19/01/2026
Sziasztok!
Az én történetem 2013-ban kezdődött. Egy évvel az esküvőnk után a férjemmel elhatároztuk, hogy belevágunk a babaprojektbe. Első alkalommal sikerült is, várandós lettem. A 6. héten viszont visszafordult a babánk, elvetéltem.
Ezután több mint 3 év következett, amikor nem sikerült teherbe esnem. Szerencsésnek érzem magam, hogy már rögtön az elején segítséget kértem, és egyéni segítő beszélgetésre kezdtem járni. Ez a támogatás végigkísérte ezt a 3 évet.
Viszonylag hamar kiderült az IR, diétázni és sportolni kezdtem, ennek ellenére nem jött a baba.
Hónapról hónapra, mindig reményekkel telve vártam a „nemvárt” napot – és minden alkalommal megjött. Pokol volt.
A környezetemben szinte mindenki tudta, min megyek keresztül, és volt, aki ezzel vissza is élt: rendszeresen megkaptam a
„Ne görcsölj rá!”
„Amíg nem engeded el, addig úgysem fog sikerülni!”
típusú földbedöngölő tanácsokat, amikre abban a lelki állapotban borzasztóan nehéz volt reagálni.
Mindenhol kismamákat láttam. Olyanok is babát vártak körülöttem, akikről nem is gondoltam volna, hogy akkoriban vágynának rá.
Ekkorra már egy éve jártam segítő beszélgetésre, és felmerült bennem, hogy én is kitanulom ezt a szakmát, önismereti segítő leszek. Beiratkoztam az Integrál Akadémiára, és borzasztóan élveztem. A tananyagon túl három évig önismereti csoportba is jártam, ami rengeteg felismerést adott.
A második tanév után, nyáron úgy éreztem, meglépem azt, amitől mindig nagyon féltem: bejelentkeztem lombikprogramra. Elindultak a kivizsgálások, majd egy ultrahangon az orvos azt mondta:
„Nagyon szép, vastag, felpuhult a nyálkahártya. Ha ügyesek voltak a férjével a hétvégén, ott lesz majd a baba.”
Ez a mondat nekem nagyon sokat adott – és láss csodát, a következő „nemvárt” elmaradt. A pocakomban növekedni kezdett a kisfiam.
Boldog voltam, büszke – és közben nagyon féltem. Egy 11–14. hétig tartó vérző hematómát leszámítva problémamentes volt a várandósságom. Azóta már egy kislányom is született, így két gyermek édesanyja vagyok.
Közben elvégeztem az Akadémiát, önismereti segítő lettem, továbbképeztem magam a csoportvezetés területén, és más, az egyéni segítő munkát támogató módszereket is tanultam.
Ahogy dolgozni kezdtem, egyre világosabb lett: én a sorstársaimnak vagyok hivatott segíteni. Az a három év, amit önismerettel megtámogatva, sikertelen babavárással töltöttem, olyan mélységeket és felismeréseket hozott, amelyekkel ma hitelesen és együttérzően tudom támogatni azokat a nőket, akik ebben a felőrlő helyzetben vannak.
Így született meg az Ölembe Várlak programom.
Ez az az ajándék, amiért mindig hálás leszek annak a babának, aki 2013-ban hat hétre a méhem vendége volt.
Az elmúlt 4 évben 8 csoport indult, összesen 39 résztvevővel.
Ez idő alatt 20 várandósság érkezett meg, és 15 kisbaba már meg is született.
Minden egyes történet más – és egyik sem „sikertörténet”, hanem emberi utak, kapcsolódások és belső folyamatok eredménye.
💛 Ha te is érintett vagy a teherbeesési nehézség témájában, és úgy érzed, jól esne egy ítélkezésmentes, sorstársi közeg,
a következő Ölembe Várlak - Babahívó női kör február 12-én indul Budapesten.
A részleteket és a jelentkezést megtalálod a honlapomon (link kommentben) – és itt is kérdezhetsz bátran.
Köszönöm, hogy elolvastad. 🤍
