendary treasure chesteket, amikor épp fel kellett volna öltöznie valahol induláskor. 😤

🤔 Node hol? Hetente 3 különböző helyszínen edz, múlt hétvégén vidékre utaztunk együtt, közben persze iskolába is jár...A szülői lét igazi Mission Impossible-je feltárni Máté és az Alighordott Quechua rejtélyét. 😅

😇Mi a helyes reakció szülőként? Hogyan kezeljem az ilyen és ehhez hasonló eseteket olyan módon, hogy a gyermek tanuljon belőle, ugyanakkor ne romboljam általa a köztünk lévő bizalmi és elfogadó légkört? Nekem az alábbi megoldási sor vált be ma:
1️⃣Tudatosítom saját érzelmeimet. Mérges vagyok, csalódott és tehetetlen. Úgy érzem, hogy már most nehezen birkózom meg az összes rám eső feladattal, nemhogy még pénzben, időben, figyelemben duplázzam kéthetente a cipővásárlás folyamatát. Nem bírok el ennyit, a kiégés határán topogok - és ebben az sem segít, hogy a mai reggel sem jó kedvvel indulunk iskolába, dolgozni.
2️⃣ Megfogalmazom saját érzéseimet - de nem válok indulatossá. Elmondom a fentieket, elmesélem, mennyi plusz feladatot ró rám a helyzet, és mennyire aggaszt, hogy hogyan érek majd a végükre. Felvetem a megoldás lehetséges alternatíváit: mindketten keressük a cipőt a lehetséges helyeken, majd ha nem járunk sikerrel, Máté zsebpénzéből pótoljuk azt. Kialakul az a.), b.), c.).... és zs.) tervünk, ami csökkenti a frusztrációt és a tehetetlenséget, továbbá érdekeltté teszi a kölyköt a megoldás aktív keresésében.
3️⃣Méltatom, hogy a gyermek mennyi helyen helyt áll, mennyi dologra figyel. Elismerem az erőfeszítéseit, és megkérdezem, hogyan tudok jobban segíteni, hogy a fenti helyzet legközelebb ne álljon elő. 🤗
4️⃣Már viccelődünk, oldjuk a szituáció okozta gombócot a torkunkban. Felajánlom, hogy ráhennázom a kézfejére, hogy "Cipőm megvan?!?" - Máté riposztol, még csak az kéne! Jót nevetünk magunkon, saját béna helyzetünkön. 🤣
5️⃣A reggeli edzésemen Máté edzőhelye felé fordulok. Délelőtt még üres az evezőstelep, be tudok menni a fiú öltözőbe. Még szerencse, hogy terepfutó-zsákkal indultam neki, így haza tudom vinni a meglelt - valóban ottfelejtett - bakancsot. Ezt megúsztuk. 😅

🙋‍♀️Nekünk egy ilyen kör már csak 1 óra rosszkedv, 1 óra szorongás, fél nap, míg beszélünk róla, aztán levonjuk a következtetéseket, és továbblépünk.
🙄Emlékszem még az időkre, amikor napokig emésztett egy ilyen helyzet - saját reakcióim, és a károk, amelyek a gyermekkel való meghittségben keletkeztek általa.
🤗Kitartást minden szórakozott gyermek túlfeszített szülőjének. Menni fog együtt, higgadtan is, én tudom! 💪

25/11/2025

👩‍🏫12 éves csúcsmenedzserek

🤔Egyre több család keres fel az alsós, kisfelsős gyermekük motivációját, lelkesedését hiányolva a fejlődés, tanulás, különórák, edzés irányába. A gyerekek zömmel alsó tagozatra, vagy a felső tagozat első két évére járnak, és a szülői "panasz" rendre ugyanaz: a gyermeket
👉nehéz leültetni tanulni,
👉fél vállról veszi a kötelességeit,
👉nem tekinti sajátjának a feladatait,
👉nem érdekli az iskolai eredménye,
👉csak azzal foglalkozik, ami könnyű és ami szórakoztatja,
👉undok, kedvetlen, passzív.

😅Egyre több alsós, kisfelsős kliensem meséli el, - néhány üléssel később - hogy minden iskolai nap után több féle különórára, fejlesztő foglalkozásra, szakkörre, edzésre jár; melyek egy részét szereti és élvezi, másik részét el tudja fogadni, míg megint másik részüket utálja, és legszívesebben abbahagyná. A minap az egyik kisfiúval megszámoltuk: 11 különféle iskolán kívüli elfoglaltsága van az 5 hétköznap alatt. 😱 Döbbenetes szám.

🙄Tegyük a kezünket a szívünkre, Kedves Szülők: ha munka után nekünk lenne a héten 11 különböző hobbink, el tudnánk mélyülni bármelyikben? Tudnánk, mernénk, lenne kapacitásunk lelkesedni, tervezgetni, önmagunkat csiszolni az összes tevékenységben, vagy csak túlélésre játszanánk, és igyekeznénk minden órán megfelelni, a lehető legjobb formánkat hozni, nem "kilógni a sorból", alulmúlni a helyzet adta elvárásokat?
🙋‍♀️Én magam nagyon magasan funkcionáló, "időgéppel rendelkező" ADHD-sként be kell valljam, hogy a fenti kérdésre egy határozott NEM a válaszom. Képtelen vagyok ennyi felé figyelni, szellemileg elköteleződni. 🤷‍♀️

☝️A fenti helyzet másik aspektusa: ezeknek a gyerekeknek egy perc olyan idejük sincs, amikor
🧘‍♀️ráérnek,
🧘‍♂️teret kap a kreativitásuk,
🧘megtanulhatják kezelni az alulingerelt létet, amit mi, szülői generációk unalomnak hívunk,
🧘pihenhetnek a maguk módján,
🧘‍♂️megérezhetik, hogy éppen mi töltené fel őket.

😐Nekünk sincs - mondhatjuk felnőttként, ugyanakkor ez nem csökkenti, sokkal inkább fokozza a problémát. Nincs jó minta a gyerekeink előtt, hogyan kell a kötelességeink közepette visszatalálnunk saját ritmusunkhoz, hangunkhoz, igényeinkhez, szükségleteinkhez.

😏Marad a mérhető, számszerűsíthető, jelenléti ívvel bizonyítható, teljesítmény-determinált sokszínűség, és mögötte rengeteg kiégett, fásult 12 éves csúcsmenedzser.

🤗Hiszem, hogy a gyermekkor az útkeresés, próbálkozás, biztonságos keretek közti hibázás, saját személyiségünk kicsiszolásának kora is lehet. Ennek megfelelően a mi otthonunkban elhangzó elv is nagyon egyszerű:
💖Találj valamit, ami mélyen, legbelül érdekel, amiben igazán örömödet leled. Csináld szívvel. Csináld kitartóan, komolyan, olyan igazán. Mindegy mi az, csak keress addig, míg meg nem találod!

(A fotón éppen festek. Nem kiválóan, de nagyon élvezem. 😉)

11/11/2025

🎙️Valami készül az Apanaplóban... 😉
🤗Koradélután Bódy Gergővel karácsonyi különkiadást vettünk fel "Hogyan éljünk harmóniában egy kamasszal" - munkacímmel. A téli szünetre (is) kifejezetten praktikus tippek, trükkök, és némi könyv-spoiler jövő héttől kedd délelőttönként 10:15-től lesz hallható a Klub Rádión. 🎧

07/11/2025

😊 Míg én betegségből lábadozom (ezért apadtak el a posztok is néhány napra 😷), örömmel osztom meg a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Karán, az Így élünk podcast sorozatban velem készült beszélgetést. Remek kérdések, pergő dinamika. Én szerettem. 🤗 És azt hiszem, meglehetősen informatív is lett. 👇

A héten Polányi Viktória pszichológussal beszélgettünk, akinek nemrég jelent meg a Hogyan éljünk együtt egy kamasszal című könyve. #...

02/11/2025

🎙️Ma délután 17:15-től a Tilos Rádióban beszélgetünk pszichológiáról, írásról és természetesen futásról Cseke Lillával és Beda Szabolccsal a Futókaland című műsorban.
🥰Már maga a társaság - pláne a felkérés - hihetetlenül megtisztelő. 🥹 Szeretettel ajánlom! 🤗

  Vasárnapi adásunk vendége Polányi Viktória tanácsadó, szakpszichológus, édesanya, akinek nemrég jelent meg eslő könyve, melyben arról ír, hogyan lehet a kamaszokat jól kezelni.  Viki nem v&ea...

27/10/2025

🎥 Hamarosan adásban... 😉

23/10/2025

🥰Tegnap, 2 könyvbemutatóval a hátam mögött, a harmadik előtti utolsó beszerző-körúton a 10 éves Fiam meglepett egy doboz Lego-val. Önállóan osont el a játékboltba, azt mondta, spontán ötlet volt, hogy vesz nekem valamit.
- Miért kapom ezt pont most? - kérdeztem álmélkodva.
- Hát, a könyved megjelenése alkalmából. Nagyon büszke vagyok Rád. - válaszolta.
Kicsit megállítottuk az időt. Beültünk a kedvenc kávézónkba, ő sütit evett, én habos kávét kortyoltam, és összeraktuk a kockákból a figurákat. Fordítva csináltuk, mint ahogy szoktuk: Máté kereste ki és adogatta az alkatrészeket, én pedig összeszereltem őket. 30 percre megszűnt körülöttünk a világ.
- Milyen jó Téged ilyen boldognak és nyugodnak látni, Anya! - jelzett vissza ifjú önismereti mentorom. És igaza is volt. Nagyon zaklatott időszak van a hátam mögött, nagyon rég sütött rólam olyan harmónia, mint ott, amíg békében játszhattam.

😤Néhány órával később bosszankodva tapasztaltam, hogy Máté egyáltalán nem hallgat rám a könyvbemutató helyszínén. Instruálni próbálja a fotósokat, minden áron a mikrofonba akar beszélni, és az általam megálmodott rendszert felülírva átpakol, szervezkedik. Csak akkor alkalmazkodott az én koncepciómhoz, amikor - a számomra komfortosnál sokkal - erélyesebben rászóltam.

🤷‍♀️Hogyan függ össze ez a két történet? Miért van helyük egy bejegyzésben, egymás alatt?

💪Szülőként a gyermekeink számára szilárd bázisok, referenciapontok, az erő és a biztonság megtestesítői vagyunk - legalábbis ez volna a dolgok sztenderd, optimális menete.
🤯Amikor egy családban egy felnőtt elgyengül - jobb esetben elfárad, stresszes időszakot él meg, rosszabb esetben krízisben van, betegséggel küzd, stb. - akkor általában az elsőszülött gyermeke megpróbálja felvenni a ritmust, és kitölteni a szülő pillanatnyi állapota által hagyott űrt: gondot viselni a kisebb testvéreire, támasza lenni a szülőnek, helyette cselekedni, gyakran gondolkodni is.
🙄Ez azonban egy gyermek számára hosszú távon nem optimális, nem egészséges működési mód, hiszen a személyiségfejlődése még nem tart ott, hogy képessé tegye ilyen mérvű felelősségvállalásra, ugyanakkor az önalávetés, alkalmazkodás ilyen mértéke sem feltétlenül vezet boldog és harmonikus későbbi életvezetéshez.

👀Máté fiam érzékelte, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, hogy szorongások gyötörnek az elmúlt időszakban, emiatt azonnal "felnőttesítette" magát: megvigasztalt, amikor elszomorodtam, játékkal díjazta a teljesítményemet, és igyekezett a könyvbemutatómon is helyettem gondolkodni. Míg ezek némelyike nagyon kedves és figyelmes gesztusnak tűnik, valójában mind egy tőről fakad: felnőtt szerepemben átmenetileg alkalmatlannak talált, ezért átvette tőlem a stafétát.

🤷‍♀️Mit tehet a felnőtt, ha észreveszi ezt a jelenséget?
👉Első körben: elmesélheti a gyermekének a fenti megfigyelését, és együtt megpróbálhatják megfejteni, hogy mi történik épp. Anya nagyon elfáradt. Apának sok a nehéz feladat a munkahelyén. Emiatt mostanában sokszor nem sikerült igazán erős, igazán biztonságot nyújtó felnőttnek lenni.
👉Második körben: megkérheti a gyermekét, hogy a fentiek ellenére bízzon benne továbbra is, és visszakérheti a felnőtt szerepet tőle. Egy gyermeknek az a feladata, hogy játsszon, bolondos legyen, néha kicsit kópé, de az semmiképpen, hogy huzamosabb ideig a felnőtt családtagjaiért felelősséget vállaljon. Szülőként óriási lépés ennek a felismerésnek a megfogalmazása, és a felelősség rituális visszakérése is.
👉Harmadrészt pedig: megpróbálhat tudatosan tenni annak érdekében, hogy újra ereje, higgadtsága, nyugalma teljébe kerüljön, és mindez a gyermeke számára is érzékelhető legyen. Kivehet néhány nap szabadságot. Lazíthat a napi- vagy heti rendjén. Ezzel nem csak az aktuális helyzetet zökkenti vissza, de példát is mutat arra, hogy hogyan regenerálódjunk egy megterhelő helyzet, időszak után. Hogy hogyan vehetjük vissza a kontrollt az életünk, nehézségeink, feladataink fölött.

💆‍♀️Most hétfőig én is elhagyom a megbízható wifi-k és a teltházas könyvbemutatók világát, és kikapcsolódom egy kicsit az őszi levelek és a késői kiadós reggelik varázslatában. 🍁🍂

🤗És mire hazamegyek, újra egyértelmű lesz, hogy ki az erős, mindent megoldó felnőtt.