04/06/2025
AZ ELTE SZAKMAI VÉLEMÉNYE A 2025.05.30-I MÉDIÁBAN (TELEX) MEGJELENT SZAKMAI INTERJÚ ÉS AZT KÖVETŐ VÉLEMÉNYEK KAPCSÁN
A Telex 2025.05.30-án megjelent interjújában több szempontból érintett a tanácsadó szakpszichológusok szakmai közössége, erre szeretnénk véleményünkkel reagálni, az esetleges félreértéseket tisztázva megosztani a következőket:
Valóban krízisben van a magyar pszichológiai ellátás. Ugyanakkor a pszichoterápiás kezelés nem jelent egyet a pszichológiai ellátással, ez utóbbi jóval szélesebb körű annál. Nagyon fontos a pszichoterápia rangjának megemelése, ugyanakkor, ha közben kizárunk sok száz magasan képzett pszichológus szakembert az ellátásban való közreműködésből, még kevésbé lesz biztosított, hogy pszichológiai segítséget kapjanak az erre rászorulók. Többségben tanácsadó szakpszichológusok, iskolapszichológusok és frissen MA-t végzett pszichológusok állnak helyt a gyermekvédelemben, családsegítő szolgálatoknál, iskolákban, pedagógiai szakszolgálatnál, büntetésvégrehajtásban, rendvédelemben, rendkívül nehéz terepeken. Nagyon jó volna itt is pszichoterapeutákkal egy teamben dolgozni, akik nem azt gondolják, hogy “hajmeresztő szakmaiatlanságot” követ el, aki nem pszichoterápiát végez. Ahelyett, hogy elvitatják a nem pszichoterapeuta pszichológusok kompetenciáit, hasznos lenne erőforrásként tekinteni az évente nagy számmal diplomát szerző pszichológusokra, a különböző jól képzett szakpszichológusokra, vagyis a szakmabeliekre, így kevésbé kellene más segítő szakmák - ápolók, mentálhigiénés szakemberek- fokozott bevonásával orvosolni a szakemberhiányt, ahogy az a riportban felvetődik például itt: „A kompetenciákat pedig részben át kell ruháznunk … a mentálhigiénés segítőknek, … nagyon fontos szerepet tudnának kapni az egész ellátórendszerben. Angliában például a nővéreknek is van bizonyos kompetenciájuk a pszichoterápia tekintetében, és ez bizony egy nagy lehetőség arra, hogy bővítsük ezt a repertoárt”. A mi meglátásunk szerint nagyon sok pszichológus keresi az elhelyezkedési lehetőséget a szakmában, akik jó szakemberekké akarnak válni és segítő rendszerekben dolgozni, nem pedig “pszicho-McDonald’s lenni”.
Egyetértünk, hogy “... az ambuláns vagy a fekvőbeteg-ellátás nem egymás alternatívái, hanem … mindegyikre szükség van.” Ugyanígy a különböző ellátási formák sem szűkíthetők le a pszichoterápiára, hanem a teljes pszichológiai ellátás spektrumán értelmezendők, azok jellegének és beavatkozási szintjének megfelelően. Ezért is jó, ha tudják a segítséget kérők, kihez forduljanak adott problémájukkal. Nem minden problémához szükséges pszichoterápiás ellátás.
Fontos tudni, hogy a tanácsadó szakpszichológusok a pszichológus mesterdiploma után több év szakmai tapasztalatot igazolva felvételiznek a képzésbe, majd négy félév szakmailag megalapozott képzés után, legalább 150 óra saját önismereti folyamatot igazolva záróvizsgáznak. Közben ehhez módszerspecifikus képzéseket illesztenek. Alaposan felkészülnek a pszichopatológiás állapotok felismerésére, a Pszichológiai Tanácsadás Szakmai Alapprotokollban leírtak alapján helyzetértékelő diagnózist készítenek a kliens énerejének, erőforrásainak feltérképezésére, a megfelelő tanácsadói fókusz kialakítására. Amennyiben a patológia indokolja, a tanácsadás fókusza a továbbküldés és a terápiára motiválás lesz. Az, hogy pszichoterapeuta kollégák tanácsadó szakpszichológusoktól érkező páciensekkel találkoznak, éppen azt igazolja, hogy a továbbküldés megtörténik.
A riportban elhangzik, hogy „az öngyilkosság rizikójának felmérése is egy fontos dolog, és ezeket nem feltétlenül ismeri valaki, aki nem szerzett valódi pszichoterápiás jártasságot”. A szuicid kockázatfelmérés és intervenció - ami része a tanácsadó szakképzésnek -, a krízisparadigma alapján mielőbbi beavatkozást igényel, például a közoktatásban és a felsőoktatási diáktanácsadásban is, ahogy azt a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület nagymintásországos kutatásai igazolják. Így a fenti állítás megtévesztő, és nehezen értelmezhető, mit jelent a „valódi pszichoterápiás jártasság”. Támogatjuk ugyanakkor a riport azon üzenetét, hogy sokkal több pszichoterápiás ellátóhelyre van szükség az érintettek egészségügyi ellátásba való továbbküldéséhez. A tanácsadó pszichológusoknak, akárcsak az ellátórendszer többi résztvevőjének, a biztonságos szakmai munkához szükséges van pszichoterápiás és pszichiátriai háttérre. Ugyanakkor nagy probléma a továbbküldéskor a hosszú várólisták sora, a szűk bekerülési kritériumok, az egészségügyből való gyors visszakerülés a pedagógiai és szociális ellátási rendszerekbe. Komoly szakmai dilemma, hogy ki és milyen szervezeti formában viszi tovább adott kliens megsegítését. Különösen nehezen érthető ennek ismeretében azt olvasni, hogy „Nem egyszer kapunk olyan betegeket, akik hónapokon, éveken át üldögéltek kanapén a tanácsadó pszichológusnál, felesleges időt veszítve ezzel.” A stabilizálás, szupportálás nem “felesleges idő”, sok esetben kell kísérnie a pszichológusnak a klienst az eü-i rendszerbe való bekerülésig (vagy onnan kikerülve), és épp a betegségbelátás és a terápiára való motiválás is lehet fókusz egy counseling folyamatnál. A legrosszabb eset az, ha a kliens teljesen ellátás és pszichológiai támogató kapcsolat nélkül marad.
Az interjúban az szerepel, „A tanácsadó szakpszichológusok, … tanácsot adhatnak azoknak, akiknél nincs jelen patológia, például depresszió.” Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a pszichológiai tanácsadás nem tanácsok adását jelenti: a magyar elnevezés sajnos nem tükrözi a valós „counseling”- elvét, fogalmát. Ezt elsők között tanulják meg a pszichológushallgatók. A pszichológiai tanácsadás fókuszában az egyén egész élettartamára jellemző erősségek és adaptív stratégiák fejlesztése áll. Egy adott döntés segítése, a változtatni tudás, a problémákkal való megküzdés, a kompetens, önálló élet-alakítás a cél. A pszichológiai tanácsadás során egyetlen esetben „adunk tanácsot”, amikor továbbirányítás történik.
A tanácsadó szakpszichológiának fontos helye van az ellátórendszerben, sokkal nagyobb szerepet tudna vállalni a mentális egészség megőrzésében.
Kezdeményezzük és támogatjuk a szakmai fórumokon való konzultációt, bevonva a teljes pszichológus közösséget, hogy a szakmai érdekeinkért és a segítséget kérők biztonságos, adekvát pszichológiai támogatásáért közösen tehessünk. Véleményünket a tisztázó szándék vezérli, egyetértünk abban, hogy „fájóan hiányzik a megfelelő mennyiségű, államilag finanszírozott ambuláns ellátás”, a magyar pszichológiai és pszichoterápiás ellátás jobbításáért közösen tennünk kellene.
Budapest, 2025. 06. 03.
Kissné Dr. Viszket Mónika MPT Tanácsadás Pszichológiai Szekció elnök, ELTE PPK tanácsadás szakpszichológus szakirányú továbbképzés szakmai vezető
Dr. habil. Kaló Zsuzsa ELTE PPK Pszichológiai Tanácsadás és Iskolapszichológia Tanszék tanszékvezető
Dr. Karner Orsolya ELTE Életvezetési Tanácsadó vezető
Bogár Zsuzsa MPT Tanácsadás Pszichológiai Szekció elnökségi tag
Dr. Mogyorósy Zsuzsanna MPT Tanácsadás Pszichológiai Szekció elnökségi tag
2025.06.04.
Tényleg mindenkinek ajánlott a pszichoterápia legalább egyszer az életében? A depresszió kezelésére elég a pszichológus vagy klinikai szakpszichológusra van szükség? Ki költözhet be Tündérhegyre? Interjúnkban három pszichoterapeutával a krízisben lévő ellátást elemeztük, ....
