Polányi Viktória tanácsadó szakpszichológus

20/09/2025

⌚- Hány óra van? - kérdezi a 10 éves gyermekem az autóban, a hétvégi kirándulás célpontja felé tartva. Kezében telefon, táskájában tablet, az autó műszerfalán óra.
🤷‍♀️- Minden a rendelkezésedre áll ahhoz, hogy kiderítsd. - válaszolom, és hagyom, hogy megtalálja a megoldást.

🤔Korunk gyakori jelensége a gyermekek túlzott, szükségleteiket meghaladó mértékű kiszolgálása, ennek speciális esete a információval való túlzott ellátás. A gyermek megszokja, hogy bármiben bizonytalan, bárminek utána szeretne járni, akkor a szülőhöz fordul, aki szolgálatkészen válaszol is minden kérdésére - hiszen a kapcsolódás lehetséges módját látja ebben.
🙄A gyermek azonban megszokja, hogy az infót - ahogy az ételt is - készen kapja, és idővel leszokik arról, hogy összefüggéseseket keressen, önállóan gondolkodjon, használja az erőforrásait, emlékeit, kreativitását. És idővel már szinte minden kérdésre "Nem tudom."-mal válaszol, hiszen nincs edzésben az a belső működése, amellyel a gondolatait, emlékeit, nyelvi eszköztárát mozgósítsa.

🤗Szülőként elkerülhetjük mindezt, ha
1️⃣Olyan beszélgetésekkel kapcsolódunk a gyermekünkhöz, ahol a tapasztalatunk, szemléletünk valóban többlet információt ad.
2️⃣Amikor a gyermekünk számára is megoldható kérdésben fordul hozzánk, akkor kész válasz helyett azt mondjuk el hogy ő maga hogyan szerezheti meg az adott információt.
3️⃣Türelemmel hagyjuk, hogy a gyermekben magában megérjen az igény a tudás megszerzésére, nem siettetjük, vagy sajnáljuk meg félúton.

😉Így akkor is képes és hajlandó lesz megtudni, hogy "mennyi az idő", amikor később nem leszünk mellette.

15/09/2025

🥺Megbántottam ma a Fiamat.

😱Nagyon megijedtem, amikor a kutyusunk kiszaladt a lábam mellett az utcára, és az emiatt érzett frusztrációmtól vezérelve azzal kezdtem el kiabálni, aki épp ott volt: az amúgy vétlen és szintén ijedt gyermekemmel.

🙄Előfordul velünk, tudatos szülőkkel is, hogy időnként nem megfelelően kezelünk egy helyzetet. Túlreagáljuk. Minden korábbi idegeskedésünk egy pontban összpontosul.

🤷‍♀️Node mit tehetek ilyenkor, amikor 4 perccel később már látom, hogy nem volt igazam, túllőttem a célon, és ezzel megbántottam valakit, aki éppen tőlem kellene, hogy megküzdési stratégiákat, köztük önmérsékletet tanuljon?

1️⃣ Tudatosítom magamban az érzéseimet: tulajdonképpen mi hozott ki ennyire a sodromból? Ennek melyik része reális? Melyik része túlzás? Melyik része szól valóban a gyermekről, a gyermeknek?

2️⃣ Mi az a visszajelzés, ami valóban építené a gyermeket? Mit kell ebből megtanulnia? Mi az az információ, amit ha szépen, higgadtan elmondok, akkor annak itt a helye és az ideje?

3️⃣ Mi miatt kell ebben a helyzetben bocsánatot kérnem? Csak a hangnem volt elfogadhatatlan, vagy tartalmilag sem voltam igazságos?

4️⃣ Mivel tudom visszaállítani a korábbi fesztelen hangulatot? Hogyan tudom éreztetni a gyermekkel, hogy túl vagyunk a krizisen, nincs harag, rosszkedv, egy hibázás után tovább tudunk, tovább lehet lépni?

👇Nálunk - az első 3 pont töredelmes szembesülései és vallomásai után - a mai krízis egy "piszkos alku" - van végződött: bár Apa a gyerekekkel gyakran vív röhögőgörcsig menő szivacs-pisztoly-csatát, én mindig kérem, hogy kimaradhassak belőle: egyszerűen nem bírom a lövöldözést.
🔫Ma - miután megbeszéltük a történteket, de még azért nem tudtunk felhőtlenül mosolyogni - felajánlottam, hogy vezeklésképp vállalom, hogy a Fiam lelőjön a szivacs-fegyverrel. Komoly kivégzés volt a család nyilvánossága előtt, látványosan összeestem, mindenki gurult a nevetéstől.

🤗A mai esténk is jó emlék marad. Pedig 10 perce még nem erre fogadtunk volna. 😉

11/09/2025

⚖️Szülői túlgondoskodás és gyermeki szorongás

🤷‍♀️Hogy kerül a két fogalom egymás mellé? Egyáltalán lehetséges túlságosan gondoskodni a gyerekemről? Mit árthatok azzal, hogy szeretem?

🤗Teljesen jogos kérdések. És valóban maga a szeretet nem árt, mi több: a feltétel nélküli elfogadás nagyon fontos tényező a gyermek érzelmi biztonságához vezető úton.

🤔A túlgondoskodás - amikor a gyermeket a számára kezelhető mértékű nehézségtől, stressztől, kudarctól, kényelmetlenségtől is megóvjuk - ugyanakkor hosszú távon belső bizonytalansághoz, majd ebből fakadóan szorongáshoz vezethet.
😬A gyermek nem tanul meg döntést hozni és a döntése következményeiért felelősséget vállalni, ha mindig "megmentjük": helyette gondolkodunk előre vagy utólag, vállaljuk helyette az okozott idő-, energia vagy pénzbeli veszteséget, stresszt, fejtörést, kínos pillanatokat.
🙄A gyermek ilyenkor rövid távon persze nyer, hiszen könnyebb az élete, napja, gyerekkora - hosszú távon azonban veszít, hiszen nem tanulhatja meg "kicsiben", hogy hogyan kezelje az efféle szituációkat; ahogy pedig idősödik, egyre nő a tettei tétje.

🥰Kedves Szülők! Engedjük a gyerekeket hibázni. Elkésni. Felszerelés hiányt kapni. Megbántani valakit. Minden zsebpénzt az első nap elkölteni. Túl későn nekiállni. Ne legyünk mérgesek rájuk ilyenkor: érezzünk velük együtt, DE NE mentsük meg őket a következményektől. Inkább gyengéden segítsünk nekik abban, hogy saját maguk találjanak megoldást.

💪Így ráéreznek saját határaikra, eszközeikre és erejükre, hogy kicsivel később magabiztosan léphessenek ki a felnőtt életbe.

10/09/2025

🥐Reggel az RTL-en a szülői kiégésről beszélgettünk. Eddig talán legjobban sikerült megszólalásom: jó téma, jó kérdések, és elég időt is kaptam. 🙏
👇Aki lemaradt volna: az adás itt visszanézhető:

A szülői kiégés nemcsak a tinédzserkorral jöhet. Polányi Viktória gyermekpszichológus szerint az anyák különösen veszélyeztettek, gyakran a túlzott segíteni akarás vezeti őket a kiégéshez. Fontos, hogy a szülők ne titkolják érzéseiket, teremtsenek időt a feltöltődésre, ....

06/09/2025

👩‍👦8 évig kettesben éltem a Fiammal egy háztartásban. Szülőként gyakran szembesültem vele, hogy a szükségletei, igényei, vágyai teljesülésének csak és kizárólag az én szükségleteim, igényeim és vágyaim szabnak gátat. 😬

🤔Dilemmák sora merül fel, ha szülőként saját határaink megfelelő kijelöléséről, jelzéséről gondolkodunk.
🤬Ha sosem jelzem, hogy az erőforrásaim legvégén járok, akkor idővel végleg kimerülök, esetleg kiborulok, és a frusztrációmat egyben öntöm a gyermekre - aki ilyen formában és intenzitással egészen biztosan nem tanulni fog belőle, csak megijed, értetlennek és tehetetlennek érzi majd magát a tombolásomat látva.
😵Ha minden egyes alkalommal jelzem, amikor a gyermek megsérti a határaimat, akkor másból sem áll az életünk, csak hiba-jelzésből, korrigálásból, "nevelésből", és ettől könnyen odavész a felszabadultság, a közösen eltöltött idő öröme.

🔑Tapasztalatom szerint a megoldás kulcsa a felnőtt önismeretében rejlik:
1️⃣pontosan tudom, hogy az adott téma milyen konkrét határaimat feszegeti,
2️⃣tudatosan felismerem, amikor kezdek telítődni a gyermek határ-átlépéseivel,
3️⃣saját érzelmeimet megfogalmazva jelzem, hogy nem jó az irány, amerre épp tartunk,
4️⃣és megfelelő alternatívát ajánlok helyette, a gyermek kimondott, vagy mélyben rejlő igényeire (pl.: figyelem, szorongás, bizonytalanság, stb.) reagálva.
💪Ez irgalmatlan belső munka, folyamatos figyelem, fókusz, reakció, rugalmasság. A legügyesebb szülő is időről időre elfárad benne. És nyersebben mondja a kelleténél. És nagyobbat szól a határhúzás, mint szükséges volna. Vagy épp ellenkezőleg: bedobja a gyeplőt, és alkalmazkodik, "csak ne legyen balhé".

🙏Minden fenti verzió rendben van - tökéletesség nincs, a törekvés a fejlődésre viszont mindenképp előre visz minket. A gyerekek számára a kijelölt határok nem csupán korlátozást, hanem sok esetben fogódzót is jelentenek: nálunk ez a norma, ezt szabad, eddig mehetek el. A hozzájuk való idomulás pedig segíti majd a későbbi alkalmazkodásukat a élet - családi körnél sokkal zordabb - helyzeteihez.

🤗Határt húzni nem csak szabad: igazából muszáj is. Tudatosan, higgadtan, hitelesen pedig ÉRDEMES.

👉Hasonló történetek és gondolatok hamarosan a Hogyan éljünk harmóniában egy kamasszal című könyvemben összegyűjtve olvashatók:
📖Könyvbemutató a Magyar Tudományos Akadémián: https://www.facebook.com/share/1BKGU4Rf78/
📖Könyvbemutató Csepelen:
https://www.facebook.com/share/p/1EQcqcUYqQ/

(A fotó a Velencei-tó közepén készült, épp feladtam saját én- (és test 🤦‍♀️)határaimat a közös móka és a gyermek remek ötleteinek oltárán áldozva...🤷‍♀️ Az arcáról azért azt olvasom le, hogy élvezi a helyzetet. 🤣)

03/09/2025

🧘‍♀️Stressz-mentes iskolakezdés? Békés szeptember?
🎥A fenti - talán elsőre kicsit tudományos-fantasztikusak tűnő 😅 - témákról beszélgetünk 11:10-től a Duna TV Család-Barát című műsorában. 🤗

19/08/2025

📖Utolsó simítások a könyvemen - utolsó simítások a nyáron.
👵👶Generációk nyaralnak idén is együtt, egymásra utalva, egymásra várva. Kapcsolódni próbálnak nagyszülők, szülők, gyerekek; boomerek, X, Y, Z és Alfa generációsok.
💪Küzdenek a változó normák útvesztőjében, jó szándékkal, értetlenséggel szemlélik sokszor, ahogy a dolgok félrecsúsznak. Pedig mindenki jó szándékkal próbálkozik.

👩Szülőként - hidat képező generációként - mi a mi feladatunk ebben a rendszerben? Erre a kérdésre talált meg egy saját, egy évvel ezelőtt megírt válaszom az utolsó olvasás során. 👇

👉"Ha pedig a helyzet általunk is kontrollálhatatlanná válik, a mi felelősségünk, hogy lépjünk, változtassunk, és megreformáljuk a család normáit vagy szerkezetét, működését."

🤗Hiszek abban, hogy tehetjük mindezt gyengéden és kommunikálva: a jó szándékunkat, az elfogadásunkat a többiek felé, az érveinket az új normaalkotás mellett.

🧘‍♀️Így sokkal több esélyünk van a békés együttélésre. Nem csak nyáron. Nem csak a különböző generációk között.

(📷Fotó: 9 évvel ezelőtti generációk közötti együttműködés édesapámmal és a fiammal.)

17/08/2025

Véghajrában a szerkesztés, ahogy a nyár is. 🌄 Aki hétköznap nyaral, az vasárnap dolgozik. 😉 Már csak pár oldal és - saját magam első olvasójaként - utoljára is a eljutok a könyvben felvázolt otthon utolsó "szobáiba". 🙏

15/08/2025

Rövidre fogom: fodrászhoz kellett mennem. Máténak eredetileg volt programja, de máshogy alakult. Mégis mókás délelőttünk kerekedett. Ötletek lent. 👇 És DE, volt olyan is, amikor a telóját nyomkodta. 🤷‍♀️😉

Veronika Nesztler, köszönjük a nyitottságot, a türelmet és a finomságokat! 🥰

23/05/2025

😵Péntek reggel.
Már ötödik napja zsinórban nincs meg a kulcs, van félig lemerülve a teló, az uzsonna az asztalon marad, ha nem szólok, és
- Máté, miért mész el, miközben beszélek hozzád?!? 😤...

🤯Ötödik napja jut eszébe az indulás előtti utolsó pillanatban 3 random nagyonfontosdolog. Az iskolatáskából a három napos tízórai mellől előkerül a szerdai hangszer, közben pedig nyilván csodálkozunk, amiért nem lehet behúzni a zippzárat...

😤Nagyon mérges vagyok. Félreértés ne essék: én ma ráérek, nem sietek sehová. Azért vagyok mérges, mert teljesen természetesnek veszi, hogy HELYETTE gondolkodom. Így a segítségem macerálásnak, az ötleteim nyomulásnak tűnnek.

🧘‍♀️Nem hagyom, hogy az indulatom átbillenjen és rázúduljon erre az amúgy jó gyerekre. Nagyon komolyan elmondom, hogy haragszom; hogy a jó képességek önmagukban - odafigyelés nélkül - nem garantálnak sikert, ahogy azt is, mennyire elfáraszt, hogy mindenki rám bízza a teendők észben tartását.

😇Máté tudja, érti, érzi, hogy igazam van, el is ismeri. Épp kivédhetetlenül beleragadnánk ebbe a borús péntek reggeli lelkiállapotba, amikor a mosdóból visszatérve a következő kép tárul elém: a gyermek az előszoba padlóján ülve fél kézzel bűntudatosan cipőt húz, a másikkal pedig héjastul majszol egy kivit... 🤦‍♀️🤣

😳Ez annyira abszurd és váratlan fordulat, hogy elnevetem magam.🤣
- Apa megengedte... - vigyorog kajánul a kölyök, én pedig hálásan kapom el a felém hajított mentőövet: mindhárman gurulunk a röhögéstől, így ülünk végül autóba, és még az iskola parkolójában rajtunk idegességét levezető anyuka sem tudja elvenni a jókedvünket. 😝

🤔Nem látom a jövőt. Fogalmam sincs, hogy mindaz a nevelés, amit megadunk Nekik, végül milyen célt ér majd. Nem tudom azt sem, meddig leszünk Velük, mellettük, értük.

🤗Amit viszont tudok, hogy MA nevetve elköszönni az iskola előtt egészen biztosan jobb érzés mindünknek, mint haraggal elválni. Hogy arra emlékezni, hogy milyen vicces volt a kivi sokkal klasszabb, mint a korábbi mérgelődésen rágódni.

🦸Felnőnek, önállóak lesznek, nem lehetünk mindig velük.
😉Ma viszont lehetünk viccesek, válthatunk gyorsabban, vehetjük végül kicsit kevésbé komolyan önmagunkat.

🥝És indulhat nekünk is - mégis - nevetéssel, vidám szülőként a napunk. 🤗🥰