Nautilus Mentálhigiéné

18/02/2026

Változunk. Én pedig beszélek róla. 🙂 Mert imádom az átmeneteket, a liminális tereket és időket. Szeretettel várlak!

“Úgy gondolom, az öregedés egy rendkívüli folyamat, amelynek során olyanná válsz, amilyennek mindig is lenned kellett volna.” David Bowie
Mi nők valamikor a 40-es éveinkben egy különös küszöbhöz érkezünk. A dolgok változni kezdenek, a testünk, a kapcsolataink, a szellemünk jelez: lassan átlépünk egy korábbi valóságból egy másikba. Rajtunk is múlik, milyen lesz ez az új valóság. Hiszem, hogy minden átmenet lehetőség. Az évek múlása nem csak elvesz, hanem kiteljesít is egyben. A változások sokszor bizonytalanságot és feszültséget hoznak, ugyanakkor ebben az időszakban lehetőség nyílik arra is, hogy új erőforrásokra leljünk, felfedezzük rejtett képességeinket, és tudatosan alakítsuk az életünket a következő szakaszban.
Ódor Ditta mentálhigiénés szakember előadása során szó lesz arról, milyen testi és lelki változásokra számíthatunk, hogyan kezelhetjük a mindennapok során felmerülő változókori problémákat, és miként támaszkodhatunk a saját külső és belső erőforrásainkra az átmenet idején. A cél, hogy ne csupán túléljük a változást, hanem megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek kiteljesedni és jól lenni ebben az életszakaszban.

Előadónk sokoldalú tudással és tapasztalattal rendelkező mentálhigiénés segítő, egyéni gyásztanácsadó, komplex alkotásterápiás önismereti csoportvezető

2026. március 10. kedd 18:00 - 20:00
Belépő: 500 Ft
Regisztráció: jelentkezes.pekh@csokonai15.hu
Pestújhelyi Közösségi Ház
1158, Budapest, Szűcs István u. 45.

29/01/2026

Ez például kifejezetten a mentálhigiénés szakemberek területe. :-)

Miért fontos a mentális egészség?

A mentális egészség nem a problémák hiányát jelenti, hanem azt a képességet, hogy a nehézségekkel együtt, nehézségek ellenére is képesek vagyunk működni az életben, megőrizni a belső egyensúlyunkat és lelkileg fejlődni.
Ha úgy érzi, lelkileg nincsen rendben, joga van segítséget kérni – csak így lesz rendben az élete is!

23/12/2025

A napokban elém került több olyan cikk, amelyben az egyedül töltött karácsonyról hol lesajnálóan, hol leereszkedően, hol együttérzéssel nyilatkoztak. Egy dolog azonban közös volt ezekben a cikkekben: mindegyikben hangsúlyos volt az a narratíva, hogy a család az egyedül üdvözítő módja a létezésnek, és körülbelül mindenki, aki egyedül tölti az ünnepeket, szerencsétlen pária, aki a legjobb esetben is tévedésben él, és még akkor is szerencsétlen valójában, ha azt hiszi, jól érzi magát.

Ha kinyílik a mentálhigiénés bicska a zsebemben, mint most is, akkor rendszerint kreativitásba csatornázom.

Szeretettel osztom meg tehát azt a blogbejegyzésemet, ami ebből született. A cikk nem azokról szól, akik szenvednek az egyedül töltött karácsonytól, őket is látom, és mélyen együttérzek, de itt most más a célközönség.

Kedves embertársam, aki az utad során valamikor úgy döntöttél, hogy nem a társadalom által kínált narratívában kívánod leélni az életedet: nem vállaltál gyereket, és nem tekinted a párkapcsolatot minden lehetséges emberi létezési forma csúcsának. Esetleg mindkettő igaz rád...

24/11/2025

Te is érezted már, hogy nincs igazán helye az érzéseidnek a hétköznapokban?

Tegnap Győr felé vonatoztam egy rendezvényre, és a jegyzeteimből felpillantva megláttam az idei első havat. Hirtelen úgy éreztem, hogy legszívesebben kirohannék a vonatból, és hóangyalkáznék egyet a friss hóban. Aztán elgondolkodtam: miért vágyom erre ennyire?

Elképzeltem, ahogy fekszem a hóban, felettem a hatalmas ég, a bőrömön a hideg hó érintése. Ott lenne helye minden érzésnek, ami szeretne bennem megmutatkozni, csak a pillanatban volnék.

Hely az érzéseinknek. Ez fontos. Van-e helyük a képernyők és feladatok között zajló mindennapjainkban?

Sajnos nem tudtam hóangyalkázni. De mikor megérkeztem, le tudtam ülni egy padra gyerekkorom parkjában egy forró kávéval, és pár percre csak lélegezni. Érezni mindent, mai érződni szeretne éppen.

Te hol találod meg azt a helyet, ahol az érzelmeid szabadon játszhatnak?

Írd meg kommentben.

́ly

15/11/2025

Szeretettel ajanlom Barna Györgyi barátnőm művészetterápiás csoportját.

15/11/2025

Ezen a héten is meglepett – mint mindig –, hogy a klienseim gyakran a saját múltbéli vagy éppen jelenlegi tapasztalataimhoz kapcsolódó történeteket hoznak be, néha kísérteties hasonlósággal. Másképp élik meg, másképp csapódik le, és más lesz a megoldásuk vagy megküzdésük, mint az enyém volt, de mindannyiszor mélységesen megérint a “közös emberségünk”.

Ezért is imádom a munkámat.

Ha egyszer megértjük, hogy tényleg mindannyian ugyanabban a viharban vagyunk, sokkal könnyebb kedvesnek lenni, ha mindig nem is megy.

De mindig LEHETséges.

Légy kedves.

Magaddal is.

És ha szeretnél velem dolgozni – veszteségedre, gyászodra, vagy bármilyen nehézségedre együtt ránézni – foglalj egy ingyenes ismerkedő időpontot az alábbi linken. Szeretettel várlak.

https://calendly.com/nautilusmental/30min?month=2025-11

10/11/2025

Ezen a szemcsés felvételen én vagyok látható a világ egyik legveszélyesebbnek tartott hídján.

A Hussaini függőhíd 200 méter hosszú, kb. 50 méteres mélység fölött lóg, a deszkái közt hatalmas hézagok vannak, és inog-lebeg a szélben.

Rettegtem. A túlpart elérhetetlenül távolinak tűnt. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ha nem megyek át rajta, örökké bánni fogom.

Egy lépés. Aztán még egy. Nem a túloldalra néztem, hanem a következő deszkára., közben pedig úgy kapaszkodtam a hideg drótba, mintha az életem függött volna tőle… várjunk csak…ja igen, mert ettől függött...

Egy ponton elhúzott mellettem egy helyi erő, félretolt, aztán megállt előttem, meghintáztatta a hidat és jót nevetett rajtam. Ordítva küldtem el válogatottan cifra magyar káromkodásokkal oda, ahol a madár se jár. Neki egy gyáva kis nyugati voltam, aki be van ***va valami olyasmitől, amin ő már három évesen átszökdécselt.

Viszont saját magam számára, amikor átértem és visszanéztem, én voltam az Élet Királynője, Indiana Jones és Lara Croft szerelemgyereke. 💪🏻👸Leírhatatlan érzés volt legyőzni a félelmemet!

Mentálhigiénés segítőként sokszor találkozom olyan emberekkel, akik ilyen “hidak” előtt állnak:

✨Segítséget kérni, ha egyedül nem megy
✨Az első segítő ülés
✨Egy nehéz beszélgetés
✨Egy régóta halogatott döntés

A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz. Hanem azt, hogy a félelem ellenére megteszed a következő lépést.

Te milyen híd előtt állsz most? 💭 Írd meg kommentben!

08/11/2025

Nagyon régi álmom válik valóra, ráadásul szülővárosomban, Győrben: háziasszonya lehetek egy Halál Kávézó beszélgetésnek.

A Halál Kávézó (Death Café) egy világszerte egyre népszerűbb mozgalom, amely az életről, halálról, haldoklásról, elmúlásról és gyászról való nyitott párbeszédet hivatott előmozdítani.

Az elmúlás, a halál – a modern világ talán legnagyobb tabuja – valójában minden cselekedetünk titkos hajtóereje. Ha Győrben jársz november 23-án, csatlakozz hozzánk egy kötetlen beszélgetésre, ahol egy csésze tea mellett, elfogadó és biztonságos térben beszélgetünk arról a témáról, amely kivétel nélkül minden halandót érint.

És ne aggódj: a halálról való beszélgetésbe még senki nem halt bele.

Időpont: 2025. november 23., vasárnap, 11:00–13:00
Helyszín: Mandala Teaház – Kaméleon terem
Győr, Sarkantyú köz 7., 9021
Részvételi díj: 3000 Ft

Ha kérdésed volna küldj egy üzenetet.

02/11/2025

Szinte mindenki hallott róla, de tapasztalatom szerint többet árt, mint használ:

A gyász öt fázisa. 😖😖😖

Azért írtam ezt a posztot, hogy megmutassam, a gyász nem képletekkel és definíciókkal leírható folyamat, hanem a fájdalom és a szeretet élő, organikus mozgása bennünk.

Add hozzá a végtelen fázishoz a sajátodat kommentben.

31/10/2025

Az egyik legbátrabb dolog az életben segítséget kérni!

Neked hogy megy? Írd meg kommentben. 💖👇🏻🙏🏻

30/10/2025

Amikor édesanyám párja, Sándor, aki egy csodálatos ember volt, haldoklott, megkérdeztem tőle, hogyan érez a halállal kapcsolatban.

Azt mondta: kíváncsi rá, mert ebben a kalandban még nem volt része.

Azt kérdeztem akkor, hogy a csudába képes még most is a pozitív oldalát látni a dolgoknak?

A szokásos szelíd mosolyával felelte: A pozitív oldalt pont ugyanannyiba kerül látni, mint a negatívat.

Ezt a mondatát őrzöm azóta is, mint az egyik legdrágább örökségemet tőle. ❤️

Tulajdonképpen tényleg semmi akadálya, hogy katasztrofizálás helyett a legjobb forgatókönyvet írjam meg a fejemben egy szituációval kapcsolatban.

Ha nem is mindig könnyű — mert az agyunk a túlélésre van huzalozva, nem a boldogságra, és védeni próbál azzal, hogy felállítja a legrosszabb forgatókönyvet —, dönthetek úgy, hogy katasztrofizálás helyett (vagy akár után) összeállítom a legjobb forgatókönyvet.
Akár naponta többször is, ahelyett, hogy a legrosszabbat fejleszteném tökélyre. 🫣😃

Oszd meg kérlek ezt a posztot valakivel, akinek szüksége lehet rá. 🙏🏻