01/05/2026
Ott van melletted, de valójában egyedül vagy.
Sokan azt hiszik, hogy a jelenlét egy túlidealizált, „lelkizős” elvárás.
Pedig nem az.
A jelenlét egy kapcsolat alapműködése.
Nem azt jelenti, hogy mindig mindenben tökéletesen ott vagy.
Hanem azt, hogy valóban kapcsolódsz a másikhoz.
Figyelsz rá.
Érdekel, mi van benne.
Reagálsz.
Visszajelzel.
Nem tűnsz el, amikor nehéz.
Ez a jelenlét.
És most nézzük a másik oldalt.
Amikor valaki nincs jelen, az nem úgy néz ki, hogy „rossz ember”.
Hanem úgy, hogy:
Beszélsz hozzá… de nem érzed, hogy megérkezik.
Kérdezel… de falba ütközöl.
Megnyílnál… de inkább visszazársz.
Konfliktusnál eltűnik, csenddel „oldja meg”. Kinevet.
Ott van… de nincs ott.
És ez mit csinál veled?
Elkezdesz gondolkodni:
„Túl sok vagyok?”
„Baj van velem?”
„Jobb, ha inkább csendben maradok…”
És szépen, lassan elkezded lehalkítani magad.
Ez a jelenlét hiányának valódi ára.
Mert egy kapcsolat nem attól működik, hogy együtt éltek,
hanem attól, hogy kapcsolódtok.
Ha ez nincs, akkor nem kapcsolatban vagy…
hanem egy érzelmileg magányos együttélésben.
És ezt egy darabig lehet bírni.
De hosszú távon biztosan nem.
A kérdés nem az, hogy ő jelen van-e.
Hanem az, hogy te meddig maradsz ott, ahol nem vagy valóban látva és érezve.
Ha megérintett a téma, és szeretnél beszélgetni róla, jelentkezz konzultációra. A linket megtalálod az első kommentben.👇
Barátsággal, Gábor.
