24/11/2025
Hétszer kellett vécére rohannia a kétórás vonatút alatt, ahogy a szüleihez tartott.
Nem azért, mert beteg volt — hanem mert a teste már előre rommá feszült az ünnepektől.
Nyugtatók, altatók, gyógynövényes spray, egy vizes palack, amit újra és újra megtöltött, csak hogy legyen egy kifogás pár percre eltűnni a tömegből. Hetek óta alig aludt. A szorongás hamarabb érkezett, mint a hó.
Ez az a része a decembernek, amiről nem beszélünk.
Mert sok felnőttnek, akik toxikus vagy nagy nyomás alatt élő családokból jönnek, az ünnep nem meleg és nem varázslatos — hanem évenkénti érzelmi csatatér, b@ssz@meg...
A kővé dermedtnek tűnő, rögzült családi rendszerek visszahúznak a régi szerepeidbe.
Bizonyos családokban mindenkinek kiosztanak egy szerepet:
a Bűnbak
a Felelős
a Láthatatlan
a Bohóc
a Terap
az Aranygyerek
a „Probléma”
Senki nem mondja ki ezeket hangosan — évek alatt, csendben nőnek rá mindenkire, mint a páncél. Egy páncél, ami nem véd meg semmitől...
És amikor hazamész, a rendszer megpróbál visszapattintani a helyedre, mert így tartja fenn a saját egyensúlyát.
Azt mondod, csak egy éjszakára maradsz → hirtelen „önző” leszel.
Nem nevetsz a bántó vicceken → máris „túlérzékeny” vagy.
Elmész egyedül sétálni → „Mi bajod van? Miért viselkedsz furán? Utálsz minket? Mi kevesek vagyunk Neked?”
Elutasítod a tizedik italt → „Azt hiszed, jobb vagy nálunk?”
Ezek a támadó, agresszív, elnyomó mondatok valójában azt jelentik:
Térj vissza a szerepedbe.
Tartsd életben a rendszert, akkor is, ha belül szétszakít.
Az elméd ezt képes megérteni és felfogni.
A tested nem.
Ezért indul a pánik már a vonaton, a fürdőszobában, napokkal az érkezés előtt.
A gyomrod, a mellkasod, a torkod — mind emlékeznek arra a régi énedre, akinek nem volt választása.
És akkor most mondok valami baromira provokatív, lázító, rendszer-ellenes (ez nem CSAK szóvicc) dolgot:
Nem reagálod túl.
Nem, nem, nem.
Épp, hogy most kezdesz emlékezni arra a részedre, akit elhallgattattak, akit elnyomtak, akit évtizedek óta módszeresen kicsinyítenek, csak hogy irányítható legyen...
FONTOS: saját Utamon az egyik legfontosabb ÉS leghasznosabb felismerés, beismerés és emlékeztető, hogy TELJESEN mindegy, hogy tudatosan teszik-e mindezt, vagy nem. Nekem a Belső Gyermekem védelme a legfontosabb, és őszintén kívánom, Útitársam, hogy mihamarabb Neked is ez legyen a legfontosabb.
Mit tehetsz másképp idén?
Íme néhány egyszerű, de erős eszköz — kicsik, hogy valós időben tudd használni őket, és elég erősek, hogy megtörjék a mintát:
1️⃣ Vegyél egy lélegzetet, mielőtt válaszolsz.
Amikor valaki Hozzád b@sz egy bántalmazó megjegyzést — test-szégyenítés, kapcsolatfaggatás, bűntudatkeltés — ne reagálj azonnal.
Állj meg.
Belégzés.
Kilégzés.
Ez a 3 másodperc új lehetőséget ad az idegrendszerednek, hogy új kapcsolódásból reagáljon.
2️⃣ Mondd magadnak: „Ez nem rólam szól.”
A hangnemük, bírálatuk, szurkálódásaik — régi szokások, régi félelmek, régi sebhelyek.
Nem kell magadra venned őket.
3️⃣ Emlékeztesd magad: elmehetsz.
Felnőtt vagy. Van autonómiád.
Elmehetsz sétálni.
Lerövidítheted a látogatást.
Úgy dönthetsz, hogy nem mész.
És nem — az ítélkezésük, a lenézésük, a követelőzésük nem fog nőni.
A legtöbben már rég eldöntötték, ki vagy a családi mítoszukban.
4️⃣ Kérj támaszt/segítséget.
Beszélj valakivel, aki érti.
Egy baráttal. Egy terappal/segítővel.
Vagy csatlakozz egy csoporthoz, egy szemináriumhoz, ahol mások ugyanazt tanulják: határokat, érzelemszabályozást, túlélést toxikus rendszerekben.
Nem kell évtizedes terápia. Néha egyetlen beszélgetés december előtt megint levegőhöz juttat.
És itt a mondat, amit szeretném, ha magaddal vinnél:
A reakcióid nem „drámázások”.
A félelmed nem „hülyeség”.
A szorongásod nem „túlgondolás”.
A tested megpróbál megóvni egy légkörtől, amit túl jól ismer.
És jogod van — lassan, gyengéden — olyan életet építeni, ahol nem kell gyógyszerekhez, begyakorolt mondatokhoz, szerekkel támogatott vagy "pusztán" pszichés önpusztításhoz folyamodnod, vécébe rohannod, öklödet harapva zokognod némán, csak hogy túléld az ünnepet.
Nem vagy rossz, amiért békét akarsz.
Ember vagy.
És nem vagy egyedül.
Hiszek Benned, Útonjáró.
Most Te jössz.
